T‑541/08. sz. ügy
Sasol és társai
kontra
Európai Bizottság
„Verseny — Kartellek — Paraffinviasz‑piac — Gacspiac — Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat — Az árak rögzítése és a piacok felosztása — Az anyavállalatnak a leányvállalatai, valamint a részben a tulajdonában lévő közös vállalkozás által elkövetett, versenyszabályokba ütköző jogsértésekért való felelőssége — Az anyavállalat által gyakorolt meghatározó befolyás — 100%‑os részesedés esetén fennálló vélelem — A vállalkozások közötti jogutódlás — Arányosság — Egyenlő bánásmód — A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás — Súlyosító körülmények — Irányítói szerep — A bírság felső határa — Korlátlan felülvizsgálat”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2014. július 11.
Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A leányvállalataiban 100%‑os részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme – Megdönthető vélelem – Az e vélelmet megdönteni kívánó társaság bizonyítási kötelezettségei – A vélelem megdöntéséhez nem elégséges tényezők – Az ártatlanság vélelme elvének megsértése – Hiány – A személyes felelősség elvének megsértése – Hiány
(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A közös vállalkozás által elkövetett jogsértésért való felelősség anyavállalatoknak történő betudására való alkalmazhatóság
(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A közös vállalkozás versenyellenes magatartásának csupán az anyavállalatai egyikének való betudása – Feltételek – Az ezen anyavállalat által egyoldalúan gyakorolt meghatározó befolyás – A Bizottságra háruló bizonyítási teher
(EK 81. cikk; 139/2004 tanácsi rendelet)
Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – A jogsértésben közvetlenül közreműködő társaság jelenlegi anyavállalatainak egyetemleges felelőssége – E társaság volt anyavállalatainak mentesülése – Egyenlőtlen bánásmód
(EK 81. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20. és 21. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése által a Bizottságnak biztosított mérlegelési jogkör – A büntetések törvényessége elvének megsértése – Hiány – Az új iránymutatással bevezetett változások előrelátható volta – A visszaható hatály tilalma elvének megsértése – Hiány
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 49. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 és 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)
Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítás – A jogsértés különböző megnyilvánulásaiból következő bizonyíték – Megengedhetőség – Valószínűsítő körülmények csoportjának igénybevétele – Az egyenként vizsgált valószínűsítő körülmények bizonyító erejének megkövetelt szintje – Okirati bizonyítékok – Szempontok – A szolgáltatott bizonyítékok hitelt érdemlősége – A jogsértés megtörténtét vitató vállalkozások bizonyítási kötelezettsége
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A jogsértés súlyának mérlegelésekor figyelembe veendő tényezőkkel arányos bírságkiszabás
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)
Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Irányítói szerep a jogsértésben – Fogalom – Értékelési szempontok
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 28. pont)
Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre – Terjedelem – A bírságösszeg felső határának meghatározása
(EUMSZ 261. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 29–32., 36., 134–141., 145–150., 153., 154., 163. pont)
Versenyjogi ügyekben az anyavállalatnak az ugyanazon vállalkozáshoz tartozás folytán akkor lehet betudni a leányvállalat magatartását, ha e leányvállalat nem önállóan határozza meg piaci magatartását, mivel e tekintetben az anyavállalat meghatározó befolyása alatt áll, figyelembe véve különösen az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokat.
Az anyavállalat különösen akkor gyakorolt meghatározó befolyást a leányvállalata piaci magatartására, ha a leányvállalat lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket e tekintetben az anyavállalat ad a számára.
Az anyavállalat főszabály szerint akkor is meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalata piaci magatartására, ha csak bizonyos üzleti stratégiai döntések meghatározásának vagy jóváhagyásának hatáskörét tartja fenn magának, adott esetben úgy, hogy a képviselői jelen vannak a leányvállalat szerveiben, míg a leányvállalat szoros értelmében vett üzletpolitikájának meghatározására irányuló hatáskört a leányvállalat operatív vezetésével megbízott azon vezetőkre ruházza, akiket az anyavállalat választ ki, és akik az anyavállalat üzleti érdekeit képviselik és mozdítják elő.
Ezek az elvek arra az esetre is alkalmazandók, ha egy vagy több anyavállalatnak a közös vállalkozásuk által elkövetett jogsértésért való felelősséget tudják be.
(vö. 33–35., 37. pont)
Versenyjogi ügyekben annak érdekében, hogy a Bizottság valamely közös vállalkozás versenyellenes magatartását az EK 81. cikk alkalmazásával kizárólag az e vállalkozásban kétharmados részesedéssel rendelkező anyavállalatnak tudja be, nem támaszkodhat ezen anyavállalat meghatározó befolyásának a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet által az irányítás megalapozása kapcsán alapul vett egyszerű képességére anélkül hogy megvizsgálná, hogy e befolyás gyakorlására ténylegesen sor került‑e. Épp ellenkezőleg, főszabály szerint a Bizottságnak több ténybeli körülmény alapján bizonyítania kell az ilyen meghatározó befolyást. E körülmények között szerepel az anyavállalat igazgatóságában és a leányvállalatának vagy a közös vállalkozásának az igazgatóságában a beosztások ugyanazon természetes személyek általi halmozása, vagy az, ha az említett társaságok kötelesek az egységes vezetésük által kibocsátott iránymutatásokat követni, anélkül hogy független piaci magatartást tanúsíthatnának.
Továbbá az anyavállalat vagy anyavállalatok által a közös vállalkozás üzleti magatartására gyakorolt meghatározó befolyás tényleges fennállását a közös vállalkozáson belüli döntéshozatali módok vizsgálatával is bizonyítani lehet. Még ha a közös vállalkozás üzleti döntéseinek meghatározásával kapcsolatos hatáskör vagy lehetőség önmagában csak képességet is jelent a közös vállalkozás üzleti magatartása feletti meghatározó befolyás gyakorlására, ezáltal pedig a 139/2004 rendelet értelmében vett „irányítás” fogalma alá is tartozik, a Bizottság és az uniós bíróság vélelmezheti, hogy a jogszabályi rendelkezéseket és a közös vállalkozás működésére vonatkozó megállapodásokban – különösen a közös vállalkozás létrehozásáról szóló szerződésben és a részvényesek szavazással kapcsolatos megállapodásaiban – foglalt kikötéseket végrehajtották és tiszteletben tartották. Ennyiben a közös vállalkozás üzleti magatartása feletti meghatározó befolyás tényleges gyakorlásának vizsgálata kimerülhet a működésének megkezdése előtt aláírt dokumentumok elvont elemzésében.
Ugyanakkor, mivel a meghatározó befolyás tényleges gyakorlásával kapcsolatos vizsgálat visszatekintő jellegű, vagyis konkrét adatokon alapulhat, mind a Bizottság, mind pedig az érdekelt felek bizonyítékkal szolgálhatnak arra, hogy a közös vállalkozás üzleti döntéseit másként határozták meg, mint ami a közös vállalkozás működésével kapcsolatos megállapodások csupán elvont vizsgálatából következik.
Továbbá az anyavállalat által a közös vállalkozás üzleti magatartására gyakorolt meghatározó befolyás tényleges fennállásának vizsgálatakor a Bizottságnak pártatlanul figyelembe kell vennie az érintett felek által elé terjesztett valamennyi releváns jogi és ténybeli körülményt. A közös vállalkozásnál – azon helyzettel ellentétben, amikor egyetlen anyavállalat tulajdonában van a leányvállalat tőkéjének egésze – releváns az a kérdés, hogy az anyavállalat valós befolyást gyakorolt‑e a közös vállalkozás operatív ügyvezetésére. Ilyen esetben ugyanis több részvényes is van, a közös vállalkozás szerveinek határozatait pedig a különböző anyavállalatok olyan üzleti érdekeit képviselő tagok hozzák meg, amelyek egybeeshetnek, de el is térhetnek egymástól.
E tekintetben a közös vállalkozás és az anyavállalat közötti szervezeti kapcsolatok vizsgálata nem szükségképpen az anyavállalat olyan képviseletének kérdésére vonatkozik, amely az anyavállalat által a közös vállalkozás vezetőjének adott hivatalos megbízásból ered. Helyénvalóbb az anyavállalat üzleti érdekeinek tág értelemben vett képviseletét (lásd a fenti 35. pontot) és a közös vállalkozás szerveinek határozatai felett az említett vállalkozás üzletpolitikájának az anyavállalat üzletpolitikájához igazítása érdekében gyakorolt befolyást figyelembe venni, amelyet különösen az tanúsít, hogy a közös vállalkozás egyik vezetője az anyavállalat és a közös vállalkozás igazgatóságában halmozta a beosztásokat, valamint a tulajdonában volt az anyavállalat tőkéjének egy része.
A Bizottságnak, ha a közös vállalkozás által elkövetett jogsértésért való felelősséget az anyavállalatai közül csak az egyiknek tudja be, bizonyítania kell, hogy a közös vállalkozás üzleti magatartása feletti meghatározó befolyást ez az anyavállalat egyoldalúan gyakorolta.
(vö. 43., 44., 49., 50., 54., 76., 85., 112. pont)
Versenyjogi ügyekben, ha a Bizottság az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésében közvetlenül közreműködő társaság teljes tőkéjének a jelenlegi anyavállalatok általi megszerzését követő időszak vonatkozásában e társaság jelenlegi anyavállalatainak egyetemleges felelősségét állapítja meg, ezzel egyidejűleg pedig mentesíti az egyetemleges felelősség alól a korábbi anyavállalatot, amely ugyanezen jogsértés korábbi időszakában a jogsértésben közvetlenül közreműködő társaság teljes tőkéjének tulajdonosa volt, akkor a Bizottság két hasonló helyzetet eltérő módon kezel.
Ugyanakkor az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikkében kimondott egyenlő bánásmód elvének betartását összhangba kell hozni a jogszerűség elvének betartásával, miszerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra előnyök szerzése végett. Ezenkívül, amennyiben a vállalkozás magatartásával megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését, nem mentesülhet a szankciók alól csupán azon indokból, hogy a más gazdasági szereplőkkel szemben nem került sor bírság kiszabására, miközben azok helyzete nem is képezi az eljáró uniós bíróság előtti ügy tárgyát.
Ezért minthogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor a jelenlegi anyavállalatoknak tudta be a jogsértésben közvetlenül közreműködő társaság által a tőkéje ezen anyavállalatok általi teljes megszerzését követően elkövetett jogsértésért való felelősséget, a Bizottság jogszerűen járt el, amikor ezen időszak tekintetében egyetemlegesen felelősnek nyilvánította ezen anyavállalatokat.
(vö. 181., 185–187., 194., 196. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 202–214. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 218–239., 265., 291., 427. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 315–319., 405. pont)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 355–360., 375., 384., 393–396., 400. pont)
A Bizottság által elfogadott határozatok jogszerűségének vizsgálatát kiegészíti a korlátlan felülvizsgálati jogkör, amelyet az EK 229. cikknek megfelelően az 1/2003 rendelet 31. cikke ruházott az uniós bíróságra. E jogkör felruházza a bíróságot arra, hogy a jogszerűség egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje. A Szerződésekben előírt felülvizsgálat az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozó követelményeknek megfelelően tehát magában foglalja, hogy az uniós bíróság mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorol, és jogosult a bizonyítékokat értékelni, a megtámadott határozatot megsemmisíteni és a bírságok összegét módosítani. A korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása ugyanakkor nem hivatalból való felülvizsgálat, és az uniós bíróságok előtti eljárás kontradiktórius.
Minthogy a Bizottság által alkalmazott egyenlőtlen bánásmód – az, hogy a Bizottság az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésében közvetlenül közreműködő társaság teljes tőkéjének a jelenlegi anyavállalatok általi megszerzését követő időszak vonatkozásában e társaság jelenlegi anyavállalatainak egyetemleges felelősségét állapítja meg, ezzel egyidejűleg pedig mentesíti az egyetemleges felelősség alól a korábbi anyavállalatokat, amelyek ugyanezen jogsértés korábbi időszakában a jogsértésben közvetlenül közreműködő társaság teljes tőkéjének tulajdonosai voltak – a bírság ezen utóbbi időszakra vonatkozó hányadát érintő elkülönített maximálás elmaradásával együtt súlyosíthatja a jelenlegi anyavállalatoknak a jogsértésben közvetlenül közreműködő társaság magatartásáért fennálló anyagi felelősségét, helyénvaló a bírság ezen időszakban elkövetett jogsértés miatt e társaságra kiszabott részének összegét e társaság referenciaévi forgalmának 10%‑ában maximálni.
Ugyanígy, minthogy a Bizottság által a közös vállalkozás versenyellenes magatartása anyavállalatai egyikének való betudása vonatkozásában elkövetett mérlegelési hibák a bírság említett időszakra vonatkozó hányada elkülönített maximálásának elmaradásával együtt súlyosíthatják a közvetlenül a közös vállalkozás által elkövetett jogsértés ezen anyavállalatot érő anyagi következményeit, helyénvaló a bírság ezen időszakban elkövetett jogsértés miatt e vállalkozásra kiszabott részének összegét e vállalkozás referenciaévi forgalmának 10%‑ában maximálni.
(vö. 437., 439., 452., 453., 461., 462. pont)