A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2008. április 25.
F‑19/08. R. sz. ügy
Kelly‑Marie Bennett és társai
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közszolgálat – Ideiglenes intézkedés iránti eljárás – Aktus végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem – Versenyvizsga-kiírás – Sürgősség – Hiány”
Tárgy: Az EK 242. cikk, az EK 243. cikk, az EA 157. cikk és az EA 158. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben az OHIM három ideiglenes alkalmazottja az OHIM/AD/02/07 (AD 6‑os tisztviselők az ipari tulajdon területén) versenyvizsga vizsgakiírásának – amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2007. december 12‑i számában (HL C 300. A., 17. o.) tettek közzé – felfüggesztését kéri, valamint az OHIM kilenc másik ideiglenes alkalmazottja az OHIM/AST/02/07 (AST 3‑as asszisztensek az ipari tulajdon területén) versenyvizsga vizsgakiírásának – amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2007. december 12‑i számában (HL C 300. A., 50. o.) tettek közzé – felfüggesztését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.
Összefoglaló
1. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – „Fumus boni iuris” – Sürgősség – Kumulatív jelleg – Az ügyben szereplő érdekek összességének mérlegelése
(EK 242. cikk és EK 243. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)
2. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Bizonyítási teher
(EK 242. cikk és EK 243. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)
1. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §‑a értelmében az ideiglenes intézkedések iránti kérelmeknek meg kell jelölniük a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét (fumus boni iuris). Ezek kumulatív feltételek, így tehát el kell utasítani az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amennyiben az egyik feltétel nem teljesül. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben mérlegeli a fennálló érdekeket.
A feltételek együttes fennállásának vizsgálata során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen közösségi szabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez.
(lásd a 15–17. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. R. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 10‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑155. o. és II‑811. o.) 18. pontja; T‑120/01. R. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2001. augusztus 9‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑171. o. és II‑783. o.) 12. és 13. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑38/06. R. sz., Bianchi kontra ETF ügyben 2006. május 31‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑93. o.) 20. és 22. pontja.
2. Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja nem a kártérítés biztosítása, hanem az ügy érdemében hozott ítélet teljes hatékonyságának garantálása. Ez utóbbi cél eléréséhez a kért intézkedéseknek abban az értelemben kell sürgősnek lenniük, hogy a felperes érdekeinek súlyos és helyrehozhatatlan sérelme megakadályozása érdekében, még az ügy érdemében való döntést megelőzően kell őket meghozni és hatályba léptetni. Az ideiglenes intézkedést kérő félre hárul a bizonyítási teher a tekintetben, hogy az ügy érdemi eldöntésére irányuló eljárást nem tudja kivárni anélkül, hogy ne érné őt ilyen kár. Bár kétségtelen, hogy az ilyen kár fennállásának bizonyításához nem szükséges előírni, hogy a kár felmerülését teljes bizonyossággal kell alátámasztani, hanem elegendő, ha a kár kellő valószínűséggel előre látható, ám a felperes köteles bizonyítani azokat a tényeket, amelyek megalapozzák a súlyos és helyrehozhatatlan kár előreláthatóságát.
A tisztán vagyoni kár főszabály szerint nem tekinthető helyrehozhatatlan vagy akár csak nehezen helyrehozható kárnak, mivel azt később pénzben meg lehet téríteni. Ugyanígy, egyszerűen annak szükségessége, hogy valaki külföldön találjon munkát, főszabály szerint, önmagában nem minősülhet súlyos és helyrehozhatatlan kárnak.
(lásd a 24., 25., 27. és 28. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑65/99. P. (R). sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 1999. március 25‑én hozott végzésének (EBHT 1999., I‑1857. o.) 62. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑549/93. R. sz., D kontra Bizottság ügyben 1993. november 30‑án hozott végzésének (EBHT 1993., II‑1347. o.) 45. pontja; fent hivatkozott Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 25. pontja; T‑192/01. R. sz., Lior kontra Bizottság ügyben 2001. december 7‑én hozott végzésének (EBHT 2001., II‑3657. o.) 49. pontja; T‑320/02. R. sz., Esch‑Leonhardt és társai kontra EKB ügyben 2002. december 19‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑325. o. és II‑1555. o.) 27. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑98/07. R. sz., Petrilli kontra Bizottság ügyben 2007. november 21‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 36. pontja; F‑64/07. R. sz., S kontra Parlament ügyben 2008. január 30‑án hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 31. pontja.