Összefoglaló
1. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
2. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Fogalom
1. A személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő előléptetési határozat meghozatala során – a figyelembe veendő érdemek összehasonlító vizsgálatakor – a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a közösségi bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció – azokra az eljárásokra és eszközökre figyelemmel, amelyek a döntéséhez vezethettek – nem kifogásolható korlátok között maradt‑e, és hatáskörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan. A Közszolgálati Törvényszék nem helyettesítheti a kinevezésre jogosult hatóságnak a jelöltek képességeinek és érdemeinek megítélésére vonatkozó értékelését a sajátjával.
Az adminisztráció e széles mérlegelési jogkörét azonban annak szükségessége korlátozza, hogy a tisztviselők érdemeinek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.
Az ilyen vizsgálatnak az egyenlőség alapján való elvégzésének szükségessége, valamint a rendelkezésre álló érdempontok korlátozott száma azt vonja maga után, hogy e pontokat a leginkább érdemes tisztviselőknek – az érdemeik csökkenő sorrendjében – kell odaítélni a rendelkezésre álló pontok kimerüléséig. Ha az érdemek összehasonlító vizsgálata alapján azt állapítják meg, hogy bizonyos tisztviselők azonos érdemekkel rendelkeznek, az említett tisztviselőknek azonos számú érdempontot kell odaítélni. Abban az esetben, ha a pontok száma erre nem elegendő, olyan másodlagos szempontok alapján kell dönteni az egyformán érdemes tisztviselők között, mint például a hivatalban eltöltött szolgálati idő.
(lásd a 42–44. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑277/01. P. sz., Parlament kontra Samper ügyben 2003. április 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑3019. o.) 35. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑76/92. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben 1993. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1281. o.) 21. pontja; T‑262/94. sz., Baiwir kontra Bizottság ügyben 1996. június 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑257. o. és II‑739. o.) 66. pontja; T‑134/02. sz., Tejada Fernández kontra Bizottság ügyben 2003. április 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑125. o. és II‑609. o.) 41. pontja; T‑353/03. sz., Nielsen kontra Tanács ügyben 2005. április 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑95. o. és II‑443. o.) 58. pontja; T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 93. pontja.
2. Az egyenlő bánásmód elve akkor sérül, ha személyek két olyan csoportját, amelyek jogi és ténybeli helyzete között nincs lényeges eltérés, eltérő módon kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek. Az egyenlő bánásmód elve megsértését jelenti következésképpen az a követelmény, hogy a tisztviselő – annak érdekében, hogy ugyanannyi érdempontot kaphasson, mint azok a tisztviselők, akikkel összehasonlították – bizonyítsa, hogy érdemei jelentősebbek, mint ez utóbbi tisztviselőknek.
(lásd a 45. és 49–59. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 817/79. sz., Buyl és társai kontra Bizottság ügyben 1982. február 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1982., 245. o.) 29. pontja; 119/83. sz., Appelbaum kontra Bizottság ügyben 1985. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 2423. o.) 25. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑18/89. és T‑24/89. sz., Tagaras kontra Bíróság egyesített ügyekben 1991. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑53. o.) 68. pontja.