21.2.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/29

2008. november 25-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Francia Köztársaság

(C-512/08. sz. ügy)

(2009/C 44/48)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: G. Rozet és E. Traversa meghatalmazottak)

Alperes: Francia Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Francai Köztársaság, mivel

—

a Code de la sécurité sociale (társadalombiztosítási törvénykönyv) R-332-4. cikke alapján előzetes feljogosítástól teszi függővé a háziorvosi rendelőben elérhető olyan orvosi szolgáltatások megtérítését, amelyek a Code de la santé publique (egészségügyről szóló törvénykönyv) R-712-2. cikke II. részében szereplő költséges felszerelések használatát igénylik,

—

mivel nem rendelkezett az R-332-4. cikkben vagy a francia jog egyéb rendelkezésében azon lehetőségről, hogy a francia rendszer szerint biztosított betegnek kiegészítő megtérítést nyújtsanak a C-368/98. sz., Vanbraekel és társai ügyben 2001. július 12-én hozott ítélet 53. pontjában előírt feltételek között,

nem teljesítette az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit;

—	kötelezze a Francia Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság két kifogást ad elő a keresete alátámasztására.

Első kifogásával a Bizottság vitatja az alperes által támasztott azon követelményt, hogy előzetes feljogosítás beszerzése szükséges egy másik tagállamban igénybe vett bizonyos nem kórházi ellátások megtérítéséhez való jogosultsághoz. Ugyanis bár e követelmény igazolható akkor, ha kórházban igénybe vett orvosi ellátásokra vonatkozik, a minőségi kórházi ellátások kiegyensúlyozott választékához való kielégítő és állandó hozzáférés, valamint azok költségei kiegyenlítése egyszerre történő biztosításának szükségessége miatt azonban aránytalannak tűnik a nem kórházi ellátásokat illetően. Több körülmény korlátozhatja az előzetes feljogosítás eltörlésének esetleges pénzügyi hatását, mint például a tagállamok azon lehetősége, hogy meghatározzák a biztosítottakat megillető egészségbiztosítás terjedelmét, illetve az ellátások nyújtásának nemzeti feltételeit, feltéve hogy azok se nem hátrányosan megkülönböztetőek, se nem jelentik a személyek szabad mozgásának akadályát.

Második kifogásában a Bizottság másfelől helyteleníti, hogy nincs a francia jogban olyan rendelkezés, amely lehetővé teszi a francia társadalombiztosítás alapján biztosított betegnek kiegészítő megtérítés nyújtását a Vanbraekel és társai ügyben 2001. július 12-én hozott ítélet 53. pontjában előírt feltételek között, vagyis az azon összeghez képesti különbözetnek megfelelő mértékű megtérítést, amelyre akkor lett volna jogosult, ha a saját tagállamában részesült volna kórházi ellátásban. Következésképpen az említett társadalombiztosítási rendszer alapján biztosított betegek nem részesülhetnek teljes mértékben a Bíróság által értelmezett EK 49. cikk alapján biztosított jogokban.