20.12.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/15

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) T-37/04. sz., Região autónoma dos Açores kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2008. július 1-jén hozott ítélete ellen a Região autónoma dos Açores által 2008. október 8-án benyújtott fellebbezés

(C-444/08. P. sz. ügy)

(2008/C 327/26)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Região autónoma dos Açores (képviselők: M. Renouf solicitor, C. Bryant solicitor, H. Mercer QC)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Közösségek Bizottsága, Spanyol Királyság, Seas at Risk VZW, WWF – World Wide Fund for Nature, Stichting Greenpeace Council

A fellebbező kérelmei

—	A Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság T-37/04. sz. ügyben 2008. július 1-jén hozott ítéletét;

—	nyilvánítsa elfogadhatónak a T-37/04. sz. ügyben benyújtott keresetet;

—

semmisítse meg az 1954/2003 tanácsi rendelet (1) 3. és 11. cikkét, valamint a mellékletét annyiban, amennyiben a) előírják, hogy a rendelet szerinti halászati erőkifejtés csak a célfajokra és az ICES/CECAF-övezetekre kerülnek megállapításra, míg a használt halászfelszerelésekre nem, függetlenül attól, hogy azok vontatottak vagy állandóak; b) kizárják a tengerfenéken élő fajokat (azaz a 2347/2002 rendelet (2) hatálya alá tartozó tengerfenéken élő fajokat) az 1954/2003 tanácsi rendelet 3. és 11. cikkének hatálya alól;

—

semmisítse meg az 1954/2003 rendelet 15. cikkét, amennyiben a 685/95 (3) és a 2027/95 (4) rendeletek hatályon kívül helyezésével a) megszünteti a Közösség arra vonatkozó hatáskörét, hogy a halászati erőkifejtést nemcsak a célfajokra és az ICES/CECAF-övezetekre, hanem egyidejűleg a használt halászati felszerelésekre is meghatározza és (ii) a 2027/95 rendeletben előírtak szerint a halászati erőkifejtés megállapítását megszünteti; b) (i) megszünteti a tengerfenéken élő fajokat (azaz a 2347/2002 rendelet hatálya alá tartozó tengerfenéken élő fajokat) illető területenkénti éves maximális halászati erőkifejtés meghatározására vonatkozó hatáskört, és (ii) megszünteti a 2027/95 rendelet szerinti éves maximális halászati kiadások meghatározását; c) megszünteti a spanyol lobogó alatt közlekedő halászhajók vonatkozásában az Azori-szigetek vizein történő tonhalhalászat tilalmát;

—	semmisítse meg az 1954/2003 tanácsi rendelet 5. cikkének (1) bekezdését, amennyiben nem tartja fenn a spanyol lobogó alatt közlekedő halászhajókra vonatkozóan az Azori-szigetek vizein történő tonhalhalászat tilalmát;

—	utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a per állása nem engedi meg, hogy az ügyet érdemben eldöntse;

—	kötelezze az Európai Unió Tanácsát a Região autonoma dos Açoresnél az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárás során felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott ítélete elleni fellebbezését hét jogalapra alapítja.

Először is az Elsőfokú Bíróság döntése, miszerint a fellebbezőnek az EK 299. cikk (2) bekezdésében biztosított védelem nem elegendő annak bizonyítására, hogy őt a kifogásolt rendelkezések személyében érintik, téves jogalkalmazás következménye.

Másodszor az Elsőfokú Bíróság hibásan vonta le azt a következtetést, hogy csak tagállamok – és nem a régiók – joga, hogy a közérdeket a fennhatóságuk alatt lévő területen védelmezzék.

Harmadszor az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazással nem különböztette meg az ökológiai és a gazdasági érdekeket.

Negyedszer az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazás eredményeként állapította meg, hogy a kifogásolt rendelkezések nincsenek káros hatással a halállományra és az Azori-szigetek tengeri környezetére és ennek következtében a régió halászati ágazatának túlélésére.

Ötödször az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazás alapján állapította meg, hogy abból, hogy a kifogásolt rendelkezések hatást gyakoroltak a fellebbező jogalkotási és végrehajtási hatásköreire, nem következik, hogy a fellebbezőt ezek a rendelkezések személyében érintik.

Hatodszor az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazás eredményeként állapította meg, hogy a fellebbező keresete elfogadhatatlan, mivel más hatékony jogorvoslati lehetőség nem áll a rendelkezésére.

Hetedszer az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazással nem vette figyelembe sem összességükben, sem egyenként a fellebbező által hivatkozott tényeket.

(1) Az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról, a 2847/93/EK rendelet módosításáról, valamint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 4-i 1954/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 289., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 6. kötet, 44. o.).

(2) A mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 351., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 391. o.).

(3) Az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések igazgatásáról szóló, 1995. március 27-i 685/95/EK tanácsi rendelet (HL L 71., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 2. kötet, 204. o.).

(4) Az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati gazdálkodási rendszer létrehozásáról szóló, 1995. június 15-i 2027/95/EK tanácsi rendelet (HL L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 2. kötet, 224. o.).