20.12.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/11

Az Elsőfokú Bíróságnak (harmadik tanács) a T-54/03. sz., Lafarge SA kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2008. július 8-án hozott ítélete ellen a Lafarge SA által 2008. szeptember 22-én benyújtott fellebbezés

(C-413/08 P. sz. ügy)

(2008/C 327/19)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Lafarge SA (képviselők: A. Winckler, F. Brunet, E. Paroche, H. Kanellopoulos ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága, az Európai Unió Tanácsa

A fellebbező kérelmei

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-54/03. sz. ügyben 2008. július 8-án hozott ítéletét, és következésképpen – helyt adva az első fokon előterjesztett kérelmeknek – az EK-Szerződés 229. cikke, a Bíróság alapokmányának 61. cikke és a 17/62 tanácsi rendelet (1) 17. cikke – jelenleg az 1/2003 tanácsi rendelet (2) 31. cikke – alapján semmisítse meg az Európai Bizottság 2002. november 27-i 2005/471/EK határozatát (3) a felperesre bírságot kiszabó részében;

—

másodlagosan részlegesen helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság T-54/03. sz. ügyben 2008. július 8-án hozott ítéletét, és következésképpen – helyt adva az első fokon előterjesztett kérelmeknek – csökkentse a Bizottság által a 2002. november 27-i 2005/471/EK határozatban a felperesre kiszabott bírság összegét;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező fellebbezése alátámasztására hat jogalapra hivatkozik.

Az első jogalappal a fellebbező társaság elsődlegesen arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság elferdítette a mérlegelési jogkörébe tartozó tényállást, mivel kimondta, hogy a Bizottság érvényesen állapíthatta meg a jogsértések elkövetését az állítólagosan jogsértő – a verseny korlátozását és a gipszlemezek piacának stabilizálását eredményező – általános körülményekre hivatkozással.

A második jogalappal a fellebbező azt állítja, hogy megsértették a bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályokat, az ártatlanság vélelmének elvét és annak szükségszerű velejáróját, az „in dubio pro reo” elvét, mivel az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Bizottság bizonyította a felperes részvételét az egységes, összetett és folyamatos jogsértésben, noha még a jogsértés létezésének és időtartamának igazolására alkalmas bizonyítékokkal sem rendelkezett.

A harmadik jogalappal a fellebbező az indokolási kötelezettség, valamint az egyenlő bánásmód elvének az Elsőfokú Bíróság általi megsértésére hivatkozik, amennyiben az Elsőfokú Bíróság megerősítette a Bizottság azon álláspontját, hogy egy sor bizonyítékot elegendőnek tartott a jogsértés elkövetésének a felperes terhére történő megállapításához, holott ugyanezen bizonyítékokat nem tartották elegendőnek a versenytárs által elkövetett jogsértés megállapításához.

A negyedik jogalappal a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét, amennyiben nem vizsgálta a kiszabott bírság kiindulási összegét, amelyet a Bizottság a Lafarge forgalmának és a versenytársaihoz viszonyított piaci részesedésének figyelembevétele nélkül állapított meg.

Az ötödik jogalappal a fellebbező azt sérelmezi, hogy az Elsőfokú Bíróság több alkalommal is tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette indokolási kötelezettségét, amennyiben megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan emelte a felperesre kiszabott bírság összegét visszaesés címén, holott sem jogszabályi alap, sem jogsértést megállapító jogerős határozat nem állt rendelkezésére ilyen emelés megalapozásához. Az Elsőfokú Bíróság ezzel megsértette továbbá a büntetések jogszerűségének, valamint a jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás alapelvét.

A hatodik, és egyben utolsó jogalappal a fellebbező végül azt állíatja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan emelte a bírság kiindulási összegét az elrettentő hatás elérése címén, holott annak a végső összegét kellett volna figyelembe vennie annak mérlegelésekor, hogy ezen a címen emelhető-e vagy sem a bírság összege.

(1) A Tanács 1962. február 7-i, 17/62 első rendelete a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról (HL 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.).

(2) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

(3) A COMP/E-1/37.152 sz. Gipszlemezek-ügyben 2002. november 27-én hozott bizottsági határozat (HL L 166., 8. o.).