A T-271/03. sz., Deutsche Telekom kontra Bizottság ügyben 2008. április 10-én hozott ítélet ellen a Deutsche Telekom AG által 2008. július 26-án benyújtott fellebbezés

(C-280/08. P. sz. ügy)

(2008/C 223/48)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Deutsche Telekom AG (képviselők: U. Quack, S. Ohlhoff és M. Hutschneider ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága, Arcor AG & Co. KG, Versatel NRW GmbH, korábban Tropolys NRW GmbH, korábban CityKom Münster GmbH Telekommunikationsservice, EWE TEL GmbH, HanseNet Telekommunikation GmbH, Versatel Nord-Deutschland GmbH, korábban KomTel Gesellschaft für Kommunikations- und Informationsdienste mbH, NetCologne Gesellschaft für Telekommunikation mbH, Versatel Süd-Deutschland GmbH, korábban tesion Telekommunikation GmbH, Versatel West-Deutschland GmbH & Co. KG, korábban Versatel Deutschland GmbH & Co. KG

A fellebbező kérelmei

Fellebbezésében a felperes azt kéri, hogy a Bíróság

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a fenti ítélet hatályon kívül helyezése érdekében benyújtott fellebbezését a következő jogalapokkal támasztja alá.

Az ítélet sérti az EK 82. cikket és a bizalomvédelem elvét, mivel a jelen esetben a fellebbező nem sértette meg e rendelkezést, és nem tanúsított jogellenes magatartást. Az ítélet nem vette figyelembe a jog által megkívánt módon a Regulierungsbehörde für Telekommunikation und Post (a továbbiakban RegTP) mint annak idején illetékes szabályozó hatóság által a fellebbező esetében ismételten végrehajtott, költség-ár ollóra vonatkozó vizsgálatot. A RegTP a helyi hurok tekintetében ismételten vizsgálta, hogy létezett-e versenyellenes árprés, és megállapította annak hiányát. Ilyen esetben a szabályozás alá eső vállalkozásnak a piacszerkezet iránti felelősségét átveszi és korlátozza az illetékes szabályozó hatóság felelőssége. A fellebbező a szabályozó határozatokra tekintettel joggal feltételezhette, hogy magatartása nem volt versenyellenes. Az a feltevés, amely szerint a fellebbező az általa szedett ADSL-díjak növelésével növelhette az állítólagos árprést, ellentétben áll az Elsőfokú Bíróság azon saját megállapításával, amely szerint az árprés vizsgálatánál figyelmen kívül hagyták a különböző piacok közötti keresztfinanszírozást. Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság jogellenes módon nem kifogásolta azt, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy az ADSL-díjak emelése növelte-e egyáltalán az árprést.

Az ítélet amiatt is sérti az EK 82. cikket, mert az Elsőfokú Bíróság hibát követett el azzal, hogy nem vizsgálta az e rendelkezés alkalmazhatóságát megalapozó tények fennállását. A kezdettől fogva fennálló árprés nem alkalmas visszaélés fennállásának bizonyítására. Ha az előfizetési díjat az illetékes szabályozó hatóság állapította volna meg kötelezően (mint itt), akkor ez a teszt maga is versenyellenes eredményre vezetne.

Az Elsőfokú Bíróság ebben az összefüggésben indoklási kötelezettségét is megsértette.

A megtámadott ítélet emellett több központi elem tekintetében jogi hibát tartalmaz a Bizottság által az árprés értelmezéséhez használt módszer vizsgálata kapcsán is. Először is az úgynevezett „As-Efficient-Competitor-Test”, amelyet az Elsőfokú Bíróság általánosan érvényes összehasonlító mércének fogadott el, nem megbízható akkor, ha az erőfölényes helyzetben levő vállalkozás és versenytársa (mint a jelen esetben) eltérő szabályozási és tényleges versenyfeltételek között működik. Másodszor az árprésteszt csak a hurokdíjakat vette számításba, míg az ugyanazon az előfizetésért járó telekommunikációs szolgáltatások (különösen a kapcsolás) figyelmen kívül maradtak. Az ítéletnek az állítólagos árprés kihatásait illető megállapításai is jogi hibákat tartalmaznak, és nem tartalmaznak semmilyen, az állítólagos árprés és a piaci struktúra közötti okozati összefüggésre vonatkozó vizsgálatot.

Az ítélet továbbá nem felel meg az EK 253. cikk által felállított követelményeknek, amik a határozatok Bizottság általi indoklására vonatkoznak.

Végül a fellebbező szerint az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a 17. sz. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését azzal, hogy nem emelt kifogást a bírság összegének Bizottság általi megállapítását illetően, holott a Bizottság tévesen súlyos jogsértés meglétéből indult ki, nem vette megfelelően figyelembe a díjak ágazatspecifikus szabályozását, és azt, hogy emiatt a Bizottságnak szimbolikus összegű bírságot kellett volna kiszabnia. Ezzel az Elsőfokú Bíróság elmulasztotta figyelembe venni az összes releváns tényezőt, és azt, hogy jogilag megalapozott módon a fellebbező érvei alapján törölje a bírságot vagy csökkentse annak mértékét.

(1)  HL L 263., 9. o.