a)

Az EK 28. cikk értelmében vett azonos hatású intézkedésnek minősül-e, ha egy vállalkozást, amely valamely tagállamban e tagállam jogrendjével és a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban atomerőművet üzemeltet és abban áramot állít elő, amelyet különböző tagállamokba szállít, egy szomszédos tagállam bírósága által hozott – az európai joghatósági és végrehajtási rendelet (44/2001 rendelet) alapján minden tagállamban végrehajtható – birtokháborítás abbahagyására kötelező ítélettel az ezen erőmű által okozott lehetséges környezeti ártalmak miatt az erőmű másik tagállam műszaki előírásainak megfelelő átalakítására vagy – a létesítmény egészének összetettsége következtében az átalakítási intézkedések lehetetlensége esetén – a létesítmény üzemeltetésének leállítására köteleznek, és az ítéletet hozó bíróság a nemzeti jogszabályoknak ezen ország legfelsőbb bírósága általi értelmezése alapján az erőműnek a telephelye szerinti tagállamban kiadott, érvényes üzemeltetési engedélyét nem veheti figyelembe, annak ellenére, hogy megfelelő birtokháborítás abbahagyása iránti kereset keretében belföldi létesítmény-engedélyt figyelembe venne, amelynek következtében a belföldön engedélyezett létesítménnyel szemben nem kerülne sor birtokháborítás abbahagyására kötelező ítélet meghozatalára?

b)

Úgy kell-e értelmezni az EK-Szerződésben rögzített igazolási okokat, hogy a tagállam joga alapján érvényesített, belföldi és külföldi létesítmény-engedélyek közötti különbségtétel mindenesetre arra a megfontolásra tekintettel elfogadhatatlan, amely csak a belföldi nemzetgazdaság védelemben részesítésére irányul, a külföldi nemzetgazdaság védelmére azonban nem, mivel ez tisztán gazdasági okot jelent, amely az alapvető szabadságok keretében nem részesül védendő okkénti elismerésben?

c)

Úgy kell-e értelmezni az EK-Szerződésben rögzített igazolási okokat és az ezeknek megfelelő arányosság elvét, hogy a valamely tagállam joga alapján érvényesített általános jellegű különbségtétel belföldi és külföldi létesítmény-engedélyek között mindenesetre azért elfogadhatatlan, mert a telephelye szerinti tagállamban engedélyezett létesítmény üzemeltetését egy másik tagállam nemzeti bíróságának az adott egyedi esetben a létesítmény üzemeltetésének a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre, vagy egyéb elismert, közérdeken alapuló kényszerítő okokra gyakorolt tényleges veszélyei alapján kell elbírálnia?

d)

Az igazolási okok keretében vizsgálandó arányosság elvére tekintettel mindenesetre akkor úgy kell-e kezelniük egy tagállam bíróságainak a létesítmény telephelye szerinti tagállamban kiadott üzemeltetési engedélyét, mint a belföldi üzemeltetési engedélyeket, ha a telephely szerinti tagállamban kiadott létesítmény-engedély jogi szempontból lényegében egyenértékű a belföldi létesítmény-engedélyekkel?

e)

A fenti kérdések elbírálása során szerepet játszik-e a tény, hogy a telephelye szerinti tagállamban engedélyezett létesítmény esetében atomerőműről van szó, ha a másik tagállamban, amelyben az atomerőmű által okozott várható környezeti ártalmak ellen birtokháborítás abbahagyása iránti kereset van folyamatban, önmagában ilyen típusú létesítményeket nem lehet üzemeltetni, jóllehet ott más nukleáris létesítményeket üzemeltetnek?

f)

Kötelesek-e a tagállami bíróságok, amelyek előtt megfelelő birtokháborítás abbahagyása iránti kereset van folyamatban, a nemzeti jog 1.a) pontban megjelölt értelmezésének az EK 28. cikkbe ütközése esetén a nemzeti jogot a közösségi joggal összhangban úgy értelmezni, hogy a „hatóságilag engedélyezett létesítmény” kifejezés alá mind belföldi, mind más EU-tagállamok hatóságai által kiadott külföldi létesítmény-engedélyek besorolhatók?

a)

Összeegyeztethető-e az EK 43. cikkben foglalt, valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás tilalmával, ha egy vállalkozást, amely egy tagállamban e tagállam jogrendjével és a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban atomerőművet üzemeltet és abban áramot állít elő, amelyet különböző tagállamokba szállít, egy szomszédos tagállam bírósága által hozott – az európai joghatósági és végrehajtási rendelet (44/2001 rendelet) alapján minden tagállamban végrehajtható – birtokháborítás abbahagyására kötelező ítélettel az ezen erőmű által okozott lehetséges környezeti ártalmak miatt az erőmű másik tagállam műszaki előírásainak megfelelő átalakítására vagy – a létesítmény egészének összetettsége következtében az átalakítási intézkedések lehetetlensége esetén – a létesítmény üzemeltetésének leállítására köteleznek, és az ítéletet hozó bíróság a nemzeti jogszabályoknak ezen ország legfelsőbb bírósága általi értelmezése alapján az erőműnek a telephelye szerinti tagállamban szerzett, érvényes üzemeltetési engedélyét nem veheti figyelembe, annak ellenére, hogy megfelelő birtokháborítás abbahagyása iránti kereset keretében belföldi létesítmény-engedélyt figyelembe venne, amelynek következtében a belföldön engedélyezett létesítménnyel szemben nem kerülne sor birtokháborítás abbahagyására kötelező ítélet meghozatalára?

b)

Úgy kell-e értelmezni a letelepedés szabadságának korlátozását igazoló okokat, hogy a tagállam joga alapján érvényesített, belföldi és külföldi létesítmény-engedélyek közötti különbségtétel mindenesetre arra a megfontolásra tekintettel elfogadhatatlan, amely csak a belföldi nemzetgazdaság védelemben részesítésére irányul, a külföldi nemzetgazdaság védelmére azonban nem, mivel ez tisztán gazdasági okot jelent, amely az alapvető szabadságok keretében nem részesül védendő okkénti elismerésben?

c)

Úgy kell-e értelmezni az EK-Szerződésben a letelepedés szabadságának korlátozására vonatkozóan megállapított igazolási okokat és különösen az arányosság elvét, hogy a valamely tagállam joga alapján érvényesített általános jellegű különbségtétel belföldi és külföldi létesítmény-engedélyek között mindenesetre azért elfogadhatatlan, mert a telephelye szerinti tagállamban engedélyezett létesítmény üzemeltetését egy másik tagállam nemzeti bíróságának az adott egyedi esetben a létesítmény üzemeltetésének a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre vagy egyéb elismert, közérdeken alapuló kényszerítő okokra gyakorolt tényleges veszélyei alapján kell elbírálnia?

d)

A letelepedési szabadságba történő beavatkozások igazolása keretében vizsgálandó arányosság elvére tekintettel mindenesetre akkor úgy kell-e kezelniük egy tagállam bíróságainak a létesítmény telephelye szerinti tagállamban kiadott üzemeltetési engedélyét, mint a belföldi üzemeltetési engedélyeket, ha a telephely szerinti tagállamban kiadott létesítmény-engedély jogi szempontból lényegében egyenértékű a belföldi létesítmény-engedélyekkel?

e)

A fenti kérdések elbírálása során a letelepedési szabadság keretében is szerepet játszik-e a tény, hogy a telephelye szerinti tagállamban engedélyezett létesítmény esetében atomerőműről van szó, ha a másik tagállamban, amelyben az atomerőmű ellen birtokháborítás abbahagyása iránti kereset van folyamatban, önmagában ilyen típusú létesítményeket nem lehet üzemeltetni, jóllehet ott más nukleáris létesítményeket üzemeltetnek?

f)

Kötelesek-e a tagállam bíróságai, amelyek előtt megfelelő birtokháborítás abbahagyása iránti kereset van folyamatban, a nemzeti jog 2.a) pontban megjelölt értelmezésének az EK 43. cikkbe ütközése esetén a nemzeti jogot a közösségi joggal összhangban úgy értelmezni, hogy a „hatóságilag engedélyezett létesítmény” kifejezés alá mind belföldi, mind más EU-tagállamok hatóságai által kiadott külföldi létesítmény-engedélyek besorolhatók?

a)

Az EK 12. cikk alapján tilos, állampolgárság alapján történő közvetett hátrányos megkülönböztetést jelent-e, ha valamely tagállam bíróságai üzemi létesítmények belföldi hatóságok általi engedélyezését az e létesítmények ellen magánfél által indított birtokháborítás abbahagyása iránti kereset keretében tekintetbe veszik, azzal a következménnyel, hogy a birtokháborítás abbahagyására vagy a létesítmény üzemeltetésének átalakítására való kötelezés kizárt, míg ezek a bíróságok a más tagállamokban található létesítményeknek az e tagállamok hatóságai által kiadott engedélyét ilyen jellegű, birtokháborítás abbahagyása iránti keresetek keretében nem veszik tekintetbe?

b)

A Szerződés hatálya alá tartozik-e az ilyen hátrányos megkülönböztetés, mivel a megfelelő létesítményeket üzemeltető vállalkozásoknak valamely EU-tagállamban történő letelepedésére vonatkozó jogi feltételeket, valamint azokat a jogi feltételeket érinti, amelyek között e vállalkozások áruként áramot termelnek és azt az EU más tagállamaiba szállítják, és így legalább közvetett összefüggésben áll az alapvető szabadságok megvalósításával?

c)

Indokolható-e az ilyen hátrányos megkülönböztetés objektív okokkal, amennyiben a tagállam érintett bíróságai a telephely szerinti tagállamban történt engedélyezés alapjául szolgáló tényállás tekintetében egyedi vizsgálatot nem végeznek? Nem felelne-e meg az arányosság elvének a telephely szerinti tagállamban kiadott külföldi engedély másik tagállam bíróságai által legalább azzal a feltétellel történő tekintetbe vétele, hogy ezek jogi szempontból lényegében a belföldi létesítmény-engedéllyel egyenértékűek?

d)

Kötelesek-e a tagállam bíróságai, amelyek előtt megfelelő birtokháborítás abbahagyása iránti kereset van folyamatban, a nemzeti jog 3.a) pontban megjelölt értelmezésének az EK 12. cikkbe ütközése esetén a nemzeti jogot a közösségi joggal összhangban úgy értelmezni, hogy a „hatóságilag engedélyezett létesítmény” kifejezés alá mind belföldi, mind más EU-tagállamok hatóságai által kiadott külföldi létesítmény-engedélyek besorolhatók?

a)

Érvényes-e az EK 10. cikkben rögzített, a közösségi jog alkalmazási körében történő jóhiszemű együttműködés elve a tagállamok egymás közötti viszonyában is?

b)

A jóhiszemű együttműködés ezen elvéből az következik-e, hogy a tagállamok egymás hatósági tevékenységeit nem nehezíthetik vagy hiúsíthatják meg, és érvényes-e ez különösen nukleáris létesítményeknek a területükön történő tervezéséről, megépítéséről és üzemeltetéséről hozott döntéseikre?

c)

Kötelesek-e a tagállam bíróságai, amelyek előtt megfelelő birtokháborítás abbahagyása iránti kereset van folyamatban, a nemzeti jog 4.a) pontban megjelölt értelmezésének az EK 10. cikkbe ütközése esetén a nemzeti jogot a közösségi joggal összhangban úgy értelmezni, hogy a „hatóságilag engedélyezett létesítmény” kifejezés alá mind belföldi, mind más EU-tagállamok hatóságai által kiadott külföldi létesítmény-engedélyek besorolhatók?