Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Az Unió területén nem honos adóalanyok részére történő adóvisszatérítés
(86/560 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés és 2006/112 tanácsi irányelv, 169. cikk, c) pont, 170. és 171. cikk)
Valamely tagállam nem mulasztja el teljesíteni a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 169–171. cikkéből és a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/560 tizenharmadik irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy megtagadja az előzetesen felszámított hozzáadottérték‑adó visszatérítését a 2006/112 irányelv 169. cikkének c) pontjában említett, az Unió területén nem honos adóalanyok által végrehajtott biztosítási és pénzügyi ügyletek tekintetében.
Ugyanis a tizenharmadik irányelv rendelkezéseit, és különösen annak 2. cikkének (1) bekezdését, amely nem utal a 2006/112 irányelv 169. cikkének c) pontjában említett ügyletekre, a 2006/112 irányelv 170. és 171. cikkéhez képest lex specialisnak kell tekintetni, amivel ellentétes az, hogy az említett 170. cikkben általánosságban kimondott, visszatérítésre való jogosultság érvényesüljön a tizenharmadik irányelv 2. cikke (1) bekezdésének világos és egyértelmű megfogalmazása előtt.
Feltételezve azt, hogy a 2006/112 irányelv 169. cikkének c) pontjára való utalás hiánya az uniós jogalkotó hibája, nem a Bíróság feladata a fent hivatkozott 2. cikk (1) bekezdése helyesbítő értelmezésének az elvégzése. Ezenkívül nem róható fel valamely tagállamnak, amelynek a szabályozása összeegyeztethető e 2. cikk (1) bekezdésének világos és egyértelmű megfogalmazásával, hogy elmulasztotta a pontosan e rendelkezésből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy nem olyan értelmezést alkalmazott, amely a közös hozzáadottértékadó‑rendszer általános logikájának való megfelelés és a közösségi jogalkotó hibájának az orvoslása céljából e rendelkezés helyesbítésére irányul. E tekintetben a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az uniós szabályozás tegye lehetővé az érdekeltek számára az ez alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos megismerését. A jogalanyoknak ugyanis képeseknek kell lenniük arra, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el. Ezen elv releváns valamely adóügyi irányelv átültetésének a keretében is. A fent hivatkozott 2. cikk (1) bekezdése világos és egyértelmű megfogalmazásának ellenére ugyanis nem lehet olyan értelmezést alkalmazni, amely e rendelkezés helyesbítését és az ezzel érintett tagállamok kötelezettségeinek a kiterjesztését célozza.
(vö. 35., 46., 48–51. pont)