Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Másik tagállamban felmerült orvosi költségek megtérítésére vonatkozó nemzeti szabályozás – Váratlan kórházi ellátások – 1408/71 rendelet
(EK 49. cikk; 1408/71 tanácsi rendelet, 22. cikk, (1) bekezdés, a) pont, i. alpont)
Nem mulasztja el az EK 49. cikkből eredő kötelezettségét az a tagállam, amely kizárja az e tagállam nemzeti egészségbiztosítási rendszerének biztosítottja által a 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, és az 1992/2006 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának értelmében egy másik tagállamban igénybe vett kórházi ellátás költségeinek az illetékes intézmény általi megtérítését olyan esetben, amikor az ellátás helye szerinti tagállamban alkalmazandó fedezet szintje alacsonyabb a biztosítás szerinti tagállam szabályozása által előírt fedezeti szintnél.
Az a körülmény ugyanis, hogy valamely tagállam egészségbiztosítási rendszerének biztosítottjait ez arra késztetheti, hogy korábban visszatérjenek e tagállamba, hogy ott részesüljenek az egészségi állapotuknak a más tagállamban való ideiglenes tartózkodásuk folyamán történt romlása folytán szükségessé vált kórházi ellátásban, vagy lemondjanak arról, hogy egy ilyen másik tagállamba utazzanak idegenforgalmi vagy oktatási célból, mivel – korlátozott esetek kivételével – nem számíthatnak kiegészítő beavatkozásra az illetékes intézmény részéről abban az esetben, ha a biztosítás szerinti tagállamban nyújtott egyenértékű kezelés költsége meghaladja az ezen másik tagállamban alkalmazott fedezeti szintet, túlságosan bizonytalannak és közvetettnek tűnik. Ennélfogva a vitatott szabályozást általánosságban nem lehet úgy tekinteni, hogy az korlátozza a kórházi ellátásokhoz kapcsolódó szolgáltatások, idegenforgalmi szolgáltatások vagy oktatási szolgáltatások nyújtását.
Egyebekben azokat az eseteket, amikor valamely biztosított más tagállamban való ideiglenes tartózkodása alatt váratlan kórházi ellátások merülnek fel, és e tagállam szabályozásának alkalmazása folytán a biztosítás szerinti tagállamnak jelentősebb pénzügyi terhet kell vállalnia, mint ha ezen ellátásokat saját intézményeinek egyikében nyújtották volna, összességében egyensúlyozniuk kell az olyan eseteknek, amikor a fentiekkel ellentétben a tartózkodási hely szerinti tagállam szabályozásának alkalmazása kisebb pénzügyi terhet ró a biztosítás szerinti tagállamra a szóban forgó kórházi ellátások tekintetében, mint amely saját szabályozásának alkalmazásából következett volna.
(vö. 72., 78–80. pont)