C-141/08. P. sz. ügy

Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware Co. Ltd

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés — Kereskedelempolitika — Dömping — Kínai eredetű vasalódeszkák behozatala — 384/96/EK rendelet — A 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja és a 20. cikk (4) és (5) bekezdése — A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás — Védelemhez való jog — Dömpingellenes vizsgálat — A vállalkozások számára észrevételeik megtételére biztosított határidő”

E. Sharpston főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. május 14.   I ‐ 9151

A Bíróság ítélete (első tanács), 2009. október 1-je   I ‐ 9177

Az ítélet összefoglalása

1. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – A végleges tájékoztató Bizottság általi közlése a vállalkozásokkal – A Bizottság végleges intézkedésekre vonatkozó javaslatának megküldése a Tanácsnak az említett tájékoztató közlésétől számított tíznapos határidő letelte előtt – Szabálytalanság

   (384/96 tanácsi rendelet, 20. cikk, (4) és (5) bekezdés)

2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállást megtagadó, a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdésében foglalt határidő megsértésével hozott bizottsági határozat – Az említett határozat megsemmisítése elérésének lehetősége csupán azon eshetőség bizonyítása által, hogy ezen eljárási szabálytalanság hiányában más határozatot hoztak volna

   (384/96 tanácsi rendelet, 20. cikk, (5) bekezdés)

3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Vizsgálat

   (384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, c) pont)

1.  A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 20. cikke (4) és (5) bekezdésének betartásához a Bizottságnak, amennyiben a dömpingellenes vámnak az első végleges tájékoztatóban tervezetthez képest történő emelését irányozza elő, erről tájékoztatnia kell az érintett vállalkozásokat egy új végleges tájékoztató részükre való megküldésével, és az e rendelkezés (5) bekezdésében előírt határidőt meg kell várnia, mielőtt végleges intézkedésekre vonatkozó javaslatát megküldené a Tanácsnak, hogy e vállalkozásoknak alkalmuk nyíljon észrevételeik megtételére.

   Ez az értelmezés nem csupán azon rendszer összefüggéseiből következik, amelybe az említett rendelkezés illeszkedik, hanem annak biztosítására is irányul, hogy az érintett felek esetleges észrevételeit a Bizottság ténylegesen és elfogulatlanul figyelembe tudja venni. Maga az a körülmény ugyanis, hogy a Tanácshoz már érkezett a végleges intézkedésekre vonatkozó javaslat, már önmagában hatással lehet az ezen észrevételekből eredő következményekre. Végezetül pedig azon esetleges nehézségek, amelyekkel az intézmények szembesülnek a 384/96 rendelet által előírt határidők betartása során, nem járhatnak azzal a következménnyel, hogy az e rendelet által előírt határidőt az érintett vállalkozások védelemhez való joga biztosításának céljából ne tartsák be. Épp ellenkezőleg: ezen intézmények, főként pedig a Bizottság feladata, hogy tekintettel legyen az említett rendelet által előírt határidő kötelezettségére, és mindeközben tartsa tiszteletben az ezen vállalkozások védelemhez való jogát.

   Mindazonáltal a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdésében foglalt tíznapos határidő betartásának elmulasztása csak abban az esetben vezethet a vitatott rendelet megsemmisítéséhez, ha fennáll a lehetősége annak, hogy e szabálytalanság hiányában a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, és az így ténylegesen érintette a fellebbező védelemhez való jogát.

   (vö. 74., 76., 78., 79., 81. pont)

2.  A védelemhez való jog tiszteletben tartása a közösségi jog alapvető elvei közé tartozik minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve kedvezőtlen intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még az eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is biztosítani kell. Ez az elv azt a követelményt fogalmazza meg, hogy valamely határozat azon címzettjét, akinek az érdekeit e határozat érezhetően érinti, olyan helyzetbe kell hozni, hogy álláspontját alkalmas módon kinyilváníthassa.

   Az említett elv tiszteletben tartása alapvető jelentőséggel bír a dömpingellenes eljárásokban. A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás odaítélését megtagadó, a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdésében előírt határidő megsértésével hozott bizottsági határozat megsemmisítésének eléréséhez az érintett vállalkozásnak nem azt kell bizonyítania, hogy a bizottsági határozatnak eltérő lett volna a tartalma, csupán azt, hogy ez az eset nem teljességgel kizárt, mivel e vállalkozás jobban tudta volna biztosítani a védekezését.

   (vö. 83–85., 89., 91., 93., 94. pont)

3.  Még ha a Bizottság tudomást szerezne is a dömpingellenes eljárás folyamán arról, hogy kezdeti értékelésével ellentétben valamely vállalkozás megfelel a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első albekezdésében foglalt kritériumoknak, amelyek alapján elnyerheti a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállást, a Bizottság feladata, hogy ebből, az alaprendeletben foglalt eljárási garanciák betartásának biztosítása mellett, levonja a megfelelő következtetéseket.

   Következésképpen a Bizottság még megváltoztathatja álláspontját, amennyiben felismeri, hogy az e rendelkezés által előírt anyagi jogi feltételek már kezdetben teljesültek. A jogszerűség és a gondos ügyintézés elveinek fényében ugyanis a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja utolsó mondatának nem tulajdonítható olyan értelmezés, amely arra kötelezné a Bizottságot, hogy olyan végleges intézkedéseket javasoljon a Tanácsnak, amelyek az érintett vállalkozás hátrányára örökké fenntartanának egy, az említett anyagi jogi feltételek kezdeti értékelése során elkövetett hibát.

   (vö. 111., 112. pont)