C-123/08. sz. ügy

Dominic Wolzenburg

(a Rechtbank Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés — 2002/584/IB kerethatározat — Európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások — 4. cikk, 6. pont — Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai — A nemzeti jog alkalmazása — A kibocsátó tagállam állampolgárságával rendelkező elfogott személy — Az európai elfogatóparancs végrehajtásának a végrehajtó tagállam általi megtagadása a területén való ötéves tartózkodásra tekintettel — EK 12. cikk”

Y. Bot főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. március 24.   I ‐ 9624

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2009. október 6.   I ‐ 9660

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés – Tilalom – Hatály

   (EK 12. cikk, első bekezdés)

2. Európai Unió – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 16. cikk, (1) bekezdés és 19. cikk; 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4. cikk, 6. pont)

3. Európai Unió – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai

   (EK 12. cikk, első bekezdés; 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4. cikk, 6. pont)

1.  Valamely tagállam állampolgára, aki jogszerűen tartózkodik egy másik tagállamban, jogosult az EK 12. cikk (1) bekezdésére hivatkozni olyan nemzeti jogszabállyal szemben, amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóság megtagadhatja a szabadságvesztés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását. Ugyanis a tagállamok az EU-Szerződés alapján elfogadott kerethatározatok átültetése keretében nem veszélyeztethetik a közösségi jogot, különösen az EK-Szerződésnek a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás minden uniós polgár számára elismert szabadságára vonatkozó rendelkezéseit.

   (vö. 43., 45., 47. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontját akként kell értelmezni, hogy az uniós polgárok tekintetében a végrehajtó tagállam az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának e rendelkezésben foglalt mérlegelhető okai alkalmazását nem jogosult az ezen államban való tartózkodás időtartamán felül további adminisztratív követelményekhez – így például határozatlan időre szóló tartózkodási engedéllyel való rendelkezéshez – kötni. Ugyanis az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése és 19. cikke azon uniós polgárok tekintetében, akik öt éven át folyamatosan jogszerűen tartózkodtak valamely másik tagállam területén, csupán azt írja elő, hogy kérelmükre a tartózkodásuk tartósságát igazoló dokumentumot kell rendelkezésükre bocsátani, anélkül hogy e formalitást kötelezővé tenné. E dokumentumnak deklaratív és bizonyítási értéke van, azonban nem keletkeztet jogot.

   (vö. 51., 53. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Az EK 12. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a végrehajtó tagállam azon szabálya, amelynek alapján e tagállam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága megtagadja az állampolgárával szemben szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, miközben e megtagadásnak egy másik tagállami polgár tekintetében – akinek tartózkodási joga az EK 18. cikk (1) bekezdésén alapul – az a feltétele, hogy a keresett személy öt éven át folyamatosan jogszerűen tartózkodott a végrehajtó tagállam területén.

   E tekintetben az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat rendszerének alapjául szolgáló kölcsönös elismerés elve ez utóbbi 1. cikkének (2) bekezdése alapján magában foglalja, hogy a tagállamok főszabály szerint kötelesek végrehajtani az európai elfogatóparancsot. Ugyanis annak végrehajtását a tagállamok – a megtagadásnak a kerethatározat 3. cikkében foglalt kötelező esetein kívül – csupán az ugyanezen kerethatározat 4. cikkében felsorolt esetekben tagadhatják meg. Ebből következik, hogy azon nemzeti jogalkotó, amely az említett 4. cikk által biztosított lehetőségei alapján úgy dönt, hogy szűkíti azon helyzetek körét, amelyekben a végrehajtó igazságügyi hatósága megtagadhatja a keresett személy átadását, valójában az e kerethatározat által a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség érdekében bevezetett átadási rendszert erősíti. Ennek keretében a tagállamok szükségszerűen meghatározott mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek e 4. cikk és többek között annak 6. pontja átültetését illetően.

   Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontjában szereplő mérlegelhető oka többek között azt teszi lehetővé, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság különös jelentőséget tulajdonítson annak, hogy növelhető-e a keresett személy társadalomba való, a vele szemben kiszabott büntetés végrehajtását követő visszailleszkedésének esélye. Következésképpen a végrehajtó tagállam jogosult e célkitűzést csupán azon személyek tekintetében megvalósítani, akik meghatározott mértékben bizonyíthatóan beilleszkedtek az említett tagállam társadalmába. Egyfelől a saját állampolgárokra vonatkozóan pusztán az állampolgárságot előíró követelményt, másfelől a más tagállam állampolgáraira vonatkozóan az öt éven át tartó folyamatos tartózkodást előíró követelményt jellegénél fogva alkalmasnak kell tekinteni annak biztosítására, hogy a keresett személy a végrehajtó tagállamban a kellő mértékben beilleszkedett személy legyen. Ez az öt éven át tartó folyamatos tartózkodásra vonatkozó követelmény nem lépi túl az arra irányuló cél megvalósításához szükséges mértéket, hogy a más tagállamok állampolgárságával rendelkező keresett személyek a végrehajtó tagállamban bizonyos mértékben beilleszkedett személyek legyenek.

   (vö. 57., 58., 61., 67., 68., 73., 74. pont és a rendelkező rész 3. pontja)