1.

A Korkein oikeus (Legfelsőbb Bíróság) (Finnország) 2008. február 6-i határozatában megfogalmazott előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv ( 2 ) értelmezését kéri. E kérelem alapja az Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK ry és társai (a továbbiakban: az alapügy felperesei) és a Fujitsu Siemens Computers Oy (a továbbiakban: az alapügy alperese) között csoportos létszámcsökkentés esetén a munkavállalók képviselőivel való konzultáció kezdeményezésére vonatkozó kötelezettség tárgyában keletkezett jogvita.

2.

A jelen eljárás első alkalommal ad lehetőséget a Bíróság számára, hogy tisztázza a 98/59 irányelv által előírt konzultációs kötelezettség hatályát vállalatcsoport esetében, amikor egy vállalkozás „leválasztásának” vagy bezárásának kezdeményezése a vállalkozás anyavállalatának igazgatótanácsától ered.

3.

A 98/59 irányelv második preambulumbekezdése szerint „[…] fontos a munkavállalók védelmének biztosítása a csoportos létszámcsökkentések esetén, figyelembe véve eközben a Közösségen belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét”.

4.

A 98/59 irányelv tizenegyedik preambulumbekezdése szerint „[…] szükséges annak biztosítása, hogy a munkáltató tájékoztatásra, konzultációra és az értesítésre vonatkozó kötelezettségei attól függetlenül fennállnak, hogy a csoportos létszámcsökkentésekről szóló döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg”.

5.

A 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Ha egy munkáltató csoportos létszámcsökkentéseket tervez, megállapodás kötése céljából megfelelő időben konzultációkat kezdeményez a munkavállalók képviselőivel.”

6.

Ugyanezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A konzultációk kiterjednek legalább a csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy az érintett munkavállaló-létszám csökkentésének módjaira és eszközeire, valamint a következmények enyhítésére olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, amelyek – többek között – az elbocsátott munkavállalók áthelyezéséhez vagy átképzéséhez nyújtott támogatásra vonatkoznak.”

7.

A 98/59 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében:

„Annak érdekében, hogy a munkavállalók képviselői konstruktív javaslatokat tehessenek, a munkáltatók a konzultációk során megfelelő időben:

8.

Ugyanezen irányelv 2. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt kötelezettségek attól függetlenül fennállnak, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg.

Az ebben az irányelvben foglalt tájékoztatási, konzultációs és értesítési kötelezettségek állítólagos megszegésének megítélésében nem vehető figyelembe a munkáltatónak az a védekezése, hogy a csoportos létszámcsökkentéshez vezető döntést meghozó vállalkozás nem adta meg a szükséges információt a munkáltatónak.”

9.

A 98/59 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a munkáltató minden tervezett csoportos létszámcsökkentésről írásban köteles értesíteni az illetékes hatóságot. Ugyanezen bekezdés harmadik albekezdése szerint az értesítés tartalmazza a tervezett csoportos létszámcsökkentésre és a munkavállalók képviselőivel folytatott konzultációra vonatkozó összes lényeges információt.

10.

Az alapeljárás tárgyát képező tényállás idején alkalmazandó törvény, vagyis az 51/1993 és 906/1996 törvénnyel módosított, a vállalkozásokon belüli együttműködésről szóló törvény [yhteistoiminnasta yrityksissä annettu laki (725/1978), a továbbiakban az együttműködésről szóló törvény] 7. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a 6. §-ban említett (a végrehajtandó csoportos létszámcsökkentés) döntés meghozatal előtt köteles az intézkedés okairól, hatásairól és alternatíváiról az ügyben érintett munkavállalókkal és alkalmazottakkal, illetve a munkavállalók képviselőivel konzultációt folytatni.

11.

A törvény 7. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató az együttműködési eljárás megindítása előtt köteles a szóban forgó intézkedésre vonatkozó szükséges információkat közölni a munkavállalókkal és az érintett munkavállalók képviselőivel. Ezen információkat – mint a tervezett elbocsátások indokairól való tájékoztatás, a különböző érintett kategóriákba tartozó munkavállalók számára vonatkozó becslés, a tervezett elbocsátások végrehajtásának várható időpontja, valamint azon elvek, amelyek alapján meghatározták, mely munkavállalókat érinti az elbocsátás – a munkáltató köteles írásban közölni, ha legalább 10 munkavállaló elbocsátását, 90 napnál hosszabb időtartamú kényszerszabadságolását vagy csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatását tervezi.

12.

Az együttműködésről szóló törvény 7a. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a 6. § (1)–(5) bekezdésében szereplő esetekben a konzultáció megkezdése előtt legalább öt nappal írásbeli konzultációs javaslatot kell készíteni, amennyiben a megvitatandó intézkedés valószínűsíthetően egy vagy több munkavállaló elbocsátásához, részmunkaidős foglalkoztatásához vagy kényszerszabadságolásához fog vezetni.

13.

Az együttműködésről szóló törvény 8. §-a szerint, ha a munkáltató és a szakszervezeti képviselők nem egyeznek meg más eljárás lefolytatásában, úgy kell tekinteni, hogy a munkáltató eleget tett konzultációs kötelezettségének, ha a tervezett intézkedést az említett törvény 7. §-ával összhangban hozták meg. Mindazonáltal ha ezen intézkedés valószínűsíthetően legalább 10 munkavállaló elbocsátásához, 90 napot meghaladó időtartamú csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatásához vagy kényszerszabadságolásához fog vezetni, csak a konzultáció kezdetétől számított legalább hathetes határidő elteltével tekinthető úgy, hogy a munkáltató eleget tett kötelezettségének. Emellett, ellenkező értelmű megállapodás hiányában a tervezett intézkedés alternatíváinak vizsgálata legkorábban az intézkedés indokainak és hatásainak megvizsgálását követő 7 nap elteltével kezdődhet.

14.

Az együttműködésről szóló törvény 15a. §-a szerint, ha szándékosan vagy nyilvánvaló hanyagságból a törvény 7. §-ának (1)–(3) bekezdése, 7a. §-a vagy 8. §-a megsértésével született döntés, és e döntéssel összefüggő okokból valamely munkavállaló csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatására, kényszerszabadságolására vagy elbocsátására került sor, e munkavállaló legfeljebb 20 havi munkabérének megfelelő kártérítés munkáltató általi megfizetésére jogosult.

15.

A Fujitsu Ltd. és a Siemens AG az informatikai ágazatba tartozó bizonyos tevékenységeinek közös vállalkozásba történő egyesítését követően a Fujitsu Siemens Computers csoport 1999. október 1-jén megkezdte működését.

16.

Az alapeljárás alperese a holland Fujitsu Siemens Computers (Holding) BV (Hollandia) (a továbbiakban: anyavállalat) leányvállalata lett. Ekkor a csoport Kilóban, Espoo város (Finnország) kerületében, valamint a németországi Augsburgban, Paderbornban és Sömmerdában rendelkezett gyártóüzemekkel.

17.

1999. december 7-én az anyavállalat igazgatótanácsának ügyvezető tagjaiból álló vezetősége telefonos megbeszélést tartott. A megbeszélésen elhatározták, hogy az anyavállalat igazgatótanácsának javasolni fogják a kilói üzemtől való megválást.

18.

Az anyavállalat 1999. december 14-i igazgatótanácsi ülésén döntés született arról, hogy támogatni fogják e javaslatot. Az ülésről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint azonban nem hoztak konkrét döntést a kilói gyártóüzemről.

19.

Ugyanezen a napon az alapügy alperese az együttműködés keretében folytatott konzultációt javasolt. E konzultációra 1999. december 20. és 2000. január 31. között, azaz hozzávetőlegesen hathetes időszakon keresztül került sor.

20.

Az alapügy alperesének igazgatósága, az anyavállalat igazgatótanácsa elnökhelyettesének elnökletével 2000. február 1-jén a társaság működésének beszüntetése mellett döntött, a finnországi számítógép-forgalmazói tevékenység kivételével. Az alapügy alperese 2000. február 8-án kezdte meg munkavállalói elbocsátását. A társaság 490 munkavállalójából összesen hozzávetőlegesen 450 munkavállalót bocsátottak el.

21.

Az alapügy alperesének egyes munkavállalói szerint az alperes az 1999 végén, 2000 elején a kilói gyártóüzem bezárásáról hozott döntésekkel megsértette az együttműködésről szóló törvényt. Az együttműködésről szóló törvény 15a. §-a alapján a munkavállalókat az e törvény alapján a csoportos létszámcsökkentésről szóló határozat jogellenessége esetén megillető végkielégítés iránti követeléseiket a kamatkövetelésekkel együtt az alapügy felpereseiként fellépő szakszervezetekre – köztük az egyik legnagyobb finnországi szakszervezetre, az Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK ry-re – engedményezték behajtás céljából.

22.

Az alapügy felperesei kérik, hogy az Espoon käräjäoikeus (espooi elsőfokú bíróság) kötelezze az alapügy alperesét az együttműködésről szóló törvény szerinti végkielégítés részükre történő megfizetésére. Az elsőfokú eljárás során az alapügy felperesei azt az álláspontot képviselték, hogy az anyavállalat igazgatótanácsa ténylegesen legkésőbb 1999. december 14-én – az együttműködésről szóló, munkavállalókkal folytatott konzultációt megelőzően – meghozta végleges döntését az alapügy alperese kilói gyártóüzemének bezárására vonatkozóan. Az alapügy alperese tehát szándékosan vagy nyilvánvaló hanyagságból megsértette az együttműködésről szóló törvényt.

23.

Az Espoon käräjäoikeus úgy ítélte meg, hogy az alapügy felperesei nem bizonyították, hogy az anyavállalat igazgatótanácsa olyan módon döntött volna a kilói gyártóüzem tevékenységének megszüntetéséről, hogy az alapügy alperesének vállalkozásában a munkáltató és a munkavállalók közötti konzultáció az együttműködésről szóló törvény által előírt módon ne valósulhatott volna meg. E bíróság szerint a fenti üzem bezárásának alternatívái valósak voltak, és ezen alternatívákat az együttműködés keretében folytatott konzultáció során vizsgálták. Az Espoon käräjäoikeus, megállapítva, hogy a kilói gyártóüzem tevékenységének megszüntetésére vonatkozó döntést 2000. február 1-jén, az alapügy alperese igazgatótanácsának ülésén hozták meg, azt követően, hogy lehetetlennek bizonyult más megoldást találni, és a vonatkozó konzultációt konkrétnak és tárgyszerűnek kellett tekinteni, elutasította a keresetet.

24.

A Helsingin hovioikeus (helsinki fellebbviteli bíróság) lényegében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

25.

A fellebbezés alapján eljáró Korkein oikeus (Legfelsőbb Bíróság) úgy véli, hogy a 98/59 irányelv, valamint az együttműködésről szóló törvény rendelkezései között szerkezeti és tartalmi különbségek vannak.

26.

A Korkein oikeus, mivel úgy ítélte meg, hogy ítéletének meghozatalához a 98/59 irányelv rendelkezéseinek értelmezése szükséges, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27.

A Bíróság alapokmánya 23. cikkének megfelelően az alapügy felperesei, az alapügy alperese, a finn kormány és az Egyesült Királyság kormánya, valamint az Európai Közösségek Bizottsága írásbeli észrevételt terjesztettek elő. E feleket – az Egyesült Királyság kormányának kivételével, amely nem képviseltette magát – meghallgatták a 2009. január 14-én tartott tárgyaláson.

28.

Az alapügy alperese szerint az első négy kérdés elfogadhatatlan, mivel az alapügy megoldása szempontjából nem relevánsak. Véleménye szerint e kérdések célja azon időpont meghatározása, amikor a vállalkozásnak meg kellett volna kezdenie a létszámcsökkentésre vonatkozó együttműködésről a konzultációt, holott e jogkérdés nem tárgya az alapeljárásnak, mivel a felek egyike sem állította, hogy a munkáltató elmulasztotta a konzultáció megfelelő időben történő megkezdését.

29.

Az első négy kérdés elfogadhatóságával szemben emelt kifogás véleményem szerint nem fogadható el.

30.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EK 234. cikk szerinti együttműködés keretében egyedül az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult az előtte folyamatban lévő ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges-e az előzetes döntéshozatal, másrészt a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak-e. ( 3 ).

31.

Következésképpen a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – a közösségi jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell ( 4 ). Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések relevanciájának e vélelmét csak kivételesen lehet megdönteni, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson ( 5 ).

32.

A jelen esetben ellentétben azzal, amit az alapügy alperese sugall, az első négy kérdés nem kizárólag adott kezdő időpont meghatározására irányul, hanem annak megállapítására, hogy az anyavállalat vagy az annak ellenőrzése alá tartozó munkáltató mely intézkedése vagy terve minősíthető úgy, hogy azt csoportos létszámcsökkentéshez vezető olyan intézkedésnek vagy tervnek lehessen tekinteni, amely valamelyikükre nézve a 98/59 irányelv értelmében vett, munkavállalókkal való konzultáció megkezdésének kötelezettségét vonta maga után. Az iratokból kiderül, hogy ezen értelmezés szükséges annak eldöntéséhez, hogy az alapügy alperesére vonatkozó, az anyavállalat által kidolgozott bezárásra vonatkozó tervet csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésnek lehet-e tekinteni, ahogyan azt az alapügy felperesei állítják, vagy olyan döntésnek, amely a 98/59 irányelvet átültető együttműködésről szóló törvény által előírt, csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó konzultációs kötelezettséget keletkeztet. Nincs szó tehát sem hipotetikus, sem olyan kérdésről, amely semmilyen kapcsolatban sem áll az alapügy tényállásával vagy tárgyával.

33.

Ebből következően válaszolni kell az első négy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre.

34.

Amint arra az elfogadhatóság vizsgálata során rámutattam, az alapügy megoldásának egyik lényeges kérdése az anyavállalat „döntésének” jogi minősítése, és a 98/59 irányelv által előírt, a munkavállalók képviselőivel folytatott konzultáció következményeinek meghatározása. E kérdés egyébiránt bizonyos zavart okozott a Bíróság előtt fellépő felek észrevételeiben.

35.

Ebből következően a különböző előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata előtt célszerű megvizsgálni a 98/59 irányelv személyi hatályát, ( 6 ) és különösen a tárgyalás során felvetett azon kérdést is, hogy az említett irányelv nem csupán a munkáltató számára állapít-e meg kötelezettségeket, hanem e munkáltatót ellenőrző vállalkozás számára is.

36.

Véleményem szerint e kérdés a szóban forgó irányelv vonatkozó rendelkezéseinek szövege alapján közvetlenül megválaszolható.

37.

Meg kell ugyanis állapítani, hogy a 98/59 irányelv, különösen a 2. cikk (1), (3) és (4) bekezdésének, valamint a 3. cikk (1) és (2) bekezdésének szövege nem hagy semmiféle ésszerű kétséget a tájékoztatási, konzultációs és értesítési kötelezettség címzettjét illetően.

38.

Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy egyedül a munkáltató köteles megfelelő időben konzultációt kezdeményezni a munkavállalók képviselőivel. Ugyanezen irányelv 2. cikke (3) bekezdésének első albekezdése egyedül a munkáltatót teszi felelőssé minden, a tárgyra vonatkozó információnak a munkavállalók képviselői részére történő megadásáért. A (3) bekezdés második albekezdése szerint a munkáltató az első albekezdésben előírtakra vonatkozó írásbeli tájékoztatás egy másolati példányát az illetékes állami hatóságnak eljuttatja.

39.

A 98/59 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése semmilyen kötelezettséget nem ír elő az anyavállalat számára. E cikk kizárólag azt mondja ki, hogy a 98/59 irányelv által előírt tájékoztatási és konzultációs kötelezettségek attól függetlenül fennállnak, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg. A (4) bekezdés második albekezdése megállapítja a munkáltató felelősségét az anyavállalat által hozott döntésekért abban az esetben is, ha arról nem volt tudomása.

40.

Noha a 2. cikk (4) bekezdésének második albekezdése kifejezetten nem ír elő semmilyen információs, konzultációs és értesítési kötelezettséget az anyavállalat számára, abban az esetben, ha az anyavállalat csoportos létszámcsökkentéshez vezető döntést hoz, mégis ez utóbbi köteles az ellenőrzése alatt álló érintett munkáltatónak megadni a szükséges tájékoztatást annak érdekében, hogy az megfelelően teljesíthesse a 98/59 irányelv által előírt információs, konzultációs és értesítési kötelezettségét. Az anyavállalatnak a lényeges információk megadására vonatkozó e kötelezettsége tehát csak a munkáltató és az anyavállalat közötti viszonyban érvényes. E kötelezettség nem vonatkozik a szorosan vett konzultációs kötelezettségre.

41.

A 98/59 irányelvnek az értesítési eljárás szabályait megállapító 3. cikke előírja, hogy ezen értesítési kötelezettség kizárólag a munkáltatót terheli, aki minden tervezett létszámcsökkentésről írásban értesíti az illetékes hatóságot [3. cikk (1) bekezdés)], és ezen értesítés egy példányát átadja a munkavállalók képviselőinek [3. cikk (2) bekezdés)].

42.

Ebből következően az értelmezett rendelkezések alapján semmi sem utal arra, hogy a 98/59 irányelv az anyavállalat számára információs, konzultációs és értesítési kötelezettséget írna elő a munkáltató munkavállalóinak képviselőivel vagy a hatóságokkal szemben ( 7 ). Pontosabban a konzultációs kötelezettséget illetően megjegyzendő, hogy e kötelezettség tiszteletben tartása kizárólag a munkáltatót terheli akkor is, ha az ez utóbbi fölött ellenőrzést gyakorló anyavállalat hozza meg a csoportos létszámcsökkentéshez vezető döntést.

43.

E megjegyzéseket követően meg kell vizsgálni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hat kérdést.

44.

Az első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság – a kissé zavaros nyelvezeten túl – valójában a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „csoportos létszámcsökkentéseket tervez” kifejezés jelentését szeretné tisztázni. Ezt azért teszi, mert szükséges azon időpont meghatározása, amikor a munkáltató ilyen intézkedést tervez, tekintettel arra, hogy a konzultációs kötelezettség ekkor keletkezik. A kérdést előterjesztő bíróság két értelmezést javasol. Az első lehetséges értelmezés szerint ezen időpont akkor következik be, amikor a stratégiai döntések vagy az üzleti tevékenységgel kapcsolatos változtatások csoportos létszámcsökkentést tesznek szükségessé. A második lehetséges értelmezés szerint ezen időpont egybeesik azon időponttal, amikor a munkáltató az üzleti tevékenységre vonatkozó intézkedéseket vagy változtatásokat tervez, mint amilyen a gyártási kapacitás megváltoztatása vagy a gyártás összevonása, melyek várhatóan csoportos létszámcsökkentést tesznek szükségessé ( 8 ).

45.

Emlékeztetni kell arra, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése előírja a munkáltató számára azon kötelezettséget, hogy „megfelelő időben” konzultációt kezdeményezzen a munkavállalók képviselőivel, ha „csoportos létszámcsökkentéseket tervez”.

46.

E rendelkezés annak kimondásakor, hogy a konzultációs kötelezettség akkor keletkezik, amikor a munkáltató csoportos létszámcsökkentéseket tervez, a „tervez” igét használja, amely önmagában nem alkalmas a konzultációs kötelezettség keletkezése pontos időpontjának megállapítására. Ezen időpont meghatározásához értelmezési tevékenységre van szükség.

47.

Először is ezen értelmezésnek a 98/59 irányelv különböző nyelvi változataiból kell kiindulnia. Ezt követően figyelembe kell venni a Bíróság egyik ítéletét, amelyben a Bíróságnak a jelenlegihez hasonló ügyben lehetősége nyílt e rendelkezést, valamint annak célját értelmezni.

48.

A 98/59 irányelvnek a nem francia nyelvű változataiban az „envisager” igét olyan kifejezésekkel adják vissza, mint a „tener la intención” (spanyol változat), „beabsichtigen” (német változat), „contemplate” (angol változat) és „prevedere” (olasz változat).

49.

A 98/59 irányelv 2. cikke (1) bekezdése különböző nyelvi változatainak összehasonlításából úgy tűnik, hogy a közösségi jogalkotó az e rendelkezés által előírt kötelezettség keletkezését a munkáltató csoportos létszámcsökkentés végrehajtására vonatkozó szándék fennállásához köti.

50.

A 98/59 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése elfogadható a Metalarbejderforbund és Specialarbejderforbundet i Danmark ügyben hozott ítélet ( 9 ) fényében, amelyben a Bíróság arról a kérdésről határozott, hogy a 75/129 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó-e, ha a munkáltatónak pénzügyi okokból csoportos létszámcsökkentést kellett volna végrehajtania, de nem tette meg. A Bíróság megállapította, hogy e rendelkezés csak akkor alkalmazandó, ha a munkáltató ténylegesen tervezte a csoportos létszámcsökkentés végrehajtását, vagy a létszámcsökkentésre tervet dolgozott ki ( 10 ).

51.

Ezen értelmezést továbbá megerősíti a konzultációs kötelezettség célja, amely kötelezettséget a 98/59 irányelv abból a körülményből keletkeztet, hogy a munkáltató csoportos létszámcsökkentéseket tervez.

52.

Ugyanis amint a 98/59 irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt pontosításból következik, a szóban forgó kötelezettséget nem csupán a végrehajtandó csoportos létszámcsökkentésről szóló, a munkavállalók képviselőivel történő „megállapodás kötése céljából” írják elő. Célja az is, hogy megpróbálja az ilyen létszámcsökkentések következményeit enyhíteni olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, amelyek – többek között – az elbocsátott munkavállalók áthelyezéséhez vagy átképzéséhez nyújtott támogatásra vonatkoznak.

53.

A konzultáció mindkét cél érdekében lényegében a tárgyalás megvalósítására szolgál ( 11 ); a munkáltató köteles azt megfelelő időben megkezdeni, tehát olyan időpontban, amikor a konzultáció lehetőséget ad a munkavállalók képviselőinek e tárgyaláson való hatékony részvételre.

54.

Mindazonáltal ahhoz, hogy e részvétel hatékony legyen, szükséges az is, hogy arra olyan időpontban kerüljön sor, amikor a tárgyalás tárgya kellőképpen meghatározott; ilyen időpont csak olyan időponttal eshet egybe, amikor meg lehet állapítani, hogy a munkáltató szándékában áll csoportos létszámcsökkentéseket végrehajtani, vagy legalábbis annak lehetőségét tervezett intézkedéseket követően már kilátásba helyezi. Csak ebben az időpontban lehet úgy tekinteni, hogy a munkáltató köteles konzultációt kezdeményezni. Ezen időpontot megelőzően a munkavállalók képviselőinek az előbbiek foglalkoztatására és a csoportos létszámcsökkentés tényleges alternatíváira vonatkozó döntés meghozatalában való valódi részvétele nem állhat fenn; következésképpen a konzultáció nem lenne hasznos.

55.

Tekintettel arra, hogy – mint azt a 98/59 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének szövege világossá teszi –, a tervezett csoportos létszámcsökkentés tényéből eredő következmény automatikus, és hogy ez csak akkor következik be, ha fennáll a munkáltató részéről a csoportos létszámcsökkentés végrehajtására vonatkozó szándék vagy terv, úgy kell tekinteni, hogy e tény, vagyis a létszámcsökkentés tervezése csak akkor jön létre, ha az olyan konzultációt eredményez, amely kellőképpen meghatározott tárgyú tárgyaláson keresztül meg tud valósulni.

56.

Tekintettel a konzultációs kötelezettség céljára és a csoportos létszámcsökkentés kezdeményezésére vonatkozó munkáltatói szándék megállapításának szükségességére, az olyan döntésre, amely a csoportos létszámcsökkentés végrehajtásának jövőbeli, valószínű szükségességét vonja maga után, nem vonatkozik a „tervezni” kifejezés, mivel e döntést az jellemzi, hogy hiányzik a munkáltató szándéka a csoportos létszámcsökkentés végrehajtására, vagy nincs arra vonatkozó pontos terve.

57.

Következésképpen úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésében javasolt első értelmezés arra a helyzetre vonatkozóan, amelyben a munkáltató a munkavállalók csoportos létszámcsökkentését szükségessé tevő intézkedéseket hoz, ahhoz az esethez áll közel, amelyben a munkáltatónak esetleg kilátásba kellene helyeznie a csoportos létszámcsökkentéseket, de még nem áll szándékában azokat végrehajtani. Figyelembe véve a fent hivatkozott Dansk Metalarbejderforbund és Specialarbejderforbundet i Danmark ügyben hozott ítéletet és a konzultációs kötelezettség szerepe fényében a „tervezni” kifejezésnek tulajdonítandó jelentést, véleményem szerint a 98/59 irányelvet ilyen helyzetben még nem lehet alkalmazni. Úgy tűnik ugyanis számomra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által használt „szükségessé tesz” kifejezés olyan korai szakaszra utal, amelyben a munkáltató még nem tervezte, vagy nem helyezte kilátásba a csoportos létszámcsökkentéseket.

58.

Így meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésében javasolt második értelmezés, amely szerint a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell érteni, hogy a konzultációs kötelezettség akkor jön létre, amikor a munkáltató olyan intézkedéseket tervez, melyek várhatóan csoportos létszámcsökkentést tesznek szükségessé, az első változatban írtaknál távolabbi helyzetet ír le. Ilyen helyzetben nem csupán a munkáltató nem tervezte, vagy nem helyezte kilátásba a csoportos létszámcsökkentéseket, hanem az ilyen esemény megvalósítása is még csupán a puszta valószínűség szintjén helyezkedik el.

59.

Ebből következik véleményem szerint, hogy az első kérdésben javasolt, mind első, mind második változat olyan helyzetet tükröz, amelyben a 98/59 irányelv nem alkalmazható.

60.

A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésére azt a választ adja, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a „csoportos létszámcsökkentéseket tervez” kifejezés nem vonatkozik sem arra a helyzetre, amelyben a munkáltató a munkavállalók csoportos létszámcsökkentését szükségessé tevő intézkedéseket hoz, sem arra, amelyben a munkáltató olyan intézkedések elfogadását tervezi, melyek várhatóan csoportos létszámcsökkentést tesznek szükségessé. E kifejezést úgy kell érteni, hogy arra az időpontra utal, amikor meg lehet állapítani, hogy a munkáltatónak szándékában áll csoportos létszámcsökkentéseket végrehajtani, vagy legalábbis már kilátásba helyezi annak lehetőségét, tervezett intézkedéseket követően.

61.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a konzultáció megfelelő időben való megkezdésére vonatkozó kötelezettség csoportos létszámcsökkentés tervezése esetén megköveteli-e, hogy a konzultációt már azelőtt megkezdjék, hogy a munkáltató a 98/59 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti információkat közölni tudná. A kérdés tehát a konzultáció kezdete és a 98/59 irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében előírt információknak a munkavállalók képviselőivel való közlésére vonatkozó kötelezettség közötti kapcsolatra vonatkozik.

62.

Meg kell állapítani, hogy a 98/59 irányelv 2. cikke (3) bekezdése első albekezdésének megfogalmazása világosan kimondja, hogy a munkáltatók a „konzultációk során megfelelő időben” megadnak minden, a tárgyra vonatkozó információt „annak érdekében, hogy a munkavállalók képviselői konstruktív javaslatokat tehessenek”.

63.

Figyelemmel arra a tényre, hogy az említett irányelv 2. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerint a (3) bekezdés b) pontjának i)–vi) alpontjában említett információkat a konzultácók során kell megadni, logikusan azt lehet gondolni, hogy az összes előírt információ megadásának kötelezettségét nem szükségszerűen a konzultáció megnyílásának időpontjában kell teljesíteni, hanem arra a konzultáció során is lehetőség van.

64.

E rendelkezés logikájában ugyanis a munkáltatónak tájékoztatnia kell a munkavállalókat a fejleményekről, és minden lényeges információt meg kell adnia a konzultáció folyamán. E rugalmasságra szükség van, tekintettel arra a tényre, hogy az információk a konzultációs eljárás folyamán különböző időpontokban állhatnak rendelkezésre, ami azzal jár, hogy a konzultáció során a munkáltatónak lehetősége van a 98/59 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett információkat kiegészíteni.

65.

E rugalmasság annál is inkább szükséges, mivel, amint az a (3) bekezdésből kifejezetten következik, az információk „megfelelő időben” történő közlésének a célja, hogy „a munkavállalók képviselői konstruktív javaslatokat tehessenek” a konzultáció folyamán. Következésképpen az információk közlését úgy kell érteni, mint olyan kötelezettséget, amelynek célja a munkavállalók lehető legteljesebb és leghatékonyabb részvételének lehetővé tétele a konzultációs folyamatban, és ennek érdekében az információkat egészen a konzultáció utolsó pillanatáig meg kell adni.

66.

Ebből következik, hogy a konzultáció kezdő időpontja nem függ attól a ténytől, hogy a munkáltató már meg tudja adni a munkavállalóknak az összes, a 98/59 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett információt.

67.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság második kérdésére azt a választ adja, hogy a munkáltatónak az együttműködés keretében történő konzultáció megkezdésére vonatkozó kötelezettsége nem függ attól a ténytől, hogy a munkáltató már meg tudja adni a munkavállalóknak valamennyi, a 98/59 irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában előírt információt.

68.

A harmadik és negyedik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését az irányelv 2. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy a munkavállalók képviselőivel a konzultáció megkezdésére vonatkozó kötelezettség akkor jön létre, amikor vagy a munkáltató, vagy a munkáltatót ellenőrző anyavállalat csoportos létszámcsökkentést tervez. A negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy vállalatcsoport esetén a konzultáció megkezdésére vonatkozó kötelezettség keletkezése megköveteli-e, hogy az anyavállalat által tervezett csoportos létszámcsökkentés szükségességét konkretizálják meghatározott munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalókra.

69.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdése szerint a munkáltató információs, konzultációs és értesítési kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg.

70.

E rendelkezés megfogalmazása tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt a 2. cikk (1) és (4) bekezdésének eltérő megfogalmazására hívja fel a figyelmet [az (1) bekezdés arra az esetre utal, amikor a munkáltató a csoportos létszámcsökkentéseket „tervezi”, míg a (4) bekezdés a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó „döntést” említ, másrészt a (4) bekezdés egyes nyelvi változatai által használt, a „döntésre” vonatkozó különböző igeidőkre [például a németben folyamatos múlt („getroffen wurde”), az angolban folyamatos jelen („is being taken”), a franciában jelen („émane”) és a finnben befejezett múlt („on päättänyt”) jelenik meg].

71.

Az (1) és (4) bekezdés eltérő megfogalmazásait illetően úgy vélem, hogy elsősorban a 98/59 irányelv rendszertani értelmezését kell figyelembe venni, másodsorban pedig az irányelv 2. cikke (4) bekezdésének célját.

72.

A 98/59 irányelv rendszertani értelmezését illetően meg kell jegyezni, hogy a konzultációs kötelezettség kezdetére vonatkozó főszabályt az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése mondja ki; a 2. cikk (4) bekezdésének az (1) bekezdéshez képest csupán kisegítő szerepe van. E (4) bekezdés célja ugyanis a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében előírt munkáltatói konzultációs kötelezettség hatályának megerősítése arra az esetre vonatkozóan, amikor a munkáltató valamely vállalkozás leányvállalata. Emiatt az említett (4) bekezdés kisegítő rendelkezésének eltérő nyelvezete nem változtathatja meg a főszabály jelentését. Éppen ellenkezőleg, a főszabály fényében kell a kisegítő rendelkezést értelmezni.

73.

Következésképpen a 98/59 irányelv 2. cikkének (4) bekezdésében használt „döntés” kifejezést tágan kell értelmezni az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése fényében, amely – mint azt a jelen indítvány 54. pontjában kifejtettem – a „tervezni” ige használatával olyan időpontra utal, amikor csoportos létszámcsökkentés megvalósítását tervezik vagy kilátásba helyezik, és amely megelőzi a létszámcsökkentésre vonatkozó döntés elfogadását.

74.

Ebből következően véleményem szerint a 98/59 irányelv 2. cikkének (4) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy a konzultációs kötelezettség akkor keletkezik, amikor az anyavállalat elfogadta a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést, hanem ellenkezőleg, abban az időpontban jön létre, amikor vagy a munkáltató, vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás a csoportos létszámcsökkentések megvalósítását tervezi vagy kilátásba helyezi.

75.

Ezen értelmezést erősíti meg a 98/59 irányelv célja – amint azt a 2. cikk (2) bekezdése is kifejezi –, vagyis a csoportos létszámcsökkentés elkerülése vagy legalább az ezen intézkedéssel érintett munkavállalók számának csökkentése. E cél megvalósítását korlátozná, ha a konzultációra a csoportos létszámcsökkentést végrehajtani hivatott munkáltatót ellenőrző anyavállalat csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntését követően kerülne sor ( 12 ).

76.

Tekintettel a fenti megfontolásokra, nem szükséges a „döntés” kifejezésre utaló igéknél használt igeidők különböző nyelvi változatai közötti eltéréseket vizsgálni, és irrelevánsnak kell tekinteni a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének egyes nyelvi változataiban használt múlt időt.

77.

Következésképpen a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését az irányelv 2. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy vállalatcsoport esetén a munkavállalók képviselőivel való konzultáció megkezdésére vonatkozó kötelezettség akkor jön létre, amikor akár a munkáltató, akár a munkáltatót ellenőrző vállalkozás csoportos létszámcsökkentések végrehajtását tervezi vagy kilátásba helyezi.

78.

Azonban emlékeztetni kell arra, hogy e konzultációs kötelezettség tiszteletben tartása – amint azt a jelen indítvány 38. és 40. pontjában kifejtettem – a munkáltatót terheli, függetlenül attól, hogy a csoportos létszámcsökkentést a munkáltató vagy az anyavállalat tervezi vagy helyezi kilátásba.

79.

Úgy vélem, hogy ebből a megállapításból kell kiindulni annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdésére válaszoljunk, amellyel ez utóbbi azt kívánja megtudni, hogy a munkavállalók képviselőivel való konzultáció megkezdésére vonatkozó kötelezettség létrejötte vállalatcsoport esetében megköveteli-e, hogy pontosan meghatározzák azt a leányvállalatot, amelynek munkavállalóit a csoportos létszámcsökkentés érinti.

80.

Tekintettel arra, hogy a munkavállalók képviselőivel történő konzultációs kötelezettség a munkáltatót terheli, az a véleményem, hogy e kötelezettség csak akkor jön létre, amikor az ellenőrzést gyakorló anyavállalat azonosította azt a leányvállalatot, amelynél a csoportos létszámcsökkentéseket tervezik. Csak ez a leányvállalat kezdheti meg – mint munkáltató – a konzultációt, amelyek célja megállapodás kötése a munkavállalók képviselőivel.

81.

A konzultációs kötelezettség e célját – amint azt a jelen indítvány 53. pontjában kifejtettem –, amely a munkavállalók képviselőinek a munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó döntés meghozatalában való valódi részvételét kívánja biztosítani, veszélyeztetné, ha a konzultációs kötelezettség olyan időpontban keletkezne, amelyben az anyavállalat még nem azonosította azt a leányvállalatot, amelyet a tervezett csoportos létszámcsökkentés érint. Ebben az esetben adott vállalatcsoport valamennyi leányvállalata köteles lenne ugyanabban az időben konzultációt kezdeni olyan helyzetben, amelyben még senki nem tudja, hogy mi lesz azoknak a tárgya, sem azt, hogy valóban szükségesek-e. Ennélfogva ilyen esetben lehetetlen a munkavállalók képviselőinek hatékony részvétele.

82.

Következésképpen úgy vélem, hogy a konzultációs kötelezettség akkor keletkezik, amikor az ellenőrzést gyakorló anyavállalat azonosította a tervezett csoportos létszámcsökkentéssel érintett leányvállalatot.

83.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság harmadik és negyedik kérdésére azt a választ adja, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését az irányelv 2. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy vállalatcsoport esetén a munkavállalók képviselőivel való konzultáció megkezdésére vonatkozó kötelezettség akkor jön létre, amikor akár a munkáltató, akár a munkáltatót ellenőrző vállalkozás csoportos létszámcsökkentések végrehajtását tervezi vagy helyezi kilátásba. Abban az esetben, ha az anyavállalat az, amelyik azt kilátásba helyezi, a konzultációs kötelezettség csak akkor jön létre, amikor az anyavállalat azonosította a tervezett csoportos létszámcsökkentéssel érintett leányvállalatot.

84.

Az ötödik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében előírt konzultációs eljárást a munkáltatónak le kell-e zárnia, mielőtt az anyavállalat a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést hoz. Igenlő válasz esetén a hatodik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az anyavállalat milyen típusú döntését megelőzően kell a konzultációs eljárást lezárni. Két változatot javasol, nevezetesen egyrészt olyan döntést, amelynek közvetlen következménye a csoportos létszámcsökkentés a leányvállalatban, és másrészt olyan üzemgazdasági vagy stratégiai döntést, amelynek alapján a leányvállalatban a csoportos létszámcsökkentés valószínű, de még nem végleges és bizonyos.

85.

Úgy vélem, hogy az ötödik kérdésre adandó válasz levezethető a fent hivatkozott Junk-ügyben hozott ítéletből. Ebben az ítéletben a Bíróság megerősítette, hogy a munkaszerződést csak a konzultációs eljárás befejezése után lehet felmondani, vagyis miután a munkáltató teljesítette az irányelv 2. cikkében előírt kötelezettségeit ( 13 ). Ebből következik, hogy a konzultációs eljárást a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntés meghozatalát megelőzően kell befejezni.

86.

Azon esetet illetően, amikor az anyavállalat hozza meg a leányvállalaton belül végrehajtandó csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést, emlékeztetek arra, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a konzultációs kötelezettség attól függetlenül fennáll, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg, vagy amint a harmadik kérdésre adott válaszban szerepel, függetlenül attól, hogy e létszámcsökkentést a munkáltató vagy munkáltatót ellenőrző vállalkozás tervezi-e.

87.

Következésképpen úgy vélem, hogy az anyavállalatnak a leányvállalaton belül végrehajtandó csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó minden döntését, amelynek eredményeként a leányvállalat mint munkáltató a munkavállalók munkaszerződéseit felmondja, csak a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében előírt konzultációs eljárás lezárását követően lehet meghozni.

88.

Ezen értelmezést erősíti meg a 98/59 irányelv célja – amint azt a 2. cikk (2) bekezdése is kifejezi –, vagyis a csoportos létszámcsökkentések elkerülése vagy legalább az ezen intézkedéssel érintett munkavállalók számának csökkentése. E cél megvalósítását korlátozná – amint az a jelen indítvány 75. pontjában kifejtésre került –, ha a konzultációra az anyavállalat csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntését követően kerülne sor ( 14 ).

89.

A hatodik kérdést illetően, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az anyavállalat milyen típusú döntését megelőzően kell a konzultációs eljárást lezárni, véleményem szerint az első és az ötödik kérdésre adott válaszból következik, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről van szó, amely a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt első változat tárgya.

90.

A kérdést előterjesztő bíróság által javasolt második változattal kapcsolatban, amely szerint a konzultációs eljárást az olyan üzemgazdasági vagy stratégiai döntést megelőzően kell lezárni, amelynek alapján a leányvállalatnál a csoportos létszámcsökkentés valószínű, de még nem végleges és bizonyos, emlékeztetek az első kérdésre adott válaszra.

91.

Tekintettel a jelen indítvány 60. pontjában tett megállapításra, amely szerint a munkáltatónak a munkavállalók csoportos létszámcsökkentését szükségessé tevő döntésére nem vonatkozik a „csoportos létszámcsökkentéseket tervez” kifejezés, megállapítható, hogy e döntés, amely nem alkalmas arra, hogy a konzultáció kezdete legyen, még kevésbé tekinthető a konzultáció lezárásának.

92.

Tekintettel arra, hogy a konzultációs kötelezettség vonatkozásában a 98/59 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése szerint nincs jelentősége annak, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg, meg kell jegyezni, hogy a jelen indítvány előző pontjában tett megállapítás a munkáltató által hozott döntés kapcsán egyaránt érvényes az anyavállalat által hozott olyan döntésre is, amely e munkáltató munkavállalóinak csoportos létszámcsökkentését teszi szükségessé.

93.

A fenti megfontolások fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ötödik és hatodik kérdésére azt a választ adja, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését az irányelv 2. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy vállalatcsoport esetén a konzultációs eljárást a munkáltatónak le kell zárnia, mielőtt az anyavállalat a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést hoz. Az anyavállalat üzemgazdasági vagy stratégiai döntése, amely alapján a leányvállalaton belül a csoportos létszámcsökkentések valószínűek, de még nem véglegesek és bizonyosak, nem lehet döntő a munkavállalók képviselőivel folytatott konzultáció lezárása időpontjának meghatározása szempontjából.

94.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Korkein oikeus által feltett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg: