2007. április 19-én benyújtott kereset – Aughinish Alumina kontra Bizottság

(T-130/07. sz. ügy)

(2007/C 140/60)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Aughinish Alumina Ltd (Askeaton, Írország) (képviselők: J. Handoll és C. Waterson, Solicitors)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az AAL azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

Jogalapok és fontosabb érvek

Jelen keresetével a felperes a Gardanne régióban, a Shannon régióban és Szardínián timföldgyártáshoz üzemanyagként felhasznált ásványolajok esetében a Franciaország, Írország, illetve Olaszország által alkalmazott jövedéki adó alóli mentességről szóló, 2007. február 7-i C(2007) 286 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amennyiben az az Aughinish Alumina Ltd-re (a továbbiakban: AAL) vonatkozik.

Az AAL nyolc jogalapot hoz fel keresete alátámasztására, melyek a következők:

Először a Bizottság a felperes szerint elmulasztotta figyelembe venni, hogy a mentesesség az ír adórendszer természetéhez és logikájához igazodik, és mint ilyen, nem minősül állami támogatásnak.

Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztotta megfelelően elemezni a érintett piacot és annak versenyszerkezetét. Olyan körülmények között, ahol a Bizottság korábban maga fogadta el, hogy nem állt fenn a verseny torzítása, és tekintettel arra a tényre, hogy a Tanács 2006. december 31-ig engedélyezte a mentességet, a felperes úgy véli, hogy a Bizottság köteles bizonyítani, hogy alapos gazdasági elemzést végzett, amely nyilvánvalóan bizonyította, hogy a verseny tényleges vagy fenyegető torzulása állt fenn. A felperes ezért előadja, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a mentesség állami támogatást valósított meg.

Harmadszor a felperes előadja, hogy még ha a mentesség állami támogatásnak minősítenék is, a Bizottság a kérdéses támogatást nem tekintette létező támogatásnak az EK 88. cikk (1) bekezdése értelmében. A támogatás olyan kötelező kötelezettségvállalás tárgya volt, amelyet Írország az Európai Közösségekhez való csatlakozását megelőzően nyújtottak, és amelyet 1983 januárjában bejelentettek. Mivel a Bizottság 2000. július 17-ig nem járt el, a 10 éves elévülési idő eltelt és így kizárt a visszatéríttetés. A felperes ezért azt állítja, hogy a támogatást nem lehet támogatási rendszernek tekinteni.

Negyedszer a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak tekintettel kellett volna lennie a jövedéki adó összehangolására vonatkozó teljes acquis-ra, annak meghatározása során, hogy milyen módon gyakorolja hatáskörét az EK-Szerződés állami támogatásra vonatkozó rendelkezései tekintetében. A megtámadott határozat a jogbiztonság elvének súlyos megsértését jelenti, mivel feltételezetten megkérdőjelezi a Tanács az EK 93. cikk és a Bizottság javaslata alapján adott felhatalmazásait. Ezt meghaladóan a Bizottság feltehetőleg nem vette figyelembe azt, hogy a Tanács az EK 93. cikk alapján tett intézkedései lex specialist képeznek, amelyeknek az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás bármely következetlen alkalmazásával szemben érvényesülniük kellene. Ezen felül a Bizottság, a felperes feltételezései szerint nem alkalmazta a 92/82/EGK irányelv 8. cikke alapján nyitva álló eljárásokat az állami támogatásokkal és egyéb problémákkal kapcsolatos kétségek megoldására, és ehelyett az érintett tanácsi határozat megsemmisítését kéri, és így aláássa a tanácsi intézkedések hatékony érvényesülését.

Ötödször a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat elfogadásával a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni az EK 157. cikk (3) bekezdésének alapvető követelményeit a közösségi ipar versenyképességének erősítése és a közösségi ipar versenyképességéhez szükséges feltételek biztosítása érdekében.

Hatodszor amikor megállapította, hogy a mentesség 20 %-a képezett állami támogatást, a Bizottság valószínűleg nem vette figyelembe, hogy a felperest számos környezetvédelmi kötelezettség terhelte, valamint elmulasztotta olyan intézkedések megfontolását, amelyeknek hasonló ösztönző hatásuk lett volna, mint a nemzeti adó jelentős részének megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek.

Hetedszer a felperes fenntartja, hogy a megtámadott határozat sérti a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét.

Nyolcadszor az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás különleges hosszúsága ellentétes a gondos ügyintézés és a jogbiztonság elveivel és a felperes szerint annál is inkább jelentős, mivel a Bizottság az eljárás megindítását megelőzően már elmulasztott eljárni az 1983-as bejelentés tekintetében.