T-434/07. sz. ügy
Volvo Trademark Holding AB
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közösségi védjegy — Felszólalási eljárás — A SOLVO közösségi ábrás védjegy bejelentése — A VOLVO korábbi közösségi és nemzeti, szó- és ábrás védjegyek — Viszonylagos kizáró ok — A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése)”
A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2009. december 2. II ‐ 4419
Az ítélet összefoglalása
Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Összetett ábrás védjegy és szóvédjegy közötti vizuális hasonlóság – Értékelési szempontok
(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata
(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 74. cikk, (1) bekezdés)
Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség
(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség
(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
Az összetett ábrás védjegy és a korábbi szóvédjegy hasonlóságának a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett vizsgálata ezeknek a védjegyeknek az egészére irányul úgy, ahogyan azokat lajstromozták vagy bejelentették. A szóvédjegy olyan védjegy, amely kizárólag betűkből, szavakból vagy szavak csoportjából áll, nyomtatott, szokásos betűtípussal szedve, különleges ábrás elem nélkül. A szóvédjegyek lajstromozásából származó oltalom a védjegybejelentésben megadott szóra irányul, nem pedig azokra a sajátos ábrás vagy stilisztikai jegyekre, amelyekkel ez a védjegy később esetleg megjeleníthető. Az ütköző védjegyek hasonlóságának vizsgálata szempontjából nem kell tehát figyelembe venni azt az írásmódot, amellyel a szómegjelölést a jövőben ábrázolhatják.
(vö. 37. pont)
A közösségi jogi aktus jogszerűségét a jogi aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzet alapján kell megítélni. Ebben a vonatkozásban nem lehet úgy tekinteni, hogy az érintett vásárlóközönség meghatározásának kérdése a vitatott megjelölések hasonlóságának a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett értékelése keretében olyan jogi feltételnek minősülhet, amely hivatalból vizsgálható először a Törvényszék által. Az érintett vásárlóközönség meghatározása ugyanis olyan ténybeli elemeken alapul, amelyeket először a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) kell megvizsgálnia az említett rendelet 74. cikkének (1) bekezdésére tekintettel, és az adott esetben a felek által előterjesztett érvek és bizonyítékok ismeretében a közösségi bíróság részéről jogszerűségi felülvizsgálat tárgyát képezheti.
(vö. 46–47. pont)
Ha a szóban forgó megjelölések közötti hasonlóságnak a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett vizsgálatát, amely elengedhetetlen eleme az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésének, ez utóbbihoz hasonlóan az érintett vásárlóközönség észlelésére tekintettel kell végezni, mindez lényegében csak akkor érvényes, amennyiben a szóban forgó fogyasztók sajátosságai befolyásolhatják az észlelésüket a vitatott védjegyek hasonlóságát illetően. Ez a helyzet többek között a hangzásbeli és fogalmi hasonlóság mértékére vonatkozó észlelést illetően, amely változó lehet ezen fogyasztók nyelvétől, kulturális hátterétől, sőt attól függően is, hogy ismernek e bizonyos szakkifejezések, amit néha az határoz meg, hogy szakmai közönségnek minősülnek-e.
Azonban, amennyiben az befolyásolhatja az összetévesztés veszélyének fennállását, azaz a szóban forgó áruk és szolgáltatások ugyanazon vállalkozásnak vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoknak való tulajdonítását, az érintett vásárlóközönség észlelését az összetévesztés veszélye átfogó értékelésének szakaszában kell figyelembe venni. Ez a helyzet többek között a szakmai közönség által szokásosan tanúsított magasabb fokú figyelem esetében.
(vö. 48–49. pont)
Hangzásbeli hasonlóság áll fenn a SOLVO ábrás védjegy – amelynek közösségi védjegyként való lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 9. osztályba tartozó „állománykezelő rendszerek számítógépes programjai és konténerterminál-rendszerek számítógépes programjai” vonatkozásában kérték – és a VOLVO szóvédjegy között, amelyet korábban az Egyesült Királyságban más áruk és szolgáltatások mellett az említett egyezmény 9. osztályába tartozó „számítógépes programok”, tehát a bejelentett védjeggyel megjelölt árukkal azonos áruk vonatozásában is lajstromoztak.
A jelen esetben először is rá kell mutatni arra, hogy a felperes a felszólalása alátámasztására hét korábbi védjegyre hivatkozik, amelyek mind a VOLVO szómegjelölésre, mind a fenti 7. pontban meghatározott ábrás megjelölésre vonatkoznak. A felperes azonban nem vitatja a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács azon eljárását, hogy az összetévesztés veszélyének fennállását kizárólag a VOLVO szómegjelölésre vonatkozó 2361087. számú korábbi közösségi védjegy figyelembevételével vizsgálták meg. Amennyiben ez a szómegjelölés hasonlít leginkább a bejelentett védjegyre, és amennyiben ez a védjegy, más áruk és szolgáltatások mellett a számítógépes programokra, tehát a bejelentett védjeggyel megjelölt árukkal azonos árukra is vonatkozik – azaz az állománykezelő rendszerek és konténerterminál-rendszerek számítógépes programjaira – úgy kell tekinteni, hogy egyedül ezen korábbi védjegy figyelembevétele nem érinthette hátrányosan a felperes érdekeit.
Ugyanis jóllehet a vitatott megjelölések eltérő első betűje hangzásbeli különbséget teremt, az azt követő négy betűből álló csoport kiejtése, „olvo”, szigorúan azonos, és az így szükségszerűen fenntart bizonyos mértékű hasonlóságot.
Jóllehet az helyes, hogy a megjelölés eleje jelentőséggel bír az e megjelölés által keltett összbenyomásban, a jelen esetben nem lehet tagadni bizonyos hasonlóság fennállását, figyelemmel az azonos kiejtésre, amelyet az egyes vitatott megjelölések nagyon nagy része, azaz a megjelölések öt betűje közül négy okoz.
A vitatott megjelölések közötti hasonlóság mértéke, ami az egyik lényeges vizsgált szempontot nevezetesen a hangzásbeli hasonlóságot illeti, megakadályozza, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazásának egyik lényeges feltételét hiányzónak lehessen tekinteni. E körülmények között átfogóan kell értékelni az összetévesztés veszélyét annak meghatározása céljából, hogy – figyelembe véve a vitatott megjelölések között megállapított hangzásbeli hasonlóság mértékét, az érintett áruk azonosságát és a korábbi megjelölés közismertségét – a vásárlóközönség, amelynek ez utóbbi árukat szánják, azt hiheti-e, hogy az érintett áruk ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
(vö. 28., 39–40., 50. pont)