26.1.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 22/56 |
2007. október 15-én benyújtott kereset – Nijs kontra Számvevőszék
(F-108/07. sz. ügy)
(2008/C 22/108)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Bart Nijs (Bereldange, Luxemburg) (képviselő: F. Rollinger ügyvéd)
Alperes: Európai Számvevőszék
Kereseti kérelmek
— |
A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Számvevőszék főtitkára megbízatásának 2007. július 1-jétől számított újabb 6 éves időtartamra történő meghosszabbításáról szóló számvevőszéki határozatot; |
— |
másodlagosan semmisítse meg a „kinevezésre jogosult hatóság határozatának” tekintett következő két aktust: az Elsőfokú Bíróság által a T-171/05. sz. ügyben 2006. október 3-án hozott ítélet végrehajtásáról szóló 2006. december 8-i aktust, és a felperes 2007. március 12-i panaszának elutasításáról szóló 2007. július 12-i aktust; |
— |
kötelezze az alperest a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztására a felperes többek között a következő tényekre hivatkozik: i) a Számvevőszék főtitkára nem fordult az OLAF-hoz és ehelyett jogellenesen intézkedett, kifejezetten megtagadta, hogy intézkedéseket tegyen, vagy megvizsgálja a kérdést, amikor – több dokumentummal alátámasztva – értesítették a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó szabályok rovására történt csalásról; ii) egy tisztviselő jogellenesen gyakorolta hatáskörét; iii) az előléptetésekről szóló határozatok és azok elfogadásának napja közzétételének ismétlődő elmaradásáról van szó; iv) a személyzeti bizottság 2004. és 2006. évi megválasztása több okból jogellenes; v) az előléptetési eljárással kapcsolatban nagyszámban történtek visszaélések, valamint az osztályvezető részére biztosított kinevezési hatáskörrel való visszaélés, és olyan személyes érdekek is nagyszámban fordultak elő, amelyek alkalmasak arra, hogy a kinevezésre jogosult hatóság függetlenségét veszélyeztessék szinte valamennyi határozata vonatkozásában; vi) a „kinevezésre jogosult hatóság határozatai” a felperes valamennyi felettese személyes érdekeinek, egy kollegához intézett, a felettes hatáskörök gyakorlásának megbízottként történő gyakorlására történő felhívás eltitkolásának, és az OLAF megkeresése elmulasztásának eredményei voltak; vii) a kinevezésre jogosult hatóság a megtámadott határozatokat a nyilvánvaló hibák ugyanazon láncolatára alapította, mint azokat a kezdeti határozatokat, amelyeket azok megerősítenek egy nem jogerős ítéletre hivatkozással, és anélkül, hogy a felperes érveit cáfolnák; viii) az értékelési és előléptetési eljárásban közreműködő bizottságokat nem tájékoztatták arról, hogy a felperes feletteseinek a függetlensége kétséges.