Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Az adminisztráció feljegyzése, amelyben arról a szándékáról tájékoztatja az érintettet, hogy kielégítő magyarázat vagy további bizonyító iratok előterjesztésének hiányában elrendeli a jogalap nélküli kifizetések visszatérítését – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Jogalap nélküli kifizetések visszatérítése – Feltételek – A kifizetés nyilvánvaló szabálytalansága – Az érintett tudomása – A tisztviselő díjazása egy részének az alkalmazási hely szerinti országon kívülre történő átutalása lakástakarék‑számlára való befizetés céljából
(Személyzeti szabályzat, 85. cikk; VII. melléklet, 17. cikk, (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – A tisztviselő által valamely összeg jogellenes visszatéríttetése miatt elszenvedett vagyoni kár megtérítése – Megtérítés – Késedelmi kamatok megítélése
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
1. Az adminisztráció azon feljegyzése, amelyben arról a szándékáról tájékoztatja a tisztviselőt, hogy amennyiben nem ad kielégítő magyarázatot, vagy nem nyújt be további bizonyító iratokat intézkedni fog bizonyos jogalap nélküli kifizetések visszatérítéséről, és e feljegyzésben nem jelöli meg sem az esetleges visszatérítés összegét, sem annak módját, nem tekinthető a tisztviselő számára sérelmet okozó aktusnak, mivel az nem befolyásolja közvetlenül és azonnal az érdekeit azáltal, hogy a jogi helyzetét jelentős mértékben módosítja, és az nem minősül az adminisztráció végleges állásfoglalásának sem. Ezenfelül ez a feljegyzés egyáltalán nem teszi lehetővé az érintett számára azon lehetőség mérlegelését, hogy azt a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján előterjesztett panasz útján vitassa.
(lásd a 41. és 42. pontot)
2. A személyzeti szabályzat 85. cikkéből kitűnik, hogy a jogalap nélküli kifizetések visszatérítése két együttes feltételtől függ, amelyből az első az adminisztráció által visszatéríteni kívánt kifizetés szabálytalansága, a második az, hogy a tisztviselő tudatában volt annak, hogy a kifizetés szabálytalan, vagy annak megállapítása, hogy a szóban forgó kifizetés szabálytalansága olyan nyilvánvaló volt, hogy a tisztviselő azt nem hagyhatta figyelmen kívül.
Még annak feltételezése esetén is, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 17. cikkének (2) bekezdése, a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet hatálybalépését megelőző változatában, lehetővé teszi, hogy a tisztviselő átutaltassa a díjazása egy részét az alkalmazási hely szerinti országon kívülre – azon költségek fedezése érdekében, amelyek különösen olyan, a tisztviselő által bizonyítottan rendszeresen végzett kötelezettségekből származnak, amelyeket az intézmény székhelye szerinti országon vagy a feladatainak ellátása szerinti országon kívül végzett –, nem alkalmazható abban az esetben, ha az átutalásnak valamely tagállam szabályozása által elismert lakástakarék‑számlára való befizetés a célja, ugyanis az ilyen kifizetés szabálytalansága nem olyan nyilvánvaló, hogy az említett tisztviselő azt nem hagyhatta figyelmen kívül, különösen ha az alkalmazandó jogszabályok szövege nem teszi lehetővé azon kérdés világos és egyértelmű megválaszolását, hogy az ilyen átutalásra alkalmazható‑e ez a rendelkezés, és a hatáskörrel rendelkező szervezeti egységek magatartása alapján a felperes ésszerűen gondolhatta‑e, hogy e szervezeti egységek álláspontja szerint ez az előírás alkalmazható.
Ezzel szemben, még annak feltételezése esetén is, hogy a lakástakarék‑számlára való átutalás a személyzeti szabályzat VII. melléklete 17. cikke (2) bekezdése fent említett változatának tárgyi hatálya alá tartozik, ez az átutalás csak a nemzeti szabályozásban az e számlára meghatározott felső korlátig teljesíthető. Ennélfogva semmi esetre sem tekinthető szabályosnak, ha a tisztviselő díjazásának valamely részét az említett felső korlátot meghaladóan fizetik be a lakástakarék-szerződésre. Meg kell állapítani, hogy az ilyen szabálytalanságnak nyilvánvalónak kell lennie a közösségi közszolgálati jogban jártas tisztviselő számára.
(lásd az 55., 60., 61., 64., 66., 70., 74. és 75. pontot)
3. A pénzügyi természetű jogviták terén korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkező közösségi közszolgálati bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az adminisztrációt vagyoni kár megtérítése címén kötelezze az utóbbi által a felperestől jogalap nélkül visszatéríttetett összegnek és a visszatéríttetés időpontjától a tényleges kifizetés időpontjáig járó késedelmi kamatoknak a megtérítésére.
(lásd a 79. és 80. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑29/01. sz., Puente Martín kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑157. o. és II‑833. o.) 88. pontja; T‑22/01. sz., Efthymiou kontra Bizottság ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑177. o. és II‑891. o.) 45. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑126/05. sz., Borbély kontra Bizottság ügyben 2007. január 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 73. pontja.