A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2009. szeptember 10.
F‑47/07. sz. ügy
Joachim Behmer
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2005. évi előléptetési időszak – Az előléptetési eljárásra vonatkozó utasítások jogszerűsége – A személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultáció – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – A személyzeti képviselőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és EA 152. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben J. Behmer többek között azon parlamenti határozat megsemmisítését kéri, amely a 2005‑ös előléptetési időszak alapján mellőzte az A*13 besorolási fokozatba 2005. január 1‑jével történő előléptetését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Valamennyi fél maga viseli a saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – Általános végrehajtási rendelkezések – Fogalom
(Személyzeti szabályzat, 45. és 110. cikk)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Az egyik rendszerből a másikba való átmenet
3. Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Az előléptetésre vonatkozó szabályok módosítása
4. Tisztviselők – Előléptetés – Az előléptetett tisztviselők listáját megállapító határozat
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
5. Tisztviselők – Előléptetés – Szempontok – Érdemek – A besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idő figyelembevétele
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
6. Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett pályázó panasza – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, 45. cikk, és 90. cikk, (2) bekezdés)
1. A személyzeti szabályzat 110. cikkében foglalt „általános végrehajtási rendelkezések” kifejezés elsősorban a személyzeti szabályzat egyes különös rendelkezéseiben kifejezetten meghatározott végrehajtási intézkedésekre vonatkozik, és kifejezett kikötés hiányában az említett cikk formális feltételeivel érintett végrehajtási intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettség csak kivételesen, vagyis akkor ismerhető el, amikor a személyzeti szabályzat rendelkezései annyira nem egyértelműek és pontosak, hogy alkalmatlanok az önkényességet kizáró alkalmazásra.
A személyzeti szabályzat 45. cikke alapján a közösségi intézmény által elfogadott előléptetési eljárást szabályozó utasítások nem minősülnek a személyzeti szabályzat 110. cikke értelmében vett általános végrehajtási rendelkezéseknek. Egyrészt ugyanis a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének rendelkezései kifejezetten nem teszik kötelezővé az említett 110. cikk értelmében vett általános végrehajtási rendelkezések elfogadását. Másrészt az említett rendelkezések kellően pontosak ahhoz, hogy akár formális végrehajtási rendelkezések hiányában is alkalmasak legyenek a nem önkényes alkalmazásra.
(lásd a 47. és 48. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 16/64. sz., Rauch kontra Bizottság ügyben 1965. március 31‑én hozott ítélete (EBHT 1965., 179. o.); 19/63. és 65/63. sz., Prakash kontra Bizottság egyesített ügyekben 1965. július 8‑án hozott ítélete (EBHT 1965., 677. o.);
az Elsőfokú Bíróság T‑156/95. sz., Echauz Brigaldi és társai kontra Bizottság ügyben 1997. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑171. o. és II‑509. o.) 53. pontja.
2. A jogalkotó bármikor szabadon megalkothatja azon módosításokat, amelyeket a szolgálat érdekében állónak tart, akár abban az esetben is, ha a bevezetett rendelkezések a tisztviselők számára kedvezőtlenebbek, feltéve hogy a tisztviselők vagy alkalmazottak szabályszerűen szerzett jogai nem sérülnek, és az új szabályozás által kifejezetten érintett személyek azonos bánásmódban részesülnek.
Következésképpen az előléptetésre vonatkozó szabályok adminisztráció általi módosítása esetén a tisztviselő nem hivatkozhat a jogbiztonság elvének megsértésére, tudva először is, hogy az adminisztráció jogosan vélhette, hogy a szolgálat érdekében állt e szabályok módosítása, másodszor, hogy az említett szabályozás reformja nem módosítja többek között az érintett intézményben a tisztviselőkre vonatkozó előléptetési időszakra alkalmazandó szempontokra, eljárásra és átláthatóságra irányadó elveket, és így nem sérti az előléptetés során esetlegesen már megszerzett jogokat, harmadszor pedig, hogy valamennyi, ugyanazon besorolási fokozatba tartozó tisztviselő azonos bánásmódban részesült.
Egyébiránt, mivel az előléptetésre vonatkozó egyik szabályozásról a másikra való áttérés jogszerű, nem róható fel az adminisztrációnak, hogy megsértette az egyenlő bánásmód elvét, ha azzal az indokkal reformálta meg az előléptetésre vonatkozó szabályokat, hogy a bevezetett módosítások a besorolási fokozatban eltöltött hosszú szolgálati idővel rendelkező tisztviselőknek kedvezőtlen lett volna.
(lásd az 52–54. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 28/74. sz., Gillet kontra Bizottság ügyben 1975. március 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1975., 463. o.) 5. és 6. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑121/97. sz., Ryan kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑3885. o.) 98. és 104. pontja; T‑47/05. sz., Angé Serrano és társai kontra Parlament ügyben 2008. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 107. pontja, az ítélettel szemben a C‑496/08. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban a Bíróság előtt;
a Közszolgálati Törvényszék F‑59/05. sz., De Smedt kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑109. o. és II‑A‑1‑409. o.) 71. pontja; F‑61/05. sz., Dalmasso kontra Bizottság ügyben 2008. április 24‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑119. o. és II‑A‑1‑625. o.) 78. pontja.
3. A bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga kiterjed az olyan helyzetben lévő személyekre, amelyből kitűnik, hogy a közösségi adminisztráció bennük megalapozott várakozásokat ébresztett. Az adminisztráció részéről neki tett pontos ígéretek hiányában azonban egyetlen tisztviselő sem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére.
Következésképpen az adminisztrációnak a korábbi, előléptetésre vonatkozó szabályozás fenntartására vonatkozó kötelezettségvállalása hiányában a tisztviselő nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére az említett szabályozás reformjával szemben.
(lásd az 55. és 56. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 289/81. sz., Mavridis kontra Parlament ügyben 1983. május 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1731. o.) 21. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑123/89. sz., Chomel kontra Bizottság ügyben 1990. március 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑131. o.) 25. pontja; T‑498/93. sz., Dornonville de la Cour kontra Bizottság ügyben 1994. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑257. o. és II‑813. o.) 46. pontja; a fent hivatkozott Angé Serrano és társai kontra Parlament ügyben hozott ítélet 121. pontja.
4. A kinevezésre jogosult hatóság nem köteles elhalasztani az előléptetett tisztviselők listájának közzétételét, ha valamelyik pályázó érdempontjait kiosztó határozat még nem végleges. Önmagában nem szabálytalan ugyanis az a körülmény, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az előléptetésről szóló határozatokat úgy hozza meg, hogy nem rendelkezik valamennyi, érdempontot kiosztó határozattal. Csupán akkor állapítható meg szabálytalanság, ha a végleges határozat hiányát kizárólag az adminisztrációnak felróható alapvető késedelem okozza.
(lásd a 76. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 263/81. sz., List kontra Bizottság ügyben 1983. január 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1983., 103. o.) 27. pontja; C‑68/91. P. sz., Moritz kontra Bizottság ügyben 1992. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑6849. o.) 17. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑202/99. sz., Rappe kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑201. o. és II‑911. o) 39. pontja; T‑194/99. sz., Sebastiani kontra Bizottság ügyben 2001. november 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑215. o. és II‑991. o.) 44. és azt követő pontok.
5. A besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idő nem szerepel a személyzeti szabályzat 45. cikkében foglalt azon szempontok között, amelyek alapján meghatározzák, hogy mely tisztviselőket kell előléptetni, mivel az ilyen szempont csupán másodlagos. Következésképpen az a körülmény, amely alapján a tisztviselőt nem lehetett előléptetni – holott ugyanannyi érdempontot kapott, mint más, a besorolási fokozatban kevesebb szolgálati időt eltöltő és előléptetett tisztviselők –, nem alkalmas a nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállásának bizonyítására, mivel az adminisztráció vélhette úgy, hogy más szempontok alkalmazása igazolta az előléptetésüket. Egyébiránt a besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idő szempontjának figyelembevétele nem jelenti azt, hogy tekintettel kell lenni a tisztviselő teljes szakmai útjára.
(lásd a 84. és 85. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑134/02, Tejada Fernández kontra Bizottság ügyben 2003. április 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑125. o. és II‑609. o.) 42. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑124/07. sz., Behmer kontra Parlament ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 106–110. pontja.
6. A kinevezésre jogosult hatóságnak nem kell megindokolnia az elő nem léptetett tisztviselők részére az előléptetésről szóló határozatokat, indokolnia kell viszont az elő nem léptetett pályázónak a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdése alapján benyújtott panaszát elutasító határozatát, és a panaszt elutasító határozat indokolásának egybe kell esnie annak a határozatnak az indokolásával, amely ellen a panasz irányul. Az adminisztráció azonban nem köteles megjelölni, hogy hogyan értékelte a határozat meghozatalához vezető valamennyi szempontot.
Megfelel az indokolási kötelezettségnek a panaszt elutasító olyan határozat, amelyben a kinevezésre jogosult hatóság megjelöli, hogy az érintett érdemei nem voltak elegendők az előléptetése igazolásához, mivel az előléptetett tisztviselők által gyakorolt felelősségek tagadhatatlanul magasabb szintűek voltak. A határozatban említett tényezők ugyanis lehetővé teszik az érintett számára, hogy az előléptetést mellőző határozat indokaira következtessen, és éljen a jogai és érdekei védelméhez szükséges jogorvoslattal. Ezen indokok ezenkívül lehetővé teszik e határozat jogszerűségének felülvizsgálatát.
(lásd a 94–97. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 188/73. sz., Grassi kontra Tanács ügyben 1974. október 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1974., 1099. o.) 13. pontja; 121/76. sz., Moli kontra Bizottság ügyben 1977. október 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1977., 1971. o.) 12. pontja; 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2861. o.) 22. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑44/07. sz., Barbin kontra Parlament ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 35. pontja; F‑81/07. sz., Barbin kontra Parlament ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének 27. pontja (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.).