8.3.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 64/21

2007. december 18-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság

(C-561/07. sz. ügy)

(2008/C 64/32)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: J. Enegren és L. Pignataro meghatalmazottak)

Alperes: Olasz Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – mivel az 1977. augusztus 12-i 675. törvény 2. cikke ötödik bekezdésének c) pontja szerinti válságban lévő vállalkozások esetében hatályban tartotta az 1990. december 29-i 428. törvény 47. cikke (5) és (6) bekezdésének rendelkezéseit, és így a „válsághelyzetben lévőnek” nyilvánított vállalkozás átruházása esetén a 2001/23/EK irányelv 3. és 4. cikkében írt munkavállalói jogoknak nincsen biztosítékuk – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit;

—	kötelezze az Olasz Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság előadja, hogy a 428/1990 törvény rendelkezései (a 47. cikk (5) és (6) bekezdése) sértik a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvet (1), mivel a Cassa integrazione guadagni straordinaria (rendkívüli létszámcsökkentési alap) rendszerébe felvett, majd átruházott vállalkozások munkavállalói a szakszervezeti megállapodásban esetleg kikötött biztosítékok kivételével elveszítik a codice civile (olasz polgári törvénykönyv) 2112. cikkében írt jogaikat (a 47. cikk (5) bekezdésében kimondott „legkedvezőbb bánásmód elve”).

Ez azt jelenti, hogy a válsághelyzet miatt a Cassa intezgrazione guadagni (CIGS) rendszerébe felvett vállalkozások munkavállalói a vállalkozás átruházása esetén nem jogosultak az irányelv 3. és 4. cikke szerinti biztosítékokra.

A 47. cikk (6) bekezdése előírja: azok a munkavállalók, akik nem kerülnek munkaviszonyba a vállalkozás megszerzőjével, bérlőjével vagy új üzemeltetőjével, elsőbbséggel jogosultak munkaviszonyt létesíteni, ha e jogutód az átruházást követő egy éven – vagy a kollektív szerződésben kikötött ennél hosszabb időtartamon – belül munkavállalót vesz fel. Az ilyen munkavállalóval szemben, akivel a vállalkozás megszerzője, bérlője vagy új üzemeltetője a vállalkozás átruházását követő időpontban létesít munkaviszonyt, a codice civile 2112. cikke nem alkalmazható.

Az olasz kormány nem vitatta a Bizottság elemzését, miszerint a válsághelyzet miatt a CIGS rendszerébe felvett vállalkozások munkavállalói a vállalkozás átruházása esetén nem jogosultak az irányelv 3. és 4. cikke szerinti biztosítékokra. Viszont azt állította, hogy ilyen esetben az irányelv 5. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó.

A Bizottság keresetében előadja, hogy e rendelkezés a vállalkozás átruházásakor, az átruházó komoly gazdasági válsághelyzete esetén lehetővé teszi a munkavállalók munkafeltételeinek a munkahelyek védelme érdekében, a vállalkozás, az üzlet vagy ezek egy része fennmaradásának biztosításával történő megváltoztatását. E rendelkezés azonban csak arra jogosítja a tagállamot, hogy ilyen esetben lehetővé tegye az átruházó és a munkavállalói képviselők számára a munkafeltételek megváltoztatásáról való megállapodást, ám arra nem, hogy kizárja az irányelv 3. és 4. cikkének alkalmazását, amint azt a 428/90 törvény 47. cikkének (5) és (6) bekezdése teszi.

(1) HL L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.