Az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) T-176/07. sz., S.A.BA.R. SpA kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2007. szeptember 17-én hozott végzése ellen az S.A.BA.R. SpA által 2007. november 19-én benyújtott fellebbezés

(C-501/07. P. sz. ügy)

(2008/C 37/05)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: S.A.BA.R. SpA (képviselők: E. Coffrini és F. Tesauro avvocati)

A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság „a többségi állami tulajdonban lévő, közszolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára adómentességek és kedvezményes kölcsönök formájában … nyújtott állami támogatásról” szóló, 2002. június 5-i határozatában (1) a megváltoztatott és módosított 549/1995. törvény 3. cikkének (70) bekezdése és a 331/1993. törvényrendelet 66. cikkének (14) bekezdése által a többségi állami tulajdonban lévő és helyi közszolgáltatásokat nyújtó részvénytársaságok számára nyújtott adómentességi rendszert a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak nyilvánította. A Bizottság határozata nem konkrét társaságokra, hanem a 241/1990. törvény 22. cikkének értelmében alapított, többségi állami tulajdonban lévő társaságokra vonatkozott. Ezért a határozatot egyetlen társasággal sem közölték (így a fellebbezővel sem), mivel a határozat nem nevezett meg konkrét címzetteket. Az olasz állam a fent említett határozatnak a 2007. február 15-i 10. törvényerejű rendelettel tett eleget, amelyben az Agenzia delle Entrate-kat (adóhatóságok) bízta meg a visszatéríttetés végrehajtásával. Ennek megfelelően 2007. március 20-án a guastallai adóhatóság a következő fizetési felszólításokat küldte meg a fellebbező vállalkozásnak: az 1 912 128,47 euró tőkeösszeg és 2 192 225 euró kamat megfizetésére vonatkozó, 2007. március 15-i 3796. sz. felszólítás; a 815 406,94 euró tőkeösszeg és 783 529 euró kamat megfizetésére vonatkozó, 2007. március 15-i 3799. sz. felszólítás, valamint a 439 549,29 euró tőkeösszeg és 712 588 euró kamat megfizetésére vonatkozó, 2007. március 15-i 3800. sz. felszólítás.

A fellebbező vállalkozás azonban nem többségi, hanem teljes mértékben állami tulajdonban lévő vállalkozás. Ezért „a Bizottság megállapításai és határozata” nem alkalmazható rá.

A fellebbező a részére házon belül (in-house) odaítélt szerződés keretében nyújt helyi közszolgáltatásokat nyolc társult település számára, amelyek jogszabályi rendelkezésekkel összhangban konkrétan e célra alapították.

A fellebbező a közszolgáltatásokat lényegében helyi összefüggésben, magánrendszerben nyújtja, anélkül hogy befolyásolni tudná a szabad versenyt, amely piac hiányában nem is létezhet.

A teljes mértékben állami tulajdonban lévő társaság nem más, mint a társult települések közvetett szerve, amely települések a Bizottság által kifogásolt adótámogatás tényleges kedvezményezettjei.

Objektív és szubjektív okokból ezért a fellebbező számára nyújtott adómentesség nem tekinthető az EK 87. cikk követelményeit sértő jogellenes állami támogatásnak.

A fellebbező a kifejtett okokból a fent említett bizottsági határozattal szemben keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. A keresetet a T-176/07. sz. ügyként vették nyilvántartásba, és a negyedik tanács elé utalták. Az Elsőfokú Bíróság 2007. szeptember 17-én elfogadhatatlanságot megállapító végzéssel hozott az ügyben határozatot, amelyet azzal indokolt, hogy nem tartották be az EK 230. cikk ötödik bekezdésében előírt határidőt, miszerint – az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §-ával összhangban – a megsemmisítés iránti keresetet az esettől függően, a vitatott intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.

A fellebbező előadja, hogy e megállapítás alaptalan a 730/79. sz. Philip Morris Holland ügyben (2), a 323/82. sz. Intermills-ügyben (3), a T-358/94. sz. Air France ügyben (4) és különösen a Bíróság harmadik tanácsa által a C-346/03. és C-529/03. sz., Atzeni és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (5) fényében is, és ezért a jelen fellebbezésben az Elsőfokú Bíróság végzésének megváltoztatását kéri.

A fellebbező vállalkozás rögtön azután benyújtotta a keresetet az Elsőfokú Bírósághoz, hogy tudomást szerzett arról, hogy a Bizottság határozatának egyik címzettje, vagyis amikor értesítették az adóhatóság által kibocsátott fizetési felszólításokról.

A fellebbező az Elsőfokú Bíróság végzését arra hivatkozva is támadja, hogy az Elsőfokú Bíróság az EK 225. cikket helytelenül alkalmazta.

A bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelmet úgy kell tekinteni, hogy az szükségszerűen kapcsolódik azon kérelemhez, hogy a fellebbezőre ne terjedjen ki e határozat, így a fellebbező ennek megfelelően arra tekintettel is kéri az első fokon hozott végzés megváltoztatását, hogy az Elsőfokú Bíróság megállapította ratione materiae hatáskörének hiányát.

(1)  HL 2003. L 77., 21. o.

(2)  EBHT 1980., 2671. o.

(3)  EBHT 1984., 3809. o.

(4)  EBHT 1996., II-2109. o.

(5)  EBHT 2006., I-1875. o.