C-562/07. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Spanyol Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés — A tőke szabad mozgása — EK 56. cikk és az EGT-Megállapodás 40. cikke — Közvetlen adózás — Természetes személyek — A tőkejövedelmek adóztatása — Eltérő bánásmód a belföldi és a külföldi illetőségűekkel szemben”

A Bíróság ítélete (első tanács), 2009. október 6.   I ‐ 9557

Az ítélet összefoglalása

1. Tagállamok – Kötelezettségek – Kötelezettségszegés – Igazolás – A bizalomvédelem elve – A jóhiszemű együttműködés elve

   (EK 226. cikk)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Pert megelőző eljárás – Túlzott időtartam

   (EK 226. cikk)

3. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata – Figyelembe veendő helyzet – Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet

   (EK 226. cikk)

4. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Az indokolással ellátott véleményben a tagállam számára előírt határidő – A kötelezettségszegés utólagos megszüntetése – Az eljárás folytatásához fűződő érdek

   (EK 226. cikk)

5. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bizottság keresetindítási joga

   (EK 226. cikk)

6. A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok – Jövedelemadó

   (EK 56. cikk és EK 58. cikk, (1) bekezdés; EGT-Megállapodás, 40. cikk)

1.  A kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás a közösségi jog értelmében a tagállamra háruló kötelezettségek be nem tartásának objektív megállapításán alapszik. A tagállam nem hivatkozhat a bizalomvédelem és a jóhiszemű együttműködés elvére annak érdekében, hogy megakadályozza a Szerződésből eredő kötelezettsége be nem tartásának objektív megállapítását, mivel ezen indokolás elfogadása ellentétes lenne az EK 226. cikkben előírt eljárás céljával. Az a körülmény, hogy a Bizottság mellőzte a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtását valamely tagállammal szemben, ha ez utóbbi az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő letelte után vetett véget a feltételezett kötelezettségszegésnek, nem kelthet tehát olyan jogos várakozást ebben a tagállamban vagy más tagállamokban, amely a Bizottság által indított kereset elfogadhatóságát befolyásolhatná. Ezenkívül az a körülmény, hogy a Bizottság az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő leteltével nem nyújt be azonnal keresetlevelet az EK 226. cikk alapján, arra vonatkozóan sem kelthet jogos várakozást az érintett tagállamban, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás lezárult.

   (vö. 18–20. pont)

2.  Igaz, hogy a pert megelőző eljárás túlzott tartama a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatatlanságát eredményező eljárási hibának minősülhet. Azonban ilyen következtetés csak abban az esetben vonható le, ha a Bizottság magatartása az érintett tagállam védelemhez való jogát sértve nehezítette a Bizottság által felhozott érvek megcáfolását, és az érintett tagállam feladata bizonyítani ilyen nehézség fennállását.

   (vö. 21. pont)

3.  Az EK 226. cikk alapján történő keresetindítás keretében a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben említett határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni.

   (vö. 23. pont)

4.  A Bizottságnak az EK 226. cikk alapján történő keresetindításhoz fűződő érdeke akkor is fennáll, ha a kifogásolt jogsértést az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártát követően megszüntették. Következésképpen, amennyiben a pert megelőző eljárásban a tagállam tudomására hozták, hogy a Bizottság felrója neki, hogy nem teljesítette a Szerződésből eredő kötelezettségeit, ha a Bizottság semmilyen konkrét kijelentést nem tett arra vonatkozóan, hogy a megindított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást le fogja zárni, akkor a tagállam nem érvelhet eredményesen azzal, hogy ez az intézmény megsértette a jogbiztonság elvét.

   (vö. 23., 24. pont)

5.  A Bizottság nem köteles a keresetindításhoz fűződő érdekét bizonyítani, sem azokat az indokokat közölni, amelyek miatt a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset megindítása mellett döntött. Ha a keresetnek a keresetlevélből megállapítható tárgya megfelel a jogvita azon tárgyának, amelyet a felszólító levél és az indokolással ellátott vélemény meghatároz, nem lehet alappal állítani, hogy a Bizottság hatáskörrel való visszaélést követett el.

   (vö. 25. pont)

6.  Nem teljesíti az EK 56. cikkből és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely eltérően adóztatja a belföldi illetőségűek, illetve a külföldi illetőségűek által e tagállamban szerzett tőkejövedelmet, miközben ezen adóalanyok az említett adóztatás szempontjából objektíve összehasonlítható helyzetben vannak.

   Nem az adóalanyok lakóhelyéből adódó, az EK 58. cikk (1) bekezdése értelmében vett különböző helyzetekre vonatkozik az olyan szabályozás, amely csak az érintett tagállamban birtokolt vagyontárgyak elidegenítéséből származó tőkejövedelmekre irányadó, amely nem szolgál a belföldi illetőségűekkel szemben alkalmazott előnyös adójogi bánásmód révén szociális célt, és amellyel kapcsolatban nem nyert megállapítást, hogy az adó megfizetése szempontjából figyelembe kívánja venni az adóalany személyes helyzetét.

   A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények megléte alapján nem vonható kétségbe ez a megállapítás akkor, ha ezek az egyezmények csak részben semlegesítik az érintett tagállamban a külföldi illetőségűek által fizetett terheket. Egyébiránt, egy kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény megléte nem zárja ki, hogy azt a jövedelmet, amelyet egy adóalany egy államban anélkül szerez, hogy ott lakóhellyel rendelkezne, és amely jövedelem kizárólag ebben az államban adóköteles, ennek ellenére a lakóhelye szerinti állam figyelembe vegye az adóalany egyéb jövedelme után fizetendő adó összegének megállapítása végett, különösen az adó progresszivitására vonatkozó szabály alkalmazása céljából. A külföldi illetőség ténye tehát e szabály alkalmazása alól nem mentesíthet. Ebből következik, hogy ilyen esetben az adóalanyok két kategóriája az említett szabály szempontjából összehasonlítható helyzetben van.

   Az ilyen szabályozásból fakadó korlátozást a nemzeti adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége nem igazolhatja, ha semmilyen közvetlen kapcsolat nem áll fenn a belföldi illetőségű adóalanyoknak nyújtott kedvezmények és egy meghatározott adókivetés által történő kiegyenlítés között.

   (vö. 50–59., 65., 66., 69. pont és a rendelkező rész)