C-489/07. sz. ügy

Pia Messner

kontra

Firma Stefan Krüger

(az Amtsgericht Lahr [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„97/7/EK irányelv — Fogyasztóvédelem — Távollévők között kötött szerződések — Az elállási jog fogyasztó általi gyakorlása — Az eladónak a használatért fizetendő ellenérték”

V. Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. február 18.   I ‐ 7317

A Bíróság ítélete (első tanács), 2009. szeptember 3.   I ‐ 7356

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – Fogyasztók védelme távollévők között kötött szerződések esetén – 97/7 irányelv

(97/7 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, második mondat és (2) bekezdés)

A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 97/7 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második mondatában és (2) bekezdésében szereplő rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely általános módon előírja az eladó számára azt a lehetőséget, hogy ellenérték megfizetését követelje a fogyasztótól a távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk használatáért abban az esetben, ha ez utóbbi határidőn belül gyakorolta az elállási jogát. Abban az esetben ugyanis, ha a fogyasztónak ilyen ellenértéket kellene fizetnie kizárólag azért, mert lehetősége volt a fogyasztási cikk használatára az alatt az időszak alatt, amíg az a birtokában volt, kizárólag a fenti ellenérték ellenében gyakorolhatná elállási jogát. Az ilyen következmény egyértelműen ellentmondana a 97/7 irányelv 6. cikke (1) bekezdése második mondata és (2) bekezdése szövegének, és különösen megfosztaná a fogyasztót attól a lehetőségtől, hogy teljesen szabadon és bármiféle nyomás nélkül élhessen azzal a gondolkodási időszakkal, amelyet ez az irányelv biztosít számára. Ezenfelül az elállási jog hatékonyságát és ténylegességét veszélyeztetné, ha a fogyasztó számára előírnák, hogy ellenértéket fizessen kizárólag azon körülmény miatt, hogy megvizsgálta és kipróbálta a fogyasztási cikket. Mivel az elállási jog célja éppen ennek a lehetőségnek a fogyasztó számára történő biztosítása, az a tény, hogy élt ezzel, nem járhat azzal a következménnyel, hogy a fogyasztó kizárólag ellenérték megfizetése ellenében gyakorolhatja ezt a jogot.

Ugyanezen rendelkezésekkel azonban nem ellentétes az, hogy a fogyasztási cikk használatáért ellenérték megfizetését követeljék a fogyasztótól abban az esetben, ha az a polgári jog olyan elveivel össze nem egyeztethető módon használta a fenti fogyasztási cikket, mint a jóhiszeműség és a jogalap nélküli gazdagodás, azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyeztetheti az irányelv célját, és különösen az elállási jog hatékonyságát és ténylegességét, amit pedig a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie.

(vö. 23., 24., 29. pont és a rendelkező rész)