C-388/07. sz. ügy

The Incorporated Trustees of the National Council on Ageing (Age Concern England) kérelme alapján The Queen

kontra

Secretary of State for Business, Enterprise and Regulatory Reform

(a High Court of Justice [England & Wales], Queen's Bench Division [Administrative Court] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2000/78 irányelv — A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód — Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés — Nyugdíjazás jogcímén történő elbocsátás — Igazolás”

J. Mazák főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. szeptember 23.   I ‐ 1573

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2009. március 5.   I ‐ 1598

Az ítélet összefoglalása

1. Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv

   (2000/78 tanácsi irányelv, (14) preambulumbekezdés, 1. cikk és 3. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

2. Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv

   (2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés, a) pont és 6. cikk, (1) bekezdés)

3. Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv

   (2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés, b) pont és 6. cikk, (1) bekezdés)

1.  A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv célja olyan általános keret létrehozása, amely a foglalkoztatás és a munkavégzés terén egyenlő bánásmódot biztosít mindenki számára azáltal, hogy hatékony védelmet nyújt az 1. cikkében említett okok valamelyikén, köztük az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szemben.

   A (14) preambulumbekezdése értelmében az említett irányelv nem érinti a nyugdíjkorhatárt meghatározó nemzeti rendelkezéseket. Ugyanakkor ez a preambulumbekezdés annak pontosítására szorítkozik csupán, hogy ezen irányelv nem érinti a tagállamok hatáskörét a nyugdíjkorhatár meghatározásának területén, de az irányelvvel egyáltalán nem ellentétes az irányelvnek a munkaviszony így meghatározott nyugdíjkorhatár elérése folytán bekövetkező megszűnésének feltételeit szabályozó nemzeti intézkedésekre történő alkalmazása.

   Következésképpen az a nemzeti szabályozás, amely nem vezet be kényszernyugdíjazási rendszert, hanem azon feltételeket határozza meg, amelyek esetén a munkáltató eltérhet az életkoron alapuló hátrányos megkülönbözetés tilalmának elvétől, és elbocsáthatja a munkavállalót azzal az indokkal, hogy az elérte a nyugdíjkorhatárt, kihat a felek között létrejött munkaviszony időtartamára, illetve általánosabban az érintett munkavállaló szakmai tevékenységének gyakorlására.

   Ezenfelül, e szabályozás megfosztja továbbá a nyugdíjkorhatárt betöltött vagy azt hamarosan betöltő munkavállalót a munkaerő-felvételkor történő, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni minden védelemtől, ezáltal korlátozva e munkavállalói csoport aktív életben való jövőbeni részvételét. Az ilyen jellegű nemzeti szabályozást a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „alkalmazási és munkakörülmények[re] – beleértve az elbocsátást és a díjazást –” vonatkozó szabályokat megállapítónak kell tekinteni, ennélfogva az az említett irányelv hatálya alá tartozik.

   (vö. 23., 25., 27., 28., 30. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely nem tartalmazza azon célok pontos felsorolását, amelyek igazolják az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérés lehetőségét, és főként az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott közvetlen hátrányos megkülönböztetés kategóriájába tartoznak. Ugyanakkor az említett 6. cikk (1) bekezdése csak az olyan intézkedések esetében ad lehetőséget az ezen elvtől való eltérésre, amelyeket a szociálpolitika olyan jogszerű céljai indokolnak, mint a foglalkoztatáspolitikával, munkaerő-piaci politikával vagy a szakképzési politikával kapcsolatos célok. A nemzeti bíróság feladata meggyőződni arról, hogy a nemzeti szabályozás, amely a munkáltatók számára lehetővé teszi a nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók elbocsátását, megfelel-e ennek a törvényes célnak, és hogy a nemzeti jogalkotó vagy szabályozó hatóság jogosan vélheti-e úgy – figyelemmel arra a mérlegelési mozgástérre, amellyel a tagállamok a szociálpolitika területén rendelkeznek –, hogy a választott eszközök megfelelőek és szükségesek voltak e cél eléréséhez.

   (vö. 52. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy nemzeti joguk keretében az életkoron alapuló bánásmódbeli eltérések bizonyos formáiról rendelkezzenek, amennyiben azok valamely jogszerű cél által – mint például a foglalkoztatáspolitika, a munkaerő-piaci politika vagy a szakképzési politika – „objektíven és ésszerűen” igazolhatók, és e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek.

   Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nemzeti jogukban olyan rendelkezéseket vezessenek be, amelyek főként az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott közvetlen hátrányos megkülönböztetés kategóriájába tartozó, életkoron alapuló bánásmódbeli eltérésekről rendelkeznek. Egyébként főként ez az oka annak, hogy az ezen irányelv említett 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, mint amely annak első albekezdése értelmében az említett irányelv „2. cikk[ének] (2) bekezdése ellenére” alkalmazandó. E lehetőségnek mindenesetre, mivel kivételt jelent a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alól, az említett irányelv ugyanezen 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szigorúan határt szabnak.

   A 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő feltételek, valamint az annak 6. cikke (1) bekezdésében szereplő feltételek alkalmazása közötti különbséget illetően, ez utóbbi rendelkezés lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy nemzeti joguk keretében úgy rendelkezzenek, hogy az életkoron alapuló bánásmódbeli eltérések bizonyos formái nem képeznek hátrányos megkülönböztetést ezen irányelv értelmében, amennyiben azok „objektíven és ésszerűen” igazolhatók. Megállapítva, hogy az „ésszerűen” kifejezés az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában nem szerepel, nem tekinthető úgy, hogy valamely bánásmódbeli eltérésnek a megfelelő és szükséges eszközökkel elért jogszerű cél által igazolhatónak kell lennie, ugyanakkor ezen igazolásnak nem kell ésszerűnek lennie. Ennélfogva nem lehet különös jelentőséget tulajdonítani annak a körülménynek, hogy e kifejezést csak az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében alkalmazták. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi rendelkezés címzettjei a tagállamok, akikre – azon széles mérlegelési mozgástér ellenére, amellyel a szociálpolitika terén rendelkeznek – e rendelkezés azt a terhet rója, hogy magasabb bizonyítási küszöb szerint kell meghatározniuk az elérni kívánt cél jogszerűségét.

   (vö. 61., 62., 65., 67. pont és a rendelkező rész 3. pontja)