C-377/07. sz. ügy

Finanzamt Speyer-Germersheim

kontra

STEKO Industriemontage GmbH

(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Társasági adó — Átmeneti rendelkezések — Külföldi illetőségű társaságokban fennálló részesedések értékcsökkenésének levonása”

A Bíróság ítélete (első tanács), 2009. január 22.   I ‐ 302

Az ítélet összefoglalása

A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok – Társasági adó

(EK 56. cikk)

Azon körülmények között, amikor a belföldi illetőségű tőketársaságnak 10%-os mértéket el nem érő részesedése áll fenn valamely más tőketársaságban, és e részesedésének értékleírása folytán nyereségcsökkenést szenved, az EK 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az említett részesedéshez kapcsolódó nyereségcsökkenés levonásának tilalma a külföldi illetőségű társaságokban fennálló részesedés esetében korábban lép hatályba, mint a belföldi illetőségű társaságokban fennálló részesedés esetében.

A tőke befektetésének helye szerinti, fentihez hasonló eltérő bánásmód ugyanis visszatarthatja a részvényest attól, hogy tőkéjét más tagállamban letelepedett társaságba ruházza be, és egyben korlátozást valósít meg a más államokban letelepedett társaságokkal szemben azáltal, hogy megakadályozza azokat az érintett tagállamban történő tőkegyűjtésben. Ezenkívül annak ismerete, hogy az adóköteles nyereség részleges értékleírásokkal való csökkentésének lehetősége a külföldi illetőségű társaságokban fennálló részesedés esetén korábban szűnik meg, mint a belföldi illetőségű társaságban fennálló részesedés esetén, visszatarthatja az érintett társaságot attól, hogy részesedéseket tartson fenn külföldi illetőségű társaságokban, és arra ösztönözheti, hogy gyorsabban váljon meg tőlük, mint a belföldi illetőségű társaságokban fennálló részesedésektől. E vonatkozásban csekély jelentőséggel bír, hogy az eltérő bánásmód alkalmazására korlátozott időtartamon belül került sor, mivel e körülmény egymagában nem akadályozza meg, hogy az eltérő bánásmód jelentős következményekkel járjon, és ily módon a tőke szabad mozgásának korlátozása valós legyen.

A belföldi illetőségű társaságnak a részesedései részleges értékleírásából származó nyereségcsökkenés adóköteles jövedelméből való levonására vonatkozó lehetősége kapcsán attól függően érvényesülő eltérő bánásmód, hogy e részesedések belföldi vagy külföldi illetőségű társaságban állnak e fenn, nem a helyzetek objektív különbségén alapul.

Az említett eltérő bánásmódot nem igazolja az a mérlegelési mozgástér, amellyel a tagállamok az átmeneti szabályozás megállapítása során abból a célból rendelkeznek, hogy az a társasági adóra vonatkozó nemzeti szabályozást összeegyeztethetővé tegyék a közösségi joggal, és megszüntessék az esetleges hátrányos megkülönböztetéseket. E mérlegelési mozgásteret ugyanis mindig korlátozza az alapvető szabadságok, többek között a tőke szabad mozgásának tiszteletben tartása. Még ha az említett átmeneti rendszert igazolhatja is a korábbi rendszerről az új rendszerre való megszakítatlan átmenet biztosításának jogos érdeke, és noha egyes érvek lehetővé teszik annak megértését, hogy az új eljárás a belföldi illetőségű társaságokban részesedéssel rendelkező társaságok tekintetében miért csak később került bevezetésre, ezen érvek nem igazolhatják a fenti, a külföldi illetőségű társaságokban részesedéssel rendelkező társaságok számára kedvezőtlen eltérő bánásmódot.

Ezen eltérő bánásmódot az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége sem igazolja, mivel az a tény, hogy az átruházás során keletkezett értéknövekedés adómentessége későbbiekben igénybe vehető abban az esetben, ha megfelelő összegű nyereség áll rendelkezésre, nem tekinthető olyan, az adóztatás koherenciáján alapuló megfontolásnak, amely igazolhatja a külföldi leányvállalatokban részesedéssel rendelkező anyavállalatokat ért veszteségek azonnali levonásának megtagadását.

Végül a hatékony adóellenőrzés biztosításának szükségességére alapított érvvel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az ilyen nyomós közérdek semmiképpen nem releváns abban az esetben, ha a külföldi illetőségű társaságokban fennálló részesedések értékvesztése a tőzsdei árfolyamok esésének eredménye.

(vö. 27–29., 35., 49–50., 54–56. pont és a rendelkező rész)