C-337/07. sz. ügy

Ibrahim Altun

kontra

Stadt Böblingen

(a Verwaltungsgericht Stuttgart [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az EGK — Törökország társulási megállapodás — A Társulási Tanács 1/80 határozata 7. cikkének első bekezdése — Török munkavállaló gyermekének tartózkodási joga — A munkavállaló rendes munkaerőpiachoz való tartozása — Önhibán kívüli munkanélküliség — Az említett megállapodás török menekültekre való alkalmazhatósága — Szerzett jogok elvesztésének feltételei”

Y. Bot főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. szeptember 11.   I ‐ 10327

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2008. december 18.   I ‐ 10347

Az ítélet összefoglalása

1. Nemzetközi megállapodások – Az EGK–Törökország társulási megállapodás – Az EGK–Törökország társulási megállapodás által felállított Társulási Tanács – 1/80 határozat – Családegyesítés – Valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló családtagjának joga az e tagállamban való munkaviszony létesítéséhez – Feltételek

   (1/80 EGK–Törökország társulási tanácsi határozat, 7. cikk, (1) bekezdés)

2. Nemzetközi megállapodások – Az EGK–Törökország társulási megállapodás – Az EGK–Törökország társulási megállapodás által felállított Társulási Tanács – 1/80 határozat – Családegyesítés – Török munkavállaló családtagja ahhoz való jogának elismerése, hogy hozzáférjen a fogadó tagállam munkaerőpiacához

   (1/80 EGK–Törökország társulási tanácsi határozat, 7. cikk, (1) bekezdés)

3. Nemzetközi megállapodások – Az EGK–Törökország társulási megállapodás – Az EGK–Törökország társulási megállapodás által felállított Társulási Tanács – 1/80 határozat – Családegyesítés – A fogadó tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló családtagjai jogainak e munkavállaló megtévesztő magatartása miatti korlátozása – Feltételek

   (1/80 EGK–Törökország társulási tanácsi határozat, 7. cikk, (1) bekezdés és 14. cikk, (1) bekezdés)

1.  Az EGK–Törökország Társulási Tanács 1/80 határozata 7. cikke első bekezdésének első francia bekezdése úgy értelmezendő, hogy a török munkavállaló gyermekét megilletik az e rendelkezésből fakadó jogok abban az esetben, ha a gyermeknek e munkavállalóval való háromévi együttlakása idején ez utóbbi két év és hat hónapon át kereső tevékenységet folytatott, a következő hat hónapban pedig munkanélküli volt.

   A török munkavállaló gyermeke számára biztosított azon jog ugyanis, hogy a fogadó tagállamban bármely állásajánlatra jelentkezzen, két feltételhez kötött, miszerint e török munkavállalónak ezen állam rendes munkaerőpiacához kell tartoznia, a gyermeknek pedig ott már legalább három éve jogszerűen lakóhellyel kell rendelkeznie. Önmagában az a körülmény, hogy a munkavállaló már nem teljesíti a fogadó tagállam munkaerőpiacára jutáshoz való jog megnyíltának feltételét azt követően, hogy családtagja maga is megszerezte e jogot, ez utóbbit nem kérdőjelezheti meg. Következésképpen annak érdekében, hogy a török munkavállaló családtagja megszerezze a fogadó tagállam munkaerőpiacára jutáshoz való jogot, legalább a hároméves együttlakási időszak folyamán teljesülnie kell azon feltételnek, hogy a török munkavállaló a rendes munkaerőpiachoz tartozik. Az önhibán kívüli munkanélküliség önmagában nem lehet akadálya annak, hogy valamely török munkavállaló továbbra is a fogadó tagállam rendes munkaerőpiacához tartozzon.

   (vö. 22., 26., 36–37., 40. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az a körülmény, hogy a török munkavállaló politikai menekültként szerezte meg a tartózkodási jogot valamely tagállamban, és ennek következtében az e tagállam munkaerőpiacához való hozzáférés jogát, nem akadálya annak, hogy családtagját megillessék az EGK–Törökország Társulási Tanács 1/80 határozata 7. cikkének első bekezdéséből fakadó jogok. Az 1/80 határozat által a török állampolgároknak biztosított jogok elismerése ugyanis nem függ attól, hogy eredetileg milyen okból biztosítottak számukra beutazási és tartózkodási jogot a fogadó tagállamban.

   A kedvezményezettek számára egyrészt az 1/180 határozat által, másrészt a menekültek jogállásáról szóló Genfi Egyezmény által biztosított „kettős kedvezményezettségre” tekintetében az utóbbi 5. cikke értelmében az egyezmény egyetlen rendelkezése sem sértheti a menekültek számára ezen egyezménytől függetlenül biztosított jogokat vagy kedvezményeket. Márpedig az 1/80 határozat olyan jogokat biztosít a török munkavállalók családtagjai számára, amelyekre azok ezen egyezmény keretében nem hivatkozhatnak, mivel az nem biztosít olyan természetű jogot, mint amilyet az 1/80 határozat 7. cikke előír. Habár az 1/80 határozat nem fosztja meg a tagállamokat azon hatáskörüktől, hogy szabályozzák a török állampolgároknak mind a területükre való beutazását, mind pedig első foglalkoztatásuk feltételeit, az 1/80 határozat alkalmazásának amiatt való megtagadása, hogy a török munkavállaló politikai menekülti jogállással rendelkezett, amikor megkapta a valamely tagállam területére való belépésre és ott-tartózkodásra vonatkozó engedélyt, megkérdőjelezné az őt és családtagjait e határozat alapján megillető jogokat.

   (vö. 42–50. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Az EGK–Törökország Társulási Tanács 1/80 határozata 7. cikkének első bekezdése úgy értelmezendő, hogy ha a török munkavállaló számára valótlan nyilatkozatok alapján biztosították a politikai menekülti jogállást, a családtagját e rendelkezés alapján megillető, a fogadó tagállam rendes munkaerőpiacához tartozásra vonatkozó jogok nem kérdőjelezhetők meg, ha ez utóbbi e munkavállaló tartózkodási engedélyének visszavonásakor teljesíti az említett rendelkezésben előírt feltételeket.

   Ha ugyanis a török állampolgár tartózkodási engedélyének visszavonásakor családtagjai jogainak megszerzése még folyamatban van, mivel a tényleges együttlakási időtartamra vonatkozóan az 1/80 határozat 7. cikkének első bekezdésében előírt feltétel még nem teljesült, a tagállamoknak jogukban áll levonni e munkavállaló megtévesztő magatartásának következményeit annak családtagjait illetően. Amint viszont ez utóbbiak saját jogot szereztek a fogadó tagállam munkaerőpiacára jutáshoz, és ehhez kapcsolódóan megszerezték az ott-tartózkodás jogát, ezeket a jogokat nem lehet megkérdőjelezni az említett munkavállaló tartózkodási jogát érintő múltbeli szabálytalanságok miatt. Minden más megoldás a jogbiztonság elvét sértené, amely különösen azt követeli meg, hogy a jogi rendelkezések egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatóak legyenek, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre nézve kedvezőtlen következményeik lehetnek.

   Az 1/80 határozat 7. cikkének első bekezdése által a török munkavállaló e bekezdésben megállapított feltételeket teljesítő családtagjai számára biztosított jogok csak két okból korlátozhatók, mégpedig vagy azért, mert a török migránsnak a tagállam területén való jelenléte – személyes magatartása folytán – az ugyanezen határozat 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közrendet, közbiztonságot vagy közegészséget ténylegesen és súlyosan veszélyeztetőnek minősül, vagy azért, mert az érintett jogos indok nélkül jelentős időtartamra elhagyta a fogadó tagállam területét. E korlátozások kimerítő jellegét kérdőjelezné meg, ha a nemzeti hatóságok a migráns munkavállaló családtagjai által megszerzett saját jogokat feltételekhez köthetnék, korlátozhatnák vagy visszavonhatnák annak felülvizsgálata vagy újraértékelése útján, hogy munkavállaló belépési és tartózkodási jogát milyen körülmények között adták meg.

   (vö. 58–60., 62–64. pont és a rendelkező rész 3. pontja)