—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében F. Erlbacher és Z. Malůšková, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Hauptzollamt Hamburg-Jonas (a továbbiakban: Hauptzollamt) és a Bayerische Hypotheken- und Vereinsbank AG (a továbbiakban: BHV) között export-visszatérítés visszafizetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1994. december 2-i 2945/94/EK bizottsági rendelettel (HL L 310., 57. o.) módosított, a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1987. november 27-i 3665/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 351., 1. o.; a továbbiakban: 3665/87 rendelet) 11. cikke (3) bekezdésének első és negyedik albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„[…] a visszatérítés alaptalan kifizetése esetén a kedvezményezett köteles visszafizetni a jogosulatlanul kapott visszatérítésnek a kifizetés és a visszafizetés között eltelt időszakra számított kamatokkal növelt összegét, ideértve az (1) bekezdés első albekezdése alapján alkalmazandó valamennyi szankciót is […].

[…]

Amennyiben az illetékes hatóságok hibájából történt helytelen kifizetés, nem számítható fel kamat, illetve legfeljebb a tagállam által meghatározott, a jogosulatlanul keletkezett nyereségnek megfelelő mértékű összeg számítható fel.”

4

A 2988/95 rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében.

(2)   Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.”

5

A 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) és (3) bekezdése előírja:

„(1)   Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább hároméves időszakot is előírhatnak.

[…]

(3)   A tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy az (1) […] bekezdésben előírtnál hosszabb időszakot alkalmazzanak.”

6

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzése szerint az alapügy tényállásának idején Németországban nem volt olyan egyedi rendelkezés, amely a jogosulatlanul nyújtott kedvezményekre vonatkozó, közigazgatási jellegű jogvitákra alkalmazandó elévülési időre vonatkozott volna. Azonban mind a német hatóságok, mind a német bíróságok analógia útján a polgári jog szerinti harmincéves elévülési időt alkalmazták, amelyet a német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch) 195. §-a ír elő. 2002 óta az általános elévülési időt azonban három évre csökkentették.

7

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a LAGRA Import Export GmbH (a továbbiakban: LAGRA) 1995 folyamán a Hauptzollamtnak 31 szarvasmarha törökországi exportját jelentette be, és azok után export-visszatérítést kért. Azonban az 1996. január 17-i levelében a LAGRA jelezte ezen adóhivatalnak, hogy az egyik állat az Európai Közösség elhagyását megelőzően elpusztult, és kérte a visszatérítés iránti kérelmének megfelelő módosítását. E levelet és az időközben beérkezett T5 ellenőrző példány megfelelő bejegyzéseit figyelmen kívül hagyva a Hauptzollamt az 1996. április 19-i határozatával mind a 31 szarvasmarha tekintetében export-visszatérítést állapított meg.

8

Utólag a Hauptzollamt észlelte ezt a hibát. 1999. augusztus 5-i helyesbítő határozatával kérte tehát az elhullott állat kapcsán nyújtott 1137,58 DEM összegű export-visszatérítés visszafizetését.

9

2000 júliusában felszámolási eljárást indítottak a LAGRA-val szemben. E társaság vagyonának a BHV-ra történő átruházását követően ez utóbbi lett a LAGRA-nak jogosulatlanul nyújtott export-visszatérítés visszafizetendő összegének adósa. A Hauptzollamt ezért a 2001. december 12-i fizetési felszólítással a BHV-tól kísérelte meg a jogosulatlanul felvett összeg visszafizetését elérni. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy e felszólítást ez utóbbival 2004 májusa előtt közölték volna.

10

A BHV e fizetési felszólítással szemben keresetet indított, amelynek a Finanzgericht Hamburg helyt adott, mivel úgy ítélte meg, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének ötödik albekezdésére alapított visszafizetés iránti igény a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján bekövetkezett elévülésre tekintettel már nem érvényesíthető.

11

A Finanzgericht Hamburg ezen ítéletével szemben a Haupzollamt felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a Bundesfinanzhofhoz. Ez utóbbi bíróság megkérdőjelezte, hogy a 2988/95 rendelet alkalmazandó lenne, mivel 1. cikkének (2) bekezdése alapján e rendelet hatálya alá a gazdasági szereplő és nem az illetékes hatóság cselekménye vagy mulasztása útján okozott szabálytalanságok tartoznak.

12

Ilyen körülmények között a Bundesfinanzhof az eljárás felfüggesztéséről határozott, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

13

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt négyéves elévülési idő alkalmazandó-e az exportőrnek a nemzeti hatóságok hibájából jogosulatlanul fizetett export-visszatérítés visszafizetésére vonatkozó eljárásra, amennyiben az exportőr nem követett el szabálytalanságot.

14

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999 bizottsági rendelet (HL L 102., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 129. o.) rendelkezik az elévülési szabályokról e területen, azonban 54. cikkének (1) bekezdése alapján a hatályon kívül helyezett 3665/87 rendelet továbbra is alkalmazandó az alapügyben szóban forgóhoz hasonló exportokra, amelyek esetében a kiviteli nyilatkozat elfogadására a 800/1999 rendelet hatálybalépése, vagyis 1999. július 1-je előtt került sor.

15

A 3665/87 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének első és negyedik albekezdése előírja, hogy a visszatérítés alaptalan kifizetése esetén a kedvezményezett köteles visszafizetni a jogosulatlanul kapott visszatérítésnek a kamatokkal növelt összegét, amely kamatok azonban nem számíthatók fel, ha az alaptalan kifizetés az illetékes hatóság hibájából történt, illetve legfeljebb a tagállam által meghatározott, a jogosulatlanul keletkezett nyereségnek megfelelő mértékű összeg számítható fel.

16

Azonban mivel a 3665/87 rendelet nem tartalmaz a jogosulatlanul felvett export-visszatérítés beszedése iránti intézkedés elévülésére vonatkozó szabályokat, a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésére kell utalni.

17

E tekintetben meg kell állapítani, e rendelkezés célja, hogy valamennyi olyan szabálytalanság tekintetében alkalmazzák, amelyet a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése meghatároz.

18

Kétségtelen, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése mind az e rendelet 5. cikkének értelmében vett közigazgatási szankcióval sújtható szabálytalanságra, mind az e rendelet 4. cikke értelmében vett közigazgatási intézkedést maga után vonó szabálytalanságra alkalmazandó, amely intézkedés célja a jogtalanul megszerzett előny elvonása, anélkül azonban, hogy szankciónak minősülne (lásd ebben az értelemben a C-278/02. sz. Handlbauer-ügyben 2004. június 24-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-6171. o.] 33. és 34. pontját).

19

Azonban a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése az eljárások tekintetében a szabálytalanságról való tudomásszerzéskor megkezdődő elévülési időt állapít meg, amely szabálytalanság ugyanazon rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint „[a] közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése […] kárt szenved vagy szenvedhet”.

20

Márpedig ahogy az Európai Közösségek Bizottsága és a főtanácsnok az indítványának 31. pontjában megjegyezte, a „szabálytalanságnak” a 2988/95 rendelet összefüggésében vett fogalma magában foglalja, hogy az a gazdasági szereplő olyan cselekménye vagy mulasztása legyen, amely a Közösségi jog valamely rendelkezésének megsértéséhez vezet.

21

Ebből következik, hogy amennyiben a nemzeti hatóságok hibájából fizettek ki tévesen export-visszatérítést a gazdasági szereplőnek, az nem tartozik a 2988/95 rendelet értelmében vett „szabálytalanság” fogalmába.

22

Következésképpen az elévülésre vonatkozóan az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt szabály nem alkalmazandó a nemzeti hatóságok hibájából adódó szabálytalanság tárgyában folyó eljárásra.

23

Ezért az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben a jogosulatlanul kifizetett összegek beszedésére vonatkozó intézkedés elévülésének kérdését a nemzeti jog e területen alkalmazandó rendelkezései szabályozzák.

24

A nemzeti bíróságoknak a közösségi jog alapján jogosulatlanul kifizetett összeg visszafizetésére vonatkozó jogvitákban ugyanis – közösségi rendelkezés hiányában – nemzeti jogukat alkalmazva kell dönteniük, a közösségi jog által felállított korlátok között, vagyis a nemzeti jog előírásai nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a jogosulatlanul kifizetett támogatás visszafizetését, és a nemzeti jog alkalmazásának a hasonló ügyek eldöntésére vonatkozó nemzeti eljárásokhoz képest hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie (a C-336/00. sz. Huber-ügyben 2002. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-7699. o.] 55. pontja).

25

Másrészt a Közösségnek azon export-visszatérítés visszafizetéséhez fűződő érdekét, amelyet a megszerzésére vonatkozó feltételek megsértésével vettek fel, teljes mértékben figyelembe kell venni az ilyen visszafizetésre alkalmazandó elévülési idő meghatározásánál (lásd a fent hivatkozott Huber-ügyben hozott ítélet 57. pontját).

26

Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt négyéves elévülési idő nem alkalmazandó az exportőr részére a nemzeti hatóságok hibájából jogosulatlanul fizetett export-visszatérítés visszafizetésére irányuló eljárásra, amennyiben az exportőr nem követett el az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szabálytalanságot.

27

Figyelemmel az első kérdésre adott válaszra, a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

28

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt négyéves elévülési idő nem alkalmazandó az exportőr részére a nemzeti hatóságok hibájából jogosulatlanul fizetett export-visszatérítés visszafizetésére irányuló eljárásra, amennyiben az exportőr nem követett el az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szabálytalanságot.