C-25/07. sz. ügy

Alicja Sosnowska

kontra

Dyrektor Izby Skarbowej we Wrocławiu Ośrodek Zamiejscowy w Wałbrzychu

(a Wojewódzki Sąd Administracyjny we Wrocławiu [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„HÉA — 67/227/EGK irányelv és 77/388/EGK irányelv — HÉA-túlfizetés visszatérítési szabályait meghatározó nemzeti jogszabály — Adósemlegesség és arányosság elve — Eltérő különös intézkedések”

J. Mazák főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. február 26.   I - 5131

A Bíróság ítélete (első tanács), 2008. július 10.   I - 5142

Az ítélet összefoglalása

Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Az előzetesen felszámított adó levonása

(77/388 tanácsi rendelet, 18. cikk, (4) bekezdés)

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelv 18. cikkének (4) bekezdésével és az arányosság elvével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az adókijátszások és adókikerülések megakadályozásához szükséges ellenőrzések lehetővé tétele céljából az adóalany hozzáadottértékadó-bevallásának benyújtásától számított 60 napról 180 napra hosszabbítja meg azt az időszakot, amely az adóhivatal rendelkezésére áll a hozzáadottértékadó-túlfizetés valamely adóalany-kategória számára történő visszatérítésére, kivéve ha ezen adóalanyok egy nagyobb, rögzített összegű biztosítékot nyújtanak.

Az olyan nemzeti jogszabály, amely az adóalanyok meghatározott kategóriája esetében a hozzáadottértékadó-túlfizetés visszatérítésére a feltételezett adókijátszások kockázata miatt szigorúbb szabályokat ír elő, anélkül hogy az adóalanynak a kevésbé szigorú feltételek előnyeiben való részesülés céljából lehetősége lenne az adókijátszás vagy adókikerülés hiányát bizonyítani, nem minősül az adókijátszás vagy adókikerülés elleni küzdelem céljával arányos eszköznek, és túlzottan befolyásolja a hatodik irányelv célkitűzéseit és elveit.

Hasonlóképpen, nem tűnik úgy, hogy az ilyen szabályozás összhangban volna azon feltétellel, miszerint az adótúlfizetés visszatérítésének ésszerű határidőn belül kell megtörténnie. Az új, vagyis a tevékenységüket kevesebb mint 12 hónapja folytató adóalanyok kategóriája esetében előírt 180 napos visszatérítési határidő ugyanis egyrészt hatszor hosszabb, mint az adóbevallás egy hónapos időszaka, másrészt háromszor hosszabb, mint a más adóalanyok esetében alkalmazandó határidő, és mindez annak bizonyítása nélkül, hogy az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelem érdekében szükség van az ilyen mértékű eltérő bánásmódra.

Az új adóalanyok azon lehetősége, hogy a 60 napos határidő esetükben történő alkalmazása céljából biztosítékot nyújtsanak, nem kérdőjelezheti meg e megállapításokat, mivel az említett biztosíték sem a visszatérítendő adótúlfizetés összegével, sem az adóalany gazdasági méretével nincs arányban. Különösen, egy ilyen biztosíték nyújtása nem elhanyagolható pénzügyi kockázatot okozhat azon vállalkozások számára, amelyek épp csak megkezdték tevékenységüket, és ezért nem rendelkezhetnek jelentős forrásokkal. Valójában az említett biztosítéknyújtási kötelezettségnek abból a célból való előírása, hogy az általában alkalmazandó határidő érvényesüljön, csak azt vonja maga után, hogy az adótúlfizetés összegének 180 napra történő lekötésével járó anyagi teher helyébe a biztosíték összegének lekötésével járó anyagi teher lép.

(vö. 24., 26., 27., 29–33. pont és a rendelkező rész 1. pontja)