1.

2007. július 24-én kelt végzésével ( 2 ) a High Court of Justice of England and Wales, Queen’s Bench Division (Administrative Court) (Egyesült Királyság) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000/78/EK tanácsi irányelv ( 3 ) értelmezésére vonatkozóan több kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel a High Court lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az irányelv kizárja-e az irányelv életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezéseit átültető azon nemzeti szabályozást, amely bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi a munkáltatók számára a 65. életévüket betöltött munkavállalók kényszernyugdíjazását.

2.

Ez a kérdés az Incorporated Trustees of the National Council on Ageing (Age Concern England) (a továbbiakban: Age Concern England) által a Secretary of State for Business, Enterprise and Regulatory Reform ellen benyújtott azon kereset alapján indult peres eljárás keretében merült fel, amelyben az Age Concern England ezen szabályozás jogszerűségét vitatta.

3.

Jelen ügy, amely a Mangold- ( 4 ), Lindorfer- ( 5 ), Palacios de la Villa ( 6 ) és Bartsch-ügyben ( 7 ) hozott ítéleteket követően az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos bővülő ítélkezési gyakorlatot fogja gyarapítani, a Bíróságtól a tagállamoknak a 2000/78 irányelv 2. cikkében meghatározott életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos kötelezettségei további tisztázását igényli, különösen azon részletesség szintjét illetően, amellyel a tilalom a nemzeti szabályozásba átültetendő.

4.

A 2000/78 irányelv elfogadására az EK 13. cikk alapján került sor. Ezen irányelv (1), (14) és (25) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

[…]

[…]”

5.

A 2000/78 irányelv 1. cikke kimondja, hogy az irányelv célja:

„[…] a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.”

6.

A hátrányos megkülönböztetés fogalmát meghatározó 2. cikk a következőket írja elő:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában:

[…]”

7.

A 6. cikk az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz:

„(1)   A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő-piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek.

Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:

(2)   A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a rendszerbe történő belépés korhatárhoz kötése, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság – beleértve az ilyen rendszerek alapján a foglalkoztatottak vagy a foglalkoztatottak csoportjai, illetve kategóriái részvételének különböző életkorhoz kötését – és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használata nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, feltéve, hogy ez nem eredményez a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést.”

8.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2006. október 1-jét megelőzően nem voltak olyan jogi rendelkezések az Egyesült Királyságban, amelyek megakadályozták volna az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést a munkaerő-felvétel és a foglalkoztatás területén. A munkáltatók nyugdíjba küldhették azokat a munkavállalókat, akik elérték a munkáltatónál szokásos nyugdíjazási korhatárt, illetve – ilyen szokásos nyugdíjazási korhatár hiányában – betöltötték a 65. életévüket. Az 1996-os Employment Rights Act (a munkavállalók jogairól szóló 1996. évi törvény, a továbbiakban: 1996-os törvény) 109. és 156. szakasza értelmében ilyen esetben a munkavállalók nem tarthattak igényt végkielégítésre.

9.

Az Egyesült Királyság 2006. április 3-án ültette át nemzeti jogába a 2000/78 irányelvet az Employment Equality (Age) Regulationsszel (Foglalkoztatási Egyenlőség (Életkor) rendeletek), SI 1031/2006 (a továbbiakban: a rendeletek).

10.

A rendeletek közül a 3. rendelet határozza meg a nemzeti jog számára az életkoron alapuló, közvetett és a közvetlen hátrányos megkülönböztetés fogalmát. A következőket mondja ki:

„(1)   E rendeletek alkalmazásában valamely személy (»A«) akkor alkalmaz hátrányos megkülönböztetést valamely más személlyel (»B«) szemben, ha

11.

Kivételként a rendeletek közül a 30. rendelet kimondja:

„(1)   Ezt a rendeletet kell alkalmazni az 1996-os törvény 230. szakaszának (1) bekezdése értelmében vett munkavállalókra, a Crown alkalmazásában álló személyekre, a House of Commons személyzetének tagjaira, és a House of Lords személyzetének tagjaira.

(2)   A 2. és 3. részben foglalt rendelkezések értelmében nem jogellenes az e rendelet hatálya alá tartozó, 65. életévét betöltött személy elbocsátása, amennyiben az elbocsátás indoka nyugdíjazás.

(3)   E rendelet alkalmazásában azt, hogy az elbocsátás indoka nyugdíjazás-e, az 1996-os törvény 98ZA–98ZF szakaszai alapján kell meghatározni.”

12.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 30. rendelet joghatása az, hogy a 65. életévét betöltött munkavállalók a nemzeti jog alapján nem jogosultak kereseti igénnyel fellépni amiatt, hogy elbocsátásuk életkoron alapuló, jogellenes hátrányos megkülönböztetést képez, amennyiben „az elbocsátás indoka nyugdíjazás”.

13.

Az, hogy „az elbocsátás indoka nyugdíjazás-e”, a rendeletek 8. mellékletében foglalt kritériumok alkalmazásától függ. E kritériumok aszerint változnak, hogy a munkavállaló betöltötte-e a 65. életévét, a munkáltatónál van-e szokásos nyugdíjazási korhatár, illetve hogy a munkáltató a rendeletek 6. mellékletében foglalt eljárást követte-e.

14.

Ezért a rendeletek 6. melléklete értelmében annak a munkáltatónak, aki a 30. rendelet alapján arra kíván hivatkozni, hogy „az elbocsátás oka nyugdíjazás”, hat hónap és egy év közötti időtartamú felmondási időt kell biztosítania a munkavállalónak a tervezett elbocsátás időpontja előtt, valamint jogot kell biztosítania a munkavállalónak arra, hogy az kérelmezhesse, hogy ne bocsássák el nyugdíjazás miatt. A munkavállaló ezt követően alakszerű kérelmet nyújthat be annak kérelmezése iránt, hogy őt ne bocsássák el nyugdíjazás miatt, amelyet a munkáltatónak a 6. mellékletben foglalt eljárásnak megfelelően kell elbírálnia. A munkáltató azonban nem köteles az ilyen kérelemnek helyt adni.

15.

A rendeletek közül a 7. rendelet 4. szakasza a 30. rendeletet egészíti ki azzal, hogy lehetővé teszi a munkáltatók számára az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést a 65. életévüket betöltött személyekkel szemben a munkaerő-felvétel során, míg a 30. rendelet alkalmazható a már felvett személyekre. A 7. rendelet a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Jogellenes, ha a munkáltató az általa valamely Nagy-Britanniában található munkahelyen történő alkalmazással kapcsolatban hátrányos megkülönböztetést tesz valamely személlyel szemben:

[…]

(4)   Az (5) bekezdés értelmében az (1) bekezdés a) és c) pontja nem alkalmazható azon személlyel kapcsolatban,

(5)   A (4) bekezdés csak arra a személyre alkalmazható, akire – amennyiben őt a munkavállaló alkalmazná – a 30. rendelet (nyugdíjazásra vonatkozó kivétel) alkalmazható.

[…]

(8)   A (4) bekezdés alkalmazásában »szokásos nyugdíjazási korhatár« a 65 év elérése vagy az azt meghaladó életkor, amely megfelel az 1996-os törvény 98ZH szakasza előírásainak.”

16.

Az alapügy felperese, az Incorporated Trustees of the National Council on Aging (Age Concern England), jótékonysági szervezet, amelynek célja az időskorúak jólétének előmozdítása. Keresetében az Age Concern England annak megállapítását kéri, hogy a 3., 30. és 7. rendeletek egyes részei érvénytelenek, mivel nem megfelelően ültetik át a 2000/78 irányelvet.

17.

Elsősorban azt állítja, hogy a 30. rendelet és a 7. rendelet 4. és 5. szakaszai a 2000/78 irányelv és az abban megállapított életkoron alapuló jogellenes hátrányos megkülönböztetési tilalom hatálya alá tartoznak, és hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem teszi lehetővé a tagállamoknak az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés indokoltság alapján történő kimentésének általános lehetőségét, amint azt a rendeletek közül a 3. rendelet előírja. Az csak azt teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy különleges rendelkezéseket hozzanak, felsorolva azokat az életkoron alapuló kedvezőtlenebb bánásmódnak minősülő cselekményeket, amelyek a megkülönböztetést tevő személy által igazolhatóak, amennyiben azok valamely törvényes cél elérésével arányosak. Az Age Concern England arra hivatkozik továbbá, hogy az irányelv 6. cikke szerinti objektív igazolhatóság tesztje materiális értelemben eltér az irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjában foglalt objektív igazolhatóság tesztjétől, és hogy az objektív igazolhatóság mértékét jelen esetben nem érték el.

18.

Az Egyesült Királyság hatóságai vitatják e nézeteket, és álláspontjuk szerint a rendeletek vitatott rendelkezései nem tartoznak a 2000/78 irányelv hatálya alá, továbbá azok megfelelnek az irányelv 6. cikkének.

19.

Ilyen körülmények között a High Court felfüggesztette az eljárását, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„A […] 2000/78 irányelvvel kapcsolatban:

20.

Ahogyan azt az Age Concern England beadványában hangsúlyozta, jóllehet a döntés az alapeljárásban különös jelentőséggel bírhat az Egyesült Királyságban fennálló nyugdíjazási rendszer tekintetében, és meghatározó hatással lehet az Egyesült Királyságban a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő számos, a kényszernyugdíjazással kapcsolatos ügy vonatkozásában, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem hatálya valójában azonban elég korlátozott.

21.

A High Court of Justice az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában szándékosan tartózkodott attól, hogy a Bíróságtól döntést kérjen arra vonatkozóan, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás – amely lehetővé teszi a munkáltatóknak a 65. életévüket betöltött munkavállalók elbocsátását, amennyiben az elbocsátás indoka nyugdíjazás – összhangban van-e a 2000/78 irányelvvel. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság nem bocsátott a Bíróság rendelkezésére olyan lényeges információt, amely lehetővé tenné számára annak megítélését, hogy az ilyen szabályok a 6. cikk (1) bekezdése értelmében igazolhatóak-e; sem a szóban forgó nemzeti szabályok lehetséges céljait vagy ezen intézkedések arányosságát nem fejtették ki részletesen a jelen eljárásban részt vevő felek.

22.

Miként azt az Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság helyesen megjegyezte, a High Court meglehetősen specifikus kérdéseket terjesztett a Bíróság elé, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság számára lehetővé tennék különösen az Age Concern England által felvetett bizonyos kérdések eldöntését és saját értékelésének lefolytatását arra vonatkozóan, hogy a rendeletek megfelelnek-e a 2000/78 irányelvnek.

23.

Ebből a célból a kérdést előterjesztő bíróság az i., ii. és iii. kérdéssel – amelyeket célszerű együttesen vizsgálni – lényegében arra szeretne választ kapni, hogy e szabályozás az irányelv hatálya alá tartozik-e. A kérdés könnyen eldönthető a Bíróság Palacios de la Villa ügyben hozott ítéletére figyelemmel. ( 8 )

24.

A további két kérdés szorosan összefügg a tekintetben, hogy mindkettő az irányelv 6. cikkének értelmezésére és a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló szabályozás e cikkel való összeegyeztethetőségére vonatkozik. Pontosabban, a kérdést előterjesztő bíróság elsősorban azt kívánja megtudni, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja-e a tagállamok számára azon bánásmódbeli eltérések különböző fajtáinak meghatározását, amelyek a 6. cikk értelmében igazolhatóak. Másodsorban, az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés igazolhatóságának tesztjére kérdez rá.

25.

Emlékezni kell azonban arra, hogy a nemzeti bíróság számára hasznos válaszokat adni hivatott Bíróság döntést lehetővé tévő útmutatást akkor adhat a nemzeti bíróságnak, ha az alapeljárás iratai, valamint az előterjesztett írásbeli és szóbeli észrevételek ezt lehetővé teszik. ( 9 )

26.

A kérdést előterjesztő bíróság az i., ii. és iii. kérdésekkel alapvetően arra szeretne választ kapni, hogy a nyugdíjkorhatárra vonatkozó nemzeti jogszabályok – vagyis azok a rendeletek, amelyek lehetővé teszik a 65. életévét betöltött személyek elbocsátását, amennyiben az elbocsátás indoka nyugdíjazás – a 2000/78 irányelv hatálya alá tartoznak-e.

27.

Jelen eljárásban az Age Concern England, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az olasz kormány és a Bizottság nyújtottak be írásbeli észrevételeket. Az olasz kormány kivételével valamennyi fél jelen volt a 2008. július 2-i tárgyaláson.

28.

Alapvetően valamennyi fél egyetért abban, hogy a Palacios de la Villa ügyben hozott ítéletből nyilvánvaló, hogy a nyugdíjkorhatárra vonatkozó nemzeti jogszabályok – mint például a rendeletek – a 2000/78 irányelv hatálya alá tartoznak. ( 10 ) Az olasz kormány azonban hozzáteszi, hogy amennyiben a iii. kérdés úgy értelmezendő, mint ami egy nemzeti jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozik, ezt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

29.

A 2000/78 irányelv célja olyan általános keret létrehozása, amely „a foglalkoztatás és a munkavégzés” során egyenlő bánásmódot biztosít mindenki számára azáltal, hogy megfelelő védelmet nyújt az 1. cikkben említett okok bármelyikén – köztük az életkoron – alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szemben. ( 11 )

30.

A 2000/78 irányelv tárgyi hatályát részletesen a 3. cikk határozza meg. Még pontosabban a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjából következik, hogy a Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül az irányelvet „minden személyre alkalmazni kell […] a következőkre tekintettel: […] az alkalmazási és munkakörülmények[re], beleértve az elbocsátást és a díjazást”.

31.

E tekintetben ki kell emelni, hogy a 2000/78 irányelv (14) preambulumbekezdése szerint – amelyet az irányelv értelmezése során figyelembe kell venni – az irányelv nem érinti a nyugdíjkorhatárt meghatározó nemzeti rendelkezéseket.

32.

Azonban a Bíróság a Palacios de la Villa-ügyben hozott ítéletében e preambulumbekezdést megszorítóan értelmezte, amikor úgy ítélte meg, hogy ezen preambulumbekezdés „annak megállapítására szorítkozik, hogy az irányelv nem érinti a tagállamok hatáskörét a nyugdíjkorhatár meghatározásának területén”, és „az irányelvvel egyáltalában nem ellentétes az irányelv alkalmazása a munkaviszony így meghatározott nyugdíjkorhatár elérése folytán bekövetkező megszűnését szabályozó nemzeti intézkedésekre”. ( 12 )

33.

E kiinduló tételek alapján a Bíróság a Palacios de la Villa-ügyben hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás, amely érvényesnek tekinti a munkáltató és a munkavállaló között fennálló munkaviszony automatikus megszűnését, amennyiben az utóbbi betölti a 65. életévét, kihatással van a felek közötti munkaviszony időtartamára, valamint – általánosabb jelleggel – az érintett munkavállaló szakmai tevékenységének gyakorlására, mivel megakadályozza a jövőbeni részvételt a munkaerőpiacon, és következésképpen egy ilyen természetű szabályozást úgy kell tekinteni, mint amely a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében vett „alkalmazási és munkakörülmények, beleértve az elbocsátást és a díjazást” tekintetében állapít meg szabályokat. ( 13 )

34.

Ugyanezen okfejtés egyértelműen vonatkozik a jelen ügy tárgyát képező szabályozásra, amely lehetővé teszi a munkáltatóknak a 65. életévüket betöltött munkavállalók elbocsátását, amennyiben az elbocsátás indoka nyugdíjazás.

35.

Következésképpen az i–iii. kérdésre azon válasz adása javasolható, hogy a 2000/78 irányelv hatálya kiterjed azon nemzeti jogszabályokra, amelyek – mint az alapeljárás tárgyát képezők – lehetővé teszik a munkáltatók számára a 65. életévüket betöltött munkavállalók nyugdíjazás miatt történő elbocsátását.

36.

A iv. kérdéssel – amelyet a kérdést előterjesztő bíróság egyértelműen a nemzeti jog szerinti, a rendeletek közül a 3. rendeletben meghatározott életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés fogalmával összefüggésben vet fel – a bíróság alapvetően azt kívánja megtudni, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi-e az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés indokoltság alapján történő kimentésének általános lehetőségét, amint azt a 3. rendelet meghatározza, vagy az előírja-e a tagállamok számára azon bánásmódbeli eltérések különböző fajtáinak meghatározását, amelyek ily módon igazolhatóak, olyan felsorolás vagy egyéb eszköz által, amely formáját és tartalmát tekintve hasonló a 6. cikk (1) bekezdéséhez.

37.

Az Age Concern England álláspontja szerint a 3. rendelettel kapcsolatosan három probléma merül fel. A rendelet nem tesz különbséget a 2000/78 irányelv 6. cikke szerinti, valamint az irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjában foglalt igazolhatóság között; nem határozza meg, hogy mely életkorral kapcsolatos eltérő bánásmód igazolható; végül nem határozza meg azokat a célokat, amelyek igazolhatják az ilyen eltérő bánásmódot.

38.

Különösen a iv. kérdéssel összefüggésben, az Age Concern England előadja, hogy a 2000/78 irányelvben meghatározott, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma az egyenlő bánásmódhoz való alapvető jog egy sajátos vonatkozása, és ezen elv alóli valamennyi kivételnek egyértelműen igazolhatónak kell lennie. Ezenfelül a közvetlen hátrányos megkülönböztetés – amely máskülönben az egyenlő bánásmód elvének megsértését jelentené – csak a legkivételesebb esetekben igazolható.

39.

Az Age Concern England azzal érvel, hogy az igazolhatóságot lehetővé tevő körülmények korlátozása érdekében a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdését megszorítóan kell értelmezni. Álláspontja szerint az irányelv 6. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a)–c) pontjában meghatározott, objektív és ésszerű igazolások példálózó jellegű felsorolása segítségével a közösségi jogalkotó a tagállamokra bízta azon bánásmódbeli eltérések különböző fajtáinak végrehajtási eszközeikben külön felsorolással történő meghatározását, amelyek valamely törvényes célra hivatkozással igazolhatóak. Ezt az álláspontot támasztja alá a 2000/78 irányelv (25) preambulumbekezdése is. Megfordítva, az irányelv nem teszi lehetővé a tagállam számára olyan szabályozás bevezetését, amely szerint bármely életkoron alapuló (meg nem határozott) eltérő bánásmód nem képez hátrányos megkülönböztetést, amennyiben az valamely törvényes cél elérésével arányos.

40.

Az Egyesült Királyság általános észrevételként megjegyzi, hogy az Age Concern England a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem hatályát helytelenül megpróbálja kibővíteni, pedig az a High Court által a Bíróság elé terjesztett specifikus kérdések révén korlátozott. Hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság részletesen szabályozott nyugdíjrendszere, valamint annak a kérdése, hogy a rendszer arányos és igazolható-e, amely számos és összetett megfontolást foglal magában, nem képezi jelen eljárás tárgyát. Vitatja továbbá azt is, hogy a bíróságokhoz fordulás kizárt lenne, ahogyan azt az Age Concern England állítja. Ezen állítás egyrészről a 2000/78 irányelv 9. cikkében meghatározott azon kötelezettségnek, amely szerint biztosítani kell a bíróság előtti eljárást az irányelven alapuló kötelezettségek kikényszeríthetőségére, másrészről pedig a tagállamok irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti azon jogának összetévesztésén alapul, hogy bizonyos életkoron alapuló megkülönböztetéseket ne kelljen jogellenes hátrányos megkülönböztetésnek tekinteni.

41.

A iv. kérdés vonatkozásában az Egyesült Királyság Kormánya vitatja az Age Concern England által indítványozott értelmezést, és előadja, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem követeli meg a tagállamoktól azon bánásmódbeli eltérések különböző fajtáinak meghatározását – olyan felsorolás vagy egyéb eszköz által, amely formáját és tartalmát tekintve hasonló a 6. cikk (1) bekezdéséhez –, amelyek e rendelkezés értelmében valamely törvényes cél elérésével való arányosságuk révén igazolhatók. Álláspontja alátámasztására az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének és (25) preambulumbekezdésének szövegére, a Bíróság Palacios de la Villa ügyben hozott ítéletére, ( 14 ) az irányelv jogalkotási hátterére és a tagállamoknak az irányelvek végrehajtása tekintetében az EK 249. cikkben biztosított mérlegelési jogkörére hivatkozik. Az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfogalmazásakor a közösségi jogalkotó tudatában volt annak, hogy a valóságtól elrugaszkodott lenne előzetesen meghatározni azokat a helyzeteket, amelyekben az életkorral kapcsolatos eltérő bánásmód igazolhatónak tekinthető. A tagállamoktól ilyen felsorolás meghatározásának megkövetelése még helytelenebb lenne.

42.

Az olasz kormány továbbá úgy véli, hogy az irányelvek átültetésében a tagállamok számára biztosított eltérési lehetőség szükségtelenné teszi az igazolhatónak tekinthető eltérő bánásmódok külön felsorolásban történő meghatározását.

43.

A Bizottság előadja, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának bármely megszegését – mely tilalom a közösségi jog alapvető elvét képezi – egy közérdekű/szociálpolitikai szintű céllal kell igazolni. Értelmezésében a 6. cikk (1) bekezdése – a 2000/78 irányelv (25) preambulumbekezdésére figyelemmel – ezen alapvető elv alóli korlátozott kivételt jelent, amely egy adott tagállamban bizonyos szociálpolitikai megfontolásokra tekintettel igazolható. A 6. cikk (1) bekezdése tehát azt jelenti, hogy külön nemzeti intézkedés bevezetése szükséges, amely az adott egyéni körülmények és célok összességét tükrözi. A 30. rendelet – amely szerint a 65. életévüket betöltött munkavállalók elbocsátása jogszerű, amennyiben „az elbocsátás indoka nyugdíjazás” – egy ilyen intézkedésre példa. A munkáltató tehát nemzeti politikát alkalmaz egyéni körülményekre, azonban e politika megválasztása a tagállam, és nem a munkáltató joga.

44.

Mivel ez a kérdés inkább a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdése átültetésének „jogalkotási technikájával” függ össze, mintsem annak tárgyi hatályával, helyénvalónak tűnik a tagállamok irányelvek átültetésére vonatkozó kötelezettsége terjedelmével kapcsolatos egyes alapvető elvek felidézésével kezdeni.

45.

Egyrészről, maga az EK 249. cikk megfogalmazása szerint – mivel az irányelvek az elérendő célokat illetően kötelezőek – a tagállamok alapvetően szabadon választhatják meg az irányelvek végrehajtásának formáját és eszközeit. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamoknak az irányelvek átültetése tekintetében biztosított rugalmasságból az is következik, hogy a nemzeti jogba történő átültetés nem követel meg feltétlenül jogalkotási tevékenységet minden tagállamban. A Bíróság több alkalommal úgy határozott, hogy nem minden esetben szükséges egy irányelv előírásainak hivatalos átvétele egy meghatározott és specifikus törvényi rendelkezésbe, mivel – annak tartalmától függően – az irányelv végrehajtásához elegendő lehet az általános jogi kontextus. ( 15 )

46.

Másrészről egyértelmű, hogy míg a tagállamok az eszközök megválasztása tekintetében széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, minden esetben kötelesek az irányelv által kitűzött célnak megfelelően valamennyi szükséges intézkedést meghozni az irányelv teljes érvényesülésének biztosítása céljából. ( 16 )

47.

A közösségi jog teljes érvényesülése biztosításának szükségessége megköveteli a tagállamoktól, hogy először is hozzák összhangba szabályozásukat a közösségi joggal, és természetesen ne fogadjanak el olyan új jogszabályt, amely az adott irányelv teljes érvényesülését veszélyeztetné. Ezenkívül azonban – különösen amikor valamely irányelv vonatkozó rendelkezései az egyéneknek kívánnak jogokat biztosítani – szükséges lehet jogszabályok elfogadása a megfelelően pontos, egyértelmű és átlátható helyzet megteremtése érdekében, amelyekkel biztosítható, hogy az egyének jogaik teljes terjedelmével tisztában legyenek és hogy azokra a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhassanak. ( 17 )

48.

Ebben az összefüggésben – a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjával együttesen értelmezett 1. cikknek megfelelően – a 2000/78 irányelv célja, hogy minden személynek, mind a köz-, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a közigazgatási szerveket is, az alkalmazási és munkakörülményekkel összefüggésben hatékony védelmet biztosítson az 1. cikkben meghatározott alapokon – beléértve az életkort – nyugvó hátrányos megkülönböztetéssel szemben. ( 18 )

49.

Az irányelv az egyének számára – többek között az életkoron alapuló – hátrányos megkülönböztetéssel szembeni hatékony védelem biztosítására irányul, különösen más egyénekkel való (horizontális) kapcsolataikban, így a foglalkoztatás keretei között. Az irányelv 9. és 10. cikke, valamint (29) és (31) preambulumbekezdése alapján egyértelmű, hogy a tagállamok kötelesek ezzel összefüggésben megfelelő jogi védelmet biztosítani, és gondolkodni arról, hogy nyilvánvalóan hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teher a sérelmet szenvedett félként fellépő személyről az alperesre háruljon.

50.

Az anyagi jogi garanciákra tekintettel, amelyeket a 2000/78 irányelv biztosítani kíván az egyéneknek a hátrányos megkülönböztetésnek az irányelv alapján tiltott formáival szemben, az irányelv teljes körű végrehajtása vitathatatlanul nem érhető el pusztán annak biztosításával, hogy az irányelv hatálya alá tartozó nemzeti jogszabályok ténylegesen megfeleljenek az irányelvből eredő egyenlő bánásmód követelményének a foglalkoztatás és munka területén.

51.

Épp ellenkezőleg, annak biztosítása érdekében, hogy az egyének eredményesen gyakorolhassák az egyenlő bánásmódhoz való jogukat – a 2000/78 irányelv alkalmazásának hatókörén belül –, illetve még pontosabban ne szenvedjenek el életkoron alapuló tiltott hátrányos megkülönböztetést, a tagállamok álláspontom szerint kötelesek ezenfelül nemzeti jogukban a foglalkoztatás és munkavégzés területén olyan jogszabályok elfogadására, amelyek kifejezetten és megfelelően világosan rendelkeznek az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmáról, ahogyan az különösen a 2000/78 irányelv 2. cikkével és a 6. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkében meghatározásra került. Véleményem szerint a rendeletek közül a 3. rendelet alapvetően ilyen szabályozást képez a tekintetben, hogy meghatározza az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés fogalmát a nemzeti jog számára.

52.

Azonban, ellentétben azzal, amit az Age Concern England sugallni kíván, nem gondolom, hogy a 2000/78 irányelvnek, illetve különösen a 6. cikk (1) bekezdésének a nemzeti jogba való átültetése nélkülözi a szükséges pontosságot vagy nem megfelelően specifikus csupán amiatt, hogy a vonatkozó nemzeti jogszabály nem határozza meg külön a 6. cikk (1) bekezdése szerint igazolható eltérő bánásmód fajtáit.

53.

Ahogyan arra az Egyesült Királyság Kormánya rámutatott, az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése csupán az eltérő bánásmód néhány példáját sorolja fel a 6. cikk (1) bekezdése első albekezdésének tárgyát képező eltérő bánásmód fajtáinak szemléltetése érdekében, azaz azokat, amelyek törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazoltak, és ezáltal összeegyeztethetők az irányelv követelményeivel. ( 19 )

54.

Ebből nem vezethető le, hogy a tagállamok kötelesek lennének a végrehajtási eszközeik tekintetében külön felsorolás meghatározására azon eltérő bánásmódokról, amelyek törvényes célra hivatkozással igazolhatóak. Tekintettel azon helyzetek sokféleségére, amelyekben ilyen eltérő bánásmód előfordulhat, vitathatatlanul lehetetlen lenne egy ilyen felsorolás előzetes megalkotása az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti igazolhatóság alkalmazási területének túlságos leszűkítése nélkül.

55.

Végül szintén szem előtt kell tartani, hogy a 3. rendelet a nemzeti jogban az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatályát a foglalkoztatás és munkavégzés területén nem az egyéb, specifikusabb, egyedi helyzetekre és szempontokra vonatkozó szabályozástól – mint a kötelező nyugdíjazás tekintetében a 30. rendelet – elszigetelten határozza meg.

56.

Én ebből azt a következtetést vonom le, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint a 3. rendelet, nem összeegyeztethetetlen a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével csupán azért, mert nem tartalmaz külön felsorolást a bánásmód engedélyezett formáiról.

57.

Következésképpen a iv. kérdésre azon válasz adását javasolom, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára olyan jogszabályok bevezetését, amelyek értelmében az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem képez hátrányos megkülönböztetést, amennyiben ezt a 6. cikk (1) bekezdése értelmében valamely törvényes cél elérésének arányos eszközeként határozzák meg. Azonban nem írja elő a tagállamok számára a 6. cikk (1) bekezdése szerint igazolható eltérő bánásmód fajtáinak olyan felsorolással vagy egyéb eszközzel történő meghatározását, amely formáját és tartalmát tekintve hasonló a 6. cikk (1) bekezdéséhez.

58.

A kérdést előterjesztő bíróság az v. kérdéssel azzal kapcsolatban kér iránymutatást, hogy miként állapítható meg, hogy a 7. rendelet 4. és 5. szakasza, valamint a 30. rendelet, azáltal hogy lehetővé teszik a munkáltatóknak a 65. életévüket betöltött munkavállalók elbocsátását, amennyiben az elbocsátás indoka nyugdíjazás, a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján igazolhatóak-e. Vagyis arra a kérdésre kíván választ kapni, hogy van-e gyakorlati eltérés az irányelv 2. cikke (2) bekezdésében foglalt igazolhatóság tesztje, és az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt igazolhatóság tesztje között.

59.

Az Age Concern England a 2000/78 irányelv 6. cikkének kivételes jellegét hangsúlyozza, és az erre tekintettel érvényesítendő megszorító értelmezést. Ennek a nézetnek az alátámasztását a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és a (25) preambulumbekezdése céljában és szövegében, valamint a jogszabály jogalkotási hátterében látja.

60.

Megjegyzi, hogy a 6. cikk (1) bekezdése a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérést azon intézkedésekre korlátozza, amelyek mind „objektíven”, mind „ésszerűen” igazoltak. Megállapítja, hogy e kettős feltételnek az alkalmazása kivételes a másodlagos közösségi jogban és közvetlenül kapcsolódik az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatához a nemre vagy fajra tekintettel történő megkülönböztetés területén. Mivel a Mangold-ügyben hozott ítélet ( 20 ) értelmében az életkoron alapuló megkülönböztetés tilalmának elve a közösségi jog általános elve, az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés igazolhatósága nagyon alapos vizsgálat tárgyát kell hogy képezze.

61.

Az Age Concern England ezért úgy véli, hogy az irányelv 2. cikke (2) bekezdésében foglalt, közvetett hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos igazolhatóság tesztje egyértelműen eltér az irányelv 6. cikke (1) bekezdésében foglalt, közvetlen hátrányos megkülönböztetés igazolhatóságának tesztjétől.

62.

Az Age Concern England azt a következtetést vonja le, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az azt jelenti, az alperes az életkoron alapuló kedvezőtlenebb bánásmódot csak annak bizonyításával tudja igazolni, hogy az eltérő bánásmód mind objektíven, mind ésszerűen igazolt. Ezen kifejezések használata jelzi, hogy ilyen igazolás csak akkor megengedhető, amennyiben annak nyomós okai vannak, és csak nagyon kivételes és korlátozott körülmények között, mint a 2000/78 irányelv 6. cikkében meghatározottak, vagy meghatározott, hasonló körülmények esetén.

63.

Ezzel szemben az Egyesült Királyság Kormánya – a 2000/78 irányelv szándéka és célja, előkészítő dokumentumai és a Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet ( 21 ) alapján – azon az állásponton van, hogy nincs gyakorlati eltérés az irányelv 2. cikke (2) bekezdésében foglalt igazolhatóság tesztje, és az irányelv 6. cikke (1) bekezdésében foglalt, az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés igazolhatóságának tesztje között. Azzal érvel, hogy az Age Concern England túl nagy jelentőséget tulajdonít az „ésszerűen” és az „objektíven” szavak együttes használatának. Megjegyzi, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése közvetett hátrányos megkülönböztetést jelentő helyzetekre is utal, például a foglalkoztatásnak minimális, szolgálatban eltöltött időhöz vagy szakmai tapasztalathoz kötésére (az irányelv 6. cikke (1) bekezdése második albekezdésének b) pontja). Az objektív és arányos igazolhatóságra általában lehet hivatkozni a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó kifogás kivédése érdekében, mind a közösségi jog, mind az emberi jogok európai egyezménye alapján.

64.

Az olasz kormány azon az állásponton van, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének a hatálya eltérő abban az értelemben, hogy az életkoron alapuló megkülönböztetés tilalmának elve alóli, a 6. cikk (1) bekezdése szerinti kivételek tágabbak, mint az irányelv 2. cikke alá tartozók.

65.

A Bizottság egyetért az Egyesült Királyság Kormányával abban, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének szövege közti eltérés nem jelentős. Ehelyett a lényegi különbséget a két cikk között azzal a kérdéssel összefüggésben látja, hogy kinek kell az igazoltságot, annak jellegét biztosítania, és az hogyan bizonyítandó. A Bizottság a tárgyaláson kifejtette, hogy a 6. cikk (1) bekezdését az irányelv 2. cikke (2) bekezdéséhez viszonyítva lex specialisnak tekinti, amely az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés egyetlen lehetséges igazolhatóságát szabályozza.

66.

Ahogyan a 6. cikk (1) bekezdése egyértelműen meghatározza, a tagállamok feladata „a nemzeti jog keretein belül” a politikai döntésük igazolása. A Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet ( 22 ) alapján az is nyilvánvaló, hogy az adott jogszabályi intézkedés mögötti célnak – vagy közvetlenül a szövegezéséből vagy az általános szövegösszefüggéséből – azonosíthatónak kell lennie, ideértve például a hivatalos dokumentumokat. Ezzel ellentétben az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése arra összpontosít, hogy egy adott munkáltató igazolni tudja-e a foglalkoztatási gyakorlatát.

67.

A Department of Trade and Industry által kiadott indokolásra hivatkozással a Bizottság megjegyzi, hogy a rendeletek szociálpolitikai célja a „munkaerő-tervezés”, valamint a nyugdíjakra és más foglalkoztatással kapcsolatos előnyökre gyakorolt kedvezőtlen hatás megakadályozása; ezek olyan célok, amelyek a 6. cikk (1) bekezdése által kitűzött törvényes célok fogalomkörébe tartoznak. A Bizottság továbbá számos olyan megfontolásra és kritériumra hivatkozik, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság figyelembe vehet a szóban forgó szabályok arányosságának értékelése során (azaz, hogy azok megfelelőek és szükségesek-e).

68.

Egy tökéletes világban mindenkit egyénileg és az érdemei alapján értékelnének, mindenkit egyformán kezelnének, ha ugyanolyan, és másként, amennyiben más. Egy tökéletes világban mindenki megkapná, ami neki jár, és igazságosság uralkodna.

69.

Sajnálatos módon, az ebben az értelemben vett tökéletes igazságosság az e világi jog számára elérhetetlen. A jog természeténél fogva „rendszerint” általános; mint ilyen, a valóságot csupán absztrakción keresztül közelítheti meg, ezért a bíróságokra, hatóságokra és az egyénekre marad az egyedi esetekre történő alkalmazása és ezáltal az általános jognak – ideális esetben – egyedi igazságossággá történő „lefordítása”.

70.

Így a jog általánosít és kategorizál; az egyéneket és az egyedi helyzeteket a típusok, kategóriák, jellemzők és osztályok prizmáján keresztül tekinti; bizonyos kritériumok alapján különbözteti meg. ( 23 ) Azonban a jogrendszer idővel bizonyos besorolásokat elfogadhatatlannak és az alapvető értékekkel ellentétesnek ítél meg. A 2000/78 irányelv 1. cikke – az EK 13. cikkel összhangban – a vallást, meggyőződést, fogyatékosságot, életkort vagy szexuális irányultságot határozta meg olyan kritériumként, amely alapján különbségtétel a jogban főszabály szerint nem történhet, kivéve, ha megállapítható, hogy az ilyen különbségtétel objektíven igazolható.

71.

Ennek megfelelően a közvetlenül vagy közvetve a fenti alapokon nyugvó osztályozás vagy eltérő bánásmód főszabály szerint „gyanús”, és jogellenes hátrányos megkülönböztetést jelenthet, bár az irányelv 2. cikkében foglalt igazolhatósági lehetőségekből következően ez nem szükségszerű. Helyzettől függ – különösen az életkoron alapuló eltérő bánásmód esetében.

72.

A közösségi jogalkotó a 2000/78 irányelv (25) preambulumbekezdésében különösen az életkorral kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy „elengedhetetlen a különbségtétel a jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci és szakképzési célkitűzések által igazolt eltérő bánásmód és a tiltandó, hátrányos megkülönböztetés között”.

73.

Az életkor az 1. cikkben meghatározott okok közül is kiemelkedik, mivel a 6. cikk (1) bekezdése külön igazolhatóságot tartalmaz az életkoron alapuló eltérő bánásmódra vonatkozóan – kimondva, hogy ezen egyenlőtlenségek nem jelentenek a 2. cikk alapján tiltott hátrányos megkülönböztetést –, „ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt[ak], beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő-piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek.”

74.

Korábban megjegyeztük, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód e különösen árnyalt megközelítése tükrözi az életkor és az irányelv 2. cikkében meghatározott egyéb okok közti valódi különbséget. ( 24 ) Az életkor nem természeténél fogva „gyanús ok”, legalábbis nem annyira, mint a faj vagy a nem. Az általában könnyen adminisztrálható, világos és átlátható, életkoron alapuló megkülönböztetések, korhatárok és életkorral kapcsolatos intézkedések – éppen ellenkezőleg – széles körben elterjedtek a jogban, különösen a szociális és munkajogi szabályozásban. Ugyanakkor az életkor, mint kritérium, képlékeny. Hogy az eltérő bánásmód életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést jelent-e, nemcsak annak a kérdése, hogy közvetlenül vagy közvetve az életkoron alapul-e, hanem annak is, hogy milyen életkorhoz kapcsolódik. Ezért – például a nemen alapuló megkülönböztetés esetéhez képest – sokkal nehezebb lehet megállapítani, hogy hol ér véget az életkoron alapuló indokolt eltérő bánásmód, és hol kezdődik a jogellenes hátrányos megkülönböztetés. Végül, mivel a korhatárok, mint a rendeletekben meghatározott nyugdíjkorhatárok, magukban foglalják a közvetlenül az életkoron alapuló megkülönböztetést, ezek automatikusan a 2000/78 irányelv 2. cikkében meghatározott közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek tekintendők.

75.

A 6. cikk (1) bekezdése – azáltal, hogy az igazoltság egy külön és további lehetőségét határozza meg – az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés különleges természetét és nehézségeit kívánja figyelembe venni. Nyilvánvalóan lehetővé kívánja tenni a tagállamok számára, hogy az életkoron alapuló foglalkoztatási gyakorlatukat fenntartsák, és hogy korhatárokat határozzanak meg vagy tartsanak fenn, amennyiben ez jogszerű foglalkoztatási vagy szociálpolitikai céllal igazolható. Ezért a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a közvetlenül az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolhatóságáról is rendelkezik, amely a tiltott hátrányos megkülönböztetésnek az irányelvben meghatározott okai között kivételt képez. ( 25 )

76.

Következésképpen, és ellentétben azzal, amit az Age Concern England sugallni kíván, az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolásának irányelv szerinti lehetőségei tágabbak az irányelv 1. cikkében meghatározott többi ok esetében fennállóknál. Ez azonban nem úgy értelmezendő, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés az irányelvben foglalt hátrányos megkülönböztetési okok érzékelhető „hierarchiájának” az alján helyezkedik el. Inkább az ezen okok közötti, valamint a jogi kritériumként való működésük közötti lényeges eltéréseket fejezi ki. Nem az értéknek vagy a fontosságnak a kérdése, hanem annak, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkalmazási köre hogyan határolandó el megfelelően.

77.

Különösen a szóban forgó nemzeti szabályozás – amely lehetővé teszi a munkáltatóknak a 65. életévüket betöltött munkavállalók elbocsátását, amennyiben az elbocsátás indoka nyugdíjazás – olyan szabálynak tekintendő, amely közvetlenül az életkoron alapuló eltérő bánásmódot vezet be; potenciálisan a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) alpontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetést képez.

78.

A lehetséges igazolhatósága ezért csak a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján állapítható meg. E tekintetben a Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet, amely szintén a kényszernyugdíjazással kapcsolatos (jóllehet bizonyos vonatkozásaiban eltérő) rendelkezésre vonatkozott, számos, a jelen ügyben releváns vonatkozásban nyújt útmutatást.

79.

A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti igazolhatóság tesztje tekintetében egyetértek a Bizottsággal és az Egyesült Királyság Kormányával abban, hogy a 6. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó intézkedések alapos vizsgálatának szintje tekintetében az „ésszerűen” kifejezés „objektíven” szó melletti használatának nem kell jelentőséget tulajdonítani. Az ítélkezési gyakorlat alapján nyilvánvaló, hogy a Bíróság az irányelv 6. cikke (1) bekezdése igazolhatóságának megállapításakor nem alkalmaz ilyen „ésszerűségi” tesztet. Inkább úgy tűnik, a Bíróság az „objektíven és ésszerűen” kifejezést együttesen a szóban forgó nemzeti intézkedés által kitűzött cél jogszerűségének kifejezésére használja. ( 26 ) Ráadásul az Age Concern England nem tudta az „ésszerűennek” az „objektíventől” eltérő jelentését meghatározni a szükséges alapos vizsgálat szintje tekintetében.

80.

Továbbá a Bíróság a Palacios de la Villa ügyben hozott ítéletében úgy vélte, hogy – az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti igazolhatóság érdekében – a szóban forgó nemzeti intézkedésnek nem szükséges kifejezetten olyan törvényes célra hivatkoznia, mint amilyenek a 6. cikk (1) bekezdésében megjelennek; elegendő, hogy „egyéb, az érintett intézkedés általános összefüggéséből adódó körülmények lehetővé tegyék az intézkedés mögött megbúvó cél meghatározását a jogszerűség, valamint a cél megvalósításához alkalmazott eszközök megfelelő és szükségszerű jellegére vonatkozó bírósági felülvizsgálat végett”. ( 27 )

81.

Valójában a régi törvényhozói alapelvet – „lex imperat, non docet” – szem előtt tartva egy rendelkezés igazolhatóságának lehetősége nem függhet annak kifejezetten meghatározott céljaitól.

82.

Mégis azt gondolom, hogy e lehetőség azt is feltételezi, hogy minden esetre létezik valamilyen jogszabály, és abban is egyetértek a Bizottsággal, hogy erre az irányelv (25) preambulumbekezdése („külön rendelkezések”) és maga a 6. cikk (1) bekezdésének szövege is utal. Ez utóbbi elsősorban a nemzeti intézkedéseket veszi célba, amelyek szociális és foglalkoztatáspolitikai döntéseket fejeznek ki, és nem a munkáltatók egyedi döntéseit. ( 28 ) Az életkoron alapuló eltérő bánásmódra vonatkozó intézkedések igazolhatósága ennek következtében tagállami szinten értékelendő, „a nemzeti jog keretein belül”.

83.

Véleményem szerint azonban ez nem zárja ki azon nemzeti szabályok igazolhatóságának lehetőségét, amelyek bizonyos mérlegelési jogkört vagy bizonyos fokú rugalmasságot ruháznak át a hatóságokra, vagy akár az egyénekre. Ez csupán azt jelenti, hogy – a 30. rendelethez hasonló szabály vonatkozásában és a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban – egy, a jelenlegihez hasonló esetben nem azt a kérdést kell feltenni, hogy igazolt-e valamely munkáltató egyedi döntése egy munkavállaló kényszernyugdíjazása tekintetében, hanem, hogy az a szabály, amely alapján a munkáltató nyugdíjazás indokán így járhat el, amennyiben a munkavállaló 65. életévét betöltötte, igazolható-e törvényes célra hivatkozással, ahogyan azt a 6. cikk (1) bekezdése előírja. ( 29 )

84.

Mivel ilyen törvényes célt meg lehet határozni, a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ezt követően azt követeli meg, hogy az ennek a célnak az eléréséhez alkalmazott eszközök „megfelelőek és szükségesek” legyenek.

85.

Ezzel kapcsolatban a Bíróság a Palacios de la Villa ügyben hozott ítéletben az állandó ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, amely szerint „a tagállamok, valamint adott esetben a nemzeti szintű szociális partnerek széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szociál- és foglalkoztatáspolitika területét érintő célok, illetve e kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztása terén”. ( 30 )

86.

Továbbá a Bíróság megemlített számos olyan összetett szempontot, amelyet az érintett hatóságok figyelembe vehetnek a nyugdíjazásra vonatkozó szabályokkal összefüggésben, és megállapította, hogy a tagállamok illetékes hatóságainak feladata, hogy megtalálják a helyes egyensúlyt a fennálló különböző érdekek között, feltéve, ha az arányosság követelményét betartják. ( 31 )

87.

Ez azt sugallja, hogy a tagállamok részére viszonylag széles mérlegelési jogkört biztosítottak a kitűzött szociális és foglalkoztatáspolitikákkal kapcsolatos törvényes cél eléréséhez használt eszközök meghatározására, amely vélhetően a Bíróság ebben az ügyben adott válaszának szövegezésében is tükröződik, amely szerint ezek a szabályok nem kizártak, ha „e közérdekű célkitűzés elérésének eszközei megfelelőnek és szükségesnek tűnnek”. ( 32 )

88.

Az előbb említett szempontok fényében ezért az v. kérdésre azon válasz adását javasolom, hogy a tekintetben, hogy az alapeljárás tárgyát képező rendelkezéshez hasonló szabály – amely lehetővé teszi a munkáltatóknak a 65. életévüket betöltött munkavállalók elbocsátását, amennyiben az elbocsátás indoka nyugdíjazás – a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében főszabály szerint igazolható, amennyiben a nemzeti jog keretein belül egy foglalkoztatáspolitikával és munkaerőpiaccal kapcsolatos törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, és e közérdekű cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek.

89.

Fentiek alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg: