1.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 180/4


A Bíróság (negyedik tanács) 2009. június 11-i ítélete (az Oberlandesgericht Düsseldorf [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Hans & Christophorus Oymanns GbR, Orthopädie Schuhtechnik kontra AOK Rheinland/Hamburg

(C-300/07. sz. ügy) (1)

(2004/18/EK irányelv - Árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Törvényes egészségbiztosítási pénztárak - Közjogi intézmények - Ajánlatkérők - Ajánlati felhívás - A betegek egyéni szükségleteihez igazított ortopéd cipők előállítása és szállítása - Részletes tanácsadás a betegek számára)

2009/C 180/06

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht Düsseldorf

Az alapeljárás felei

Felperes: Hans & Christophorus Oymanns GbR, Orthopädie Schuhtechnik

Alperes: AOK Rheinland/Hamburg

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Oberlandesgericht Düsseldorf — Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) 1. cikke (2) bekezdése c) és d) pontjának, (4) és (5) bekezdésének, valamint (9) bekezdése második albekezdése c) pontjának az értelmezése — Törvényes egészségbiztosítási pénztár által ortopéd cipők biztosítottak részére történő előállítására lefolytatott közbeszerzési eljárás — A „közjogi intézmény” fogalma — Az ügyfél egyéni szükségleteihez igazodva előállított cipő rendelkezésre bocsátásából és a termék használatára vonatkozó részletes tanácsadásból álló szolgáltatás — E szolgáltatások „árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződéskénti” vagy „szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéskénti” minősítése

Rendelkező rész

1)

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdése c) pontjának első fordulatát úgy kell értelmezni, hogy többségi részben állami finanszírozás áll fenn abban az esetben, ha a törvényes egészségbiztosítási pénztárak tevékenységét főként a biztosítottak által befizetett járulékok útján finanszírozzák, és e járulékokat olyan közjogi jogszabályok alapján vetik ki, számítják ki és szedik be, mint az alapügyben érintettek. Az ilyen egészségbiztosítási pénztárakat az irányelv szabályai alkalmazásában közjogi intézményeknek, és következésképpen ajánlatkérőknek kell tekinteni.

2)

Amennyiben valamely vegyes közbeszerzési szerződés tárgyát egyidejűleg áruk és szolgáltatások képezik, az annak meghatározására alkalmazandó kritérium, hogy a szerződés árubeszerzésre vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek tekintendő-e, a szerződésben foglalt áruk, illetve szolgáltatások értéke. Olyan áru rendelkezésre bocsátása esetében, amelyet az adott ügyfél egyéni szükségleteinek megfelelő formában, ahhoz igazodva állítottak elő, és amelynek a használatára vonatkozóan az adott ügyfelet egyéni tanácsokkal szükséges ellátni, az említett áru előállítását a szerződés egyes részei értékének a kiszámításakor a szerződés „árubeszerzést” képező részéhez kell sorolni.

3)

Amennyiben az érintett szerződésben a szolgáltatásnyújtás az áruszolgáltatáshoz képest meghatározónak bizonyul, az alapügyben érintetthez hasonló, a törvényes egészségbiztosítási pénztárak és gazdasági szereplők közötti olyan megállapodást, amely meghatározza a gazdasági szereplő által vállalt különböző ellátási formák díjait, valamint a megállapodás alkalmazásának a tartamát, és amelyben az említett gazdasági szereplő vállalja azt a kötelezettséget, hogy a hozzá forduló biztosítottak részére ellátást nyújt, továbbá amelyben az említett pénztár a gazdasági szereplő által végzett beavatkozások díjai megfizetésének a kizárólagos kötelezettje, a 2004/18 irányelv 1. cikke (5) bekezdésének értelmében „keretmegállapodásnak” minősül.


(1)  HL C 235., 2007.10.6.