2006. február 21-én benyújtott kereset – UPM-Kimmene Oyj kontra Bizottság

(T-53/06. sz. ügy)

(2006/C 86/80)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: az UPM-Kimmene Oyj (Helsinki, Finnország) (képviselők: B. Amory, E. Friedel és F. Bimont ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a COMP/F/38.354 ipari zsákok ügyben 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 végl. bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri. A felperes nem vitatja a megállapított tények anyagi igazságát, azonban arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat számos értékelési hibát tartalmaz, a felperes leányvállalatával, a Rosenlew Saint Frères Emballage vállalkozással, és annak a kartell tevékenységében való részvételével kapcsolatban, és a bírság összegének csökkentését kéri azon az alapon, hogy az indokolatlan és aránytalan.

Keresete alátámasztásául a felperes az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során elkövetett ténybeli hibákra hivatkozik. A felperes azt állítja, hogy a határozatban nem szerepel a Rosenlew Saint Frères Emballage egységes és folytatólagos jogsértésére irányuló bizonyíték. Másrészt a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen értékelte a jogsértés időtartamát. A felperes szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a Rosenlew Saint Frères Emballage 2004. december 4-től részt vett a kartell tevékenységében a zárt ipari zsákok ágazatában, illetve az európai szintű Valveplast-találkozókon. A felperes hozzáteszi, hogy nincs elegendő bizonyíték a Rosenlew Saint Frères Emballage részvételére a nyitott szájú ipari zsákokkal foglalkozó francia csoport találkozóin 1999. január 31-ig.

A felperes továbbá az arányosság, egyenlő bánásmód és tisztességesség általános elveinek megsértésére hivatkozik, valamint a bírság kiszabásakor vétett értékelési hibákra.

A felperes elsősorban azzal érvel, hogy a Bizottság túllépte az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörének határait azáltal, hogy az elkövetett jogsértés súlyához képest aránytalanul határozta meg a bírság kezdő összegét. Ezzel kapcsolatban a felperes vitatja a 2. elrettentő tényezőt és azt állítja, hogy a teljes kartellnek az ipari zsákok piacán 1996-ban meglévő piaci részesedése nem a megfelelő alap a bírság alapösszegének kiszámítására.

Másodsorban a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen ítélte meg a Rosenlew Saint Frères Emballage részvételének időtartamát a kartell tevékenységében.

Harmadsorban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe azt a tényt, hogy a felperes felelősségét csak anyavállalat minőségében lehetett megállapítani, és így megsértette a tisztességesség követelményét.

Negyedsorban a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság nem értékelt bizonyos enyhítő körülményeket, és helytelenül állapította meg a visszaesést mint súlyosító körülményt.

Végül a bírság végső összegének kiszabása tekintetében a felperes kifogásolja azt, hogy a Bizottság a kartellt a versenyjog különösen súlyos megsértéseként értékelte, mivel a kartellnek valójában csak korlátozott hatása volt a versenyre és korlátozott területen érvényesült.

A felperes továbbá arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát azáltal, hogy a közigazgatási szakaszban nem tekinthetett be egyes bizonyítékokba, amelyekre a Bizottság a Rosenlew Saint Frères Emballage által elkövetett jogsértés időtartamával és terjedelmével kapcsolatos megállapításait alapította.