1. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésben részt vevő vállalkozás belső dokumentumainak bizonyítékként való felhasználása – Megengedhetőség
(EK 81. és EK 82. cikk)
2. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Kizárólagos beszerzési szerződések – Vállalkozás és beszerzőközpont között kötött szerződés
(EK 82. cikk)
3. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – Az erőfölényben lévő vállalkozás azon magatartását jelentő objektív fogalom, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja a piac szerkezetét, és amelynek hatása a verseny fenntartásának vagy fejlődésének korlátozása – Az erőfölényben lévő vállalkozásra háruló kötelezettségek – Az egyedül az érdemeken alapuló verseny működése
(EK 82. cikk)
4. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Kizárólagos beszerzési szerződések – Törzsvásárlói árengedmény
(EK 82. cikk)
5. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – A piacról kiszorító hatással bíró engedmény – Törzsvásárlói árengedmény – Visszaélésszerű magatartásnak való minősítés
(EK 82. cikk)
6. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Mennyiségi engedmény – Megengedhetőség – Feltételek – Az engedményrendszer visszaélésszerű jellege – Értékelési szempontok
(EK 82. cikk)
7. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(EK 82. és EK 253. cikk)
8. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – A piac jelentős részének valamely erőfölényben lévő vállalkozás általi lezárása
(EK 82. cikk)
9. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Utólagos engedmények – Visszaélésszerű jelleg – Értékelési szempontok
(EK 82. cikk)
10. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – Olyan magatartások, amelyek hatása vagy célja a verseny fenntartásának vagy fejlődésének megakadályozása
(EK 82. cikk)
11. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Kizárólagos beszerzési szerződések – Egyedi mennyiségekre vonatkozó kötelezettségvállalások, amelyek erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek
(EK 82. cikk)
12. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Mérlegelési tényezők – A bírság általános mértékének növelése – Megengedhetőség – Feltételek
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
13. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Az érintett vállalkozás teljes forgalmának vagy releváns forgalmának figyelembevétele – Korlátok
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
1. Valamely vállalkozás belső dokumentumai a versenyszabályok e társaság általi megsértésének bizonyítékai lehetnek. E dokumentumok ugyanis utalhatnak arra, hogy tervezték‑e a verseny kizárását, vagy épp ellenkezőleg, más magyarázatot adhatnak a vizsgált magatartásokra. Lehetővé tehetik például, hogy a Bizottság e magatartásokat összefüggésükben tudja kezelni, és alátámaszthassa az e magatartásokra vonatkozó értékelését.
Teljesen elfogadott, hogy a Bizottság e dokumentumoknak a határozata megindokolásához való felhasználásakor – a más megközelítést eredményező dokumentumok létezését sem titkolva – elsősorban a vállalkozás versenyellenes magatartásával, és nem a néhány belső dokumentumban említett jogszerű cselekményeivel foglalkozik, mivel pontosan a versenyellenes magatartást kell a Bizottságnak bizonyítania.
(vö. 35–36. pont)
2. Az EK 82. cikk szerinti erőfölénnyel való visszaélésnek valamely erőfölényben lévő vállalkozás magatartása esetében való megállapításához nem szükséges, hogy a vállalkozás e magatartása formális kizárólagossági kötelezettséget rójon a vevőkre. Elegendő, ha e magatartás arra ösztönzi a vevőket, hogy ne térjenek át más versenytárs szállítóra, és szükségleteik egészét vagy jelentős részét kizárólag az említett vállalkozástól szerezzék be, így egyáltalán nem szükséges a vitás szerződések kizárólagosságának az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján történő elemzése.
A valamely vállalkozás és a beszerzőközpontok között kötött, kötelező erővel bíró megállapodásokkal kapcsolatban annak eldöntése, hogy azok befolyásolják‑e ezen beszerzőközpontok tagjainak vásárlói magatartását is, nem függ formális elemzéstől. Ugyanis, amikor a valamely szerződésben kikötött feltételek meghatározott célmennyiségeknek a központ egésze általi megvásárlásától függnek, az ilyen típusú szerződésre vonatkozó tárgyalásban benne rejlik, hogy e szerződés a központ tagjait a meghatározott célkitűzés elérése érdekében vásárlásra fogja ösztönözni.
(vö. 59., 61–62. pont)
3. A visszaélés objektív fogalom, amely az erőfölényben levő vállalkozás olyan magatartását jelenti, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja annak a piacnak a szerkezetét, ahol a verseny – pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében – már meggyengült, és amelynek hatása a piacon még létező versenyszint fenntartásának vagy a verseny fejlődésének a termékeknek és a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők általi teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel történő korlátozása. Ebből következik, hogy az EK 82. cikk tiltja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás kizárja valamely versenytársát, és ekképpen az érdemen alapuló verseny eszközein kívüli eszköz felhasználásával erősítse a helyzetét. Az e rendelkezésben foglalt tilalmat az arra való törekvés is indokolja, hogy ne okozzanak kárt a fogyasztóknak.
Következésképpen az erőfölény fennállásának megállapítása önmagában nem jelenti az érintett vállalkozás elmarasztalását, ugyanakkor az érintett vállalkozás – függetlenül ezen erőfölényes helyzet kialakulásának okaitól – különleges felelősséggel tartozik azért, hogy magatartásával ne sértse a közös piacon fennálló hatékony és torzulásmentes versenyt. Hasonlóképpen, jóllehet az erőfölény fennállása nem akadályozza meg az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozást abban, hogy saját kereskedelmi érdekeit védje, amikor azok veszélyben vannak, és a vállalkozásnak lehetősége van – ésszerű mértékben – megtenni azokat az intézkedéseket, amelyeket érdekei védelméhez megfelelőnek ítél, ugyanakkor nem tanúsíthat olyan magatartást, amelyek célja az erőfölényes helyzet megerősítése, és az azzal való visszaélés.
(vö. 38., 206–207. pont)
4. A piacon erőfölényben lévő valamely vállalkozás számára az a tény, hogy olyan kötelezettség vagy ígéret alapján köti magához – akár az ő kérésükre – a vásárlóit, hogy azok szükségleteik egészét vagy jelentős részét tőle szerezzék be, az EK 82. cikk szerinti erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, akár úgy, hogy a szóban forgó kötelezettség mellett mást nem kötnek ki, akár úgy, hogy azt engedményadással ellentételezik. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az említett vállalkozás a vásárlókat magához kötő formális kizárólagossági kötelezettség nélkül, akár a vásárlókkal kötött korábbi megállapodások alapján, akár egyoldalúan törzsvásárlóiengedmény‑rendszert alkalmaz, azaz a kedvezményeket ahhoz a feltételhez köti, hogy az ügyfél szükségleteinek egészét vagy jelentős részét kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozástól szerezze be.
Az ilyen jellegű kizárólagos beszerzési kötelezettségek ugyanis – engedménnyel való ellentételezéssel, vagy anélkül, vagy olyan törzsvásárlói engedmény adásával, mely arra ösztönzi a vásárlót, hogy kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozástól szerezzen be – ellentétesek a torzulásmentes verseny céljával a közösségi piacon, mert nem alapozza meg azokat az e kötelezettséget vagy előnyt igazoló gazdasági szolgáltatás, hanem céljuk a vásárló megszerzése, vagy választási lehetőségének korlátozása a beszerzési forrásokat tekintve, illetve más termelők piacra jutásának akadályozása.
(vö. 208–209., 295–296. pont)
5. Az ügyfél azon elkötelezettségének ellentételezéseként adott törzsvásárlói engedmény, hogy kizárólagosan vagy majdnem kizárólagosan az erőfölényben lévő vállalkozásnál végzi beszerzéseit, kiszorító hatása miatt ellentétes az EK 82. cikkel. Az ilyen árengedmény ugyanis arra irányul, hogy pénzügyi előnyökkel akadályozza az ügyfelek versenytársaktól származó beszerzéseit.
(vö. 210–211. pont)
6. A mennyiségi engedmények kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozástól származó vásárlások nagyságához kötött, e vállalkozás által alkalmazott rendszere általában nem jár az EK 82. cikk által tiltott, piacról kiszorító hatással. Ha az e vállalkozás által szállított mennyiség növekedése a szállító alacsonyabb költségeként jelenik meg, annak joga van arra, hogy ügyfeleit ebben a költségcsökkenésben kedvezőbb ár formájában részesítse. A mennyiségi engedmények így feltételezhetően az erőfölényben lévő vállalkozás által elért hatékonyságból és méretgazdaságosságból eredő hasznot tükrözik.
Ebből az következik, hogy azon mennyiségiengedmény‑rendszer, amelyben a visszatérítés aránya az erőfölényben lévő vállalkozástól vásárolt mennyiségtől függően növekszik, nem sérti az EK 82. cikket, kivéve ha az engedmény adásának feltételei és módja alapján úgy tűnik, hogy a rendszer nem gazdaságilag igazolt ellentételezésen alapul, hanem a törzsvásárlói engedményhez hasonlóan célja, hogy akadályozza az ügyfelek versenytársaktól való beszerzéseit.
A mennyiségi engedmények rendszere visszaélésszerű jellegének megállapításához a körülményeket – különösen az engedmény adásának feltételeit és módjait – tehát összességükben kell értékelni, és vizsgálni kell, hogy az azt igazoló gazdasági ellenszolgáltatás nélküli előny jelentette engedmények a vevő beszerzési forrásokra vonatkozó választási lehetőségének korlátozására vagy elvételére, a versenytársak piacra jutásának akadályozására, a kereskedelmi partnerek tekintetében egyenlő szolgáltatásokért egyenlőtlen feltételek alkalmazására, vagy az erőfölény torzult versennyel való megerősítésére irányulnak‑e.
(vö. 212–214. pont)
7. Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus jellegéhez, és világosan és egyértelműen kell bemutatnia a jogi aktust elfogadó közösségi szerv érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, megvédhessék jogaikat, és a bíróság gyakorolhassa felülvizsgálatát. Az EK 82. cikk szerint elfogadott határozat esetében ezen elv megköveteli, hogy a vitatott határozat megemlítse azokat a tényeket, amelyektől az intézkedés jogi indokoltsága, valamint azok a megfontolások függnek, amelyek e határozatának meghozatalához vezettek.
(vö. 227. pont)
8. A piac jelentős részének valamely erőfölényben lévő vállalkozás általi lezárása nem igazolható annak bizonyításával, hogy a piac megszerezhető része elegendő nagyságú ahhoz, hogy meghatározott számú versenytársat befogadjon. Ugyanis egyfelől a piac lezárt része vevőinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy részesüljenek a piacon fennálló verseny lehető legmagasabb szintjében, a versenytársak részére pedig lehetővé kell tenni az érdemen alapuló versenyhelyzetben való működést a piac egészén, és nem csupán annak egy részén. Másfelől nem az erőfölényben lévő vállalkozás feladata meghatározni, hogy hány működőképes versenytárs versenyezhet vele a kereslet még megszerezhető részét illetően.
Az ügy körülményeire vonatkozó elemzés teheti lehetővé annak megállapítását, hogy valamely erőfölényben lévő társaság magatartása alkalmas‑e a verseny kizárására; mesterséges megoldás lenne előre meghatározni a kötött piaci részesedés azon részét, amely felett valamely erőfölényben lévő vállalkozás magatartása a versenytársak kiszorításával járhat.
(vö. 241–242. pont)
9. Az utólagos engedmények által létrehozott kizárási mechanizmus nem követeli meg, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás feláldozza a hasznot, mivel az engedmény költsége jelentős számú egység között oszlik meg. Az engedmény utólagos nyújtása révén az erőfölényben lévő vállalkozás által elért átlagár jóval magasabb lehet a költségeknél, és magas átlagos haszonkulcsot okozhat. Mindamellett az utólagos engedmények rendszere azt eredményezi, hogy a vevő által az utolsó egységekért fizetendő tényleges ár a szívóhatás miatt nagyon alacsony.
(vö. 267. pont)
10. Az EK 82. cikk megsértésének megállapításához nem szükséges bizonyítani, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás visszaélésszerű magatartása konkrét versenyellenes hatást gyakorolt az érintett piacokra. E tekintetben elegendő bizonytani, hogy e magatartás a verseny korlátozására irányul, vagy másképpen fogalmazva, a magatartás olyan jellegű, vagy alkalmas arra, hogy ilyen hatást fejtsen ki.
(vö. 289. pont)
11. Az egyedi mennyiségekre vonatkozó olyan kötelezettségvállalások, amelyekről – feltételezve akár azt, hogy a vásárlót formális kizárólagossági kötelezettséggel nem kötik – a nem pusztán formálisan, jogi szempontból, hanem a kérdéses megállapodások sajátos gazdasági hátterét is figyelembe véve elvégzett elemzés azt állapítja meg, hogy ténylegesen arra kötelezik és/vagy ösztönzik a vásárlót, hogy szükségleteinek teljes egészét vagy jelentős részét az erőfölényben lévő vállalkozástól szerezze be, és amelyek nem alapulnak az e kötelezettséget vagy ezen előnyt igazoló gazdasági szolgáltatáson, hanem céljuk a vásárló választási lehetőségének megszüntetése vagy korlátozása a beszerzési forrásokat tekintve, illetve más termelők piacra jutásának akadályozása, az EK 82. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek.
(vö. 297–298. pont)
12. Sem az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának kötelezettsége, sem az a tény, hogy a Bizottság a múltban esetleg bizonyos fajta jogsértésekre meghatározott szinten szabta ki a bírságokat, nem fosztja meg a Bizottságot attól a lehetőségtől, hogy ezt a szintet a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendeletben írt korlátok között felemelje, ha ez a közösségi versenypolitika végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges.
A jogsértések súlyát számos tényező – mint például az ügy sajátos körülményei, összefüggései és a bírságok elrettentő hatása – függvényében kell értékelni, anélkül azonban, hogy létezne olyan kötelező erejű vagy a kimerítő lista, amely a kötelezően figyelembe veendő szempontokat tartalmazza. Márpedig a releváns adatok, mint az érintett piacok, termékek, országok, vállalkozások és időszakok ügyről ügyre eltérnek. Ebből az következik, hogy a Bizottság nem köteles minden, a súlyosság szempontjából hasonló ügyben a forgalom ugyanolyan arányát kitevő bírságot kiszabni.
Mivel a bírságok a Bizottság versenypolitikájának eszközét képezik, a Bizottságnak a bírságok összegének megállapítása terén mérlegelési mozgástérrel kell rendelkeznie annak érdekében, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje.
(vö. 310–313. pont)
13. A közösségi versenyszabályok megsértését szankcionáló bírság összegének meghatározásakor a Bizottság – a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésében előírt, az érintett vállalkozás teljes forgalmára vonatkozó felső korlát tiszteletben tartásával – figyelembe veheti az érintett vállalkozás forgalmát azért, hogy a bírság összegének megállapításakor értékelje a jogsértés súlyát, de a tö bbi értékelendő tényezőhöz képest nem tulajdoníthat aránytalan jelentőséget a forgalomnak.
A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban meghatározott számítási módszer a jogsértés súlyának a bírságkiszabás céljából való értékelése keretében számos tényező – többek között a jogsértés jellege, a piacra gyakorolt tényleges hatása, ha ez a hatás mérhető, az érintett földrajzi piac mérete és a bírság szükséges elrettentő hatása – figyelembevételét írja elő. Jóllehet az iránymutatás nem írja elő, hogy a bírság összegét a teljes forgalom vagy a releváns forgalom alapján számítsák ki, nem zárja ki, hogy a Bizottság a bírság összegének meghatározásakor a forgalomra vonatkozó mutatószámokat az általános elvek betartása érdekében figyelembe vegye, amennyiben a körülmények ezt megkívánják.
Ebből következik, hogy jóllehet az érintett termékek forgalma tagadhatatlanul megfelelő alap lehet az említett termékek Európai Gazdasági Térségben lévő piacának versenyhelyzetét fenyegető veszélyek értékelése céljából, ugyanakkor mindez nem változtat azon, hogy e tényező korántsem az egyedüli követelmény, amely szerint a Bizottságnak a jogsértés súlyát értékelnie kell.
(vö. 316–318. pont)