T-50/06. RENV., T-56/06. RENV., T-60/06. RENV., T-62/06. RENV. és T-69/06. RENV. sz. egyesített ügyek
Írország és társai
kontra
Európai Bizottság
„Állami támogatások — 92/81/EGK irányelv — Az ásványolajok jövedéki adója — Timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványolajok — Jövedékiadó-mentesség — A mentességnek a Tanács engedélyező határozatának való megfelelősége a 92/81 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének értelmében — Az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének elve — Jogbiztonság — Gondos ügyintézés”
Az ítélet összefoglalása
Uniós jog – Elvek – Jogbiztonság – Feltételek és korlátok – Annak szüksége, hogy elkerüljék az inkoherenciákat az uniós jog különböző rendelkezéseinek végrehajtása során
Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A versenytorzulás esetleges fennállásának értékelése – Az adójogszabályok harmonizációjával, illetve az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok közötti különbségtétel
(EK 87-EK 89. cikk és EK 93. cikk; 92/81 tanácsi irányelv, 8. cikk, (4) bekezdés)
Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az államnak betudható előnybiztosítás – A Tanács által a Bizottság javaslata alapján a 92/81 irányelvnek megfelelően engedélyezett jövedékiadó-mentesség – Az Uniónak betudható előny – Kizártság
(EK 87. cikk, (1) bekezdés; 92/81 tanácsi irányelv, 8. cikk, (4) bekezdés)
A jogbiztonság elve az uniós jogból fakadó helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának biztosítását célozza. E célból alapvető fontosságú, hogy az uniós intézmények tiszteletben tartsák az általuk elfogadott, és a jogalanyok jogi és ténybeli helyzetét befolyásoló aktusok sérthetetlenségét, és ennek megfelelően ezen aktusokat csak a hatásköri és eljárási szabályok betartásával módosíthatják. Nem lehet azonban a jogbiztonság elvének megsértésére hivatkozni, amennyiben a szóban forgó aktussal ténybeli és jogi helyzetében érintett jogalany nem tartotta be az abban megfogalmazott feltételeket. A jogbiztonság elvének tiszteletben tartása azt is megköveteli, hogy az uniós intézmények elvi szinten törekedjenek az uniós jog különböző rendelkezéseinek végrehajtása során arra, hogy elkerüljék azon inkoherenciákat, amelyek felmerülhetnek, különösen olyan esetekben, amikor e rendelkezések ugyanazon cél elérését szolgálják, mint például a közös piacon a torzulásmentes verseny védelmét.
(vö. 62. pont)
Az EK 93. cikkben és az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/81 irányelvben található, a nemzeti adójogszabályok, különösen a jövedéki adók összehangolására irányuló szabályok, valamint az EK 87–EK 89. cikkben található, állami támogatásokra vonatkozó szabályok ugyanazon célt követik, nevezetesen a versenytorzulások elleni küzdelem útján a közös piac megfelelő működésének elősegítését. Közös célkitűzésükre tekintettel a különböző szabályok koherens végrehajtása megköveteli annak feltételezését, hogy a versenytorzulás fogalma a nemzeti adójogszabályok harmonizációja és az állami támogatások terén ugyanazon terjedelemmel és jelentéssel bír. Emellett az EK 93. cikkben és a 92/81 irányelvben található, a nemzeti adójogszabályok – különösen a jövedéki adók – összehangolására irányuló szabályok kifejezetten az uniós intézményekre – nevezetesen a javaslatot előterjesztő Bizottságra és az intézkedést elfogadó Tanácsra – ruházzák az esetleges versenytorzulás fennállása értékelésének feladatát annak eldöntése érdekében, hogy a tagállamok számára engedélyezik-e a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján a harmonizált jövedéki adó alóli mentesség alkalmazását, illetve annak fenntartását, továbbá az esetleges tisztességtelen verseny vagy a közös piac működésében történt torzulás fennállása értékelésének feladatát, amely indokolhatja az ezen utóbbi cikk alapján már megadott engedély felülvizsgálatát a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése alapján. E tekintetben negatív eredmény esetén a Bizottság feladata, hogy javaslatot tegyen a Tanácsnak arra, hogy ne engedélyezze a kért mentességet, vagy adott esetben vonja vissza, illetve módosítsa a mentesség vonatkozásában már megadott engedélyt. Amennyiben a Tanács értékelése e tekintetben eltérő, a Bizottság gyakorolhatja az EK 230. cikk alapján őt megillető, az uniós bíróság előtti keresetindításra vonatkozó jogot, és megsemmisítés iránti keresettel támadhatja meg a Tanács azon határozatát, amelyben az valamely mentességet engedélyez, vagy egy már engedélyezett mentesség fenntartásáról dönt, annak érdekében, hogy az uniós bíróság felülvizsgálja az e mentességből eredő bármely versenytorzulás, tisztességtelen verseny vagy a közös piac működésében történt torzulás objektív hiányát. Azonban amíg hatályban van a Tanács által adott engedély, a Bizottság nem teheti meg, hogy úgy döntsön, hogy a tagállamok által biztosított mentességek olyan intézkedéseket képeznek, amelyeket részére be kell jelenteni az állami támogatások felügyelete címén, hiszen önmagában az a tény, hogy a Tanács engedélyt adott, feltételezi, hogy ez utóbbi kizárta minden versenytorzulás fennállását, amely torzulás hiányában nem lehet szó a Szerződés által tiltott támogatásról.
(vö. 72., 84–110. pont)
Ahhoz, hogy valamely előnyt az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak lehessen minősíteni, többek között az szükséges, hogy az érintett tagállam önálló és egyoldalú döntésének legyen betudható.
Nem ez a helyzet az egyes tagállamok által a Tanácsnak az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/81 irányelvnek megfelelően a Bizottság javaslatára adott engedélye alapján, és a Tanács által meghatározott feltételeknek megfelelően biztosított jövedékiadó-mentesség esetén. Az említett előnyöket az Uniónak kell betudni, amely egyik intézménye útján engedélyezte az érintett tagállamok számára a vitatott mentességek alkalmazását, mivel különösen úgy ítélte meg, hogy e mentességek nem torzítják a versenyt.
Következésképpen mindaddig, amíg a Tanács engedélyező határozatai hatályban voltak, és azokat sem a Tanács nem módosította, sem pedig az uniós bíróság nem semmisítette meg, a Bizottság még az EK 87. cikkből és az EK 88. cikkből eredő kvázi kizárólagos hatáskörének gyakorlása során sem minősíthette a vitatott mentességeket az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak. Emellett, mivel az EK 88. cikk szerinti eljárási kötelezettségek az érintett intézkedések EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak történő minősítéséből eredtek, a Bizottság nem kifogásolhatta megalapozottan az érintett tagállamokkal szemben azt, hogy a Tanács engedélyező határozatai alapján és az azokban foglalt valamennyi feltétel betartásával biztosított vitatott mentességeket nem jelentették be neki.
(vö. 74., 98., 99. pont)
T-50/06. RENV., T-56/06. RENV., T-60/06. RENV., T-62/06. RENV. és T-69/06. RENV. sz. egyesített ügyek
Írország és társai
kontra
Európai Bizottság
„Állami támogatások — 92/81/EGK irányelv — Az ásványolajok jövedéki adója — Timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványolajok — Jövedékiadó-mentesség — A mentességnek a Tanács engedélyező határozatának való megfelelősége a 92/81 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének értelmében — Az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének elve — Jogbiztonság — Gondos ügyintézés”
Az ítélet összefoglalása
Uniós jog – Elvek – Jogbiztonság – Feltételek és korlátok – Annak szüksége, hogy elkerüljék az inkoherenciákat az uniós jog különböző rendelkezéseinek végrehajtása során
Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A versenytorzulás esetleges fennállásának értékelése – Az adójogszabályok harmonizációjával, illetve az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok közötti különbségtétel
(EK 87-EK 89. cikk és EK 93. cikk; 92/81 tanácsi irányelv, 8. cikk, (4) bekezdés)
Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az államnak betudható előnybiztosítás – A Tanács által a Bizottság javaslata alapján a 92/81 irányelvnek megfelelően engedélyezett jövedékiadó-mentesség – Az Uniónak betudható előny – Kizártság
(EK 87. cikk, (1) bekezdés; 92/81 tanácsi irányelv, 8. cikk, (4) bekezdés)
A jogbiztonság elve az uniós jogból fakadó helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának biztosítását célozza. E célból alapvető fontosságú, hogy az uniós intézmények tiszteletben tartsák az általuk elfogadott, és a jogalanyok jogi és ténybeli helyzetét befolyásoló aktusok sérthetetlenségét, és ennek megfelelően ezen aktusokat csak a hatásköri és eljárási szabályok betartásával módosíthatják. Nem lehet azonban a jogbiztonság elvének megsértésére hivatkozni, amennyiben a szóban forgó aktussal ténybeli és jogi helyzetében érintett jogalany nem tartotta be az abban megfogalmazott feltételeket. A jogbiztonság elvének tiszteletben tartása azt is megköveteli, hogy az uniós intézmények elvi szinten törekedjenek az uniós jog különböző rendelkezéseinek végrehajtása során arra, hogy elkerüljék azon inkoherenciákat, amelyek felmerülhetnek, különösen olyan esetekben, amikor e rendelkezések ugyanazon cél elérését szolgálják, mint például a közös piacon a torzulásmentes verseny védelmét.
(vö. 62. pont)
Az EK 93. cikkben és az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/81 irányelvben található, a nemzeti adójogszabályok, különösen a jövedéki adók összehangolására irányuló szabályok, valamint az EK 87–EK 89. cikkben található, állami támogatásokra vonatkozó szabályok ugyanazon célt követik, nevezetesen a versenytorzulások elleni küzdelem útján a közös piac megfelelő működésének elősegítését. Közös célkitűzésükre tekintettel a különböző szabályok koherens végrehajtása megköveteli annak feltételezését, hogy a versenytorzulás fogalma a nemzeti adójogszabályok harmonizációja és az állami támogatások terén ugyanazon terjedelemmel és jelentéssel bír. Emellett az EK 93. cikkben és a 92/81 irányelvben található, a nemzeti adójogszabályok – különösen a jövedéki adók – összehangolására irányuló szabályok kifejezetten az uniós intézményekre – nevezetesen a javaslatot előterjesztő Bizottságra és az intézkedést elfogadó Tanácsra – ruházzák az esetleges versenytorzulás fennállása értékelésének feladatát annak eldöntése érdekében, hogy a tagállamok számára engedélyezik-e a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján a harmonizált jövedéki adó alóli mentesség alkalmazását, illetve annak fenntartását, továbbá az esetleges tisztességtelen verseny vagy a közös piac működésében történt torzulás fennállása értékelésének feladatát, amely indokolhatja az ezen utóbbi cikk alapján már megadott engedély felülvizsgálatát a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése alapján. E tekintetben negatív eredmény esetén a Bizottság feladata, hogy javaslatot tegyen a Tanácsnak arra, hogy ne engedélyezze a kért mentességet, vagy adott esetben vonja vissza, illetve módosítsa a mentesség vonatkozásában már megadott engedélyt. Amennyiben a Tanács értékelése e tekintetben eltérő, a Bizottság gyakorolhatja az EK 230. cikk alapján őt megillető, az uniós bíróság előtti keresetindításra vonatkozó jogot, és megsemmisítés iránti keresettel támadhatja meg a Tanács azon határozatát, amelyben az valamely mentességet engedélyez, vagy egy már engedélyezett mentesség fenntartásáról dönt, annak érdekében, hogy az uniós bíróság felülvizsgálja az e mentességből eredő bármely versenytorzulás, tisztességtelen verseny vagy a közös piac működésében történt torzulás objektív hiányát. Azonban amíg hatályban van a Tanács által adott engedély, a Bizottság nem teheti meg, hogy úgy döntsön, hogy a tagállamok által biztosított mentességek olyan intézkedéseket képeznek, amelyeket részére be kell jelenteni az állami támogatások felügyelete címén, hiszen önmagában az a tény, hogy a Tanács engedélyt adott, feltételezi, hogy ez utóbbi kizárta minden versenytorzulás fennállását, amely torzulás hiányában nem lehet szó a Szerződés által tiltott támogatásról.
(vö. 72., 84–110. pont)
Ahhoz, hogy valamely előnyt az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak lehessen minősíteni, többek között az szükséges, hogy az érintett tagállam önálló és egyoldalú döntésének legyen betudható.
Nem ez a helyzet az egyes tagállamok által a Tanácsnak az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/81 irányelvnek megfelelően a Bizottság javaslatára adott engedélye alapján, és a Tanács által meghatározott feltételeknek megfelelően biztosított jövedékiadó-mentesség esetén. Az említett előnyöket az Uniónak kell betudni, amely egyik intézménye útján engedélyezte az érintett tagállamok számára a vitatott mentességek alkalmazását, mivel különösen úgy ítélte meg, hogy e mentességek nem torzítják a versenyt.
Következésképpen mindaddig, amíg a Tanács engedélyező határozatai hatályban voltak, és azokat sem a Tanács nem módosította, sem pedig az uniós bíróság nem semmisítette meg, a Bizottság még az EK 87. cikkből és az EK 88. cikkből eredő kvázi kizárólagos hatáskörének gyakorlása során sem minősíthette a vitatott mentességeket az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak. Emellett, mivel az EK 88. cikk szerinti eljárási kötelezettségek az érintett intézkedések EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak történő minősítéséből eredtek, a Bizottság nem kifogásolhatta megalapozottan az érintett tagállamokkal szemben azt, hogy a Tanács engedélyező határozatai alapján és az azokban foglalt valamennyi feltétel betartásával biztosított vitatott mentességeket nem jelentették be neki.
(vö. 74., 98., 99. pont)