T‑19/06. sz. ügy

Mindo Srl

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A nyersdohány felvásárlásának és elsődleges feldolgozásának olasz piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése és a piac felosztása – A bírság egyetemleges adóstárs általi megfizetése – A bírósági eljárás során fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárás alá került felperes – A kereshetőségi jog megszűnése – Okafogyottság”

Az ítélet összefoglalása

1. Eljárás – Eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat – Az eljáráshoz fűződő érdeknek a bírósági eljárás folyamán való megszűnése – Bennfoglaltság

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 113. cikk)

2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Az eljáráshoz fűződő érdek – Létrejött és fennálló érdek szükségessége

(EK 230. cikk)

3. Alapvető jogok – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Korlátok – A kereset elfogadhatósága feltételeinek tiszteletben tartása

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk

1. Az eljárási szabályzat 113. cikke értelmében a Törvényszék hivatalból a felek meghallgatását követően bármikor határozhat arról, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e, vagy megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra.

Ily módon az eljáráshoz fűződő érdek hiánya eljárásgátló oknak minősül, amelyet az uniós bíróság bármikor hivatalból vizsgálhat. Meg kell állapítani, hogy az uniós bíróság szintén hivatalból vizsgálhatja azt, ha az eljáráshoz fűződő érdek az eljárás folyamán enyészik el.

(vö. 59–60. pont)

2. Valamely természetes vagy jogi személy által egy határozat megsemmisítése és/vagy megváltoztatása iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben annak érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez vagy megváltoztatásához. Ilyen érdek csak akkor állhat fenn, ha a megtámadott jogi aktus megsemmisítése és/vagy megváltoztatása önmagában jogi hatás kiváltására alkalmas, vagy – másként kifejezve – ha a kereset a végeredményét tekintve a keresetet indító személyre nézve előnyösebb helyzetet eredményezhet, valamint ha e személy igazolja a jogi aktus megsemmisítésére és/vagy megváltoztatására vonatkozó létrejött és fennálló érdekét.

Az ilyen érdeknek a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik. A gondos igazságszolgáltatás érdekében ugyanis ez az előírás garantálja eljárási szinten, hogy a bíróságokhoz ne forduljanak állásfoglalás iránti kérelmekkel és/vagy tisztán elméleti kérdésekkel.

Ezen túlmenően, ha a felperes által hivatkozott érdek valamely jövőbeli jogi helyzetre vonatkozik, a felperesnek bizonyítania kell, hogy e helyzet sérelme már most bizonyos. Ennélfogva a felperes annak igazolása során, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre. Egyébiránt a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik, ami minden bírósági eljárás lényeges és elsődleges feltétele.

(vö. 77–80. pont)

3. A bírósághoz forduláshoz való jog – amely az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény 6. cikke által biztosított, és az Alapjogi Charta 47. cikkében megerősített bírósági eljáráshoz való jog egyik sajátos vetületét képezi – nem korlátlan jog, ezért olyan hallgatólagosan elfogadott korlátozások tárgya lehet, mint például a kereset elfogadhatóságának korlátozása. E korlátozások ugyanakkor nem szűkíthetik a jogalanyok számára nyitva álló, bírósághoz fordulás jogát oly módon vagy olyan mértékben, hogy az a bírósági eljáráshoz való jog lényegét érintse. E korlátozásoknak jogszerű cél elérésére kell irányulniuk, és ésszerű arányosságnak kell fennállnia az alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél között.

E tekintetben, habár az eljáráshoz fűződő érdek a bírósághoz való fordulás joga korlátozásának tűnhet, e feltétel nyilvánvalóan nem érinti e jog lényegét, mivel az a követelmény, hogy a felperesnek a kereset benyújtásától a bírósági határozat meghozataláig érdeke fűződjön a számára állítólagosan hátrányos jogi aktussal szemben folyó eljáráshoz, olyan jogszerű cél elérésre irányul, amely a gondos igazságszolgáltatás érdekében végső soron abban áll, hogy az uniós bírósághoz ne forduljanak olyan elméleti kérdésekkel, amelyek megoldása nem alkalmas joghatások kiváltására, sem arra, hogy a felperes számára előnyt biztosítson.

(vö. 97., 99. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. október 5.(*)

A T‑19/06. sz. ügyben,

a Mindo Srl (székhelye: Róma [Olaszország], képviselik: J. Folguera Crespo és P. Vidal Martínez ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: É. Gippini Fournier, N. Khan és F. Amato, később: É. Gippini Fournier, N. Khan, és L. Malferrari, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

az [EK 81. cikk] (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C.38.281/B.2 „nyersdohány”‑ügy – Olaszország) 2005. október 20‑án hozott C (2005) 4012 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítése iránti kérelem, másodlagosan a Mindo Srl‑lel szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránti kérelem tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona (előadó) és S. Frimodt Nielsen bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. november 29‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A felperes Mindo Srl felszámolás alatt álló olasz társaság. Eredetileg a Reditab Srl néven ismert családi vállalkozás volt. Később, 1995‑ben felvásárolta az Intabex Netherlands BV (a továbbiakban: Intabex), a Dimon Inc. leányvállalata. Felvásárlását követően a társaság neve Dimon Italia Srl‑re módosult. Fő tevékenysége a nyersdohány feldolgozása volt. 2004. szeptember 30‑án az Intabex a társaságban fennálló teljes részesedését eladta négy magánszemélynek, akik semmilyen kapcsolatban nem álltak azzal a csoporttal, amelynek végső anyavállalata a Dimon volt. Az eladást követően a társaság neve Mindóra változott. 2005. május 13‑án a Dimon összeolvadt a Standard Commercial Corporationnel (a továbbiakban: SCC), egy új, Alliance One International, Inc. (a továbbiakban: Alliance One) elnevezésű jogalanyt hozva létre.

A közigazgatási eljárás

2 2002. január 15‑én az Európai Közösségek Bizottsága az [EK 81.] és az [EK 82.] cikk végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. L 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 11. cikke alapján információkérést intézett a nyersdohány olaszországi piaca kapcsán az olasz nyersdohány‑feldolgozók és a nyersdohánytermelők szakmai szövetségeihez, vagyis az Associazione professionale trasformatori tabacchi italianihez (APTI, az olasz nyersdohány‑feldolgozók nemzeti szövetsége), valamint az Unione italiana tabaccóhoz (Unitab, olasz dohányunió).

3 2002. február 19‑én a Deltafina SpA – feldolgozó, az APTI tagja – a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o., a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alapján benyújtott mentességi kérelme megérkezett a Bizottsághoz. 2002. március 6‑án a Bizottság az említett közlemény 15. cikke alapján feltételes mentességet biztosított a társaságnak.

4 2002. április 4‑én az APTI irodájában találkozóra került sor. A találkozó során a Deltafina tájékoztatta a résztvevőket – köztük a Transcatab SpA‑t és a felperest – a mentesség iránti kérelméről, valamint a Bizottság azon határozatáról, amely feltételes mentességet biztosított számára.

5 Ugyanezen a napon a felperesnek az engedékenységi közlemény 8. cikke alapján benyújtott mentességi kérelme, valamint másodlagosan e közlemény 20–27. cikke alapján a bírság csökkentésére irányuló kérelme, valamint néhány órával később a Transcatab ugyanezen a címen benyújtott, a bírság csökkentésére irányuló kérelme érkezett a Bizottsághoz.

6 2002. április 9‑én a Bizottság visszaigazolta a felperes bírság alóli mentesség iránti kérelmének beérkezését, és az engedékenységi közlemény 12. cikke értelmében tájékoztatta a felperest arról, hogy a feltételezett jogsértés nem mentesülhet a bírság alól, mivel a mentesség iránti kérelem nem felel meg a közlemény 8. a) pontjában, valamint 9. pontjában, illetve 8. b) pontjában, valamint a 10. pontjában meghatározott feltételeknek. Emellett a Bizottság rögzítette a közlemény 25. pontja értelmében a felperes által a bírság csökkentése érdekében előterjesztett kérelem kézhezvételének időpontját.

7 2002. április 8‑án a felperes kiegészítő bizonyítékokat terjesztett elő, amelyek egy magyarázatot tartalmazó feljegyzésből, valamint tíz mellékletből álltak. 2002. április 17‑én a Bizottság rögzítette e dokumentumok kézhezvételének időpontját.

8 2002. április 18‑án és 19‑én a Bizottság a 17. rendelet 14. cikke alapján vizsgálatokat folytatott a felperes és a Transcatab helyiségeiben, valamint a Trestina Azienda Tabacchi SpA és a Romana Tabacchi SpA helyiségeiben.

9 2002. október 8‑án a Bizottság arról értesítette a felperest és a Transcatabot, hogy mivel e két vállalkozás szolgáltatott elsőként, illetve másodikként az engedékenységi közlemény értelmében vett bizonyítékokat, a közigazgatási eljárás végén a velük szemben a megállapított jogsértések címén az együttműködés hiányában kiszabandó bírság összegét 30–50% közötti, illetve 20–30% közötti mértékben kívánja csökkenteni.

10 2004. február 25‑én a Bizottság kifogásközlést fogadott el, amelyet hat vállalkozásnak, illetve vállalkozói szövetségnek – így többek között a Deltafinának, a Transcatabnak, a Romana Tabacchinak és a felperesnek (a továbbiakban együtt: feldolgozók) –, valamint ezek közül egyesek anyavállalatainak – többek között a Dimonnak, az SCC‑nek és az Universal Corp.‑nak, a Deltafina anyavállalatának címzett. A kifogásközlés címzettjei betekinthettek a közigazgatási eljárás irataiba – amelyeknek másolatát a Bizottság CD‑ROM‑on megküldte részükre –, és írásbeli észrevételeket tettek a Bizottság által felhozott kifogásokra. A Bizottság 2004. június 22‑én meghallgatást tartott.

11 Miután 2004. december 21‑én a Bizottság a 2004. február 25‑i kifogásközléshez képest kiegészítő kifogásközlést fogadott el, 2005. március 1‑jén még egyszer meghallgatást tartott.

12 A versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően és a meghallgatási tisztviselő zárójelentésére tekintettel a Bizottság 2005. október 20‑án elfogadta az [EK] 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C.38.281/B.2 „nyersdohány”‑ügy – Olaszország) a C (2005) 4012 végleges határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2006. február 13‑án tették közzé (HL L 353., 45. o.).

A megtámadott határozat

13 A megtámadott határozat elsősorban az olasz piacon tevékeny nyersdohány‑feldolgozók által végrehajtott horizontális kartellre vonatkozik (a megtámadott határozat (1) preambulumbekezdése).

14 A Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy e kartell keretében az 1995 és 2002 eleje közötti időszakban a feldolgozók – többek között az árak és a piaci részesedések rögzítése révén – mind a termelőktől való közvetlen felvásárlás, mind a köztes levelesdohány‑kereskedőktől való felvásárlás tekintetében rögzítették a nyersdohány felvásárlására vonatkozó üzleti feltételeket Olaszországban (a megtámadott határozat (1) preambulumbekezdése).

15 A megtámadott határozat másodsorban két másik, 1999 eleje és 2011 vége között történt jogsértésre vonatkozik, amelyek elkülönülnek a feldolgozók által végrehajtott kartelltől, és amelyek az APTI esetében úgy valósultak meg, hogy rögzítette az általa tagjai nevében az Unitabbal kötendő szakmaközi megállapodások céljából megtárgyalt szerződéses árakat, míg az Unitab esetében úgy valósultak meg, hogy rögzítette az általa tagjai nevében az APTI‑val kötendő fent hivatkozott megállapodások céljából megtárgyalt szerződéses árakat.

16 A megtámadott határozatban a Bizottság úgy vélte, hogy a feldolgozók magatartásai az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző – egységes és folyamatos – jogsértést valósítottak meg (lásd többek között a megtámadott határozat (264)–(269) preambulumbekezdését).

17 A Bizottság rámutatott, hogy mivel az a két csoport, amelynek a jogsértés tartama alatt a Transcatab és a felperes tagja volt, az Alliance One nevű új jogalanyban történő egyesüléssel megszűnt, ezért – mint a két csoport jogutódja – az utóbbi volt a megtámadott határozat címzettje. Ugyanez a helyzet a felperes esetében, amelyet az Intabex magánszemélyeknek adott el, akik azt Mindóra nevezték át (a megtámadott határozat (349) és (350) preambulumbekezdése).

18 A Bizottság a megtámadott határozat (351) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a Deltafina, az Universal, a felperes, a Transcatab, az Alliance One, a Romana Tabacchi, az APTI és az Unitab felelősségét kell megállapítani a jogsértésekért, és őket kell a megtámadott határozat címzettjeinek tekinteni.

19 A megtámadott határozat (356)–(404) preambulumbekezdésében a Bizottság meghatározta a címzettekkel szemben kiszabandó bírságokat.

20 Miután a Bizottság a megtámadott határozat (369) preambulumbekezdésében megvizsgálta a jogsértés súlyát, és megállapította, hogy a feldolgozók által elkövetett jogsértést különösen súlyosnak kell minősíteni, az „egyedi súly” és az „elrettentés” kérdését is megvizsgálta.

21 Annak érdekében, hogy a bírság elrettentő legyen, a Bizottság úgy vélte, hogy a Deltafinával szemben a bírság kiindulási összegét 1,5‑szörös elrettentési szorzóval – vagyis 50%‑kal – kell növelni, míg a felperessel és a Transcatabbal szemben megállapított bírság kiindulási összegét 1,25‑szörös elrettentési szorzóval – vagyis 25%‑kal (a megtámadott határozat (375) preambulumbekezdése) – kell növelni.

22 A Bizottság tehát a megtámadott határozat (376) preambulumbekezdésében az alábbiak szerint rögzítette a bírságok kiinduló összegét:

– Deltafina: 37,5 millió euró;

– Transcatab: 12,5 millió euró;

– a felperes: 12,5 millió euró;

– Romana Tabacchi: 10 millió euró.

23 A Bizottság ezt követően megvizsgálta a jogsértés tartamának kérdését. Többek között a megtámadott határozat (377)–(379) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság a bírságok kiindulási összegeit a jogsértés teljes évei esetében 10%‑kal, valamennyi további legalább hat hónapos időszak esetében pedig 5%‑kal növelte. Ennek megfelelően a bírság kiindulási összegét a jogsértés hat év négy hónapos tartamának megfelelően 60%‑kal növelte a Deltafina, a felperes és a Transcatab esetében, míg a két év nyolc hónapos időszaknak megfelelő 25%‑kal a Romana Tabacchi esetében.

24 A Bizottság a megtámadott határozat címzettjeivel szemben kiszabott bírságok alapösszegét tehát az alábbiak szerint állapította meg:

– Deltafina: 60 millió euró;

– Transcatab: 20 millió euró;

– a felperes: 20 millió euró;

– Romana Tabacchi: 12,5 millió euró.

25 A megtámadott határozat (380)–(398) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálta, hogy van‑e helye annak, hogy enyhítő körülményeket vegyen figyelembe, ám a felperes e tekintetben felhozott összes érvét elutasította.

26 Emellett a Bizottság megvizsgálta, hogy a különböző címzettekkel szemben az alapösszegeket ki kell‑e igazítani annak érdekében, hogy ne haladják meg a forgalomnak az [EK 81.] és [EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 23. cikkének (2) bekezdésében előírt 10%‑os felső korlátját.

27 E tekintetben a Bizottság a felperes egyetemleges felelősségét a legutolsó üzleti év forgalmának 10%‑ára, vagyis 3,99 millió euróra korlátozta, mivel a felperes a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában semmilyen kapcsolatban nem állt a korábbi csoporttal, amelynek végső anyavállalata a Dimon volt (a megtámadott határozat (404) preambulumbekezdése).

28 A megtámadott határozat (405)–(500) preambulumbekezdésében a Bizottság az engedékenységi közlemény alkalmazását tárgyalta. Megállapította különösen, hogy a felperes megfelelt azon feltételeknek, amelyeket a bírság összegének mérséklésére irányuló kérelme alapján a Bizottság vele szemben előírt, és a felperes által nyújtott bizonyítékok, valamint az eljárás során tanúsított együttműködése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a csökkentés iránti kérelme alapján számára megjelölt tartományon belül rá a legjelentősebb mértékű – vagyis 50%‑os csökkentés – alkalmazandó (a megtámadott határozat (499) preambulumbekezdése).

29 A megtámadott határozat 2. cikkében a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének megfelelően az alábbiak szerint határozta meg a határozat címzettjeiként szereplő vállalkozásokkal és vállalkozások szövetségeivel szemben kiszabandó bírságok összegét:

– a Deltafinával és az Universallal szemben egyetemlegesen: 30 millió euróban;

– a felperessel és az Alliance One‑nal szemben: 10 millió euróban, amelyből az Alliance One az egész összeg, miközben a felperes egyetemlegesen csak 3,99 millió euró megfizetéséért felelős;

– a Transcatabbal és az Alliance One‑nal szemben egyetemlegesen: 14 millió euróban;

– a Romana Tabacchival szemben: 2,05 millió euróban;

– az APTI‑val szemben: 1000 euróban;

– az Unitabbal szemben: 1000 euróban.

Az eljárás

30 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2006. január 20‑án benyújtott keresetlevelében terjesztette elő a jelen keresetet.

31 A keresetben a felperes többek között kérte a jelen ügy egyesítését az Alliance One által 2006. január 24‑én benyújtott, a megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló keresettel (T‑25/06. sz., Alliance One kontra Bizottság ügy). Az Alliance One ugyanerre irányuló kérelmet terjesztett elő.

32 2006. február 14‑én az Alliance One megfizette a vele és a felperessel szemben a Bizottság által kiszabott bírság teljes összegét, tekintettel arra, hogy az utóbbi csak az említett összeg egy része, vagyis 3,99 millió euró tekintetében volt egyetemlegesen felelős.

33 2006. július 4‑én a felperes ellen felszámolási eljárás indult, ám arról a Törvényszéket egyáltalán nem tájékoztatták.

34 A Törvényszék Hivatalához 2006. július 27‑én benyújtott beadvánnyal a felperes megismételte arra vonatkozó kérelmét, hogy a jelen ügyet egyesítsék a T‑25/06. sz. üggyel. 2006. augusztus 21‑én az Alliance One előterjesztette észrevételeit e kérelemmel kapcsolatban, bejelentve, hogy támogatja az egyesítést.

35 A Törvényszékhez 2006. augusztus 21‑én benyújtott beadványában a Bizottság kifejtette, hogy álláspontja szerint az ügyek egyesítése nem segítené elő érzékelhetően az eljárás hatékonyságát, és azt kérte, hogy a Törvényszék saját mérlegelése szerint határozzon.

36 A Törvényszék nem adott helyt az egyesítés iránti kérelemnek.

37 Miután az egyik hitelező 2006. december 27‑én csődeljárást (istanza di fallimento) kezdeményezett a Tribunale ordinario di Roma, sezione fallimentare (római csődbíróság, a továbbiakban: Tribunale fallimentare di Roma) előtt, a felperes 2007. március 5‑én ugyanezen bíróság előtt a regio decreto 16 marzo 1942, n. 267, recante disciplina del fallimento, del concordato preventivo, dell’amministrazione controllata e della liquidazione coatta amministrativa (a csődről, a csődegyezségről, a csődhelyzetre előírt vagyonfelügyelőről és a felszámolásról szóló módosított, 1942. március 16‑i 267. sz. királyi rendelet, a GURI rendes melléklete, 81. sz., 1942. április 6.) (a továbbiakban: olasz csődtörvény) 161. cikke alapján kérte a csődegyezségi eljárás engedélyezését, a vagyon értékesítése mellett (a továbbiakban: csődegyezség). 2007. november 27‑én hozott ítéletével a Tribunale fallimentare di Roma jóváhagyta a felperes által javasolt csődegyezséget.

38 A Törvényszék (harmadik tanács) az előadó bíró jelentésének meghallgatását követően megnyitotta a szóbeli szakaszt és eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében felszólította a feleket, hogy nyújtsanak be dokumentumokat. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.

39 A Törvényszék a 2010. november 29‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

40 Miután a Bizottság pár nappal korábban tudomást szerzett arról, hogy a felperes 2006 júliusa óta felszámolás alatt áll, a tárgyalás során lényegében kifejtette, hogy utóbbi elveszítette kereshetőségi jogát a jelen ügyben, mivel az Alliance One kifizette a kettejükkel szemben kiszabott bírság teljes összegét, beleértve azt a 3,99 millió eurós összeget is, amelyet a felperessel egyetemlegesen kellett megfizetnie, anélkül hogy utóbbitól a megfizetett bírság összege valamely részének megtérítését kérte volna, annak ellenére, hogy az felszámolás alatt állt.

41 Ennek megfelelően a Törvényszék az eljárási szabályzat 64. cikke szerint elfogadott pervezető intézkedés – amely intézkedést a tárgyalás jegyzőkönyvében rögzítettek – alapján felszólította a felperest, hogy nyújtson be számára minden releváns információt és dokumentumot a felperes által az Alliance One‑nal kötött minden, a bírságnak az utóbbi által való megfizetése, illetve a megfizetett bírság egy részének megtérítésére vonatkozó lehetőség tárgyában létrejött megállapodást illetően. E pervezető intézkedést később a Törvényszék által a felperesnek 2010. december 8‑án küldött levél is tartalmazza.

42 Egyébiránt a Törvényszék kérdésére válaszolva a felperes rámutatott, hogy harmadik kereseti kérelmének második mondatával (lásd a lenti 57. pontot), csak az Alliance One‑nal egyetemlegesen fizetendő bírság összegének csökkentését kívánja elérni.

43 2011. január 6‑i levelével a felperes eleget tett a Törvényszék tárgyaláson tett felszólításának, és benyújtott néhány dokumentumot. Ugyanakkor elmulasztotta jelezni, hogy csődegyezség iránti eljárást indított, és hogy az még folyamatban van. Lényegileg azt fejtette ki, hogy a jelen ügyben továbbra is kereshetőségi joggal rendelkezik.

44 A felperes 2011. január 6‑i levelére tett észrevételeiben a Bizottság 2011. február 21‑én megismételte, hogy az utóbbi a jelen ügyben elveszítette kereshetőségi jogát. Emellett benyújtotta a római (Olaszország) kereskedelmi kamara egy, a felperes pénzügyi helyzetére vonatkozó dokumentumát, amely bizonyította, hogy a felperessel tekintetében 2007. május 21‑én 3/07. számon csődegyezségre irányuló eljárás indult. A Bizottság emellett megállapította, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkének 4. §‑a értelmében hozhatott olyan pervezető intézkedést, amely révén tájékoztatást kért az Alliance One‑tól arról, hogyan gyakorolta a felperessel szemben az annak érdekében való fellépésre vonatkozó jogát, hogy a megfizetett bírság összegének egy részét visszakapja.

45 A felperes 2011. március 11‑i levelével nyújtotta be észrevételeit a Bizottság 2011. február 21‑i észrevételeit illetően, kifogásolva az Alliance One‑tól tájékoztatás kérésére irányuló pervezető intézkedést, és kifejtve, hogy a Bizottság rosszhiszemű pervitelt folytatott.

46 Az eljárási szabályzat 64. cikke 3. §‑ának a) pontja által előírt pervezető intézkedések keretében a Törvényszék 2011. március 17‑i levelével írásbeli kérdéseket intézett az Alliance One‑hoz.

47 2011. március 30‑i levelével az Alliance One válaszolt a Törvényszék által 2011. március 17‑én feltett kérdésekre. Lényegileg kifejtette, hogy a megfizetett bírság összege egy részének megtérítése érdekében még nem lépett fel a felperessel szemben, mivel meg kívánja várni a jelen eljárás kimenetelét. Emellett rámutatott, hogy egy ilyen lépés megtétele érdekében „nagyon valószínű, hogy keresetet kellene indítania, hogy az illetékes bíróság ítéletet hozzon a [felperes] hozzájárulásra kötelezése érdekében, és hogy az ítélet alapján fizetési meghagyás kibocsátását kellene kérnie”. Emellett azt állítja, hogy amennyiben a Törvényszék egészben vagy részben törölné a bírságot, akkor kénytelen lenne kamatostul visszatéríteni a felperes számára a megtérített összeget, ami az egész eljárást „nehézzé, költségessé és hosszúvá” tenné. Továbbá meglátása szerint keresete nem évült el, és az eljárás végéig nem is fog elévülni. Végül emlékeztetett arra, hogy a csődegyezség fennállása nem akadálya annak, hogy egy hitelező a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságokhoz forduljon azt kérve, hogy az adott bíróság az említett csődegyezségben szereplő adóssal szemben a csődegyezség tényét megállapító ítéletet hozzon, és fizetési meghagyás kibocsátását kérje, miután a jóváhagyó ítélet megszületett.

48 2011. április 18‑i és 19‑i leveleikkel a felperes és a Bizottság előterjesztette észrevételeit az Alliance One által nyújtott információkat illetően.

49 2011. május 12‑i levelével a Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívta a felperest, hogy nyújtson be bizonyos, a Tribunale fallimentare di Roma előtt folyamatban lévő csődegyezségre irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumokat, valamint hogy adjon át minden releváns információt az említett csődegyezség végrehajtására vonatkozóan.

50 2011. május 20‑i levelével a felperes eleget tett e felhívásnak. Benyújtotta többek között a csődegyezség iránti kérelmet, a hitelezőinek 2007. május 5‑én megküldött csődegyezségre irányuló javaslatot, a Tribunale fallimentare di Roma által 2007. november 27‑én hozott, a csődegyezséget jóváhagyó ítéletet, valamint egyéb, az említett csődegyezség végrehajtásának állására vonatkozó dokumentumokat.

51 2011. május 25‑én a Tribunale fallimentare di Roma az olasz csődtörvény 186. cikke alapján tárgyalást tartott a csődegyezség végrehajtásának értékelése és/vagy esetleges megszüntetése vagy megsemmisítése érdekében.

52 2011. június 1‑jén a felperes a Törvényszék felszólítására benyújtotta azon hitelezői listát, amelyet a Tribunale fallimentare di Romához 2007. május 5‑én benyújtott csődegyezség iránti kérelemhez csatolt. E lista nem tartalmaz a felperes részéről az Alliance One felé fennálló tartozást.

53 2011. június 15‑én a Tribunale fallimentare di Roma újabb tárgyalást tartott.

54 2011. június 21‑én a Bizottság benyújtotta észrevételeit a felperes által a 2011. május 20‑i levelében előterjesztett dokumentumok, valamint a hitelezők felperes által 2011. június 1‑jén benyújtott listáját illetően.

55 2011. július 13‑i, egy újabb pervezető intézkedésre választ adó levelében a felperes válaszolt a Törvényszék kérdéseire, dokumentumokat nyújtott be és állást foglalt azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az eljárási szabályzat 113. cikke értelmében a jelen kereset tárgyában szükség van‑e még határozathozatalra.

56 2011. július 29‑én a Bizottság a Törvényszék felhívására állást foglalt azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az említett cikk értelmében a jelen kereset tárgyában szükség van‑e még határozathozatalra.

A felek kérelmei

57 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

– semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját, mivel az hosszabb jogsértési időszakot határoz meg, amely állítólagosan legkésőbb 2002. január 15. helyett 2002. február 19‑én fejeződött be;

– semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkének b) pontját, mivel az engedékenységi közlemény értelmében a bírság alóli teljes mentességben kellett volna részesülnie;

– másodlagosan módosítsa a megtámadott határozat 2. cikkének b) pontját és lényegesen csökkentse „a vele szemben, illetve egyetemlegesen az Alliance One‑nal szemben kiszabott bírság összegét”;

– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére;

– az eljárási szabályzat 50. cikkének 4. §‑a értelmében rendelje el a jelen ügy egyesítését az Alliance One által a megtámadott határozattal szemben benyújtott keresetre vonatkozó üggyel.

58 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

– utasítsa el a keresetet;

– a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

59 Az eljárási szabályzat 113. cikke értelmében a Törvényszék hivatalból a felek meghallgatását követően bármikor határozhat arról, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e, vagy megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra.

60 Az ítélkezési gyakorlat szerint az eljáráshoz fűződő érdek hiánya eljárásgátló oknak minősül, amelyet az Európai Unió bíróságai bármikor hivatalból vizsgálhatnak (lásd a Törvényszék T‑310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3253. o.] 45. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a T‑228/00., T‑229/00., T‑242/00., T‑243/00., T‑245/00–T‑248/00., T‑250/00., T‑252/00., T‑256/00–T‑259/00., T‑265/00., T‑267/00., T‑268/00., T‑271/00., T‑274/00–T‑276/00., T‑281/00., T‑287/00. és T‑296/00. sz., Gruppo ormeggiatori del porto di Venezia és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. március 10‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑787. o.] 22. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Meg kell állapítani, hogy az uniós bíróság szintén hivatalból vizsgálhatja azt, ha az eljáráshoz fűződő érdek az eljárás folyamán enyészik el.

61 A jelen ügyben, mivel a felek meghallgatására sor került, mindenekelőtt azt, a Bizottság által a tárgyaláson, valamint a felperes által a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszai kapcsán tett észrevételekben kifejtett azon érvelést kell megvizsgálni, amely szerint a felperesnek lényegében már semmilyen érdeke nem fűződik a jelen eljárás lefolytatásához, mivel az egyetemlegesen kiszabott bírság összegét az Alliance One – amely nem lépett fel a felperessel szemben a megfizetett bírság összege egy részének megtérítése érdekében – teljes mértékben megfizette.

A felek érvei

62 A Bizottság lényegében kifejti, hogy a felperesnek már semmilyen érdeke nem fűződik a jelen eljárás lefolytatásához, mivel a vele szemben az Alliance One‑nal egyetemlegesen kiszabott bírság összegét az Alliance One – amely nem lépett fel a felperessel szemben a megfizetett bírság összege egy részének megtérítése érdekében – 2006 februárjában teljes mértékben megfizette. E tekintetben kifejezi kételyeit azzal kapcsolatban, hogy az Alliance One‑t megilletné‑e a jog, hogy a felperestől ennek megtérítését követelje. Álláspontja szerint ez a jog nem következik sem a felperes csődegyezség iránti kérelméből, sem a felperes könyveléséből, amelyet az olasz jogszabályoknak megfelelően benyújtott a cégnyilvántartásnak. Úgy véli, hogy ez azzal magyarázható, hogy amikor az Alliance One eladta üzletrészét a felperesnek, biztosíték adása vagy más jogi aktus révén kötelezettséget vállalt arra, hogy megfizeti a velük szemben kiszabott bírság teljes összegét.

63 A Bizottság ezen túlmenően cáfolja a felperes által a jelen eljáráshoz fűződő érdeke fennállásának alátámasztása érdekében felhozott érveket.

64 A felperes ahhoz fűződő állítólagos érdekét illetően, hogy védekeznie kell harmadik személyek kártérítési igényeivel szemben, a Bizottság a felperes 2011. január 6‑i levelére 2011. február 21‑én tett észrevételeiben kifejti, hogy a felperes nem utalt a jogsértő magatartások által kárt szenvedett harmadik személyek részéről vele szemben bíróság előtt indított, vagy akárcsak várhatóan indítandó keresetekre. A felperes által 2011. május 20‑án és július 13‑án az iratokhoz csatolt, kártérítési igényről szóló leveleket illetően a Bizottság megjegyzi, hogy azok nem bizonyítják, hogy bárki is keresetet indított volna a felperessel szemben, és azt főként nem, hogy ez a kereset ne évült volna el.

65 Végül a felperes azon feltételezett kötelezettségét illetően, hogy meg kell térítenie az Alliance One számára az utóbbi által megfizetett bírság összegének egy részét, a Bizottság megjegyzi, hogy nem valószínű, hogy az Alliance One a jövőben fellépne a felperessel szemben ezen összeg megtérítése érdekében, főként mivel nem tett válaszlépéseket a felperes felszámolás alá vonására, valamint a csődegyezségre irányuló eljárás megindítására nézve. Egyébiránt az Alliance One azon szándéka, hogy fellépjen a felperessel szemben a megfizetett bírság összege egy részének megtérítése érdekében, nem tűnik ki egyértelműen az Alliance One által a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszokból sem. Ezen túlmenően, mivel az Alliance One azon jogosultsága, hogy fellépjen a felperessel szemben a bírság összege egy részének megtérítése érdekében, közvetlenül a megtámadott határozaton alapul, nehezen érthető, hogy milyen nehézségek merülhetnének fel azzal kapcsolatban, hogy azt kérje az illetékességgel rendelkező olasz bíróságtól, hogy gyorsított eljárásban hozzon ítéletet e kérdéssel kapcsolatosan.

66 A felperes arra hivatkozik, hogy egyértelmű és közvetlen érdeke fűződik az eljárás folytatásához. Álláspontja szerint, bár felszámolás alatt áll, illetve korábbi anyavállalata az Alliance One ideiglenes jelleggel megfizette a kettejükkel szemben kiszabott azon bírság teljes összegét, amely tekintetében a felperes egyetemleges felelősségét 3,99 millió euró összegben állapították meg, ez nem érinti az eljárás folytatásához fűződő érdekét.

67 Elsődlegesen a felperes arra hivatkozik, hogy az eljárás folytatásához fűződő érdeke a bírósághoz való fordulás alapvető jogából fakad, amelyet az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke biztosít számára, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke (HL 2010. C 83., 389. o.) ültetett át az európai jogrendbe.

68 E tekintetben a felperes emlékeztet arra, hogy az általa a keresete alátámasztása érdekében hivatkozott jogalapok elsősorban egyes tények jogi minősítésére (többek között a szakmaközi megállapodásokat előkészítő egyes megállapodások miatti felelősség betudása, enyhítő körülmények fennállása, a piac korlátozott méretének a magatartásának értékelésére gyakorolt hatása, valamint enyhébb bírság alkalmazása), másodsorban a vele szemben kifogásolt jogsértés rövidebb tartamára, harmadsorban pedig arra vonatkoznak, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az engedékenységi közleményt (mivel a felperes az említett közlemény 23. cikkével összhangban a bírságok alól teljes mentességet vagy másodlagosan „részleges mentességet” kívánt elérni).

69 A felperes emellett előadja, hogy a jelen eljárás folytatásához fűződő érdeke nem korlátozódik a bírságra, hanem egy bizonyos magatartás miatt megállapított felelősségére, illetve e magatartás jogi értékelésére is vonatkozik.

70 Másodsorban a felperes előadja, hogy az eljárás lefolytatásához fűződő érdeke emellett abból fakad, hogy joga van védekezni a harmadik személyeknek a megtámadott határozatban megállapított jogsértésekkel kapcsolatos esetleges kártérítési igényeivel, illetve felelősségre vonásával szemben, amint az jogerőssé válik. E tekintetben 2011. május 20‑i leveléhez csatolt egy levelet, amelyet egy olasz dohánytermesztő szövetkezet küldött neki, amelyben 2,3 millió euró kártérítést igényel a versenyszabályoknak a megtámadott határozat által szankcionált magatartások révén való megsértése miatt. A csődegyezség vagyonfelügyelője által 2011. február 14‑én kiadott jelentés szintén megállapítja e kártérítési igény fennállását.

71 Harmadsorban a felperes emellett azt állítja, hogy objektív és közvetlen érdeke fűződik a bírság összegének csökkentéséhez, illetve törléséhez. E tekintetben először is emlékeztet arra, hogy az olasz polgári törvénykönyv 1292. cikkével összhangban az Alliance One a jövőben visszkereseti igénnyel léphet fel vele szemben. Egyébiránt kifejti, hogy az olasz jog alapján vezető tisztségviselői kötelesek megvédeni a hitelezők érdekeit minden eshetőséggel szemben. Másodszor kifejti, hogy az üzletrésze eladására vonatkozó megállapodások egyáltalán nem említik a Bizottság előtt folytatott, a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárásra, és nem tartalmaznak kifejezett biztosítékot arra, hogy a Bizottság határozatából eredő bármely bírság alól mentesülni fog. Ennélfogva úgy véli, hogy a jelen eljárás folytatásához fűződő érdeke annak befejeződéséig egyértelmű, mivel nem zárható ki, hogy az Alliance One a jövőben keresetet indít ellene annak érdekében, hogy a felperes térítse meg a megfizetett bírság összegének egy részét. Harmadszor arra hivatkozik, hogy – még ha a fent hivatkozott megállapodások esetleges kártérítési kötelezettséget is írtak volna elő a Bizottság által kiszabott bírság tekintetében – e kártérítés kikötése érvénytelenné válna, ha nem lenne jogosult a határozatnak a bírság alóli teljes mentesség, vagy a bírság összegének csökkentése érdekében történő Törvényszék előtti megtámadására.

72 A felperes emellett úgy véli, hogy az Alliance One‑nak a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válasza is megerősíti az eljárás lefolytatásához fűződő érdekének fennállását. Először is e válaszból kitűnik, hogy a harmadik személyek esetleges kártérítési igényeinek kockázata még fennáll, mivel az erre irányuló keresetindítási jog az olasz törvények szerint még nem évült el. Másodszor megjegyzi, hogy nem évült még el az Alliance One vele szemben a bírság összege egy részének visszafizetése tekintetében fennálló keresetindítási joga. Harmadszor úgy véli, hogy amennyiben az Alliance One pernyertes lesz a T‑25/06. sz. ügyben, ő fog egyedül felelni a 3,99 millió euró összeg megfizetéséért, és ebből kifolyólag az eljáráshoz fűződő érdeke egyértelmű.

73 2011. május 20‑i válaszában a felperes kifejti, hogy az olasz csődtörvény 168. cikke nem korlátozza a korábbi hitelezők arra vonatkozó jogát, hogy a csődegyezségben való részvétel iránti kérelem benyújtásának időpontja és az azt jóváhagyó ítélet jogerőssé válásának időpontja között az illetékességgel rendelkező bírósághoz fordulhassanak annak érdekében, hogy az adóssal szemben a csődegyezségre irányuló eljárásban a csődegyezség tényét megállapító ítéletet hozzon, majd ezen időszakot követően az illetékességgel rendelkező bírósághoz forduljanak a csődegyezséget kötött adós tartozásainak végrehajtása érdekében.

74 A felperes szerint a csődegyezség jóváhagyását követően és annak tényleges végrehajtása alatt a korábbi hitelezők, akik nem értettek egyet az egyezséggel vagy nem szavaztak, a társaság vagyonfelügyelőjével szemben, illetve rajta keresztül nem esnek korlátozás alá követeléseik végrehajtása tekintetében. Ugyanakkor adott esetben tiszteletben kell tartaniuk a jóváhagyott csődegyezségben megállapított hitelezői kielégítési arányokat és határidőket. Egyébiránt a korábbi hitelezők még a csődegyezség végrehajtását követően is szabadon gyakorolhatják jogaikat, feltéve hogy a jóváhagyott csődegyezségben megállapított, valamennyi hitelezőre vonatkozó hitelezői kielégítési arányokat, valamint a határidőket tiszteletben tartják. Ennélfogva az Alliance One még mindig fordulhat az illetékességgel rendelkező bírósághoz annak érdekében, hogy az a felperessel szemben fizetési meghagyást bocsásson ki.

75 Ezen túlmenően a felperes rámutat, hogy az a kérdés, hogy a csődegyezség az olasz csődtörvény 186. cikkének megfelelően végrehajtható‑e vagy megsemmisíthető‑e, jelenleg a Tribunale fallimentare di Roma előtti kontradiktórius jogvita tárgya. A csődegyezség megsemmisítése esetében az említett törvény 137. és 138. cikke alkalmazandó, ami azzal jár, hogy vele szemben automatikusan újra megindul a csődeljárás. Ugyanakkor ebben a helyzetben is érdeke fűződne a jelen eljárás folytatásához. Álláspontja szerint ugyanis az Alliance One ilyen helyzetben is követelhetné tőle a megfizetett bírság összege egy részének visszatérítését oly módon, hogy kérelmezné a hitelezők közé való felvételét.

76 Végül a 2011. július 13‑i levelében a felperes emlékeztet arra, hogy az Alliance One egyértelműen ismertette azokat az indokokat, amelyek miatt még nem gyakorolta a felperessel szemben a megfizetett bírság összege egy részének megfizetése tekintetében fennálló keresetindításhoz való jogát (lásd a fenti 47. pontot). Ezt követően lényegében kifejti, hogy az olasz jog alapján az Alliance One részéről kifejezetten megfogalmazott ezen összeg megtérítése iránti követelés hiányában nem volt köteles az Alliance One‑t szerepeltetni könyvelésében, és ebből következően a hitelezőknek a csődegyezséghez való csatlakozási kérelem során összeállított listájában sem. Álláspontja szerint az olasz csődtörvény, valamint az alkalmazandó számviteli alapelvek semmiképpen nem kötelezik arra, hogy könyvelésében szerepeltesse az Alliance One esetlegesen felmerülő követelését, amennyiben az Alliance One részéről nem élt ilyen követeléssel, és annak sem összege, sem fennállása nem végleges.

A Törvényszék álláspontja

77 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely természetes vagy jogi személy által egy határozat megsemmisítése és/vagy megváltoztatása iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben annak érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez vagy megváltoztatásához. Ilyen érdek csak akkor állhat fenn, ha a megtámadott jogi aktus megsemmisítése és/vagy megváltoztatása önmagában jogi hatás kiváltására alkalmas, vagy – másként kifejezve – ha a kereset a végeredményét tekintve a keresetet indító személyre nézve előnyösebb helyzetet eredményezhet (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑183/08. sz., Bizottság kontra Provincia di Imperia ügyben 2009. március 5‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 19. pontját; lásd a Törvényszék fenti 60. pontban hivatkozott MCI kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a T‑189/08. sz., Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2010. március 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1039. o.] 62. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), valamint ha e személy igazolja a jogi aktus megsemmisítésére és/vagy megváltoztatására vonatkozó létrejött és fennálló érdekét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑269/03. sz., Socratec kontra Bizottság ügyben 2009. június 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑88. o.] 36. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

78 Az ilyen érdeknek a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (lásd a Bíróság C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4333. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A megfelelő igazságszolgáltatás érdekében ugyanis ez az előírás garantálja eljárási szinten, hogy a bíróságokhoz ne forduljanak állásfoglalás iránti kérelmekkel és/vagy tisztán elméleti kérdésekkel (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑28/02. sz., First Data és társai kontra Bizottság ügyben 2005. október 17‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑4119. o.] 36. pontját, valamint a fenti 77. pontban hivatkozott Socratec kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 36. pontját).

79 Ezen túlmenően az uniós bíróság azt is kimondta, hogy ha a felperes által hivatkozott érdek valamely jövőbeli jogi helyzetre vonatkozik, a felperesnek bizonyítania kell, hogy e helyzet sérelme már most bizonyos. Ennélfogva a felperes annak igazolása során, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre (a Törvényszék T‑138/89. sz., NBV és NVB kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2181. o.] 33. pontja; T‑141/03. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1197. o.] 26. pontja, valamint a fenti 77. pontban hivatkozott Socratec kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. pontja).

80 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik, ami minden bírósági eljárás lényeges és elsődleges feltétele (lásd ebben az értelemben analógia útján a Bíróság C‑206/89. R. sz., S. kontra Bizottság ügyben 1989. július 31‑én hozott végzésének [EBHT 1989., 2841. o.] 8. pontját; a Törvényszék T‑167/01. sz., Schmitz‑Gotha Fahrzeugwerke kontra Bizottság ügyben 2003. április 30‑án hozott végzésének [EBHT 2003., II‑1873. o.] 58. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fenti 79. pontban hivatkozott Sniace kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 31. pontját).

81 A jelen ügyben a tárgyalás során a Bizottság a kereset benyújtását követően bekövetkezett olyan új tényekre hivatkozott, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy azokból a felperes eljáráshoz fűződő érdekének megszűnésére lehessen következtetni, hiszen az Alliance One megfizette a kettejükkel szemben kiszabott bírság teljes összegét anélkül, hogy a felperessel szemben keresetet indított volna a bírság összege egy részének megtérítése érdekében.

82 E tekintetben fontos kiemelni, hogy nem vitatott, hogy az Alliance One 2006 februárjában megfizette a vele, illetve a felperessel szemben kiszabott bírság teljes összegét, ugyanis a felperes az említett összegnek csak egy része, vagyis 3,99 millió euró összeg vonatkozásában volt egyetemlegesen felelős, valamint az sem, hogy mindeddig nem lépett fel követeléssel a felperessel szemben a bírság összege egy részének megtérítése érdekében. Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a felperessel szemben 2006 júliusában felszámolási eljárás indult, valamint hogy 2007 májusa óta a Tribunale fallimentare di Roma előtt folyamatban lévő csődegyezség iránti eljárás tárgyát képezi, amely tényekről a felperes saját kezdeményezésére nem tájékoztatta a Törvényszéket.

83 Arra is emlékeztetni kell, hogy kereseti kérelmeiben a felperes egyrészt a megtámadott határozat részleges megsemmisítését kéri – arra hivatkozva, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az engedékenységi közleményt vele szemben, mivel nem biztosított számára teljes mentességet, amikor úgy döntött, hogy azt nem biztosítja a Deltafina számára, illetve mivel tévesen körülbelül egy hónapban állapította meg a jogsértésében való részvételének időtartamát –, másrészt pedig másodlagosan az általa az Alliance One‑nal egyetemlegesen megfizetendő bírság összegének csökkentését kéri.

84 Ugyanakkor – amint arra a Bizottság is helyesen rámutat – a felperes keresete lényegileg a bírság összegére vonatkozik. A felperes által előterjesztett jogalapok vizsgálatából ugyanis kitűnik, hogy az egy bizonyos magatartásért fennálló felelősség felperesnek való betudására, valamint az ezen magatartás jogi értékelésére vonatkozó valamennyi érv, amelyeket a felperes nem azon elsődleges jogalap alátámasztása érdekében terjesztett elő, amely szerint a bírság alóli mentességben kellett volna részesülnie, csupán arra irányul, hogy amennyiben a Törvényszék az elsődleges jogalapját elutasítja, akkor másodlagosan csökkentse azon bírság, vagyis a 3,99 millió euró összegét, amelyet az Alliance One‑nal egyetemlegesen kell megfizetnie. E tekintetben fontos továbbá rámutatni, hogy sem a felperes által hivatkozott tények esetleges eltérő jogi értékelése, sem az érintett vállalkozással szemben kifogásolt jogsértés időtartamának esetlegesen néhány héttel rövidebb időtartamban való megállapítása nem teszi lehetővé, hogy a Törvényszék a megtámadott határozatban megállapítottnál alacsonyabb összegre csökkentse a felperes által az Alliance One‑nal egyetemlegesen megfizetendő bírság összegét.

85 Ebből következően a jelen ügy körülményei között a megtámadott határozatnak a felperes által kért jogcímen való megsemmisítése vagy megváltoztatása semmilyen előnyt nem jelentene a felperes számára, mivel a vele szemben kiszabott bírság teljes összegét egyetemleges adóstársa, az Alliance One már megfizette, valamint mivel az utóbbi – bár a felperessel semmilyen jogi kapcsolatban nem áll (lásd a fenti 1. pontot) – nem lépett fel követeléssel a felperes ellen annak érdekében, hogy az megtérítse számára a megfizetett bírság összegének egy részét, annak ellenére, hogy a megfizetés óta már több mint öt év eltelt.

86 A felperes ugyanakkor úgy véli, hogy érdeke fűződik a jelen eljárás lefolytatásához, mivel az Alliance One még felléphet követeléssel vele szemben annak érdekében, hogy az megtérítse számára a megfizetett bírság összegének egy részét, függetlenül a folyamatban lévő csődegyezségi eljárástól.

87 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes, akinek bizonyítania kell az eljáráshoz fűződő érdekét (lásd a fenti 80. pontot), nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy az Alliance One felé tartozása áll fenn, sem azt – még az említett tartozás állítólagos fennállásának esetén sem –, hogy az Alliance One képes, illetve szándékában áll behajtani ezt a tartozást, és ebből következően azt sem, hogy a felperesnek létrejött és fennálló érdeke fűződik a kettejükkel szemben a megtámadott határozatban kiszabott bírság megsemmisítéséhez és/vagy összegének csökkentéséhez. A felperes ugyanis pusztán azt állítja, hogy a társaság üzletrészeinek a jelenlegi társasági tagokra való átruházására vonatkozó szerződések semmilyen kifejezett biztosítékot nem tartalmaztak arra nézve, hogy mentesül megtámadott határozatból eredő bírságok megfizetése alól, valamint kifejti, hogy ebből következően az Alliance One még mindig felléphet követeléssel vele szemben annak érdekében, hogy megtérítse számára azon megfizetett bírság összegének egy részét, amelynek megfizetésére a felperest egyetemlegesen kötelezték.

88 Márpedig – amint azt a Bizottság is hangsúlyozta – az olasz csődtörvény 161. cikke értelmében a csődegyezség iránti kérelmében az adósnak többek között be kell nyújtania az aktív eszközeire vonatkozó részletes és becsléseken alapuló kimutatást, továbbá adósainak és hitelezőinek listáját, majd a csődegyezségre irányuló eljárás – amely lényegében a passzív eszközök megállapítását célzó, az illetékességgel rendelkező bíróság felügyelete alatt folyó eljárás – megindulását követően a vagyonfelügyelő az említett törvény 171. cikke értelmében – a hitelezőknek az olasz csődtörvény 174. cikke alapján tartandó gyűlése előtt benyújtott számviteli iratok alapján – a kereset benyújtásával egyidejűleg köteles ellenőrizni a hitelezők listáját. Az említett törvény 175. cikke értelmében ennek a bíró által elnökölt gyűlésnek a folyamán az adós és a hitelezők megvizsgálják többek között bejelentett követelések biztos jellegét (lásd ebben az értelemben Léger főtanácsnok C‑365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyre vonatkozó 1999. április 20‑i indítványának [2003. június 3‑án hozott ítélet, EBHT 2003., I‑5581., I‑5583. o.] 79. pontját).

89 Továbbá nyilvánvaló, hogy az Alliance One nem szerepelt a felperes könyvelésében a hitelezői között, valamint nem szerepelt a hitelezőknek az olasz csődtörvény hivatkozott 161. cikkével összhangban a Tribunale fallimentare di Roma előtt indított csődegyezség iránti eljárás keretében a felperes által összeállított és a vagyonfelügyelő által ellenőrzött listáján sem.

90 Egéybiránt a felperes azon érve, miszerint nem volt köteles az Alliance One vele szemben fennálló követelését szerepeltetni könyvelésében, illetve felvenni hitelezőinek listájára, nem megalapozott, és nem támasztják alá a felperes által hivatkozott olasz csődtörvény, illetve polgári törvénykönyv rendelkezései sem, egyébiránt pedig közismert, hogy valamennyi csődegyezség célja lényegileg az, hogy miután a csődeljárás alá vont társaság bírósági felügyelet alatt pontos képet nyújtott pénzügyi helyzetéről, megállapodást köthessen valamennyi hitelezővel annak érdekében, hogy elkerüljék e társaság csődjét. Ezenfelül a felperes állításával ellentétben, mivel az Alliance One megfizette a kettejükkel szemben a megtámadott határozatban kiszabott bírság teljes összegét, az utóbbi a hivatkozott határozat alapján közvetlenül követelhette volna a felperessel szemben megfizetett bírság egy részének megtérítését, amelyet a felperes egyébként 2011. március 30‑i levelében maga is megerősített. Mindenesetre – amint azt a fenti 88. pontban kifejtettük – az olasz csődtörvény előírja, hogy a bejelentett követelések biztos jellegét a hitelezők gyűlésén ellenőrizni kell és meg kell vitatni.

91 Ezen túlmenően annak ellenére, hogy a felperes az Alliance One‑t az olasz csődtörvény 184. cikke értelmében vett „korábbi hitelezőnek” minősítette, semmilyen magyarázattal nem szolgált e tekintetben, illetve azon indokokkal kapcsolatban sem, amelyek miatt az Alliance One a hivatkozott eljárásban meg sem próbálta előterjeszteni követelését, és annak ellenére sem vitatta az eljárást, hogy e követelés – amelynek összege lényegesen magasabb volt, mint a ténylegesen nyilvántartásba vett valamennyi követelés összege – adott esetben befolyásolhatta a többi hitelező arra vonatkozó döntését, hogy csatlakozik‑e a felperes által előterjesztett csődegyezség tervezetéhez. Ezért, még ha feltételezzük is, hogy az Alliance One felperessel szembeni követelése nyilvántartásra került, annak nem elhanyagolható hatása lett volna a Tribunale fallimentare di Roma által jóváhagyott csődegyezségre.

92 Emellett azt is meg kell jegyezni, hogy a felperes szerint annak ellenére, hogy a társaság részvényeinek felvásárlására vonatkozó tárgyalásokra a Bizottság kifogásközlésének megküldését követően került sor, a részvények jelenlegi részvényesekre történő átruházására vonatkozó megállapodások nem tartalmaznak kifejezett utalást a megtámadott határozat alapjául szolgáló közigazgatási eljárásra, és nem tartalmaznak a javára szóló semmilyen biztosítékot vagy mentességet a Bizottság által vele szemben esetlegesen kiszabandó bírság tekintetében. Az iratokból ugyanakkor kitűnik, hogy a felperes egyáltalán nem élt kártérítési követeléssel az Alliance One‑nal szemben az információk visszatartása miatt, miután tudomást szerzett az általa az Alliance One‑nal egyetemlegesen fizetendő és részvényeinek értékét meghaladó bírság összegéről. Ezzel szemben a csődegyezség iránti kérelmében azt kifogásolta, hogy az Alliance One a részvények átruházására vonatkozó tárgyalások során elhallgatott más „tényeket és körülményeket, amelyek később hátrányosnak bizonyultak”. Az iratokból az is kitűnik, hogy néhány hónappal az említett csődegyezség iránti kérelem benyújtását követően a Tribunale civile di Roma (római polgári bíróság) előtt keresetet indított az Intabex, vagyis az Alliance One azon leányvállalata ellen, amely átruházta rá a részvényeket, azt követelve, hogy az fizessen számára 7,3 millió eurót, valamint az, hogy az Alliance One egyáltalán nem nyújtott be viszontkeresetet a bírság megfizetett összege egy részének megtérítése érdekében.

93 A fentiek összességére figyelemmel nem kizárt, hogy az Alliance One átvállalta a bírságösszeg felperesre jutó részének megfizetését, illetve hogy időközben lemondott a megtérítés felperestől való követeléséről.

94 Továbbá rá kell mutatni nem csak arra – amint azt a fenti 47. pontban is megállapítottuk –, hogy az Alliance One nem lépett fel követeléssel a felperessel szemben a megfizetett bírság egy részének visszatérítése érdekében, hanem arra is, hogy 2011. március 10‑i levelében elmulasztotta kifejezetten jelezni, hogy szándékában áll‑e ilyen keresetet benyújtani, és ha igen, mikor. E tekintetben fontos kiemelni, hogy a felperes 2011. január 6‑i levelében szereplő állítással szemben az általa választott csődegyezségtípus, vagyis a vagyon értékesítése melletti csődegyezség lényegileg az adós vagyonának felszámolására irányul a hitelezők kollektív kielégítése mellett, és a tevékenység megszűnésével jár. Ezt az értékelést a felperes sem vitatja, és azt egyébiránt a 2008. és 2009. pénzügyi évre vonatkozó, a Bizottság által az iratokhoz csatolt mérlegek is egyértelműen megerősítik.

95 Meg kell jegyezni továbbá – amint azt a Bizottság is kifejti –, hogy a jelen eljárásban a felperes egyáltalán nem tett említést a 2011. április 4‑én kelt, a felperes pénzügyi helyzetére vonatkozó részletes jelentésről, amelyet a vagyonfelügyelő terjesztett a hitelezők bizottsága elé, annak ellenére, hogy e jelentés hivatkozik egyes folyamatban lévő jogvitákra. Márpedig ez a tény azt bizonyítja, hogy a felperes állításával ellentétben számára a jelen eljárás kimenetelének sem pénzügyi jövője, sem pedig hitelezői szempontjából nem volt jelentősége.

96 Továbbá elsősorban a felperes azon érvével kapcsolatban, miszerint a 3,99 millió euró összeg megfizetéséért egyedül kellene felelnie abban az esetben, ha az Alliance One a T‑25/06. sz. ügyben pernyertes lenne, rá kell mutatni, hogy a Törvényszék a hivatkozott ügyben 2011. szeptember 9‑én hozott ítéletében elutasította az Alliance One megsemmisítés iránti kérelmét, és ennek következtében ez utóbbi továbbra is egyetemlegesen felelős az említett összeg megfizetéséért, amelyet már 2006 februárjában meg is tett.

97 Másodsorban a felperes azon érvét illetően, miszerint az eljáráshoz fűződő érdeke az Alapjogi Charta 47. cikkében is megerősített, az EJEE 6. cikke értelmében vett, a bírósághoz forduláshoz való alapvető jogból ered, emlékeztetni kell mindenekelőtt arra, hogy az eljáráshoz fűződő érdek minden bírósági eljárás lényeges és elsődleges feltétele (lásd a fenti 80. pontot). Ezen túlmenően rá kell mutatni, hogy bírósági eljáráshoz való jog – amelynek a bírósághoz fordulás joga az egyik sajátos vetülete – nem korlátlan jog, ezért olyan hallgatólagosan elfogadott korlátozások tárgya lehet, mint például a kereset elfogadhatóságának korlátozása. E korlátozások ugyanakkor nem szűkíthetik a jogalanyok számára nyitva álló bírósághoz fordulás jogát oly módon vagy olyan mértékben, hogy az a bírósági eljáráshoz való jog lényegét érintse. E korlátozásoknak jogszerű cél elérésére kell irányulniuk, és ésszerű arányosságnak kell fennállnia az alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél között (lásd ebben az értelemben analógia útján a Bíróság C‑73/10. P. sz., Internationale Fruchtimport Gesellschaft Weichert kontra Bizottság ügyben 2010. november 16‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 53. pontját).

98 Márpedig nem állítható, hogy minden bírósági eljárás olyan lényeges és alapvető feltétele, mint az eljáráshoz fűződő érdek, amely különösen a megfelelő igazságszolgáltatásra irányul, illetve annak a jelen esetben való alkalmazása megakadályozta a felperest abban, hogy éljen a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekkel a vitatott határozattal szemben (lásd ebben az értelemben analógia útján a fenti 97. pontban hivatkozott Internationale Fruchtimport Gesellschaft Weichert kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 55. pontját).

99 Ugyanis, bár az eljáráshoz fűződő érdek a bírósághoz való fordulás joga korlátozásának tűnhet, e feltétel nyilvánvalóan nem érinti e jog lényegét, mivel az a követelmény, hogy a felperesnek a kereset benyújtásától a bírósági határozat meghozataláig érdeke fűződjön a számára állítólagosan hátrányos jogi aktussal szemben folyó eljáráshoz, olyan jogszerű cél elérésre irányul, amely a gondos igazságszolgáltatás érdekében végső soron abban áll, hogy az uniós bírósághoz ne forduljanak olyan elméleti kérdésekkel, amelyek megoldása nem alkalmas joghatások kiváltására, sem arra – mint a jelen ügyben –, hogy a felperes számára előnyt biztosítson.

100 Harmadsorban annak a kockázatát illetően, hogy harmadik személyek a felperes ellen kártérítési pereket indíthatnak a nemzeti bíróságok előtt, mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy nem nyert bizonyítást az, hogy a felperes jogi helyzetét érintő hátrány az ítélkezési gyakorlat értelmében már biztosnak tekinthető (lásd a fenti 79. pontot). Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy az érintett vállalkozás különösen a felperesnek betudható cselekményei az alkalmazandó nemzeti jogra figyelemmel az utóbbi felelősségét megalapozó jogi aktusok alapjai lehetnek, meg kell állapítani, hogy a nemzeti bíróságok előtt indított esetleges kártérítési kereset független a megtámadott határozat esetleges megsemmisítésétől. Mindenesetre a felperes nem terjesztett elő olyan bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy a jelen ügyben a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése lehetővé tenné számára, hogy teljes mértékben elkerülje annak kockázatát, hogy az állítólagosan kárt szenvedett harmadik személyek vele szemben kártérítési keresetet indítsanak a nemzeti bíróságok előtt. E tekintetben ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a felperes az iratokhoz 2011. május 20‑i és 2011. július 13‑i levele mellékleteként – vagyis in tempore suspecto – egyszerű leveleket csatolt, amelyek címzettje a megtámadott határozat által három másik érintett dohányfeldolgozóval együtt a felperes volt, és amelyek kártérítés iránti igényt tartalmaztak egy már felszámolás alatt álló, Lecce tartományban (Olaszország) működő dohánytermesztő szövetkezet részéről. Márpedig e levelek – amelyek közül az egyik még a feladás időpontját sem tartalmazza, és amelyet a felperes csak azt követően kapott meg, hogy az eljáráshoz fűződő érdekét a jelen eljárásban megkérdőjelezték – önmagukban nem bizonyítják, hogy folyamatban van a károsult harmadik személyek által a megtámadott határozatban megjelölt jogsértő magatartások miatt indított kártérítési kereset. Egyébiránt, mivel a felperes nem vitatta a Bizottság megtámadott határozatban szereplő azon állítását, amely az azon vállalkozás által elkövetett jogsértésre vonatkozik, amelynek magatartását a Bizottság az Alliance One‑nak és a felperesnek tudta be, a jelen eljárás semmilyen kapcsolatban nem áll a harmadik személyek által a hivatkozott határozatban szereplő bizonyítékok és megállapítások alapján indított esetleges keresettel. Végül rá kell mutatni, hogy még ha feltételezzük is, hogy harmadik személyek ténylegesen ilyen jövőbeli és bizonytalan kereseteket indíthatnak a felperessel szemben, azok semmilyen lényegi hatással nem lehetnek a felperesre, mivel az már jelenlegi adósságainak kifizetésére sem képes.

101 Negyedsorban, bár a felperes hivatkozik vezető tisztségviselői és jelenleg a vagyonfelügyelő azon kötelezettségére, hogy az olasz jog alapján a hitelezők érdekeit minden eshetőséggel szemben meg kell védeniük, ez nem bizonyítja, hogy ez a kötelezettség – még ha feltételezzük is annak tényleges fennállását – a jelen eljárás folytatására vonatkozó érdeket hoz létre. Emellett ez az érv ellentmondásban áll a felszámolóbiztos által a csődegyezség során tanúsított magatartással, mivel – amint az az iratokból kitűnik – az utóbbi még csak nem is tájékoztatta a hitelezőket, a vagyonfelügyelőt és a Tribunale fallimentare di Romát a jelen eljárás létezéséről (lásd a fenti 95. pontot).

102 Az eddigi megfontolások összességéből az következik, hogy a felperes nem bizonyította a jelen eljárás folytatásához fűződő, létrejött és fennálló érdekének meglétét. Ebből következően a jelen kereset okafogyottá vált.

A költségekről

103 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 6. §‑a értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz..

104 A jelen ügyben a felperes Törvényszékkel való együttműködést nélkülöző magatartást tanúsított, először is azáltal, hogy elmulasztotta tájékoztatni a Törvényszéket a vele szemben megindított felszámolási eljárásról a szóbeli szakasz megnyitása előtt, majd ezt követően azáltal, hogy a tárgyalás után elfogadott pervezető intézkedések ellenére arról sem tájékoztatatta a Törvényszéket, hogy vele kapcsolatban a Tribunale fallimentare di Roma előtt 2007‑ben csődegyezségre irányuló eljárás indult, amely még mindig folyamatban van. A Törvényszék ezért csupán a Bizottság által 2011. február 21‑i észrevételeihez csatolt iratokból (lásd a fenti 44. pontot) értesült arról, hogy a felperest ilyen eljárás alá vonták.

105 Emellett a felperes által adott bizonyos válaszok pontatlansága miatt a Törvényszék kénytelen volt több pervezető intézkedést foganatosítani különösen olyan, jóval a tárgyalást megelőző tényekre vonatkozóan, amelyek eredményeként a szóbeli szakasz elhúzódott, és azt a Törvényszék csak később tudta befejezni.

106 A fenti megfontolások összességére tekintettel a felperest kötelezni kell saját költségeinek, valamint a Bizottság felmerült költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A jelen keresetről már nem szükséges határozni.

2) A Törvényszék a Mindo Srl‑t kötelezi a költségek viselésére.

Azizi

Cremona

Frimodt Nielsen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. október 5‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.