C-535/06. P. sz. ügy

Moser Baer India Ltd

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés — Dömping — Indiából származó írható CD lemezek behozatala — 960/2003/EK rendelet — Kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámítása — A kár meghatározása — A 2026/97/EK rendelet 8. cikkének (7) bekezdése”

V. Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. október 2.   I ‐ 7055

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2009. szeptember 3.   I ‐ 7094

Az ítélet összefoglalása

1. Fellebbezés – Az eljáráshoz fűződő érdek – A Bíróság általi, hivatalból történő vizsgálat

   (EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2. Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

   (EK 225. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

3. Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – Kár – Az okozati összefüggés megállapítása – Az intézmények kötelezettségei – A támogatáson kívüli tényezők fennállásának figyelembevétele

   (2026/97 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) és (7) bekezdés)

1.  A Bíróság hivatalból megállapíthatja a félnek az Elsőfokú Bíróság ítélete elleni fellebbezés benyújtásához vagy fenntartásához fűződő érdeke azon okból bekövetkező hiányát, hogy az ezen ítéletet követően bekövetkezett tény a joghátrány elenyészéséhez vezetett, és ezen okból a fellebbezést elfogadhatatlannak vagy okafogyottnak minősítheti. Az eljáráshoz fűződő érdek ugyanis azt feltételezi, hogy a fellebbezőnek a fellebbezésből, annak eredményeképpen, előnye származhat. Ugyanakkor a fellebbezőnek az ilyen ítélet hatályon kívül helyezéséhez, illetve közvetve az első fokon megtámadott rendelet megsemmisítéséhez fűződő érdeke nem zárható ki azon az alapon, hogy ez utóbbi a jövőre nézve nem bír hatállyal. Ugyanis az ilyen megsemmisítés önmagában jogi következményekkel, különösen a közösségi intézmények részéről folytatott szabálytalan gyakorlat megismétlődésének megakadályozásával járhat.

   (vö. 24., 25. pont)

2.  Az EK 225. cikkből és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy kizárólag az Elsőfokú Bíróság rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered –, másrészt a tények értékelésére. Amint az Elsőfokú Bíróság megállapította vagy értékelte a tényállást, az EK 225. cikk értelmében a Bíróság a tények jogi minősítésének és az abból az Elsőfokú Bíróság által levont jogkövetkezményeknek a felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel.

   A Bíróság így nem rendelkezik hatáskörrel sem a tényállás megállapítására, sem – főszabály szerint – az Elsőfokú Bíróság által az e tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékok megvizsgálására. Amennyiben ugyanis a bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, valamint az általános jogelveket és a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag az Elsőfokú Bíróság feladata annak mérlegelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít. E mérlegelés, eltekintve e bizonyítékok elferdítésétől, nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek.

   E tekintetben az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése.

   Ezzel szemben az a kérdés, hogy az Elsőfokú Bíróság joggal vonhatta-e le a hivatkozott tényekből azt a következtetést, hogy a közösségi intézmények nem sértették meg sem a gondossági, sem az indokolási kötelezettségüket, olyan jogkérdést képez, amely fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálata alá tartozik.

   (vö. 31–34. pont)

3.  A közösségi gazdasági ágazat által állítólag elszenvedett kár meghatározása során a Tanács és a Bizottság kötelesek megvizsgálni, hogy az a kár, amelyet alapul kívánnak venni, ténylegesen a támogatott behozatalból ered-e, valamint figyelmen kívül kell hagyniuk minden egyéb tényezőből eredő és különösen a közösségi gyártók saját magatartása által okozott kárt. E tekintetben a közösségi intézményeknek vizsgálniuk kell, hogy ezen egyéb tényezők hatásai nem törhették-e meg az okozati összefüggést egyrészt a szóban forgó behozatal, másrészt pedig a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár között. Azt is ellenőrizniük kell, hogy az ezen egyéb tényezőknek tulajdonítható kárt ne vegyék számításba a kárnak az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló 2026/97 rendelet 8. cikkének (7) bekezdése értelmében vett meghatározásakor, és hogy következtetésképpen a kivetett kiegyenlítő vám ne haladja meg a támogatott behozatal által okozott kár megszüntetéséhez szükséges mértéket.

   Az olyan magatartás – mint a jogdíjak fizetése –, amely közvetlenül befolyásolja a Közösségen belül gyártott termékek árát, megkérdőjelezheti először is a támogatott behozatal és a kár közötti okozati összefüggést, másodszor pedig a fenti behozatali árak alá kínálással a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár értékelését.

   A 2026/97 rendelet 8. cikkének (7) bekezdése szerint a támogatott behozatalon kívüli, más ismert tényezőket szintén meg kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az ezen egyéb tényezők által okozott kárt ne tulajdonítsák a támogatott behozatalnak. Ily módon e szabály célja, hogy a közösségi gazdasági ágazat számára ne biztosítson a szükséges mértéket meghaladó védelmet.

   Ha azonban a közösségi intézmények megállapítják, hogy – az ilyen tényezők ellenére – a támogatott behozatal által okozott kár a 2026/97 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján jelentős, megállapítható az okozati összefüggés a támogatott behozatal és a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár között. Annak bizonyítása végett, hogy továbbra is fennáll-e az okozati összefüggés a támogatott behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár között, elegendő lehet, ha a közösségi intézmények megállapítják, hogy – a külső tényező ellenére – a közösségi gyártók kára jelentős volt. Ekképpen úgy tekinthető, hogy a jogdíjak fizetése nem befolyásolhatta a támogatott behozatal által okozott kárt, amennyiben ez a tényező már azelőtt jelen volt, hogy a behozatal jelentőssé vált volna. Hasonlóképpen az ilyen jogdíjak fizetése nem befolyásolta a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt, amennyiben e gyakorlat egyaránt befolyásolta a közösségi árakat és a behozatali árakat.

   (vö. 87–93. pont)