C-501/06. P., C-513/06. P., C-515/06. P. és C-519/06. P. sz. egyesített ügyek

GlaxoSmithKline Services Unlimited, korábban Glaxo Wellcome plc

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezések — Kartellek — Gyógyszerek párhuzamos kereskedelmének korlátozása — Az EK 81. cikk (1) bekezdése — A verseny célzott korlátozásai — Nemzeti árszabályozások — Az indokolás megváltoztatása — Az EK 81. cikk (3) bekezdése — A műszaki fejlődés előmozdításához való hozzájárulás — Felülvizsgálat — Bizonyítási teher — Indokolás — Az eljáráshoz fűződő érdek”

V. Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. június 30.   I ‐ 9297

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2009. október 6.   I ‐ 9374

Az ítélet összefoglalása

1. Fellebbezés – Az eljáráshoz fűződő érdek – Feltétel

2. Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Tárgy

   (A Bíróság eljárási szabályzata, 116. cikk)

3. Fellebbezés – Csatlakozó fellebbezés – Az eljáráshoz fűződő érdek – Feltétel

4. Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenykorlátozó cél – Megfelelő megállapítás

   (EK 81. cikk, (1) bekezdés)

5. Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A megállapodásban részes feleknek a verseny korlátozására irányuló szándéka – Nem szükséges feltétel

   (EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6. Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – A párhuzamos kereskedelem korlátozására irányuló megállapodások

   (EK 81. cikk)

7. Verseny – Kartellek – Tilalom – Mentesség – Feltételek – Bizonyítási teher

   (EK 81. cikk, (3) bekezdés)

8. Verseny – Kartellek – Tilalom – Mentesség – Feltételek – Összetett gazdasági értékelés

   (EK 81. cikk, (3) bekezdés)

9. Verseny – Kartellek – Tilalom – Mentesség – Feltételek – Az áruk termelésének vagy forgalmazásának javítása, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához való hozzájárulás

   (EK 81. cikk, (3) bekezdés)

1.  A fellebbezőnek az eljáráshoz fűződő érdeke feltételezi, hogy a fellebbezésből annak eredménye révén előny származhat azon fél számára, aki azt előterjesztette. Amennyiben a fellebbezés az ítélet indokolásának egy része ellen irányul, és azt indítványozza, hogy a Bíróság az indokolás megváltoztatásával hatályában tartsa fenn az ítélet rendelkező részét, a fellebbezést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel abból nem származhat előny az azt előterjesztő fél számára, és az ítélet rendelkező részére sem lehet hatással.

   (vö. 23–26. pont)

2.  Az olyan esetben, amikor az elsőfokú eljárásnak mind a felperese, mind pedig az alperese fellebbezést nyújt be az Elsőfokú Bíróság ugyanazon ítélete ellen, a Bíróság eljárási szabályzata 116. cikkének szövegéből semmiképp nem következik, hogy az elsőfokú eljárás felperese által benyújtott fellebbezés mellett az elsőfokú eljárás alperese ne nyújthatna be egyszerre egyrészt fellebbezést, másrészt csatlakozó fellebbezést, függetlenül attól a körülménytől, hogy ehhez az ítélethez több ügy kapcsolódik, továbbá, hogy ezeket az ügyeket egyesítették. Ezek az ügyek ugyanis az egyesítésük ellenére nem vesztik el önálló jellegüket. A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés egyszerre történő benyújtása nem minősül rosszhiszemű pervitelnek.

   Másfelől az említett eljárási szabályzat 116. cikke 1. §-ának szövegéből semmiképp nem következik, hogy az elsőfokú eljárás alperese, aki egyszerre terjesztett elő fellebbezést és csatlakozó fellebbezést, a csatlakozó fellebbezés keretében meg lenne fosztva annak lehetőségétől, hogy az elsőfokú eljárás felperese által benyújtott fellebbezésben felhozott jogalapokra adott válaszként védekezésül jogalapokat hozzon fel. Az a körülmény, hogy a védekezésül felhozott jogalapok a válaszbeadvány „csatlakozó fellebbezés” című részében szerepelnek, nem vonhatja kétségbe e következtetést. Nem lehet ugyanis kizárólag a beadvány formális címéből kiindulni, anélkül, hogy figyelembe vennénk a beadvány tartalmát.

   (vö. 31., 36., 38. pont)

3.  Ugyanúgy, mint a fellebbezés esetében, a csatlakozó fellebbezés kapcsán a fellebbezőnek az eljáráshoz fűződő érdeke feltételezi, hogy a csatlakozó fellebbezésből annak eredménye révén előny származhat azon fél számára, aki azt előterjesztette.

   (vö. 33. pont)

4.  A megállapodás versenykorlátozó céljára és hatására vonatkozó feltételeknek nem egyszerre, hanem vagylagosan kell fennállniuk annak mérlegelése során, hogy az ilyen megállapodás az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik-e. E feltételnek a „vagy” kötőszó által jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni a megállapodás tulajdonképpeni célját, figyelembe véve azt a gazdasági környezetet, amelyben alkalmazásra kerül. Amennyiben azonban e megállapodás rendelkezéseinek elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot, meg kell vizsgálni a megállapodás hatásait, és a megállapodás megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése érezhetően akadályozva vagy korlátozva volt, illetve torzult. Nem szükséges vizsgálni a megállapodás hatásait, ha e megállapodás versenykorlátozó célja már megállapítást nyert.

   (vö. 55. pont)

5.  Valamely megállapodás versenykorlátozó jellegének mérlegelése során többek között e megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt objektív célkitűzéseket, valamint azt a jogi és gazdasági környezetet kell figyelembe venni, amelybe e megállapodás illeszkedik. Ezenkívül, még ha a felek szándéka nem is szükséges elem a megállapodás célja versenykorlátozó jellegének meghatározásában, a Bizottságot vagy a közösségi bíróságot semmi nem akadályozza abban, hogy tekintetbe vegyék e szándékot.

   (vö. 58. pont)

6.  A párhuzamos kereskedelem területén a kereskedelem tiltására vagy korlátozására irányuló megállapodásoknak főszabály szerint az a céljuk, hogy megakadályozzák a versenyt. Sem az EK 81. cikk (1) bekezdésének szövege, sem pedig az ítélkezési gyakorlat nem teszi lehetővé azon állítás megerősítését, mely szerint jóllehet nem vitatott, hogy a párhuzamos kereskedelem korlátozására irányuló megállapodást főszabály szerint versenykorlátozó célúnak kell tekinteni, ez csak annyiban van így, amennyiben feltételezhető, hogy megfosztja a végső fogyasztókat a hatékony verseny révén biztosított, az ellátás vagy az árak terén jelentkező előnyöktől. Egyrészt ugyanis az EK 81. cikk (1) bekezdéséből semmiképp nem következik, hogy csak azok a megállapodások irányulhatnak versenykorlátozó célra, amelyek megfosztják a fogyasztókat bizonyos előnyöktől. Másrészt az EK 81. cikk – a Szerződésben foglalt egyéb versenyjogi szabályokkal azonos módon – nem csupán a versenytársak vagy a fogyasztók érdekeinek, hanem a piac szerkezetének, ezáltal pedig magának a versenynek a védelmére is irányul. Ezért valamely megállapodás versenykorlátozó célja fennállásának megállapítása nem függhet attól, hogy a végső fogyasztókat megfosztja-e a hatékony verseny révén biztosított, az ellátás vagy az árak terén jelentkező előnyöktől. Ebből következik, hogy a versenykorlátozó cél fennállása nem tehető függővé annak bizonyításától, hogy a megállapodás a végső fogyasztók számára hátrányokkal jár.

   Az az elv, mely szerint a párhuzamos kereskedelem korlátozására irányuló megállapodás „célzott versenykorlátozásnak” minősül, a gyógyszerágazatra is vonatkozik.

   (vö. 59–60., 62–64. pont)

7.  Az EK 81. cikk (3) bekezdésére hivatkozó személynek meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal kell alátámasztania, hogy a mentességben való részesüléshez szükséges feltételek teljesülnek. A bizonyítási teher tehát arra a vállalkozásra hárul, amely mentesítést kér. Ugyanakkor az említett vállalkozás által hivatkozott tényállási elemek olyan jellegűek lehetnek, amely a másik felet magyarázatra vagy igazolásra kötelezheti, amelynek elmaradása esetén megállapítható, hogy a vállalkozás eleget tett a bizonyítási tehernek.

   Különösen, valamely megállapodás annak meghatározása érdekében történő vizsgálatát, hogy e megállapodás hozzájárul-e az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, továbbá, hogy az említett megállapodás érzékelhető objektív előnyökkel jár-e, azokra a ténybeli érvekre és bizonyítékokra tekintettel kell elvégezni, amelyeket az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítés iránti kérelem keretében terjesztettek elő. E vizsgálathoz szükségesnek bizonyulhat a megállapodással érintett ágazat jellemzőinek és esetleges sajátosságainak figyelembevétele, amennyiben a jellemzők és sajátosságok a vizsgálat eredménye szempontjából meghatározóak. E figyelembevétel nem azt jelenti, hogy a bizonyítási teher megfordul, hanem csupán azt biztosítja, hogy a mentesítés iránti kérelem vizsgálatára a kérelmező által előterjesztett megfelelő ténybeli érvek és bizonyítékok alapján kerüljön sor.

   (vö. 82–83., 102–103. pont)

8.  Az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján történő mentesítés iránti kérelem elbírálásaként hozott bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában eljáró közösségi bíróság az érdemi kérdések tekintetében csak korlátozott felülvizsgálatot végez. Az ilyen felülvizsgálat keretében többek között azt vizsgálhatja, hogy a Bizottság a kérelmező által a mentesítés iránti kérelmének alátámasztása érdekében előterjesztett releváns ténybeli érvekkel és bizonyítékokkal kapcsolatban megfelelően indokolta-e az említett határozatot. Amennyiben a Bizottság nem fejtette ki az EK 81. cikk (3) bekezdésében előírt feltételek valamelyikére vonatkozó indokokat, a közösségi bíróság megvizsgálja, hogy a Bizottság határozatának erre a feltételre vonatkozó indokolása egészében véve kielégítő-e, vagy sem. E megoldás teljes mértékben összhangban van azzal az elvvel, mely szerint a Bizottság által végzett összetett gazdasági mérlegelések tekintetében a közösségi bíróságok által gyakorolt felülvizsgálat szükségképpen annak ellenőrzésére szorítkozik, hogy a Bizottság betartotta-e az eljárással és az indokolással kapcsolatos szabályokat, valamint, hogy a tényállás tárgyilag pontos-e, a Bizottság a tényállással kapcsolatban nem követett-e el nyilvánvaló mérlegelési hibát és hatáskörrel való visszaélést. A közösségi bíróság nem helyettesítheti a saját gazdasági mérlegelésével az olyan határozat kibocsátója által végzett gazdasági mérlegelést, amelynek jogszerűségi felülvizsgálatát kérték tőle.

   (vö. 84–86., 146–148., 163–164. pont)

9.  Ahhoz, hogy valamely megállapodás mentességben részesüljön az EK 81. cikk (3) bekezdése címén, hozzá kell járulnia az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához. E hozzájárulás nem azokkal az előnyökkel azonos, amelyekből a megállapodásban érintett vállalkozások a tevékenységükkel kapcsolatban részesülnek, hanem azokkal az érzékelhető objektív előnyökkel egyezik meg, amelyek ellentételezhetik a versenynek okozott hátrányokat.

   Az adott időszakra engedélyezett mentességhez szükségesnek bizonyulhat a megállapodásból származó előnyök megvalósulásának a jövőre vonatkozó elemzése, és elég, ha a Bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján arra a meggyőződésre jut, hogy annak a valószínűsége, hogy az érzékelhető objektív előny megvalósul, elegendő mértékű annak feltételezéséhez, hogy a megállapodás ilyen előnnyel jár.

   A Bizottság eljárása tehát magában foglalhatja annak vizsgálatát, hogy az előterjesztett ténybeli érvek és bizonyítékok fényében valószínűsíthető-e, hogy az érintett megállapodás lehetővé teszi az érzékelhető objektív előnyökből való részesedést, vagy sem.

   Másfelől az érzékelhető objektív előny fennállása nem szükségképpen feltételezi, hogy valamennyi kiegészítő pénzügyi eszközt a kutatás és fejlesztés célját szolgáló beruházásra kellene fordítani.

   (vö. 92–94., 120. pont)