C-480/06. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Németországi Szövetségi Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — 92/50/EGK irányelv — Hulladékkezelési szolgáltatások odaítélésére vonatkozó hivatalos európai közbeszerzési eljárás hiánya — Helyi önkormányzatok közötti együttműködés”

J. Mazák főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. február 19.   I ‐ 4749

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2009. június 9.   I ‐ 4762

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 92/50 irányelv – Hatály

(92/50 tanácsi irányelv, 1. cikk)

Nem tartozik a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 irányelv hatálya alá a mind a közszolgáltatás ellátását – azaz a hulladékok termikus hasznosítását – célzó létesítmény jövőbeli megépítésének és üzemeltetésének alapját, mind pedig annak jogi keretét jelentő szerződés, feltéve hogy magánfél részvétele nélkül kizárólag hatóságok kötötték, továbbá nem írja elő, és nem is határozza meg előre a hulladékkezelő létesítmény megépítéséhez és üzemeltetéséhez esetlegesen szükséges szerződések odaítélését.

A közjogi hatóság ugyanis a közfeladatait végrehajthatja saját eszközeivel vagy más közjogi hatóságokkal együttműködve, anélkül hogy köteles lenne igénybe venni a szervezeti egységeihez nem tartozó, külső jogalanyokat. E tekintetben egyrészről a közösségi jog egyáltalán nem kötelezi a hatóságokat arra, hogy közszolgáltatási feladataik közös ellátása érdekében különleges jogi formához folyamodjanak. Másrészről a hatóságok közötti hasonló együttműködés nem kérdőjelezheti meg a közbeszerzésre vonatkozó közösségi szabályok elsődleges célját, azaz a szolgáltatások szabad mozgását és a torzulásmentes verseny megnyitását valamennyi tagállamban, mivel ezen együttműködés végrehajtását kizárólag a közérdek szolgálatán alapuló megfontolások és követelmények határozzák meg, és biztosítva van a 92/50 irányelvben előírt, az érdekeltek közötti egyenlő bánásmód elve, ily módon egyetlen magánvállalkozás sem kerül versenytársaival szemben előnyösebb helyzetbe.

(vö. 44–45., 47. pont)