C-468/06–C-478/06. sz. egyesített ügyek

Sot. Lélos kai Sia EE és társai

kontra

GlaxoSmithKline AEVE Farmakeftikon Proïonton, korábban: Glaxowellcome AEVE

(az Efeteio Athinon [Görögország]) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

„EK 82. cikk — Erőfölénnyel való visszaélés — Gyógyszerkészítmények — Párhuzamos exportot végző gyógyszer-nagykereskedők részére történő szállítás megtagadása — A megrendelések szokványos jellege”

D. Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. április 1-je   I - 7144

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2008. szeptember 16.   I - 7174

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – A más tagállamokba exportáló nagykereskedők részére történő szállítás megtagadása – Feltételek – A hatékony verseny megszűnéséhez vezető megtagadás

   (EK 82. cikk)

2. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – A szállítás megtagadása – Feltételek

   (EK 3. cikk, (1) bekezdés, g) pont és EK 82. cikk)

3. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – A más tagállamokba exportáló nagykereskedők részére történő szállítás megtagadása – A gyógyszerkészítmények ágazata – A gyógyszerek végső fogyasztók számára történő párhuzamos szállításának hatása a megtagadás visszaélésszerű jellegére

   (EK 82. cikk)

4. Verseny – Közösségi szabályok – Tárgyi hatály – A párhuzamos export tiltására vagy korlátozására irányuló magatartások – Bennfoglaltság

   (EK 3. cikk, (1) bekezdés, g) pont, EK 81. és EK 82. cikk)

5. Verseny – Közösségi szabályok – Tárgyi hatály – A nemzeti árszabályozás alá tartozó gyógyszerkészítmények ágazata – Bennfoglaltság

   (EK 81. és EK 82. cikk)

6. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – A más tagállamokba exportáló nagykereskedők részére történő szállítás megtagadása – Gyógyszerkészítmények ágazata – A gyógyszerek árára vonatkozó nemzeti szabályozás hatása a megtagadás visszaélésszerű jellegére

   (EK 3. cikk, (1) bekezdés, g) pont és EK 82. cikk)

1.  A korábbi üzletfél megrendelései teljesítésének az adott termék piacán erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás általi megtagadása az erőfölény EK 82. cikk szerinti visszaélést megvalósító kihasználásának minősül akkor, ha e magatartás objektív indok nélkül megszüntetheti a kereskedelmi partner által támasztott versenyt. Abban az esetben, ha az adott vállalat egy tagállamban megtagadja termékeinek olyan nagykereskedők részére történő szállítását, amelyek e termékeket más tagállamokba exportálják, ez a magatartás nemcsak annyiban hat ki a versenyre, hogy a szállítás megtagadása az első tagállam piacán akadályozza a nagykereskedők tevékenységét, hanem abban a tekintetben is, hogy az e nagykereskedők által a termékek más tagállamokbeli piacain támasztott hatékony verseny megszűnéséhez vezet.

   (vö. 34–35. pont)

2.  Valamely termék forgalmazása tekintetében erőfölényben lévő vállalkozás – részesülvén az ismert és a fogyasztók által nagyra becsült márkanév presztízsében – nem szüntetheti be a szállításokat egy régi és a kereskedelmi szokásokat tiszteletben tartó vevőjének, ha e vevő megrendelése nem tér el a szokványostól. Az ilyen magatartás ellentétes az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjában megállapított célokkal, amelyeket az EK 82. cikk második bekezdésének b) és c) pontja fejt ki részletesebben, mivel az eladás megtagadása az értékesítés fogyasztók kárára történő korlátozását jelenti, és olyan megkülönböztetést hoz létre, amely egészen az érintett piacon lévő kereskedelmi partnerek kiiktatásáig is elmehet.

   (vö. 49. pont)

3.  Annak eldöntése érdekében, hogy az olyan tagállamokba irányuló párhuzamos exportot folytató nagykereskedőktől érkező megrendelések teljesítésének, ahol a kérdéses gyógyszerek ára magasabban van meghatározva, valamely, bizonyos gyógyszerek kereskedelmének nemzeti piacán erőfölényben lévő gyógyszeripari vállalat általi megtagadása az EK 82. cikkben – különösen annak második bekezdése b) pontjában – szereplő tilalomba ütközik-e, azt kell megvizsgálni, hogy léteznek-e olyan objektív megfontolások, amelyeket figyelembe véve az ilyen magatartás nem tekintendő a vállalkozás erőfölényével való visszaélésnek.

   E tekintetben az ilyen vállalkozás nem hivatkozhat arra a tényre, hogy az általa korlátozni kívánt párhuzamos export előnyeiből a végső fogyasztók csak igen csekély mértékben részesülnek. A gyógyszereknek alacsony gyógyszerárak által jellemzett tagállamból magas gyógyszerárak által jellemzett tagállamba történő párhuzamos exportja ugyanis elvileg alternatív beszerzési forrást nyújt ez utóbbi tagállam fogyasztói számára, és így szükségszerűen bizonyos előnyökkel jár e gyógyszerek végső fogyasztói számára. A párhuzamos kereskedelem mint alternatív beszerzési forrás vonzereje az importőr országban abban rejlik, hogy az azt folytató vállalatok képesek e tagállam piacán adott termékeket olcsóbban kínálni, mint a gyógyszeripari vállalkozások. E tényből kifolyólag a párhuzamos kereskedelem – még azokban az országokban is, ahol a gyógyszerárak államilag szabályozottak – nyomást képes kifejteni az árakra, és így nemcsak az egészségbiztosítási pénztárak számára nyújt előnyöket, hanem az érintett betegek számára is, hiszen a gyógyszerár ez utóbbiak által viselendő része is csökken. Ezenkívül a gyógyszerek tagállamok közötti párhuzamos kereskedelme alkalmas arra, hogy növelje azon források választékát, amelyekből az importőr állam közületei közbeszerzési eljárás keretében beszerezhetik a gyógyszereket, és amely eljárások keretében a párhuzamos importőrök alacsonyabb áron kínálhatnak gyógyszereket.

   (vö. 38–39., 51., 53., 55–57. pont)

4.  Az EK 81. cikk alkalmazásának keretében a gyártó és az értékesítő közötti azon megállapodás, amely abba az irányba hat, hogy visszaállítsa a tagállamok közötti kereskedelem nemzeti korlátait, alkalmas arra, hogy gátolja a Szerződés azon célkitűzésének megvalósulását, hogy a nemzeti piacokat integrálja egy közös piac létrehozásával. Ily módon a piacok nemzeti alapú részekre töredezését és a tagállami piacok összeépülésének megnehezítését – így többek között a párhuzamos export tiltását vagy korlátozását – célzó megállapodásokat a közösségi bíróság olyan megállapodásoknak minősítette, amelyek tárgya a Szerződés említett cikke értelmében vett versenykorlátozás. A Szerződés említett és azon célkitűzésének fényében, amely szerint meg kell akadályozni a belső piaci verseny torzulását, sem vonható ki az EK 82. cikkben szereplő tilalom hatálya alól az erőfölényben lévő vállalkozás azon magatartása, amelynek célja a tagállamok közötti párhuzamos kereskedelem teljes kizárása – e magatartás ugyanis a nemzeti piacok egymástól való elzárásával megszünteti a hatékony versenynek az importőr állam végső fogyasztói számára az ellátás és az ár terén nyújtott előnyeit.

   (vö. 65–66. pont)

5.  Az a körülmény, hogy a gyógyszerkészítmények ágazatában fennáll az állami árszabályozás bizonyos foka, nem zárhatja ki a közösségi versenyjog szabályainak alkalmazását. Egyrészt ugyanis az e termékek eladási árát és támogatását illető tagállami ellenőrzés nem vonja ki teljesen e termékek árait a kereslet és kínálat törvényének hatása alól. Másrészt, ha a gyógyszerkészítményt a jogosultnak időleges monopóliumot nyújtó szabadalom védi, a szabadalom kimerüléséig az árverseny a verseny egyetlen lehetséges formája, amely a gyártó és a forgalmazó, illetve a párhuzamos kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások és a tagállami értékesítők között fennállhat.

   (vö. 61., 64., 67. pont)

6.  A gyógyszerek ára hatósági szabályozásának intenzitása nem mentesíti a párhuzamos kereskedelmet folytató nagykereskedők számára való szállításnak az erőfölényben lévő gyógyszeripari vállalkozás általi megtagadását annak visszaélésszerű jellegétől. Mindazonáltal az ilyen vállalkozásnak rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy ésszerű és üzleti érdekei védelmének szükségességéhez mérten arányos intézkedéseket tehessen.

   Márpedig, nem szabad arról megfeledkezni, hogy azon tagállamok esetében, amelyek hatósági ármeghatározást alkalmaznak, ezen állami beavatkozás egy azon tényezők közül, amelyek lehetőséget teremtenek a párhuzamos kereskedelemre. Ezenkívül, figyelemmel a Szerződésnek a fogyasztók torzulásmentes verseny általi védelmére és a nemzeti piacok integrációjára vonatkozó célkitűzéseire, a versenyjogi szabályok azon értelmezését is kerülni kell, amely szerint valamely erőfölényben lévő gyógyszeripari vállalkozás üzleti érdekeinek védelmére rendelkezésre álló egyetlen eszköze az marad, hogy egyáltalán ne hozza forgalomba gyógyszereit abban a tagállamban, ahol azok árát viszonylag alacsonyan állapítják meg.

   Annak értékeléséhez, hogy a szállítás párhuzamos exportot folytató vállatok irányában az ilyen gyógyszeripari vállalkozás részéről történő megtagadása ésszerű és arányos intézkedésnek minősül-e, azt kell tehát megvizsgálni, hogy a nagykereskedők megrendelései a szokványostól eltérő jellegűek-e, a vállalkozás és az érintett nagykereskedők között korábban fennálló üzleti kapcsolatokra, valamint a megrendelések nagysága és az érintett tagállam piaca által támasztott szükségletek arányára figyelemmel.

   Bár elfogadhatatlan, hogy egy ilyen gyógyszeripari vállalkozás felhagy egy korábbi üzletfele által leadott megrendelések teljesítésével, pusztán abból az okból, hogy ez utóbbi az adott tagállam piacának ellátása mellett a megrendelt mennyiség egy részét más, magasabb árak által jellemzett tagállamokba exportálja, a gyógyszeripari vállalkozás számára megengedett kell, hogy legyen, hogy ésszerű és arányos keretek között fellépjen üzleti érdekeinek azon fenyegetése ellen, ami abból származik, hogy egy vállalkozás csak azért rendel jelentős mennyiséget egy bizonyos termékből, hogy azt azután párhuzamos export révén más tagállamokban értékesítse.

   Az EK 82. cikket tehát úgy kell értelmezni, hogy az érintett gyógyszerpiacon erőfölényben lévő vállalkozás, amely az egyes nagykereskedők által az egyik tagállamból egy másikba irányuló párhuzamos export megakadályozása végett megtagadja az e nagykereskedők által leadott szokványos jellegű megrendelések teljesítését, visszaél az erőfölényével. A nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy a szóban forgó megrendelések szokványos jellegűek voltak-e, figyelemmel az azok mérete és az adott tagállam piacának szükségletei közti arányra, valamint a vállalkozás és az érintett nagykereskedők között korábban fennálló üzleti kapcsolatokra.

   (vö. 67–71., 73., 77. pont és a rendelkező rész)