—

a Sot. Lélos kai Sia EE (C-468/06. sz. ügy) képviseletében S. E. Kiliakovou dikigoros,

—

a Farmakemporiki AE Emporias kai Dianomis Farmakeftikon Proïonton (C-469/06. és C-471/06. sz. ügyek), a Konstantinos Xydias kai Sia OE (C-470/06. sz. ügy), az Ionas Stroumsas EPE (C-472/06. és C-473/06. sz. ügyek), a Pharmakapothiki Pharma-Group Messinias AE (C-474/06. sz. ügy), valamint a K. P. Marinopoulos AE Emporias kai Dianomis Pharmakeftikon Proïónton (C-475/06. és C-476/06. sz. ügyek) képviseletében L. Roumanias és G. Papaïoannou dikigoroi,

—

a Kokkoris D. Tsánas K. EPE és társai (C-477/06. és C-478/06. sz. ügyek) képviseletében G. Mastorakos dikigoros,

—

a Glaxosmithkline AEVE Farmakeftikon Proïonton képviseletében A. Komninos, D. Kyriakis, T. Kloukinas és S. Zervoudaki dikigoroi, I. Forrester QC és A. Schulz Rechtsanwalt,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Arena avvocato dello Stato,

—

a lengyel kormány képviseletében E. Ośniecka-Tamecka, P. Kucharski és T. Krawczyk, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében T. Christoforou, F. Castillo de la Torre és E. Gippini Fournier, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az EK 82. cikk értelmezésére vonatkoznak.

2

A kérelmeket a Sot. Lélos kai Sia EE, Farmakemporiki AE Emporias kai Dianomis Farmakeftikon Proïonton, a Konstantinos Xydias kai Sia OE, a Ionas Stroumsas EPE, a Pharmakapothiki Pharma-Group Messinias AE, a K. P. Marinopoulos AE Emporias kai Dianomis Pharmakeftikon Proïonton és a Kokkoris D. Tsánas K. EPE és társai gyógyszer-nagykereskedők (a továbbiakban: az alapügyek felperesei) és a GlaxoSmithKline AEVE Farmakeftikon Proïonton (a továbbiakban: GSK AEVE), korábban: Glaxowellcome AEVE közötti eljárásban terjesztették elő, az egyes gyógyszereket illető megrendeléseik teljesítésének az utóbbi vállalkozás általi megtagadása tárgyában.

3

Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának megállapítását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő felvételüket szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló, 1988. december 21-i 89/105/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 345. o.) bizonyos követelményeket állít fel, amelyeket a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk azon nemzeti intézkedések alkalmazása során, amelyek az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának ellenőrzését vagy a nemzeti egészségbiztosítási rendszer által fedezett gyógyszerek körének korlátozását célozzák.

4

A szóban forgó irányelv második és negyedik preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

„mivel a tagállamok gazdasági természetű intézkedéseket fogadtak el a gyógyszerek forgalomba hozataláról a vonatkozó közegészségügyi kiadások ellenőrzése céljából; mivel a gyógyszerek piacán fennálló verseny nem kielégítő volta vagy hiánya következtében az ilyen intézkedések a gyógyszerek árának közvetlen és közvetett ellenőrzését is magukban foglalják, valamint kiterjednek olyan termékek körének korlátozására, amelyek árához az egészségbiztosítási rendszerek támogatást adnak;

mivel az ilyen intézkedések elsődleges célja a közegészség színvonalának javítása a megfizethető árú gyógyszerekkel történő megfelelő ellátás biztosításával; mivel ezeknek az intézkedéseknek a további célja ugyanakkor az, hogy kedvező hatást gyakoroljanak a gyógyszerek gyártásának hatékonyságára, és hogy ösztönözzék az új gyógyszerek kutatására és fejlesztésére irányuló tevékenységet, amelynek függvénye végső soron a Közösségen belüli közegészségügy magas színvonalának fenntartása;

mivel az egymástól eltérő intézkedések akadályozhatják vagy torzíthatják a gyógyszerek Közösségen belüli kereskedelmét, és ezáltal közvetlen hatással lehetnek a gyógyszerek közös piacának működésére;”.

5

A 2004. március 31-i 2004/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 136., 34. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 262. o.) módosított, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 311., 67. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o.) 81. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok egy másik tagállam által kiállított nagykereskedelmi forgalmazási engedély jogosultjának esetében – amennyiben gyógyszerészeknek, illetve a lakossági gyógyszerellátásra engedéllyel rendelkező vagy arra jogosult személyeknek szállít gyógyszereket – nem állapítanak meg szigorúbb kötelezettséget, különösen közellátási kötelezettséget, mint amilyeneket azoktól a személyektől követelnek meg, akiknek ők maguk engedélyezték hasonló tevékenység végzését.

Valamely gyógyszer forgalombahozatali engedélyének jogosultja és az említett, valamely tagállamban ténylegesen forgalomba hozott gyógyszer forgalmazói felelősségvállalásuk keretein belül biztosítják a gyógyszertáraknak és a gyógyszerellátásra engedéllyel rendelkező személyeknek az említett gyógyszerrel való megfelelő és folyamatos ellátását, annak érdekében, hogy a kérdéses tagállamban a betegek szükségletét fedezzék.

Ezenkívül az e cikk végrehajtására irányuló intézkedéseknek a közegészségügy védelme szempontjából indokoltnak kell lenniük, valamint arányosnak az ilyen jellegű védelem célkitűzésével, az [EK-]Szerződés szabályainak, különösen az áruk szabad mozgására és a versenyre vonatkozó szabályoknak megfelelően.”

6

A monopóliumok és oligopóliumok ellenőrzéséről, valamint a szabad verseny védelméről szóló 703/1977. sz. görög törvény (FEK A’ 278) 2. cikke lényegében megfelel az EK 82. cikk rendelkezéseinek.

7

Az 1316/1983. sz. görög törvény 29. cikkének rendelkezései szerint mindenki, aki gyógyszerkészítmények forgalombahozatali engedélyével rendelkezik, köteles a piacot rendszeresen ellátni az általa előállított vagy importált termékkel.

8

Ezenkívül a görög jog külön engedélyhez köti a gyógyszer-nagykereskedői tevékenység folytatását, és az ezzel foglalkozókat arra kötelezi, hogy a gyógyszerkészítmények egy körét illetően lássák el egy meghatározott földrajzi terület szükségleteit.

9

A GSK AEVE az Egyesült Királyság területén levő székhellyel rendelkező, gyógyszerkészítmények kutatásával és gyártásával foglalkozó GlaxoSmithKline plc (a továbbiakban: GSK plc) görög leányvállalata. A GSK AEVE tevékenységét a GSK csoport (a továbbiakban: GSK) által szállított gyógyszerkészítmények görögországi importja, tárolása és forgalmazása képezi. Így a Görög Köztársaság területén e vállalkozás rendelkezik többek között az Imigran, a Lamictal és a Serevent termékek forgalombahozatali engedélyével, amelyek fejfájás, epilepszia és asztma kezelésére szolgálnak (a továbbiakban: szóban forgó gyógyszerek), és amelyek kiadása így Görögországban orvosi rendelvényhez van kötve.

10

Az alapügyek felpereseinek mindegyike több éve a GSK AEVE-től vásárolja e három gyógyszert, azok valamennyi formájában, hogy azután azokat a görög piacon és más tagállamokban forgalmazzák.

11

2000 októberének vége felé a GSK AEVE a szóban forgó gyógyszereknek a görög piacon önhibáján kívüli okból fellépett hiányára hivatkozva jelezte, hogy átalakítja e piacon értékesítési rendszerét. 2000. november 6-tól nem teljesítette az alapügyek felpereseinek megrendeléseit, és saját maga kezdte értékesíteni e gyógyszereket a görög kórházak és gyógyszertárak számára a Farmacenter AE társaság (a továbbiakban: Farmacenter) közvetítésével.

12

2000 decemberének folyamán a GSK AEVE eljárást indított az Epitropi Antagonismounál (versenybizottság) annak érdekében, hogy nemleges megállapítást szerezzen azt illetően, hogy új értékesítési politikája – melynek jegyében közvetlenül értékesíti a gyógyszereket a görög kórházak és gyógyszertárak számára – nem sérti a 703/1977. törvény 2. cikkét.

13

2001 februárjában – úgy ítélve meg, hogy a görög piac gyógyszerellátása bizonyos mértékben normalizálódott, és hogy a kórházak és a gyógyszertárak készleteit ismét feltöltötték – a GSK AEVE ismét megkezdte az alapügyek felperesei és más gyógyszer-nagykereskedők szóban forgó gyógyszerekkel való korlátozott mértékű ellátását, és röviddel ezután beszüntette a Farmacenterrel folytatott együttműködést.

14

Ezt követően a GSK AEVE visszavonta a nemleges megállapításra irányuló kérelmét, viszont 2001 februárjában újabb ilyen, nemleges megállapítás iránti kérelmet nyújtott be értékesítési politikáját illetően, amit 2001 decemberében újabb ilyen tárgyú kérelemmel cserélt fel. Az Epitropi Antagonismouval folytatott megbeszélések nyomán a GSK AEVE beleegyezett abba, hogy a tagállami fogyasztást 18%-kal meghaladó mennyiségű gyógyszert szállítson.

15

Mindeközben az alapügyek felperesei és egyéb gyógyszer-nagykereskedők, valamint egyes görög gyógyszerész- és nagykereskedő egyesületek eljárást indítottak az Epitropi Antagonismounál annak érdekében, hogy az állapítsa meg, hogy a GSK AEVE és a GSK plc által a szóban forgó gyógyszereket illetően alkalmazott értékesítési politika a 703/1977. törvény 2. cikke és az EK 82. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.

16

2001. augusztus 3-án az Epitropi Antagonismou ideiglenes intézkedéseket előíró határozatával arra kötelezte a GSK AEVE-t, hogy a jelen ügyben a végleges határozat meghozataláig teljesítse az alapügyek felpereseinek a szóban forgó gyógyszereket illető megrendeléseit. A GSK AEVE a Dioikitiko Efeteio Athinonhoz (athéni közigazgatási fellebbviteli bíróság) a végrehajtás felfüggesztésére és a határozat megsemmisítésére irányuló kereseteket terjesztett be, amelyeket e bíróság elutasított.

17

Amint a GSK AEVE tájékoztatta az Ethnikos Organismos Farmakont (nemzeti gyógyszerintézet) arról, hogy nehézségei támadtak a nagykereskedők által kívánt mennyiségek szállításakor, ez utóbbi 2001. november 27-én körlevelet tett közzé, amely azt írta elő a gyógyszervállalkozások és valamennyi gyógyszerforgalmazó számára, hogy azok a rendelvényköteles gyógyszerek iránti szükséglet 125%-ának megfelelő mennyiséget szállítsanak.

18

2001. április 30. és 2002. november 11. között az alapügy valamennyi felperese keresetet nyújtott be a Polymeles Protodikeio Athinonhoz (athéni elsőfokú bíróság), arra való hivatkozással, hogy a gyógyszerellátás GSK AEVE általi megszakítása, valamint a Farmacenter közvetítésével történő forgalmazás tisztességtelen és versenyellenes piaci magatartásnak és a GSK AEVE szóban forgó gyógyszerek piacán fennálló erőfölényével való visszaélésnek minősül. Fellebbezésükben a felperesek azt kérték, hogy a bíróság a GSK AEVE-t kötelezze egyfelől arra, hogy lássa el őket a 2000. január 1-jétőloktóber 31-ig terjedő időszak havi átlagának megfelelő havi gyógyszermennyiséggel, másfelől pedig hogy fizessen nekik a kamatokat és az elmaradt hasznot is magában foglaló kártérítést. Egyes keresetekben azt is külön kérték, hogy a GSK AEVE-t a bíróság kötelezze arra, hogy a jövőben fent említett időszak havi átlagánál bizonyos százalékkal nagyobb gyógyszermennyiséget szállítson.

19

Az Epitropi Antagonismou, amelyhez a jelen ítélet 15. pontjában említett panaszt és a nemleges megállapítási iránti kérelmet is benyújtották, 2003. január 22-i határozatával egy sor, az EK 82. cikk értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé, mely előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság Hivatala C-53/03. számmal vett nyilvántartásba.

20

2003 januárja és októbere között a Polymeles Protodikeio Athinon határozott az alapügyek felperesei által a GSK AEVE-vel szemben benyújtott keresetek tárgyában. E bíróság a kereseteket az elmaradt haszon megtérítésére irányuló kérelmet leszámítva elfogadhatónak nyilvánította, azonban azokat mint megalapozatlanokat elutasította, arra hivatkozva, hogy a szállítás GSK AEVE általi megtagadása nem volt indokolatlan, így nem minősülhet erőfölénnyel való visszaélésnek.

21

Az alapügyek felperesei ezen ítéletek ellen fellebbezést nyújtottak be az Efeteio Athinonhoz (athéni fellebbviteli bíróság). Az ügyek egy részében a GSK AEVE fellebbezési ellenkérelmet nyújtott be. E bíróság azonban egyes előtte folyó ügyekben felfüggesztette az eljárást addig, amíg a Bíróság határoz az Epitropi Antagonismou által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában.

22

A C-53/03. sz., Syfait és társai ügyben 2005. május 31-én hozott ítéletében (EBHT 2005., I-4609. o.) a Bíróság kimondta, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az Epitropi Antagonismou által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására, mivel ez utóbbi nem minősül bíróságnak az EK 234. cikk értelmében.

23

Mivel úgy vélte, hogy ítéleteinek meghozatalához ugyanazokra a kérdésekre kell választ kapnia, amelyeket az Epitropi Antagonismou terjesztett a Bíróság elé, az Efeteio Athinon úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatali kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

2006. szeptember 1-jén hozott 318/V/2006. határozatában az Epitropi Antagonismou döntött a GSK által hozzá benyújtott panaszokról. E határozatban megállapította, hogy figyelemmel a más gyógyszerekkel való helyettesíthetőségre, a GSK nincs erőfölényben az Imigran és a Serevent gyógyszerek piacán, viszont tekintettel arra, hogy az epilepsziában szenvedő betegek számára nehézségekkel járhat az e betegség kezelésére szolgáló más gyógyszerekre való átállás, a GSK erőfölénnyel rendelkezik a Lamictal gyógyszer esetében.

25

Ugyanebben a határozatban az Epitropi Antagonismou azt is kimondta, hogy a GSK megsértette a 703/77. törvény 2. cikkét a 2000 novemberétől 2001 februárjáig terjedő időszakban, viszont a 2001 februárját követő időszakra nézve nem állapítható meg e rendelkezés megsértése, valamint hogy az EK 82. cikket egyik időszakban sem sértették meg.

26

Az alapügyek felperesei e határozat megsemmisítését kérték a Dioikitiko Efeteio Athinontól.

27

A Bíróság elnökének 2007. január 29-i végzésével a C-468/06–C-478/06. sz. ügyeket az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítették.

28

Együttesen vizsgálandó kérdéseivel az azokat előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az EK 82. cikk által tiltott gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az, ha egy, bizonyos gyógyszerek nemzeti piacán erőfölényben lévő gyógyszeripari vállalkozás megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által hozzá intézett megrendelések teljesítését amiatt, hogy ez utóbbiak egyéb tagállamokba irányuló párhuzamos exportot folytatnak.

29

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság egy sor tényező – úgymint a gyógyszerágazat tagállamokban jelenlevő állami szabályozottságának foka, a párhuzamos kereskedelem gyógyszeripari vállalkozások bevételére gyakorolt hatása és a végső fogyasztónak a párhuzamos kereskedelem előnyeiből való részesülésének eshetősége – relevanciája felől kérdezi a Bíróságot.

30

A Bírósághoz benyújtott észrevételeiben a GSK AEVE arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem minősül visszaélésnek az, hogy megtagadta az alapügyek felperesei által kért gyógyszermennyiség szállítását. Egyfelől ugyanis nincs szó a szállítás valódi megtagadásáról, amennyiben egy 2000 novembere és 2001 februárja közötti néhány hetes időszakot leszámítva késznek mutatkozott a nagykereskedők elégséges mennyiséggel való ellátására. Másfelől pedig nem hozta ez utóbbiakat olyan helyzetbe, hogy azoknak a piacról való kiszorulás kockázatával kellett volna szembenézniük, hiszen e szállítmányok biztosították a görög piac teljes szükségletének ellátását, sőt még azon túli szükségletek kielégítését is lehetővé tették.

31

A GSK AEVE szerint azok a tényezők, amelyek alapján meg kell ítélni, hogy egy adott termék szállítását megtagadó vállalkozás magatartása visszaélést valósít-e meg, az adott helyzet gazdasági és szabályozási kontextusától függenek. Ami tehát a gyógyszerellátás párhuzamos kereskedelem megszorítása érdekében való korlátozását illeti, figyelembe kell venni az árak és az értékesítés a gyógyszerágazatban mindenütt jelen lévő állami szabályozását, a korlátozatlan párhuzamos kereskedelemnek a gyógyszeripari vállalkozások kutatás és fejlesztés terén végzett befektetéseire való negatív következményeit, valamint azt is, hogy e kereskedelem hasznaiból a gyógyszerek végső fogyasztói igen csekély mértékben részesülnek.

32

Ezzel szemben az alapügyek felperesei, a Bizottság, valamint az olasz és a lengyel kormányok észrevételeikben úgy ítélik meg, hogy főszabály szerint az EK 82. cikk szerinti erőfölénnyel való visszaélésnek minősül az, ha egy erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás megtagadja gyógyszerek nagykereskedők részére történő szállítását avégből, hogy korlátozza a párhuzamos kereskedelmet. Egyetlen, a kérdést előterjesztő bíróság által említett, a GSK AEVE által a szállítás megtagadásának igazolására felhozott tényező sem alkalmas arra, hogy mentesítse e magatartást annak visszaélésszerű jellegétől.

33

Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 82. cikk értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. E cikk második francia bekezdésének b) pontja szerint ilyen visszaélésnek minősül különösen: a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára.

34

A Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a korábbi üzletfél megrendelései teljesítésének az adott termék piacán erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás általi megtagadása az erőfölény az EK 82. cikk szerinti visszaélést megvalósító kihasználásának minősül akkor, ha e magatartás objektív indok nélkül megszüntetheti a kereskedelmi partner által támasztott versenyt (lásd ebben az értelemben a Bíróság 6/73. és 7/73. sz., Istituto Chemioterapico Italiano és Commercial Solvents kontra Bizottság egyesített ügyekben 1974. március 6-án hozott ítéletének [EBHT 1974., 223. o.] 25. pontját és a 27/76. sz., United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ügyben 1978. február 14-én hozott ítéletének [EBHT 1978., 207. o.] 183. pontját).

35

Abban az esetben, ha az adott vállalkozás egy tagállamban megtagadja termékeinek olyan nagykereskedők részére történő szállítását, amelyek e termékeket más tagállamokba exportálják, ez a magatartás nemcsak annyiban hat ki a versenyre, hogy a szállítás megtagadása az első tagállam piacán akadályozza a nagykereskedők tevékenységét, hanem abban a tekintetben is, hogy az e nagykereskedők által a termékek más tagállamokbeli piacain támasztott hatékony verseny megszűnéséhez vezet.

36

A jelen esetben az alapügyben szemben álló felek között nincs vita azt illetően, hogy a GSK AEVE azért tagadta meg a görög nagykereskedők megrendeléseinek teljesítését, hogy korlátozza az ez utóbbiak által folytatott, olyan egyéb tagállamokba irányuló párhuzamos exportot, ahol a szóban forgó gyógyszerek ára magasabb.

37

A gyógyszerkészítményektől különböző egyéb ágazatok tekintetében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy erőfölénnyel való visszaélésnek minősül az erőfölényben levő vállalkozás azon magatartása, amellyel az általa értékesített termékek párhuzamos kereskedelmét igyekszik korlátozni – többek között ha e magatartás a párhuzamos import fékezését idézi elő azáltal, hogy kiegyenlíti a Közösség egyéb értékesítési területein alkalmazott alacsonyabb árakat (lásd ebben az értelemben a Bíróság 26/75. sz., General Motors Continental kontra Bizottság ügyben 1975. november 13-án hozott ítéletének [EBHT 1975., 1367. o.] 12. pontját), vagy ha arra irányul, hogy akadályozza a termékeknek a vállalkozás saját értékesítési hálózatával szemben versenyt támasztó újbóli behozatalát (a Bíróság 226/84. sz., British Leyland kontra Bizottság ügyben 1986. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1986., 3263. o.] 24. pontja). A párhuzamos import ugyanis a közösségi jog védelmét élvezi, mivel elősegíti a tagállamok közti kereskedelem fejlődését és a verseny megerősítését (a Bíróság C-373/90. sz. X-ügyben 1992. január 16-án hozott ítéletének [EBHT 1992., I-131. o.] 12. pontja).

38

Márpedig a GSK AEVE írásbeli észrevételeiben azt állítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által megjelölt tényezők olyan objektív indokoknak minősülnek, amelyek fennállása esetén nem tekinthető erőfölénnyel való visszaélésnek az, hogy a gyógyszeripari vállalkozás a tagállami piac szükségleteinek ellátására korlátozza a gyógyszerek szállítását, ha a megrendelések olyan nagykereskedőktől érkeznek, amelyek olyan tagállamokba irányuló párhuzamos exportot folytatnak, ahol a kérdéses gyógyszerek ára magasabban van meghatározva.

39

Annak eldöntése érdekében, hogy az ilyen nagykereskedők számára történő gyógyszerszállítások valamely gyógyszeripari vállalkozás általi megtagadása az EK 82. cikkben – különösen annak második bekezdése b) pontjában – szereplő tilalomba ütközik-e, meg kell tehát vizsgálni, hogy – amint azt a GSK AEVE állítja – léteznek-e olyan objektív megfontolások, amelyeket figyelembe véve az ilyen magatartás nem tekintendő a vállalkozás erőfölényével való visszaélésnek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott United Brands et United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet 184. pontját és a Bíróság C-95/04. P. sz., British Airways kontra Bizottság ügyben 2007. március 15-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-2331. o.] 69. pontját).

40

A fent hivatkozott United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítéletre támaszkodva a GSK AEVE észrevételezi, hogy valamely erőfölényben lévő vállalkozás nem köteles teljesíteni a szokványostól eltérő megrendeléseket, és megteheti a méltányolható üzleti érdekeinek védelme által megkívánt ésszerű intézkedéseket.

41

Ami közelebbről a gyógyszerkészítmények ágazatát illeti, a GSK AEVE először is előadja, hogy ebben az ágazatban – ahol a tagállami hatóságok beavatkozása megakadályozza azt, hogy a gyógyszergyártók szokásos versenyfeltételek szerint alakítsák ki üzletmenetüket – nem működik a márkán belüli verseny védelmének általános logikája.

42

Egyfelől ugyanis a gyógyszeripari vállalkozások nem képesek termékeik árainak ellenőrzésére, hiszen azokat tagállami hatóságok állapítják meg különböző szinteken, és amely hatóságok ráadásul – nemzeti egészségügyi rendszerek létezése esetén – gyógyszervásárlókként is fellépnek. Még ha az árak e hatóságok és a gyógyszeripari vállalkozások közötti tárgyalások eredményeként is kerülnek meghatározásra, önmagában az, hogy azokat e vállalkozások elfogadják, nem jelenti azt, hogy azok fedezik az adott gyógyszerkészítmény kifejlesztésének állandó költségeit. Egyébiránt – függetlenül a gyógyszerek árára vonatkozó megállapodástól – a tagállamok képesek árcsökkentés kikényszerítésére.

43

Másfelől a gyógyszergyártókat pontosan meghatározott kötelezettségek terhelik a gyógyszerek értékesítését illetően. Míg a gyógyszeripari vállalkozásokat jogszabály kötelezi arra, hogy valamennyi olyan tagállamban értékesítsék termékeiket, ahol forgalombahozatali engedéllyel rendelkeznek, a párhuzamos exportőrök szabadon vihetik át valamely terméket és piacot illető tevékenységüket más piacokra, ha az magasabb haszonkulccsal kecsegtet, ami oda vezethet, hogy bizonyos, az export eredete szerinti tagállamokban hiány léphet fel. Így a párhuzamos kereskedelem negatív következményekkel jár a gyógyszerek gyártásának és értékesítésének előzetes tervezésére.

44

Másodszor a GSK AEVE észrevételezi, hogy a gyógyszerek párhuzamos kereskedelme csökkenti a gyógyszeripari vállalkozások nyereségét, amelyet azok kutatásba és fejlesztésbe fektethetnek annak érdekében, hogy versenyképesek és a befektetők számára vonzók maradhassanak. Ezzel szemben a párhuzamos kereskedelmet folytató forgalmazók egyáltalán nem járulnak hozzá a gyógyszeripari innovációhoz. Ezenkívül azokban a tagállamokban, ahol a gyógyszerárakat viszonylag alacsonyan állapítják meg, veszélybe kerülhet az új gyógyszerek forgalmazása akkor, ha lehetetlenné válik a gyógyszeripari vállalkozások számára eladásaik korlátozása a párhuzamos kereskedelem visszafogása érdekében. Ilyen esetben a gyógyszeripari vállalkozásoknak ahhoz fűződne érdeke, hogy késleltessék új termékeik piacra dobását azokban a tagállamokban, ahol az árak alacsonyak.

45

Harmadszor a GSK AEVE előadja, hogy a végső fogyasztók valójában nem részesülnek a párhuzamos kereskedelem előnyeiből. Mivel ugyanis az ilyen tevékenységet jövedelmezővé tevő árrés túlnyomó részét a közvetítők tartják meg, a párhuzamos kereskedelem nem fejt ki tényleges nyomást a gyógyszerárakra azokban a tagállamokban, ahol az árak magasabbak. Azokban az országokban pedig, ahol a gyógyszerszükségleteket közbeszerzési eljárással fedezik, a párhuzamos importőrök – figyelemmel fellépésük eseti jellegére – nincsenek abban a helyzetben, hogy lejjebb szorítsák az árakat.

46

Elismerve, hogy az EK 82. cikkben rögzített tilalom nem alkalmazandó akkor, ha az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása objektív módon indokolt, a lengyel kormány és a Bizottság hangsúlyozzák, hogy e vállalkozás köteles azt bizonyítani, hogy az általa folytatott magatartás igazolására alkalmas tényezők fennállnak.

47

Hasonlóan a lengyel kormányhoz és a Bizottsághoz, az alapügyek felperesei is úgy ítélik meg, hogy az EK 82. cikk alkalmazása nem térhet el a gyógyszerkészítmények ágazatának esetében az általánostól pusztán amiatt, hogy ebben az ágazatban az árakat közvetlen vagy közvetett módon állami hatóságok állapítják meg. Ugyanis még azokban a tagállamokban is, ahol az árak alacsonyabbak, az adott gyógyszer árát a gyógyszeripari vállalkozásokkal folytatott tárgyalások során határozzák meg, akik nem hozzák forgalomba termékeiket az adott tagállamban akkor, ha az ár számukra nem megfelelő. Egyebekben pedig nincs okozati összefüggés a párhuzamos kereskedelemnek a gyógyszeripari vállalkozások bevételeire gyakorolt hatása és az ilyen vállalkozások kutatásra és fejlesztésre fordított befektetései között. Végül, a gyógyszer párhuzamos kereskedelme a betegek számára is nyújt előnyöket, és lehetővé teszi, hogy a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek megtakarításokat eszközölhessenek.

48

Az alapügyek felperesei ehhez még hozzáteszik, hogy a GSK AEVE által felhozott indokok ellentétben állnak a Bíróságnak az áruk szabad mozgása terén kialakított ítélkezési gyakorlatával, hiszen ezen ítélkezési gyakorlat csak az EK 30. cikkben felsorolt igazolásokat ismeri el.

49

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet 182. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a valamely termék forgalmazása tekintetében erőfölényben lévő vállalkozás – részesülvén az ismert és a fogyasztók által nagyra becsült márkanév presztízsében – nem szüntetheti be a szállításokat egy régi és a kereskedelmi szokásokat tiszteletben tartó vevőjének, ha e vevő megrendelése nem tér el a szokványostól. Ugyanezen ítélet 183. pontjában a Bíróság ehhez hozzátette, hogy az ilyen magatartás ellentétes az EGK-Szerződés 3. cikkének f) pontjában [módosítást követően az EK-Szerződés 3. cikkének g) pontja, jelenleg az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja] megállapított célokkal, amelyeket az EGK-Szerződés 86. cikkének [módosítást követően az EK-Szerződés 86. cikke, jelenleg EK 82. cikk] b) és c) pontja fejt ki részletesebben, mivel az eladás megtagadása az értékesítés fogyasztók kárára történő korlátozását jelenti, és olyan megkülönböztetést hoz létre, amely egészen az érintett piacon lévő kereskedelmi partnerek kiiktatásáig is elmehet.

50

A Bíróság a fent hivatkozott United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet 189. pontjában azt is megjegyzi, hogy noha az erőfölény fennállása nem foszthatja meg az ilyen helyzetben lévő vállalkozást azon jogától, hogy megvédje saját üzleti érdekeit, ha azokat megtámadják, és lehetővé kell tenni számára, hogy ésszerű mértékben módjában álljon az általa megfelelőnek tekintett intézkedéseket meghozni saját, fent említett érdekeinek védelme céljából, mégsem fogadható el az ilyen magatartás, ha annak pontosan az a célja, hogy az erőfölényét megerősítse, és azzal visszaéljen.

51

E tekintetben tehát azt kell megvizsgálni, hogy – amint azt a GSK AEVE állítja – vannak-e a gyógyszerkészítmények ágazatában olyan különleges körülmények, amelyek miatt általános jelleggel kijelenthető, hogy nem minősül visszaélésnek az, ha adott tagállamban egy erőfölénnyel rendelkező vállalkozás megtagadja a más, magasabb gyógyszerárak által jellemzett tagállamokba való párhuzamos exportot folytató üzletfél számára történő szállítást.

52

Először is a GSK AEVE azon érvét kell megvizsgálni, amely szerint a végső fogyasztóknak csak igen kevés előnye származik a párhuzamos kereskedelemből.

53

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a gyógyszereknek alacsony gyógyszerárak által jellemzett tagállamból magas gyógyszerárak által jellemzett tagállamba történő párhuzamos exportja elvileg alternatív beszerzési forrást nyújt ez utóbbi tagállam fogyasztói számára, és így szükségszerűen bizonyos előnyökkel jár e gyógyszerek végső fogyasztói számára.

54

Igaz ugyan, amint azt a GSK AEVE is megjegyzi, hogy a párhuzamos export tárgyát képező gyógyszerek esetében az exportőr és az importőr tagállam árai közötti különbség nem vonja szükségszerűen magával azt, hogy az importőr tagállamban a végső fogyasztó az exportőr tagállamban alkalmazott áron juthat hozzá a gyógyszerekhez, hiszen az exportot végző nagykereskedők is nyereségre tesznek szert a párhuzamos kereskedelemből.

55

Mindazonáltal a párhuzamos kereskedelem mint alternatív beszerzési forrás vonzereje az importőr országban pontosan abban rejlik, hogy az azt folytató vállalkozások képesek e tagállam piacán adott termékeket olcsóbban kínálni, mint a gyógyszeripari vállalkozások.

56

E tényből kifolyólag a párhuzamos kereskedelem – még azokban az országokban is, ahol a gyógyszerárak államilag szabályozottak – nyomást képes kifejteni az árakra, és így nemcsak az egészségbiztosítási pénztárak számára nyújt előnyöket, hanem az érintett betegek számára is, hiszen a gyógyszerár ez utóbbiak által viselendő része is csökken. Ezenkívül, amint azt a Bizottság is hangsúlyozza, a gyógyszerek tagállamok közötti párhuzamos kereskedelme alkalmas arra, hogy növelje azon források választékát, amelyekből az importőr állam közületei közbeszerzési eljárás keretében beszerezhetik a gyógyszereket, és amely eljárások keretében a párhuzamos importőrök alacsonyabb áron kínálhatnak gyógyszereket.

57

Így tehát – anélkül, hogy a Bíróságnak állást kellene foglalnia azon kérdést illetően, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásnak értékelnie kell-e magatartásának visszaélésszerű jellegét annak tükrében, hogy üzleti partnerének tevékenysége milyen mértékű előnyökhöz juttatja a végső fogyasztókat – meg kell állapítani, hogy az alapügyekben fennálló körülmények között az erőfölényben lévő vállalkozás nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy az általa korlátozni kívánt párhuzamos kereskedelem előnyeiből a végső fogyasztók csak igen csekély mértékben részesülnek.

58

Ami a Közösségen belüli gyógyszerpiacok szabályozottsági fokára alapozott érvet illeti, először is azt kell megvizsgálni, hogy az állami árszabályozás milyen esetleges kihatással van a szállítás megtagadásának visszaélésszerű jellegének megítélésére.

59

Meg kell ugyanis állapítani, hogy a tagállamok többségében a gyógyszerek – a rendelvényköteles gyógyszerek is – olyan szabályozás tárgyát képezik, amelynek célja az érintett gyártók kérésére és az általuk szolgáltatott információ alapján annak meghatározása, hogy mi legyen e gyógyszerek eladási ára, illetve a rendelvényre kiadható gyógyszer árának egy részét az adott egészségbiztosítási pénztár milyen díjszabás alapján fedezze. Az egyes gyógyszerek tekintetében tehát a tagállamok piacai között fennálló árkülönbségek abból erednek, hogy az árakat és/vagy a díjszabásokat e gyógyszerek tekintetében az egyes tagállamokban különböző mértékben állapítják meg.

60

Az alapügyek egy olyan, nem harmonizált jogterületet érintenek, amely tekintetében a közösségi jogalkotó arra szorítkozott, hogy a 89/105 irányelv elfogadásával arra kötelezze a tagállamokat, hogy biztosítsák az árrögzítésről és -visszatérítésről szóló határozataik átlátható módon, hátrányos megkülönböztetéstől mentesen és pontosan meghatározott határidőkön belül történő meghozatalát.

61

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy eladási árat és az egészségbiztosítási rendszer által nyújtott támogatást illető tagállami ellenőrzés nem vonja ki teljesen e termékek árait a kereslet és kínálat törvényének hatása alól.

62

Egyes tagállamokban a hatóságok nem avatkoznak be az ármeghatározás folyamatába, illetve pusztán azt a díjszabást állapítják meg, amely alapján a rendelvényre kiadott gyógyszer árának egy részét a nemzeti egészségbiztosítási rendszer állja, és ezzel a gyógyszeripari vállalkozásokra bízzák eladási áraik kialakítását. Ezenkívül, noha más tagállamokban a hatóságok a gyógyszerek eladási árát is meghatározzák, ebből még nem következik az, hogy az érintett gyógyszerek gyártói nem rendelkeznek semmilyen befolyással az eladási árakra, illetve az egészségbiztosítási rendszer által nyújtott gyógyszerár-támogatás mértékére.

63

Ahogy a Bizottság is megjegyzi, még azokban a tagállamokban is, ahol hatóságok határozzák meg a gyógyszerek eladási árait, illetve a gyógyszerár-támogatás mértékét, a gyógyszergyártók részt vesznek azokon a tárgyalásokon, amelyeken kérésükre és az általuk javasolt árból kiindulva meghatározzák az eladási árat, illetve a gyógyszerár-támogatás mértékét. Amint azt a 89/105 irányelv második és harmadik preambulumbekezdése ki is fejti, a gyógyszerárak meghatározása során a hatóságoknak nemcsak az a feladata, hogy ellenőrizzék a közegészségügyi kiadásokat, és hogy biztosítsák a megfizethető [helyesen: ésszerű] árú gyógyszerekkel történő megfelelő ellátást, hanem az is, hogy kedvező hatást gyakoroljanak a gyógyszerek gyártásának hatékonyságára, és hogy ösztönözzék az új gyógyszerek kutatására és fejlesztésére irányuló tevékenységet. Amint azt a főtanácsnok az indítványának 90–93. pontjában meg is fogalmazza, az eladási ár és a gyógyszerár-támogatás mértéke adott gyógyszer esetében annak függvénye, hogy az árat illető tárgyalásokon mekkora súllyal tudják magukat képviseltetni az érintett tagállam hatóságai és a gyógyszeripari vállalkozások.

64

Másfelől arra is emlékeztetni kell, hogy ha a gyógyszert a jogosultnak időleges monopóliumot nyújtó szabadalom védi, a szabadalom kimerüléséig az árverseny a verseny egyetlen lehetséges formája, amely a gyártó és a forgalmazó, illetve a párhuzamos kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások és a tagállami értékesítők között fennállhat.

65

A Bíróság az EGK-Szerződés 85. cikkének (módosítás után az EK-Szerződés 85. cikke, jelenleg EK 81. cikk) alkalmazását illetően kimondta, hogy a gyártó és az értékesítő közötti azon megállapodás, amely abba az irányba hat, hogy visszaállítsa a tagállamok közötti kereskedelem nemzeti korlátait, alkalmas arra, hogy gátolja a Szerződés azon célkitűzésének megvalósulását, hogy a nemzeti piacokat integrálja egy közös piac létrehozásával. A Bíróság több ízben is úgy ítélte meg, hogy a piacok nemzeti alapú részekre töredezését és a tagállami piacok összeépülésének megnehezítését – így többek között a párhuzamos export tiltását vagy korlátozását – célzó megállapodások tárgya a Szerződés említett cikke értelmében vett versenykorlátozás (lásd többek között a Bíróság 96/82–102/82., 104/82., 105/82., 108/82. és 110/82. sz., IAZ International Belgium és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. november 8-án hozott ítéletének [EBHT 1983., 3369. o.] 23–27. pontját; a C-306/96. sz., Javico kontra Bizottság ügyben 1998. április 28-án hozott ítéletének [EBHT 1998., I-1983. o.] 13. és 14. pontját, valamint a C-551/03. P. sz., General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6-án hozott ítéletének [EBHT 2006., I-3173. o.] 67–69. pontját).

66

A Szerződés említett és azon célkitűzésének fényében, amely szerint meg kell akadályozni a belső piaci verseny torzulását, sem vonható ki az EK 82. cikkben szereplő tilalom hatálya alól az erőfölényben lévő vállalkozás azon magatartása, amelynek célja a tagállamok közötti párhuzamos kereskedelem teljes kizárása – e magatartás ugyanis a nemzeti piacok egymástól való elzárásával megszünteti a hatékony versenynek az importőr állam végső fogyasztói számára az ellátás és az ár terén nyújtott előnyeit.

67

Így tehát – noha a gyógyszerkészítmények ágazatában fennálló árszabályozás foka nem zárhatja ki a közösségi versenyjog szabályainak alkalmazását – nem szabad arról sem megfeledkezni a párhuzamos kereskedelmet folytató nagykereskedők számára való szállítás gyógyszeripari vállalkozás általi megtagadásának visszaélésszerű jellege értékelésekor, hogy azon tagállamok esetében, amelyek hatósági ármeghatározást alkalmaznak, ezen állami beavatkozás egy azon tényezők közül, amelyek lehetőséget teremtenek a párhuzamos kereskedelemre.

68

Ezenkívül, figyelemmel a Szerződésnek a fogyasztók torzulásmentes verseny általi védelmére és a nemzeti piacok integrációjára vonatkozó célkitűzéseire, a fent említett versenyjogi szabályok azon értelmezését is kerülni kell, amely szerint valamely erőfölényben lévő gyógyszeripari vállalkozás üzleti érdekeinek védelmére rendelkezésre álló egyetlen eszköze az marad, hogy egyáltalán ne hozza forgalomba gyógyszereit abban a tagállamban, ahol azok árát viszonylag alacsonyan állapítják meg.

69

Ebből pedig az következik, hogy bár a gyógyszerek árának hatósági szabályozása nem alkalmas arra, hogy mentesítse az erőfölényben lévő vállalkozás általi szállításmegtagadást annak visszaélésszerű jellegétől, az ilyen vállalkozásnak mindazonáltal rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy ésszerű és üzleti érdekeinek védelmének szükségességéhez mérten arányos intézkedéseket tehessen.

70

E tekintetben – anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a GSK AEVE azon érvét, mely szerint a gyógyszeripari vállalkozások korlátozni kénytelenek a párhuzamos kereskedelmet annak érdekében, hogy elkerüljék a gyógyszerek kutatására és fejlesztésére fordított befektetések csökkentésének kockázatát – elég azt megjegyezni, hogy annak értékeléséhez, hogy a szállítás párhuzamos exportot folytató vállatok irányában történő megtagadása ésszerű és arányos intézkedésnek minősül-e az erőfölényben levő gyógyszeripari vállalkozás üzleti érdekeinek export általi fenyegetettségéhez képest, meg kell vizsgálni, hogy a nagykereskedők megrendelései a szokványostól eltérő jellegűek-e (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet 182. pontját).

71

Ugyanis – bár elfogadhatatlan, hogy egy adott, alacsony gyógyszerárak által jellemzett tagállamban erőfölényben lévő gyógyszeripari vállalkozás felhagy egy korábbi üzletfele által leadott megrendelések teljesítésével, pusztán abból az okból, hogy ez utóbbi az adott tagállam piacának ellátása mellett a megrendelt mennyiség egy részét más, magasabb árak által jellemzett tagállamokba exportálja – a gyógyszeripari vállalkozás számára megengedett kell, hogy legyen, hogy ésszerű és arányos keretek között fellépjen üzleti érdekeinek azon fenyegetése ellen, ami abból származik, hogy egy vállalkozás csak azért rendel jelentős mennyiséget egy bizonyos termékből, hogy azt azután párhuzamos export révén más tagállamokban értékesítse.

72

A jelen esetben a kérdést előterjesztő határozatokból kitűnik, hogy az alapügyekben a felperesek nem azt kérték, hogy a GSK AEVE teljes mértékben teljesítse megrendeléseiket, hanem hogy lássa el őket a 2000. év első tíz hónapjában eladott gyógyszer átlagának megfelelő havi gyógyszermennyiséggel. A tizenegy alapügyből hat esetében a felperesek azt kérték, hogy ezt a havi átlagmennyiséget egy bizonyos százalékkal növeljék meg, amit egyes felperesek 20%-ban jelöltek meg.

73

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság feladata az, hogy megállapítsa, hogy e megrendelések szokványos jellegűek-e, figyelemmel az erőfölényben lévő gyógyszeripari vállalkozás és az érintett nagykereskedők között korábban fennálló üzleti kapcsolatokra, valamint a megrendelések nagysága és az érintett tagállam piaca által támasztott szükségletek arányára (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet 182. pontját és a Bíróság 77/77. sz., Benzine en Petroleum Handelsmaatschappij és társai kontra Bizottság ügyben 1978. június 29-én hozott ítéletének [EBHT 1978., 1513. o.] 30–32. pontját).)

74

E megfontolások a GSK AEVE azon második érvére is választ adnak, amely a gyógyszerellátás állami szabályozására vonatkozik, és különösen arra az érvre is, amely szerint a párhuzamos exportot végző vállalkozásokat nem terhelik ugyanolyan kötelezettségek a forgalmazást és tárolást illetően, mint a gyógyszeripari vállalkozásokat, és emiatt a párhuzamos kereskedelem negatív következményekkel jár a gyógyszerek gyártásának és forgalmazásának előzetes tervezésére.

75

Kétségtelen, hogy amint a jelen ítélet 8. pontjából kitűnik, Görögországban a nemzeti szabályozás arra kötelezi a gyógyszerkészítmények nagykereskedőit, hogy a gyógyszerkészítmények egy körét illetően lássák el egy meghatározott földrajzi terület szükségleteit. Az is igaz, hogy ha a párhuzamos kereskedelem miatt gyógyszerhiány alakul ki egy adott tagállami piacon, akkor nem az erőfölényben lévő vállalkozásra, hanem az illetékes nemzeti hatóságokra tartozik a helyzet megfelelő és arányos intézkedések általi rendezése, a nemzeti szabályozásnak és a 2001/83 irányelv 81. cikkéből fakadó kötelezettségeknek megfelelően.

76

Mindazonáltal a gyógyszerkészítmények gyártójának rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy megvédje saját üzleti érdekeit abban az esetben, ha a szokványostól eltérő nagyságú megrendelésekkel találja magát szemben. Ez lehet a helyzet egy adott tagállamban, ha egyes nagykereskedők e gyártótól akkora mennyiségű gyógyszert rendelnek meg, ami nincs arányban az e nagykereskedők által korábban az említett tagállam belső szükségleteinek ellátását kielégítő eladásaival.

77

Az előzőekben kifejtettekre tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EK 82. cikket úgy kell értelmezni, hogy valamely, az érintett gyógyszerpiacon erőfölényben lévő vállalkozás, amely az egyes nagykereskedők által az egyik tagállamból egy másikba irányuló párhuzamos export megakadályozása végett megtagadja az e nagykereskedők által leadott szokványos jellegű megrendelések teljesítését, visszaél az erőfölényével. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy a szóban forgó megrendelések szokványos jellegűek voltak-e, figyelemmel az azok mérete és az adott tagállam piacának szükségletei közti arányra, valamint a vállalkozás és az érintett nagykereskedők között korábban fennálló üzleti kapcsolatokra.

78

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az EK 82. cikket úgy kell értelmezni, hogy az érintett gyógyszerpiacon erőfölényben lévő vállalkozás, amely az egyes nagykereskedők által az egyik tagállamból egy másikba irányuló párhuzamos export megakadályozása végett megtagadja az e nagykereskedők által leadott szokványos jellegű megrendelések teljesítését, visszaél az erőfölényével. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy a szóban forgó megrendelések szokványos jellegűek voltak-e, figyelemmel az azok mérete és az adott tagállam piacának szükségletei közti arányra, valamint a vállalkozás és az érintett nagykereskedők között korábban fennálló üzleti kapcsolatokra.