C-436/06. sz. ügy

Per Grønfeldt és Tatiana Grønfeldt

kontra

Finanzamt Hamburg – Am Tierpark

(a Finanzgericht Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A tőke szabad mozgása — Adózás — Jövedelemadók — A tőketársaságban fennálló részesedés (részvény) átruházásából származó nyereség adóztatására vonatkozó nemzeti szabályozás”

A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. december 18.   I - 12359

Az ítélet összefoglalása

A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok – Jövedelemadók

(EK 56. cikk)

Az EK 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely szerint a más tagállamban letelepedett tőketársaságban fennálló részesedés átruházásából származó nyereség valamely adott évben már akkor is adóköteles volt, ha az átruházó az utolsó öt évben a társaság tőkéjében közvetlenül vagy közvetve legalább 1%-os részesedéssel rendelkezett, míg a társasági adó tekintetében teljes körű adókötelezettséggel rendelkező, az elsőként említett tagállamban letelepedett tőketársaságban fennálló részesedés átruházásából származó nyereség minden egyéb tekintetben azonos körülmények mellett ezen adott évben csak legalább 10%-os mértékű jelentős részesedés esetén volt adóköteles.

A tőkebefektetés helye alapján alkalmazott ilyen eltérő bánásmód ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy visszatartja a részvényeseket attól, hogy valamely másik államban letelepedett társaságokban tőkebefektetéseket hajtsanak végre, és korlátozó hatást gyakorol a másik államokban letelepedett társaságokra a tekintetben, hogy akadályozza őket az érintett tagállamban történő tőkegyűjtésben. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az eltérő bánásmód csak korlátozott ideig állt fenn, mivel pusztán e körülmény nem zárja ki, hogy az eltérő bánásmód jelentős hatásokkal járjon, és így azt sem, hogy a tőke szabad mozgásának akadályozása ténylegesen megvalósuljon.

Az ilyen eltérő bánásmódot nem igazolhatja a teljes adóztatás biztosításának szükségessége, amely összefügg az adórendszer koherenciája fenntartásának szükségességével, mivel a részvényes vonatkozásában nincs közvetlen összefüggés az érintett adókedvezmény és e kedvezmény valamely meghatározott adóteherrel történő kiegyenlítése között. Továbbá az említett eltérő bánásmódot nem igazolja az, hogy a tagállamok az átmeneti szabályozás végrehajtása során mozgástérrel rendelkeznek annak érdekében, hogy hosszú távon összeegyeztethetővé tegyék a társasági adóra vonatkozó nemzeti szabályozást a közösségi joggal, és eltöröljék az esetleges hátrányos megkülönböztetéseket. E mozgásteret ugyanis mindig korlátozza az alapvető szabadságok és különösen a tőke szabad mozgásának tiszteletben tartása. Még abban az esetben is, ha valamely átmeneti szabályozás a belföldi illetőségű társaságban fennálló részesedés átruházásából származó nyereség adóztatását illetően arra való jogos törekvésként értelmezhető, hogy biztosítsák a korábbi szabályozásról az új szabályozásra való zökkenőmentes áttérést, e körülmény önmagában – a külföldi illetőségű társaságban fennálló részesedés átruházásából származó nyereség adóztatásának rovására – nem igazolhatja az említett eltérő bánásmódot.

(vö. 14–15., 26–27., 32–33., 35. pont és a rendelkező rész)