C-393/06. sz. ügy

Ing. Aigner, Wasser-Wärme-Umwelt, GmbH

kontra

Fernwärme Wien GmbH

(a Vergabekontrollsenat des Landes Wien [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közbeszerzési szerződések — 2004/17/EK irányelv és 2004/18/EK irányelv — Részben a 2004/17/EK irányelv, részben pedig a 2004/18/EK irányelv hatálya alá tartozó tevékenységeket folytató ajánlatkérő — Közjogi intézmény — Ajánlatkérő szerv”

D. Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. november 22.   I - 2343

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2008. április 10.   I - 2361

Az ítélet összefoglalása

1. Jogszabályok közelítése – Közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatokban – 2004/17 irányelv – Hatály

   (2004/17 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3–7. cikk, 20. cikk, (1) bekezdés, és 2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 12. cikk, (1) bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése – Közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatokban, valamint az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 2004/17 irányelv és 2004/18 irányelv – Ajánlatkérők

   (2004/17 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, második albekezdés és 2004/18 irányelv, 1. cikk, (9) bekezdés, második albekezdés)

3. Jogszabályok közelítése – Közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatokban, valamint az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 2004/17 irányelv és 2004/18 irányelv – Hatály

   (2004/17 és 2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

1.  A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17 irányelv értelmében vett ajánlatkérőnek az ezen irányelvben meghatározott eljárást csak az olyan szerződések odaítélésére kell alkalmaznia, amelyek az ajánlatkérőnek az említett irányelv 3–7. cikkében felsorolt ágazat vagy ágazatok keretében folytatott tevékenységeihez kapcsolódnak.

   A 2004/17 irányelv 20. cikkének (1) bekezdése ugyanis előírja, hogy az irányelv nem alkalmazható olyan szerződésekre, amelyeket az ajánlatkérő az ugyanezen irányelv 3–7. cikkében meghatározott ágazatokba tartozó tevékenységei folytatásától eltérő célra ítél oda. E rendelkezés megfelelője a 2004/18 irányelvben a 12. cikk első bekezdése, amely előírja, hogy az irányelv nem alkalmazható az olyan közbeszerzési szerződésekre, amelyeket a 2004/17 irányelv 3–7. cikkében szereplő egy vagy több tevékenységet folytató ajánlatkérő szervek e tevékenységek végzésére ítélnek oda. A 2004/17 irányelv hatálya tehát szigorúan körülhatárolt, ezért az irányelvben meghatározott eljárások nem terjeszthetők ki az e hatályon kívül eső tényállásokra.

   (vö. 28–29. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17 irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának második albekezdése, valamint az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdésének második albekezdése szerint „közjogi intézmény” minden olyan intézmény, amely először is kifejezetten olyan közérdekű célra jött létre, amely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű, másodszor jogi személyiséggel rendelkezik, harmadszor pedig többségi részben az állam, vagy a területi vagy a települési önkormányzat vagy egyéb közjogi intézmény finanszírozza, vagy annak irányítása ezen intézmények felügyelete alatt áll; vagy olyan ügyvezető, döntéshozó vagy felügyelő testülete van, amely tagjainak többségét az állam, a területi vagy a települési önkormányzat vagy egyéb közjogi intézmény nevezi ki. Ez a három feltétel konjunktív jellegű.

   Az olyan jogalany, amely létrehozásának a kifejezett célja lakások, középületek, irodák, vállalatok távhőszolgáltatásának az adott helyi önkormányzat területén, hulladékégetésből származó energia felhasználása útján történő biztosítása, amely továbbá jogi személyiséggel bír, és amelynek a tőkéjében teljes mértékben az említett helyi önkormányzat rendelkezik minden részesedéssel, illetve amelynek a gazdasági és a pénzügyi vezetését az említett önkormányzat ellenőrzi, teljesíti az említett irányelvek által előírt utolsó két feltételt.

   Az első feltétel tekintetében nem vitatható, hogy az ilyen jogalany kifejezetten közérdekű célra jött létre. A városi agglomeráció fűtésének környezetbarát eljárás útján történő biztosítása ugyanis egyértelműen közérdekű cél. E tekintetben közömbös, hogy e közérdekű célokat magánvállalkozások is szolgálják vagy szolgálhatnák-e. Az a meghatározó, hogy olyan célról legyen szó, amelyet az állam vagy a területi önkormányzat közérdekhez kapcsolódó indokokból általánosságban maga kíván biztosítani, illetve amelynek a tekintetében meghatározó befolyás gyakorlásának a fenntartására törekszik.

   Annak meghatározásához, hogy a kérdéses jogalany által követett közérdekű célok nem ipari vagy kereskedelmi jellegűek-e, valamennyi releváns jogi és ténybeli elemet figyelembe kell venni, mint például az érintett jogalany létrehozását motiváló körülményeket, valamint a tevékenysége folytatásának a körülményeit. E tekintetben kétségtelen, hogy a haszonszerzés nem minősül a jogalany fő céljának. Ezt követően azon referenciapiac tekintetében, amelyet számba kell venni annak vizsgálata keretében, hogy a kérdéses jogalany a tevékenységét versenyfeltételek között végzi-e, a közjogi intézmény fogalmának a funkcionális értelmezésére tekintettel azt az ágazatot kell vizsgálni, amelyben e jogalanyt létrehozták, nevezetesen a hulladékégetésből származó energia felhasználása útján történő távhőszolgáltatás ágazatát. Márpedig a kérdéses jogalany a mérlegelt ágazatban kvázi monopolhelyzetet élvez. Ezenfelül ez az ágazat jelentős mértékű önállóságot mutat, mivel a városi távhőrendszer nehezen helyettesíthető más energiával, és az érintett települési önkormányzat környezetvédelmi megfontolások miatt is különös jelentőséget tulajdonít e távhőrendszernek, így nem tenné lehetővé annak megszüntetését akkor sem, ha az veszteségesen működne. Ezért ha a kérdéses jogalany az egyetlen olyan vállalkozás, amely az érintett ágazatban ezeket a közérdekű célokat szolgálja, a szerződéseinek odaítélése során fennáll a lehetősége annak, hogy a gazdasági szempontoktól eltérő megfontolások vezéreljék.

   E tekintetben közömbös az, hogy az említett jogalany a közérdekű feladatán kívül más tevékenységet is folytat-e haszonszerzési céllal, mivel továbbra is vállalja azon közérdekű célok teljesítését, amelyeknek a szolgálatára kifejezetten köteles. A közjogi intézményként való minősülés szempontjából szintén irreleváns, hogy a haszonszerzési céllal folytatott tevékenységek az adott jogalany összes tevékenységének mekkora részét képezik.

   (vö. 36–45., 47–48. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17 irányelv vagy az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelv értelmében közjogi intézménynek minősülő jogalany által odaítélt azon szerződésekre, amelyek e jogalanynak a 2004/17 irányelv 3–7. cikkében felsorolt ágazat vagy ágazatok keretében gyakorolt tevékenységeihez kapcsolódnak, az említett irányelvben előírt eljárásokat kell alkalmazni. Ezzel szemben minden egyéb olyan, ugyanezen jogalany által odaítélt szerződés, amely más tevékenység folytatásához kapcsolódik, a 2004/18 irányelvben előírt eljárások hatálya alá tartozik. Mindkét irányelvet attól függetlenül alkalmazni kell, hogy a jogalany tevékenységét közérdekű cél eléréséhez szükséges feladata érdekében vagy versenyfeltételek között végzi, és még olyan könyvelés vezetése esetén is, amely elkülöníti a jogalany tevékenységi ágazatait az ezen ágazatok közötti keresztfinanszírozás kizárása érdekében.

   (vö. 59. pont és a rendelkező rész 3. pontja)