C-360/06. sz. ügy

Heinrich Bauer Verlag Beteiligungs GmbH

kontra

Finanzamt für Großunternehmen in Hamburg

(a Finanzgericht Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Letelepedés szabadsága — Adójogszabályok — Társasági adó — Tőketársaságban fennálló jegyzetlen részesedés értékelése”

V. Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. január 10.   I ‐ 7335

A Bíróság ítélete (második tanács), 2008. október 2.   I ‐ 7352

Az ítélet összefoglalása

Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Vagyonadó

(EGK-Szerződés, 52. cikk (később az EK-Szerződés 52. cikke, jelenleg, módosítást követően EK 43. cikk) és 58. cikk (később az EK-Szerződés 58. cikke, jelenleg EK 48. cikk)

Érvényes igazolás hiányában az EGK-Szerződés 52. cikkével (később az EK-Szerződés 52. cikke, jelenleg, módosítást követően EK 43. cikk) és az EGK-Szerződés 58. cikkével (később az EK-Szerződés 58. cikke, jelenleg EK 48. cikk) ellentétes valamely tagállam olyan adójogszabályának az alkalmazása, amely a tőketársaság jegyzetlen részesedéseinek azon vagyonadó megállapítása céljából történő értékelésekor, amelynek a fenti tőketársaság anyavállalata a kötelezettje, magasabb értéket tulajdonít az e társaságnak a más tagállamban letelepedett személyegyesítő társaság tőkéjében fennálló részesedése esetén, mint az érintett tagállamban letelepedett személyegyesítő társaságban fennálló részesedése esetén, feltéve azonban, hogy ez a részesedés lehetővé teszi számára, hogy irányítást biztosító befolyást gyakoroljon a más tagállamban letelepedett személyegyesítő társaság döntéseire, és meghatározza annak tevékenységét.

Ugyanis, mivel az ilyen eltérő bánásmód adóhátrányt okoz az említett tőketársasággal teljes mértékben rendelkező anyavállalat számára, ez visszatarthatja az előbbit attól, hogy más tagállamban letelepedett személyegyesítő társaság tőkéjében részesedést szerezzen.

Az adózási rendszer koherenciája biztosításának szükségessége nem igazolhatja az ilyen jogszabályból eredő korlátozást, amennyiben az ilyen igazolásra alapított érvek kizárólag akkor helytállóak, ha közvetlen kapcsolat állapítható meg az adott adóelőny és az ezen előnynek valamely meghatározott adóteherrel történő kiegyenlítése között.

Egyébiránt az adóellenőrzések hatékonyságára alapított érvelés sem igazolhatja az ilyen jogszabályt, mivel az adóhatóságok maguktól az érintett adóalanyoktól is kérhetik azon bizonyítékokat, amelyeket szükségesnek tartanak az ezen adóalanyoknak a más tagállamokban letelepedett társaságokban fennálló részesedése értékének kiszámításához.

(vö. 31–33., 37., 39–42. pont és a rendelkező rész)