—

a Frigerio Luigi & C. Snc képviseletében M. Boifava avvocato,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében C. Zadra és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2001. szeptember 13-i 2001/78/EK bizottsági irányelvvel módosított (HL L 285., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 94. o.), a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.; a továbbiakban: 92/50 irányelv) 26. cikke (2) bekezdésének, az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) 4. cikke (1) bekezdésének, az EK 39., az EK 43., az EK 48. és az EK 81. cikknek, az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: 75/442 irányelv) 9. cikke (1) bekezdésének, valamint a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 114., 9. o.) 7. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az olasz jog alá tartozó Frigerio Luigi & C. Snc (a továbbiakban: Frigerio) közkereseti társaság és a Comune di Triuggio közti, környezethigiéniai szolgáltatások üzemeltetésére irányuló szerződés odaítélése tárgyában indult peres eljárás keretében terjesztették elő.

3

A 92/50 irányelv a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolására irányul. Második preambulumbekezdése értelmében a belső piac fokozatos kiépítésére törekszik, amely olyan belső határok nélküli terület, ahol biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.

4

Ezen irányelv hatodik preambulumbekezdése többek között kimondja, hogy meg kell szüntetni a szolgáltatások szabad mozgásának akadályait, tehát a szolgáltatók mind természetes, mind jogi személyek lehetnek.

5

A szóban forgó irányelv huszadik preambulumbekezdése szerint a versenyt általában korlátozó és különösen a többi tagállam állampolgárainak szerződésekben való részvételét korlátozó magatartás megszüntetése érdekében a szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy jobban hozzáférhessenek a szerződés-odaítélési eljárásokhoz.

6

A 92/50 irányelv 26. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Több ajánlattevő közösen is tehet ajánlatot. Ilyen esetben az ajánlat megtétele nem köthető meghatározott társasági forma létrehozásához, azonban a szerződés odaítélése esetén a közös ajánlatot tevő nyertesektől ez megkövetelhető.

(2)   Azok a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők, akik a letelepedésük helye szerinti tagállam joga értelmében jogosultak a kérdéses szolgáltatási tevékenység végzésére, nem utasíthatók el kizárólag azon okból, hogy a szerződés odaítélési helye szerinti tagállam joga értelmében természetes vagy jogi személynek kellene lenniük.

(3)   A jogi személyektől megkövetelhető, hogy ajánlatukban vagy a részvételre vonatkozó kérelmükben jelezzék a szolgáltatás teljesítésében közreműködő természetes személyek nevét és szakképesítését.”

7

A 92/50 irányelvet a 41. cikke kivételével 2006. január 31-ével hatályon kívül helyezték, és a 2004/18 irányelv lépett a helyébe. A 92/50 irányelv 26. cikkének szövegét lényegében átvette a 2004/18 irányelv 4. cikke.

8

A fejlődés előmozdítására irányuló sürgős rendelkezésekről és az államháztartás működésének javításáról (disposizioni urgenti per favorire lo sviluppo e per la correzione dell’andamento dei conti pubblici) szóló, 2003. szeptember 30-i 269. sz. törvényrendelettel (a 2003. október 2-i 229. sz. GURI rendes melléklete) módosított, a 2003. november 24-i 326. sz. törvénnyel (a 2003. október 25-i 274. sz. GURI rendes melléklete), módosításokkal törvénnyé alakított, a helyi önkormányzatokról szóló törvények egységes szövegének megállapításáról (testo unico delle leggi sull’ordinamento degli enti locali) szóló, 2000. augusztus 18-i 267. sz. törvényerejű rendelet (a 2000. szeptember 28-i 227. sz. GURI rendes melléklete; a továbbiakban: 267/2000 törvényerejű rendelet) rendelkezik többek között a gazdasági érdekű helyi közszolgáltatásokra irányuló szerződések odaítélésére vonatkozó részletes szabályokról. A szóban forgó törvényerejű rendelet 113. §-ának (5) bekezdése előírja:

„A szolgáltatást az ágazati szabályozásnak megfelelően és az Európai Unió szabályozásának betartásával kell nyújtani, oly módon, hogy a szolgáltatást a következők számára ítélik oda:

9

A gazdasági érdekű helyi közszolgáltatások, a hulladék- és energiagazdálkodás, a föld méhének és a vízkészletek hasznosítása szabályozásáról (disciplina dei servizi locali di interesse economico generale [–] Norme in materia di gestione dei rifiuti, di energia, di utilizzo del sottosuolo e di risorse idriche) szóló, 2003. december 12-i 26. sz. lombardiai tartományi törvény (2003. december 16-i 51. sz. Bollettino Ufficiale della Regione Lombardia rendes melléklete, a továbbiakban: 26. sz. tartományi törvény) 2. §-ának (6) bekezdésében a hulladékok sajátos ágazata tekintetében előírja:

„A szolgáltatások nyújtása közbeszerzési eljárás vagy a versenyre vonatkozó nemzeti és közösségi szabályozással összeegyeztethető eljárások során kiválasztott tőketársaságoknak ítélhető oda; […]”

10

A környezetvédelmi szabályozásról (norme in materia ambiente) szóló, 2006. április 3-i 152. sz. törvényerejű rendelet (a 2006. április 14-i 88. sz. GURI rendes melléklete) 198. §-ának (1) bekezdése értelmében:

„[…] az önkormányzatok továbbra is monopóliumukként kezelik a települési hulladékot és a hasonló, ártalmatlanításra szánt hulladékot a [267/2000. sz.] törvényerejű rendelet 113. §-ának (5) bekezdésében előírt formákban.”

11

A Comune di Triuggio helyi önkormányzata a 2005. november 29-i 53. sz. határozatával (a továbbiakban: 53. sz. határozat) 2006. július 1-jétől ötéves időtartamra az Azienda Servizi Multisettoriali Lombarda-A.S.M.L. S.p.a. (a továbbiakban: ASML) részére ítélte oda a környezethigiéniai szolgáltatások önkormányzat területén való üzemeltetését.

12

Ugyanezen határozatában a szóban forgó önkormányzat kötelezettséget vállalt arra, hogy részvénycsomagot szerez, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzat számára, hogy „teljes jogú részvényes legyen, valamint mind a szervezés, mind a működés tekintetében újjászervezze és szabályozza az [ASML]-lel fennálló jogviszonyait abból a célból, hogy a [Comune di Triuggio] olyan irányítási és ellenőrzési jogokat szerezzen a vállalat tekintetében, mint amelyeket saját szolgáltatásai felett gyakorol”.

13

A Frigerio, amely – átmeneti társulásban egy másik olasz jog alá tartozó közkereseti társasággal – 1996. január 1-jétől2006. június 30-ig üzemeltette a szóban forgó szolgáltatást, keresetet indított az 543. sz. határozat ellen a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia (Lombardia tartományi közigazgatási bírósága) előtt. E keresetben úgy érvelt, hogy a Comune di Triuggio helyi önkormányzata nem volt jogosult a szóban forgó szerződés közvetlen odaítélésére, hanem a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó közösségi szabályozás és a 267/2000 törvényerejű rendelet 113. §-ának (5) bekezdése értelmében nyílt közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatnia.

14

A Comune di Triuggio és az ASML a kereset elutasítását és járulékosan elfogadhatatlanságának megállapítását is kérte. E tekintetben többek között azt állítják, hogy a Frigerio eljáráshoz fűződő érdekének hiánya miatt a kereset elfogadhatatlan, és mivel a Frigerio társasági formája személyegyesítő jellegű (közkereseti társaság), egyébként sem nyerhette volna el a vitatott szerződést, ugyanis a 267/2000 törvényerejű rendelet 113. §-ának (5) bekezdése csak a tőketársaságok számára teszi lehetővé az olyan gazdasági jelentőségű helyi közszolgáltatás üzemeltetését, mint amilyen a környezethigiéniai szolgáltatás.

15

E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

16

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 234. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak egyértelmű szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik (lásd többek között a C-235/95. sz., Dumon és Froment ügyben 1998. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-4531. o.] 25. pontját, a C-13/05. sz., Chacón Navas ügyben 2006. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-6467. o.] 32. pontját és a C-251/06. sz., ING. AUER ügyben 2007. november 8-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-9689. o.] 19. pontját).

17

E tekintetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből – nevezetesen az első és második kérdésből – kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság abból a feltételezésből indul ki, hogy az alapügyben szereplő szerződés a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó közösségi irányelvek egyikének – azaz vagy a 92/50 irányelv, vagy a 2004/18 irányelv – hatálya alá tartozik. E feltételezést erősítik meg többek között a Bíróság elé terjesztett olyan dokumentumok, mint például az 53. sz. határozat, amelynek szövegét a Frigerio csatolta az észrevételeihez, és amelyből kitűnik, hogy az alapügyben szereplő szerződés meghaladja a szóban forgó irányelvekben meghatározott küszöbértéket. Továbbá a tárgyaláson tett észrevételekből kitűnik, hogy a szóban forgó szerződés ellentételezését a Comune di Triuggio biztosítja, így nem minősíthető szolgáltatási koncessziónak.

18

E körülmények között, és tekintettel arra, hogy a szóban forgó határozat 2005. november 29-i keltezésű, meg kell állapítani, hogy az alapügy a 92/50 irányelv tárgyi és időbeli hatálya alá tartozik.

19

Így át kell fogalmazni az első és második együttesen vizsgálandó kérdést abban az értelemben, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elsődlegesen arra vár választ, hogy a 92/50 irányelv 26. cikkének (2) bekezdésével ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügyben alkalmazandó, amely szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó közbeszerzési eljárásban a társasági formát tekintve kizárólag tőketársaságok részvételét teszi lehetővé. A fenti bíróság másodlagosan azt kérdezi, hogy melyek az esetleges igenlő válasz következményei a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására.

20

A 92/50 irányelv 26. cikkének (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérő nem utasíthatja el az olyan részvételre jelentkezőket vagy ajánlattevőket, akik a letelepedésük helye szerinti tagállam joga értelmében jogosultak a kérdéses szolgáltatási tevékenység végzésére, kizárólag azon okból, hogy a szerződés odaítélési helye szerinti tagállam joga értelmében természetes vagy jogi személynek kellene lenniük.

21

E rendelkezésből következik, hogy az ajánlatkérő nem utasíthatja el a közbeszerzési eljárásban az olyan részvételre jelentkezőket vagy ajánlattevőket sem, akik az érintett tagállam joga értelmében jogosultak a kérdéses szolgáltatási tevékenység végzésére, kizárólag azon okból, hogy azok társasági formája nem felel meg a jogi személyek valamely konkrét kategóriájának.

22

Következésképpen a szóban forgó rendelkezés ellentétes minden olyan nemzeti szabályozás, amely a 92/50 irányelvben meghatározott küszöbértéket meghaladó szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésekor kizárja azon részvételre jelentkezőket vagy ajánlattevőket, akik az érintett tagállam joga értelmében jogosultak a kérdéses szolgáltatási tevékenység végzésére, kizárólag azon okból, hogy e részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők társasági formája nem felel meg a jogi személyek valamely konkrét kategóriájának.

23

Következésképpen az olyan nemzeti rendelkezések, mint amilyenek az alapügyben alkalmazandóak, amelyek a 92/50 irányelvben meghatározott küszöbértéket meghaladó gazdasági érdekű helyi közszolgáltatásokat odaítélését kizárólag tőketársaságoknak számára teszik lehetővé, nem egyeztethetők össze ezen irányelv 26. cikkének (2) bekezdésével.

24

Az alapügyben szereplő tényállást illetően kitűnik az iratokból, hogy a Frigerio az alapkeresetét a Comune di Triuggio számára 1996. január 1-je és 2006. június 30-a között a környezethigiéniai szolgáltatást biztosító konzorcium vezető vállalkozásaként nyújtotta be.

25

E tekintetben pontosítani kell, hogy a 92/50 irányelv 26. cikkének (1) bekezdéséből is következik, hogy az ajánlatkérő az ajánlat megtételének feltételeként nem követelheti meg a szolgáltatók csoportjaitól, hogy meghatározott társasági formába alakuljanak át.

26

Sőt, nem vitatott a Bíróság előtt, hogy az olasz jogszabályok szerint a Frigerio a társasági formáját tekintve – azaz közkereseti társaságként – jogosult volt környezethigiéniai szolgáltatást nyújtani. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja többek között, hogy a Frigerio szerepel a hulladékgazdálkodási tevékenység gyakorlására jogosult személyekről vezetett nyilvántartásban.

27

Amint az a jelen ítélet 19. pontjában szerepel, a kérdést előterjesztő bíróság másodlagosan arra is választ vár, hogy milyen következményekkel jár, ha az olyan nemzeti rendelkezéseket, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, a 92/50 irányelvvel ellentétesnek ítélik.

28

E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság feladata, hogy a belső jog rendelkezését minden olyan intézkedés során, ahol a nemzeti jog mérlegelési jogkört biztosít számára, a közösségi jog követelményeivel összhangban értelmezze és alkalmazza. Amennyiben a közösségi joggal összhangban álló alkalmazásra nincs lehetőség, a nemzeti bíróság köteles teljes egészében alkalmazni a közösségi jogot, és megvédeni a közösségi jog által az egyének részére biztosított jogokat, szükség esetén mellőzve a nemzeti jog azon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek az előbbivel ellentétesek (lásd ebben az értelemben a 157/86. sz., Murphy és társai ügyben 1988. február 4-én hozott ítélet [EBHT 1988., 673. o.] 11. pontját és a C-208/05. sz. ITC-ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-181. o.] 68. és 69. pontját).

29

Ennélfogva úgy kell válaszolni az első és a második kérdésre, hogy ellentétes a 92/50 irányelv 26. cikkének (1) és (2) bekezdésével az olyan nemzeti rendelkezés, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely a 92/50 irányelvben meghatározott küszöbértéket meghaladó szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésekor nem teszi lehetővé, hogy ajánlatot nyújtsanak be azon részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők, akik az érintett tagállam joga értelmében jogosultak a kérdéses szolgáltatási tevékenység végzésére – ideértve a szolgáltatók csoportjaként fellépőket is – kizárólag azon okból, hogy a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők társasági formája nem felel meg a jogi személyek valamely meghatározott kategóriájának, nevezetesen a tőketársaságnak. A nemzeti bíróság feladata, hogy a belső jog rendelkezését mindaddig, amíg a nemzeti jog mérlegelési jogkört biztosít számára, a közösségi jog követelményeivel összhangban értelmezze és alkalmazza, valamint – amennyiben az ilyen összhangban álló értelmezésre nincs lehetőség – ne alkalmazza a belső jog azon rendelkezéseit, amelyek ellentétesek az említett követelményekkel.

30

Harmadik és negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az olyan nemzeti rendelkezés, mint amilyen az alapügyben szerepel, összhangban van-e az EK 39., az EK 43., az EK 48. és az EK 81. cikkel, valamint a 75/442 és a 2006/12 irányelvvel.

31

Mivel – amint az a jelen ítélet 18. pontjából kitűnik – az alapügyben szereplő tényállás a 92/50 irányelv hatálya alá tartozik, és ezen irányelv értelmezése elegendő adatot szolgáltat a kérdést előterjesztő bíróságnak az elé terjesztett ügy megítéléséhez, a fent hivatkozott közösségi rendelkezések vizsgálata tisztán elméleti jelentőségű. Következésképpen az állandó ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a harmadik és a negyedik kérdésre nem kell választ adni (lásd ebben az értelemben a C-144/04. sz. Mangold-ügyben 2005. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-9981. o.] 36. és 37. pontját, valamint a C-212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-6057. o.] 42. és 43. pontját).

32

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A 2001. szeptember 13-i 2001/78/EK bizottsági irányelvvel módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv 26. cikkének (1) és (2) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely a 92/50 irányelvben meghatározott küszöbértéket meghaladó szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésekor nem teszi lehetővé, hogy ajánlatot nyújtsanak be azon részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők, akik az érintett tagállam joga értelmében jogosultak a kérdéses szolgáltatási tevékenység végzésére – ideértve a szolgáltatók csoportjaként fellépőket is – kizárólag azon okból, hogy a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők társasági formája nem felel meg a jogi személyek valamely meghatározott kategóriájának, nevezetesen a tőketársaságnak.

A nemzeti bíróság feladata, hogy a belső jog rendelkezését mindaddig, amíg a nemzeti jog mérlegelési jogkört biztosít számára, a közösségi jog követelményeivel összhangban értelmezze és alkalmazza, valamint – amennyiben az ilyen összhangban álló értelmezésre nincs lehetőség – ne alkalmazza a belső jog azon rendelkezéseit, amelyek ellentétesek az említett követelményekkel.