—

az Asociación Profesional de Empresas de Reparto y Manipulado de Correspondencia képviseletében J. M. Piqueras Ruíz abogado,

—

a spanyol kormány képviseletében F. Díez Moreno, meghatalmazotti minőségben,

—

a belga kormány képviseletében A. Hubert, meghatalmazotti minőségben,

—

az oszták kormány képviseletében M. Fruhmann, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis és K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben, segítőik: C. Fernández és I. Moreno-Tapia Rivas abogadas,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a postai szolgáltatások liberalizációs folyamatának összefüggésében és a közbeszerzésre vonatkozó közösségi szabályok fényében az EK 43. és EK 49. cikk az EK 86. cikkel együttes olvasatban való értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az Asociación Profesional de Empresas de Reparto y Manipulado de Correspondencia (küldeménykézbesítő és -kezelő vállalkozások szakmai szövetsége, a továbbiakban: Asociación Profesional) és az Administración General del Estado, Ministerio de Educación, Cultura y Deporte (állami közigazgatási, oktatási, kulturális és sportminisztérium, a továbbiakban: Ministerio) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az utóbbi a postai szolgáltatásokat nyilvános ajánlati felhívás nélkül ítélte oda a Sociedad Estatal Correos y Telégrafos SA részére (posta- és távirat-szolgáltató állami vállalat, a továbbiakban: Correos), amely Spanyolországban az egyetemes postai szolgáltató.

3

A közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15-i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 15., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.) az 1. cikke alapján közös szabályokat állapít meg többek között az Európai Közösségen belüli egyetemes postai szolgáltatások nyújtása, és azon szempontok vonatkozásában, amelyek meghatározzák az egyetemes szolgáltatók számára fenntartható szolgáltatásokat.

4

A 97/67 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatást igénybe vevők élvezzék az egyetemes szolgáltatáshoz való jogot, amely magában foglalja a meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosítását területük minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron.

5

Az említett irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerint:

„Az egyes tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy az egyetemes szolgáltatás legalább a következő lehetőségeket biztosítsa:

6

Ezen irányelvnek „A fenntartható szolgáltatások harmonizációja” című 3. fejezetében található 7. cikkének (1) és (2) bekezdése ekként rendelkezik:

„(1)   Az egyetemes szolgáltatás fenntartásához szükséges mértékben az egyetemes szolgáltató(k) számára az egyes tagállamok által fenntartható szolgáltatások: a belföldi levélküldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése függetlenül attól, hogy a kézbesítés soron kívüli vagy sem, amelynek ára kevesebb mint a leggyorsabb szabvány kategória első súlyosztályában a levélküldeményre vonatkozó közszolgáltatói díj ötszöröse, ahol ilyen kategória van, amennyiben 350 grammnál kisebb súlyúak. […]

(2)   Az egyetemes szolgáltatás fenntartásához szükséges mértékben a határokon átnyúló posta és a címzett reklámküldemény az (1) bekezdésben meghatározott díj- és tömeghatárokon belül továbbra is fenntartható.”

7

A 2001. szeptember 13-i 2001/78/EK bizottsági irányelvvel (HL L 285., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 94. o.) módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 12. kötet, 322. o.; a továbbiakban: 92/50 irányelv) 1. cikkének a) bekezdése szerint a „szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés” egy szolgáltató és egy ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződés az említett rendelkezés i–ix. alpontjában felsorolt szerződések kivételével.

8

A 92/50 irányelv 1. cikkének b) pontja szerint „ajánlatkérő”„az állam, a területi vagy települési önkormányzat, a közjogi intézmény, egy vagy több ilyen szervezet vagy közjogi szerv által alapított társulás”. E cikk c) pontjának meghatározása szerint „szolgáltató”„bármely természetes vagy jogi személy – beleértve az állami szervet is – aki, illetve amely szolgáltatást végez.”

9

Ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdése kifejti, hogy az ajánlatkérők biztosítják, hogy ne legyen megkülönböztetés a különböző szolgáltatók között.

10

A 92/50 irányelv 6. cikke a következőképpen szól:

„Ez az irányelv nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésre, amelyet olyan vállalkozásnak ítéltek oda, amely maga is az 1. cikk b) pontja szerinti, a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján a[z EK-]Szerződéssel összeegyeztethető kizárólagos jogot élvező ajánlatkérő.”

11

A 92/50 irányelv 7. cikk (1) bekezdése a) pontja második francia bekezdésének ii. alpontja ezen irányelv I. A. mellékletének 4. csoportjával együttes olvasatban előírja, hogy ezt az irányelvet kell alkalmazni az olyan szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyeknek szárazföldi és légipostai küldemények szállítása a tárgya, amelyeket ugyanezen irányelv 1. cikk b) pontjában felsorolt ajánlatkérők ítéltek oda, kivéve az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/36/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 2. kötet, 110. o.) I. mellékletében említetteket, és amelyek HÉA nélküli becsült értéke legalább 200000 SDR (special drawing rights: különleges lehívási jogok) euróban kifejezett értékének felel meg.

12

A 92/50 irányelv 7. cikk (5) bekezdése ekként rendelkezik:

„Olyan szerződés esetében, amelyben nem tüntetik fel az ellenszolgáltatás teljes összegét, a becsült szerződési érték számításának alapja a következő:

13

A 92/50 irányelv 8. cikke szerint azt a szerződést, amelynek tárgya az I. A. mellékletben felsorolt szolgáltatás, a III–VI. cím rendelkezéseinek megfelelően kell odaítélni, ami többek között azt eredményezi, hogy azok esetében kötelező a nyilvános ajánlati felhívás és a megfelelő nyilvánosság.

14

Az egyetemes postai szolgáltatásról és a postai szolgáltatások liberalizációjáról szóló 1998. július 13-i törvény (Ley 24/1998 del Servicio Postal Universal y de Liberalización de los Servicios Postales) szerint, amely a 97/67 irányelvnek spanyol belső jogba való átültetéséről szól, a postai szolgáltatásokat a szabad verseny alapján nyújtott általános érdekű szolgáltatásnak kell tekinteni. Kizárólag az egyetemes postai szolgáltatást kell közszolgáltatásnak tekinteni, illetve csak arra vonatkoznak a közszolgáltatási kötelezettségek. Az említett törvény 18. cikke bizonyos szolgáltatásokat kizárólagosan az egyetemes postai szolgáltatás nyújtásával megbízott szolgáltató számára tart fenn.

15

Spanyolországban az egyetemes a postai szolgáltató, azaz a Correos, nyilvános részvénytársaság, amelynek a tőkéje teljes egészében állami tulajdonban van.

16

A közbeszerzésekről szóló törvény (Ley de Contratos de las Administraciones Públicas) 11. cikke szerint, amelynek egységes szerkezetbe foglalt szövegét a 2000. június 16-i 2/2000. sz. királyi törvényrendelet (Real Decreto Legislativo 2/2000 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley de Contratos de las Administraciones Públicas) hagyta jóvá (a továbbiakban: közbeszerzésekről szóló törvény) – a hatóságok által odaítélt szerződéseket az e törvényben előírt kivételektől eltekintve a nyilvánosság és a verseny, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének vetik alá.

17

A közbeszerzésekről szóló törvény 206. cikkének (4) bekezdéséből következik, hogy főszabály szerint a postai szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések odaítélése a szerződéskötés szempontjából az e törvény által szabályozott közbeszerzések hatálya alá tartozik.

18

Azonban a közbeszerzésekről szóló törvény 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján e törvény hatálya alól ki vannak zárva az olyan együttműködési megállapodások, amelyeket – az azokat szabályozó sajátos rendelkezéseknek megfelelően – a közigazgatási szervek a magánjog szerinti természetes és jogi személyekkel kötnek, amennyiben e megállapodások tárgya nem tartozik az e törvény vagy a közigazgatási rendelkezések által szabályozott közbeszerzésekhez.

19

A kérdést előterjesztő bíróság elemzése szerint az előtte lévő ügy jogi hátterében az ilyen együttműködési megállapodás olyan jogi aktus, amely kívül esik a közbeszerzésekre alkalmazható jogi szabályokon, ebből következően a közbeszerzés területére jellemző versenyképesség, nyilvánosság és szabad verseny elvei az ilyen jogi aktusra nem alkalmazhatók.

20

A szociális jellegű pénzügyi és közigazgatási intézkedésekről szóló, 2000. december 29-i 14/2000 törvény (Ley 14/2000 de medidas Fiscales, Administrativas y de Orden Social; a továbbiakban: 14/2000 törvény) 58. cikke előírja, hogy a hatóságok köthetnek a közbeszerzési törvény 3. cikkében érintetthez hasonló együttműködési megállapodásokat a Correosszal e társaság tevékenységi köréhez tartozó szolgáltatások nyújtása céljából.

21

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a Correosnak a 14/2000 törvény 58. cikkében meghatározott tevékenységi körére tekintettel az ilyen együttműködési megállapodás megkötése nem korlátozódik a nem liberalizált vagy fenntartott postai szolgáltatásokra, hanem az valamennyi postai szolgáltatás kezelésére és működtetésére kiterjed. Az ilyen lehetőség tehát nem korlátozódik az egyetemes postai szolgáltatásra, és azon belül nem tesz különbséget a fenntartott és a nem fenntartott szolgáltatások között.

22

Másfelől a kérdést előterjesztő bíróság megjelöli, hogy a 14/2000 törvény 58. cikke szerint a Correos köteles ellátni bizonyos postai szolgáltatásokat. A Correos feladatai között ugyanis szerepel a tevékenységi köréhez közvetlenül kapcsolódó azon postai szolgáltatások kötelező nyújtása, amelyekkel a közigazgatási szervek megbízhatják. Ennélfogva az egyik fél oldalán hiányzik a szerződéskötési szándék.

23

A nyilvános ajánlattételi eljárás nélkül lefolytatott tárgyalásos eljárás végén a Ministerio és a Correos 2002. június 6-án együttműködési megállapodást kötött postai és távíró-szolgáltatások nyújtására (Convenio de colaboración para la prestación de servicios postales y telegráficos, a továbbiakban: együttműködési megállapodás).

24

Ez az együttműködési megállapodás előírja, hogy a Correos a Ministerio számára köteles ellátni a következő tárgyakra vonatkozó postai és távíró-szolgáltatásokat:

25

Az említett szolgáltatások nyújtásának pénzügyi ellenszolgáltatását nem rögzítették, amennyiben az az üzleti forgalomtól függ. A kérdést előterjesztő bíróság előtt azt 12020,42 eurónál magasabb éves összegre becsülték, amely összeget senki sem vitatta.

26

Az együttműködési megállapodást határozatlan időre kötötték és az még hatályban volt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat meghozatalának időpontjában.

27

Az Asociación Profesional a Ministerio előtt kérelmet nyújtott be a közigazgatási határozat ellen, amely nyilvános ajánlati felhívás nélkül, együttműködési megállapodás útján ítélt oda liberalizált postai szolgáltatásokat.

28

A Ministerio a 2003. március 20-i határozatával elutasította az említett kérelmet, azzal az indokolással, hogy a postai szolgáltatások odaítélési eljárása az együttműködési megállapodáson alapul, amely a közbeszerzésekről szóló jogszabály hatályán kívül esik, ezáltal arra nem vonatkoznak a nyilvánosság és a szabad verseny elvei.

29

Ebben a vonatkozásban a Ministeriónak az volt az álláspontja, hogy a Correosszal egyáltalán nem kötött szerződést, és a Correos a szolgáltatásait a közbeszerzésekről szóló törvény 3. cikke (1) bekezdése d) pontjának és a 14/2000 törvény 58. cikke (2) bekezdése ötödik albekezésének megfelelően kötött együttműködési megállapodás alapján nyújtja.

30

Az Asociación Profesional keresetet terjesztett elő az Audiencia Nacional előtt a Ministerio 2003. március 20-i elutasító határozata ellen.

31

Az Audiencia Nacional szerint az előtte lévő ügy megoldása a közösségi jog értelmezésétől függ. A Bíróság ugyanis megállapíthatja, hogy az együttműködési megállapodások igénybevétele nincs összhangban a közbeszerzési szerződések odaítélésére alkalmazható nyilvánosság és szabad verseny elveivel, mivel az ilyen megállapodások vagy csak az egyetemes szolgáltató számára törvény útján fenntartott postai szolgáltatások területén használhatók, vagy az említett elvekkel összeegyeztethetetlenek e területen. Ennek megállapítása esetén arra kellene következtetni, hogy a jelen esetben vitatotthoz hasonló együttműködési megállapodás jogellenes, mivel annak tartalma vagy teljes egészében, vagy abban a részében semmis, amely túllép azokon a postai szolgáltatásokon, amelyek vonatkozásában a Bíróság akként határozna, hogy az ilyen megállapodás igénybevétele megengedett.

32

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Az [EK] 43. és az EK […] 49. cikket az [EK] 86. cikkel együttesen – azoknak a postai szolgáltatások 1997/67/EK és 2002/39/EK irányelvek által bevezetett liberalizációja, valamint a közbeszerzési szerződések vonatkozásában irányadó ad hoc irányelvekben megállapított elvek keretében való alkalmazása esetén – úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az egyetemes postai szolgáltatás nyújtásának biztosítására kijelölt társaság – amelynek a tőkéje teljes egészében állami tulajdonban van – és egy közigazgatási szerv közötti olyan megállapodás megkötése, amelynek a tárgya fenntartott és nem fenntartott, következésképpen liberalizált postai szolgáltatásokat is magába foglal?”

33

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdése annak megfogalmazása szerint a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások verseny számára való további megnyitása tekintetében történő módosításáról szóló, 2002. június 10-i 2002/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (HL L 176., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 316. o.) irányul, ez az irányelv azonban nem alkalmazható az alapügyben. Ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint ugyanis a tagállamok számára az irányelv átültetésére biztosított határidő csak 2002. december 31-én járt le.

34

A spanyol kormány álláspontja szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a Bíróságtól valójában azt kérdezik, hogy az együttműködési megállapodás megfelel-e a közbeszerzési szerződések odaítéléséről és a postai szolgáltatások liberalizációjáról szóló irányelveknek, amely kérdés a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik.

35

Meg kell állapítani, hogy az előterjesztett kérdésnek sem a megfogalmazása, sem az előterjesztése szükségességének az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben kifejtett indokai alapján nem tűnik úgy, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt kérné, hogy a Bíróság maga döntsön az együttműködési megállapodásnak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségének kérdéséről.

36

Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak ugyan nincs arra hatásköre az EK 234. cikk keretében, hogy a közösségi szabályokat valamely meghatározott esetben alkalmazza, sem arra, hogy a nemzeti jog szabályainak ezekkel a szabályokkal való összeegyeztethetőségét értékelje, azonban a Bíróság a közösségi jog értelmezéséhez valamennyi szükséges információt megadhatja a nemzeti bíróság részére, amelyek számára hasznosak lehetnek a közösségi jogszabályok rendelkezései hatásainak értelmezése során (lásd a C-181/00. sz. Flightline-ügyben 2002. július 9-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6139. o.] 20. pontját).

37

Ennélfogva az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell tekinteni.

38

A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a közösségi jogot úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan tagállami jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok mellőzésével mind a fenntartott, mind a nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtásával bízzanak meg egy olyan nyilvános részvénytársaságot, amelynek tőkéje teljes egészében állami tulajdonban van, és amely ebben az államban az egyetemes postai szolgáltató.

39

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 97/67 irányelv 7. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyes postai szolgáltatásokat fenntartsanak az egyetemes postai szolgáltató(k) számára az egyetemes szolgáltatás fenntartásához szükséges mértékben. Ebből következően, amennyiben postai szolgáltatások ezen irányelvvel összhangban az egyetlen egyetemes szolgáltató számára vannak fenntartva, az ilyen szolgáltatások szükségképpen kívül esnek a versenyen, mivel egyetlen másik gazdasági szereplő sem jogosult az említett szolgáltatások nyújtására.

40

Meg kell tehát állapítani, hogy az ilyen fenntartott szolgáltatásokat illetően nem alkalmazhatók a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó közösségi szabályok, amelyeknek elsődleges célja a szolgáltatások szabad mozgása és a tisztességes verseny megnyitása valamennyi tagállamban (a C-26/03. sz., Stadt Halle és RPL Lochau ügyben 2005. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-1. o.] 44. pontja és a C-340/04. sz., Carbotermo és Consorzio Alisei ügyben 2006. május 11-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-4137. o.] 58. pontja).

41

Ennélfogva úgy kell válaszolni az előterjesztett kérdésre, hogy a közösségi jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely tagállam olyan jogszabálya, amely a közigazgatási szervek számára lehetővé teszi, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok mellőzésével a 97/67 irányelvnek megfelelően fenntartott postai szolgáltatások nyújtásával bízzanak meg egy olyan nyilvános részvénytársaságot, amelynek a tőkéje teljes egészében állami tulajdonban van, és amely ebben az államban az egyetemes postai szolgáltató.

42

Kizárólag a 97/67 irányelv értelmében nem fenntartott postai szolgáltatásokra tekintettel kell megvizsgálni azt, hogy az alapügyben érintetthez hasonló együttműködési megállapodás megkötésekor tiszteletben kell-e tartani a közbeszerzésekről szóló közösségi szabályokat.

43

Először is meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben érintetthez hasonló megállapodás a kérdést előterjesztő bíróság előtti ügy tényállásának időpontjában a postai szolgáltatások közbeszerzési szerződéseinek tárgyában releváns irányelv – azaz a 92/50 irányelv – hatálya alá tartozott-e.

44

Az említett irányelv a hatálya alá tartozó közbeszerzési szerződések odaítélését bizonyos eljárási és nyilvánossági követelményektől teszi függővé.

45

A 92/50 irányelv 1. cikke a) pontjának szövege szerint a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésnek minősül egy szolgáltató és ezen 1. cikk b) pontjában meghatározott ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződés.

46

Ahogyan a főtanácsnok az indítványának 63. pontjában arra rámutatott, el kell ismerni, hogy az előző pontban említett rendelkezések értelmében a Ministerio az ajánlatkérő és a Correos a szolgáltató. Ezenkívül az nem vitatott, hogy az együttműködési megállapodást írásban és visszterhesen kötötték.

47

Azonban mivel a kérdést előterjesztő bíróság annak megjelölésére szorítkozott, hogy az említett megállapodás alapján nyújtott szolgáltatások éves összege több mint 12020,42 euró, felmerül az a kérdés, hogy ez az összeg eléri-e a 92/50 irányelv 7. cikke (1) bekezdése a) pontja második francia bekezdésének ii. alpontjában rögzített 200000 SDR értékhatárt, amely az alapügy tényállásának időpontjában 249681 eurónak felelt meg.

48

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata – a 92/50 irányelv 7. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdését átültető nemzeti rendelkezésekre tekintettel –, hogy elérték-e a 249681 eurós értékhatárt.

49

Az említett értékhatár elérésének feltételezése esetén felmerül az a kérdés, hogy az együttműködési megállapodás ténylegesen szerződésnek minősül-e a 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében. A spanyol kormány ugyanis úgy véli, hogy e megállapodásnak nem szerződéses, hanem jogi aktus jellege van, mivel a Correosnak egyáltalán nincs lehetősége az ilyen megállapodás megkötésének megtagadására, hanem azt köteles elfogadni.

50

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés meghatározása a közösségi jog területére tartozik, ezért az együttműködési megállapodásnak a spanyol jog alapján való minősítése nem releváns annak eldöntése szempontjából, hogy e szerződés a 92/50 irányelv hatálya alá tartozik-e (lásd ebben az értelemben a C-264/03. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. október 20-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-8831. o.] 36. pontját és a C-382/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-6657. o.] 30. pontját).

51

Az igaz, hogy a Bíróság a C-295/05. sz. Asemfo-ügyben 2007. április 19-én hozott ítéletének (EBHT 2007., I-2999. o.) 54. pontjában úgy határozott, hogy nem teljesül a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelveknek a szerződés fennállását megkövetelő alkalmazhatósági feltétele, ha az említett ítélet tényállásában érintett állami vállalat semmilyen szabadsággal nem rendelkezik sem az érintett illetékes hatóságok megrendelésének teljesítését, sem a szolgáltatásaira alkalmazható díjazást illetően, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

52

Az ilyen érvelést azonban annak sajátos összefüggésében kell értelmezni. Ez az érvelés ugyanis annak a megállapításnak a folyománya, amely szerint a spanyol jogszabály alapján az említett állami tulajdonban álló társaság az állam általános közigazgatási szervezetének és az autonóm közösségeknek a segédszerve és műszaki szolgálata, mivel a fent hivatkozott Asemfo-ítélethez vezető ügytől eltérő összefüggésben a Bíróság már megállapította, hogy a szóban forgó társaság a spanyol közigazgatási szervezet segédszerveként és műszaki szolgálataként kizárólagos hatáskörben köteles elvégezni azokat a feladatokat, amelyekkel az állam általános közigazgatási szervezete, az autonóm közösségek és az általuk fenntartott közszervezetek megbízzák (a fent hivatkozott Asemfo-ügyben hozott ítélet 49. és 53. pontja).

53

Márpedig a Correosnak mint egyetemes postai szolgáltatónak ettől teljesen eltérő feladata van, amely magában foglalja különösen, hogy az ügyfélköre az összes olyan személyből áll, aki az egyetemes postai szolgáltatást igénybe kívánja venni. Önmagában az a tény, hogy ez a társaság semmilyen szabadsággal nem rendelkezik sem a Ministerio megrendelésének teljesítését, sem a szolgáltatásaira alkalmazható díjazást illetően, nem járhat automatikusan azzal a következménnyel, hogy e két jogalany között egyáltalán nem jött létre szerződés.

54

Az ilyen helyzet ugyanis nem különbözik szükségszerűen attól, amikor a magánügyfél folyamodik a Correosnak az egyetemes postai szolgáltatások közé tartozó szolgáltatásaihoz, mivel e szolgáltatás ellátójának feladatából következik, hogy ebben az esetben szintén köteles a kért szolgáltatás nyújtására, adott esetben rögzített díj vagy mindenesetre átlátható és megkülönböztetéstől mentes díj ellenében. Márpedig az nem kétséges, hogy az ilyen viszonyt szerződésesnek kell minősíteni. A kérdést előterjesztő bíróságnak csak abban az esetben volna feladata annak vizsgálata, hogy a szerződés hiányára kell következtetni, és ebből következően a 92/50 irányelv nem alkalmazható, ha a Correos és a Ministerio közötti megállapodás valóban egyoldalú közigazgatási aktus, amely csak a Correos számára ír elő kötelezettségeket, és amely érzékelhetően eltér e társaság kereskedelmi ajánlatának szokásos feltételeitől.

55

E vizsgálat keretében a kérdést előterjesztő bíróságnak többek között azt kell majd megvizsgálnia, hogy a Correos képes-e a Ministerióval a nyújtandó szolgáltatások konkrét tartalmáról, valamint ez utóbbiakra alkalmazandó díjakról tárgyalni, és hogy ez a társaság a nem fenntartott szolgáltatásokat illetően megszabadulhat-e az együttműködési megállapodásból eredő kötelezettségeitől az abban előírt felmondási idő betartása esetén.

56

Szintén el kell utasítani a spanyol kormány által annak bizonyítása céljából hivatkozott többi érvet, hogy az alapügyben érintetthez hasonló együttműködési megállapodás kívül esik a közbeszerzési szerződések tárgyában alkalmazható szabályokon.

57

A spanyol kormány többek között azt állítja, hogy az együttműködési megállapodás semmi esetre sem tartozhat a közbeszerzésekre irányadó szabályok hatálya alá, mivel teljesültek a Bíróság ítélkezési gyakorlata által kialakított „in house” kritériumok.

58

Ebben a vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján a közbeszerzési irányelvek szerint két feltétel teljesülése esetén az ajánlati felhívás még akkor sem kötelező, ha a szerződő fél az ajánlatkérőtől jogilag elkülönült személy. Egyrészről az ajánlatkérő közjogi hatóságnak az illető elkülönült jogalany felett hasonló ellenőrzést kell gyakorolnia, mint a saját szervei felett, másrészről e jogalanynak a tevékenysége lényeges részét az őt fenntartó közjogi hatóság vagy hatóságok részére kell végeznie (lásd a C-107/98. sz. Teckal-ügyben 1999. november 18-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-8121. o.] 50. pontja; a C-26/03. sz., Stadt Halle és RPL Lochau ügyben 2005. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-1. o.] 49. pontja; a fent hivatkozott Carbotermo és Consorzio Alisei ügyben hozott ítélet 33. pontja és a fent hivatkozott Asemfo-ügyben hozott ítélet 55. pontja).

59

Anélkül, hogy szükség volna azon kérdés elmélyültebb elemzésére, hogy az előző pontban említett két feltétel közül az első teljesült-e, elegendő megállapítani, hogy az alapügyben a második feltétel nem teljesült. Az ugyanis nem vitatott, hogy a Correos mint a spanyolországi egyetemes postai szolgáltató a tevékenységének lényeges részét nem a Ministerió és általában a közigazgatási szervek részére végzi, hanem ez a társaság az említett postai szolgáltatás meghatározatlan számú ügyfelének nyújt postai szolgáltatásokat.

60

A spanyol kormány azonban előterjeszti, hogy azok a kapcsolatok, amelyek a közigazgatási szerveket összekötik valamely kizárólagos joggal rendelkező társasággal, a jellegüknél fogva kizárólagos kapcsolatok, ami a „lényeges tevékenység” szakaszát meghaladó szakaszt feltételez. Márpedig a Correos kizárólagos joggal rendelkezik, mivel ez a társaság a 14/2000 törvény 58. cikke alapján köteles a közigazgatási szervek számára a tevékenységi körébe tartozó szolgáltatásokat nyújtani, amely magában foglalja a fenntartott és a nem fenntartott szolgáltatásokat.

61

Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben az említett kötelezettséget valóban kizárólagos jognak lehet tekinteni – aminek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata – az ilyen jog a jelen ítélet 58. pontjában hivatkozott két feltételre tekintettel történő elemzés keretében nem felel meg annak a követelménynek, amely szerint az érintett szolgáltatások ellátójának a tevékenysége lényeges részét az őt fenntartó hatóság vagy hatóságok részére kell végeznie.

62

Ez utóbbi követelménynek ugyanis kifejezetten az a célja, hogy biztosítsa a 92/50 irányelv alkalmazhatóságát abban az esetben, ha az egy vagy több hatóság által ellenőrzött vállalkozás a piacon működik, és ezért valószínűleg versenyben áll más vállalkozásokkal (lásd analógia útján a fent hivatkozott Carbotermo és Consorzio Alisei ügyben hozott ítélet 60. pontját). Márpedig az nem vitatott, hogy a Correos a spanyol postai piacon működik, és ezen a piacon a 97/67 irányelv értelmében fenntartott szolgáltatások kivételével más postai vállalkozásokkal áll versenyben, amelyeknek a száma a spanyol kormány észrevétele szerint hozzávetőleg 2000.

63

Ennélfogva arra kell következtetni, hogy az alapügyben érintetthez hasonló együttműködési megállapodás nem teljesíti a jelen ítélet 58. pontjában felidézett feltételeket, tehát az ennek alapján nem eshet kívül a 92/50 irányelv hatályán.

64

A kizárólagos jog fennállása azonban igazolhatja a 92/50 irányelv alkalmazásának hiányát, mivel az irányelv 6. cikke szerint az „nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésre, amelyet olyan vállalkozásnak ítéltek oda, amely maga is az 1. cikk b) pontja szerinti, a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján a Szerződéssel összeegyeztethető kizárólagos jogot élvező ajánlatkérő”.

65

Márpedig anélkül, hogy szükség volna annak elemzésére, hogy az említett 6. cikkben megfogalmazott három feltétel közül az elsőnek – amely a Correos ajánlatkérői minőségére vonatkozik – eleget tesz-e ez a társaság, és feltételezve, hogy ez utóbbi a 14/2000 törvény 58. cikke alapján kizárólagos jogot élvez arra, hogy a közigazgatási szervek részére a tevékenységi köréhez tartozó postai szolgáltatásokat nyújtson, elegendő azt megállapítani, hogy az említett feltételek közül nem teljesült a harmadik, amely szerint a kizárólagos jogot biztosító rendelkezésnek összeegyeztethetőnek kell lennie a Szerződéssel.

66

Az említett nemzeti rendelkezés ugyanis ezen irányelv céljával összeegyeztethetetlen, feltéve hogy az egyetemes a postai szolgáltató számára kizárólagos jogot biztosít arra, hogy a közigazgatási szervek részére a 97/67 irányelv 7. cikke szerinti nem fenntartott postai szolgáltatásokat nyújtson, amely szolgáltatásokra a jelen elemzés korlátozódik.

67

Ahogyan az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, a tagállamok nem jogosultak arra, hogy tetszésük szerint kibővítsék a 97/67 irányelv 7. cikke alapján az egyetemes postai szolgáltató számára fenntartott szolgáltatásokat, mivel az ilyen kiterjesztés ellentétes volna az irányelv céljával, amely cél az irányelv (8) preambulumbekezdése szerint a postai ágazatban a fokozatos és ellenőrzött liberalizáció megteremtése (a C-240/02. sz., Asempre és Asociación Nacional de Empresas de Externalización y Gestión de Envíos y Pequeña Paquetería ügyben 2004. március 11-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-2461. o.] 24. pontja).

68

Ez a megállapítás nemcsak a horizontális fenntartásra, azaz valamely meghatározott postai szolgáltatás fenntartására érvényes, hanem a 97/67 irányelv 7. cikke hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében az ilyen szolgáltatás vertikális fenntartására is érvényes, amely az alapügy tényállásához hasonlóan a postai szolgáltatásoknak meghatározott ügyfelek számára történő kizárólagos nyújtására vonatkozik. Ugyanis, ahogyan arra az Európai Közösségek Bizottsága rámutat, az alapügyben érintett spanyol jogszabály alkalmazása azt jelentené, hogy gyakorlatilag valamely állami hatóság által igényelt összes postai szolgáltatást potenciálisan a Correos láthatná el, az összes többi postai szolgáltató kizárásával, ami nyilvánvalóan ellentétes az említett irányelv céljával.

69

Ennélfogva azt a választ kell adni az előterjesztett kérdésre, hogy a 92/50 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok mellőzésével, a 97/67 irányelv értelmében nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtásával bízzanak meg egy olyan nyilvános részvénytársaságot, amelynek tőkéje teljes egészében az állam tulajdonában van, és amely ebben az államban az egyetemes postai szolgáltató, amennyiben azok a megállapodások, amelyekre ez a jogszabály vonatkozik,

amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

70

Amennyiben az alapügyben érintett nemzeti jogszabály a 92/50 irányelv 7. cikke (1) pontjában előírt releváns értékhatárt el nem érő megállapodásokra vonatkozik, másodszor meg kell vizsgálni, hogy az ilyen jogszabály megfelel-e a közbeszerzési szerződések odaítélésének tárgyára vonatkozó, Szerződésből eredő követelményeknek.

71

Ugyanis jóllehet a közbeszerzés terén bizonyos szerződéseket kirekesztettek a közösségi irányelvek hatálya alól, az ajánlatkérők kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés alapvető szabályait és különösen az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét (a fent hivatkozott C-264/03. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. október 20-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-8831. o.] 32. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

Különösen áll ez a szolgáltatásnyújtásra irányuló olyan közbeszerzési szerződésekre, amelyek értéke nem éri el a 92/50 irányelvben meghatározott értékhatárokat. Pusztán az a tény, hogy a közösségi jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a közbeszerzési irányelvekben előírt sajátos és szigorú eljárások nem megfelelőek, amikor alacsony értékű közbeszerzésekről van szó, nem jelenti azt, hogy ez utóbbiak kívül rekednének a közösségi jog hatályán (a C-59/00. sz. Vestergaard-ügyben 2001. december 3-án hozott végzés [EBHT 2001., I-9505. o.] 19. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 33. pontja).

73

A Szerződés azon rendelkezései, amelyek kifejezetten azokra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre alkalmazhatók, amelyek értéke nem éri el a 92/50 irányelv által meghatározott értékhatárokat, magukban foglalják különösen az EK 43. és az EK 49. cikket.

74

Az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma mellett az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmód elvének hatálya szintén kiterjed az ilyen közbeszerzési szerződésekre, akár állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés hiányában is (lásd analógia útján a C-458/03. sz. Parking Brixen ügyben 2005. október 13-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-8585. o.] 48. pontját és a C-410/04. sz. ANAV-ügyben 2006. április 6-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-3303. o.] 20. pontját).

75

Az egyenlő bánásmód elve és az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma többek között átláthatósági kötelezettséget foglal magában, amely lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő hatóság biztosítsa ezen elvek tiszteletben tartását. Ezen, e hatóságot terhelő átláthatósági kötelezettség azt jelenti, hogy minden potenciális ajánlattevő számára megfelelő mértékű nyilvánosságot kell biztosítani, ami lehetővé teszi a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések versenyre történő megnyitását és az odaítélési eljárás pártatlanságának ellenőrzését (lásd analógia újtán a fent hivatkozott Parking Brixen ügyben hozott ítélet 49. pontját és az ANAV-ügyben hozott ítélet 21. pontját).

76

Elvileg azonban a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések esetén a versenyeztetés alapügybelihez hasonló teljes hiánya nem egyeztethető össze az EK 43. és az EK 49. cikk követelményeivel és az egyenlő bánásmód elvével, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, illetve az átláthatóság elvével sem (lásd analógia útján a fent hivatkozott Parking Brixen ügyben hozott ítélet 50. pontját és az ANAV-ügyben hozott ítélet 22. pontját).

77

Ezenkívül az EK 86. cikk (1) bekezdéséből következik, hogy a tagállamok nem tarthatnak hatályban olyan nemzeti jogszabályt, amely megengedi a szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződések versenyeztetés nélküli odaítélését, mivel az ilyen odaítélés sérti az EK 43., az EK 49. cikket, illetve az egyenlő bánásmód elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az átláthatóság elvét (lásd analógia útján a fent hivatkozott Parking Brixen ügyben hozott ítélet 52. pontját és az ANAV-ügyben hozott ítélet 23. pontját).

78

Márpedig az igaz, hogy az EK 86. cikk (1) és (2) bekezdéséből együttesen az következik, hogy annak (2) bekezdésére valamely tagállam hivatkozhat annak igazolása céljából, hogy egy általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozás számára a Szerződés rendelkezéseivel ellentétesen különleges vagy kizárólagos jogokat engedélyez, amennyiben a vállalkozásra bízott sajátos feladat elvégzését csak ilyen jogok engedélyezésével lehet biztosítani, és amennyiben az a kereskedelem fejlődését nem befolyásolja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel (a C-340/99. sz. TNT Traco ügyben 2001. május 17-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-4109. o.] 52. pontja).

79

Azt is meg kell állapítani, hogy a Correoshoz hasonló vállalkozás, amelyet valamely tagállam jogszabálya alapján az egyetemes postai szolgáltatás nyújtásával bíztak meg, az EK 86. cikk (2) bekezdésének értelmében általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásnak minősül (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott TNT Traco ügyben hozott ítélet 53. pontját).

80

Azonban még annak feltételezése esetén is, hogy a Correos kizárólagos jogának lehet tekinteni az e társaságot a 14/2000 törvény 58. cikke alapján terhelő azon kötelezettséget, hogy a közigazgatási szervek számára a tevékenységi körébe tartozó szolgáltatásokat nyújtson, meg kell állapítani, hogy az EK 86. cikk (2) bekezdésére nem lehet hivatkozni az alapügyben érintetthez hasonló nemzeti jogszabály igazolására, amennyiben ez a jogszabály vonatkozik a 97/67 irányelv értelmében nem fenntartott postai szolgáltatásokra.

81

Ahogyan ugyanis a főtanácsnok az indítványának 99. pontjában arra rámutatott, a 97/67 irányelv az EK 86. cikk (2) bekezdését hajtja végre azon lehetőséget illetően, hogy bizonyos postai szolgáltatásokat az egyetemes postai szolgáltató számára tartsanak fenn. Márpedig ahogyan az a jelen ítélet 67. pontjában felidézésre került, a Bíróság már határozott arról, hogy a tagállamok nem jogosultak arra, hogy tetszésük szerint kibővítsék a 97/67 irányelv 7. cikke alapján az egyetemes postai szolgáltató számára fenntartott szolgáltatásokat, mivel az ilyen kiterjesztés ellentétes volna az irányelv céljával, amely cél a postai ágazatban a fokozatos és ellenőrzött liberalizáció megteremtése.

82

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a 97/67 irányelv keretében figyelembe kell venni azt a kérdést, hogy szükséges-e az egyetemes postai szolgáltató számára bizonyos postai szolgáltatásokat fenntartani ahhoz, hogy az említett egyetemes postai szolgáltatást gazdaságilag elfogadható feltételek között lehessen nyújtani (a C-162/06. sz. International Mail Spain ügyben 2007. november 15-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-9911. o.] 50. pontja).

83

Ennélfogva a 97/67 irányelv értelmében nem fenntartott postai szolgáltatásokat illetően – amelyek a jelen elemzés egyedüli tárgyát képezik –, az EK 86. cikk (2) bekezdése nem alapozhatja meg az egyetemes postai szolgáltatónak a nem fenntartott postai szolgáltatások közigazgatási szervek részére való nyújtására vonatkozó kizárólagos jogának igazolását.

84

A spanyol kormány azonban előterjeszti, hogy az együttműködési megállapodás nem tartozhat a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok hatálya alá, mivel e megállapodásnak nem szerződéses, hanem jogi aktus jellege van. A Correosnak ugyanis egyáltalán nincs lehetősége az alapügyben érintetthez hasonló együttműködési megállapodás megkötésének megtagadására, hanem azt köteles elfogadni.

85

Ebben a tekintetben meg kell állapítani, ahogyan arra a jelen ítélet 54. pontja rámutat, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak csak abban az esetben volna feladata annak vizsgálata, hogy az együttműködési megállapodás kívül esik-e a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó közösségi szabályokon, ha az valóban egyoldalú közigazgatási aktus lenne, amely csak a Correos terhére ír elő kötelezettségeket, és amely érzékelhetően eltér e társaság kereskedelmi ajánlatának szokásos feltételeitől.

86

A spanyol kormány azon érvét illetően, hogy az együttműködési megállapodás azért nem tartozhat a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó szabályok hatálya alá, mert „in house” helyzetről van szó, el kell fogadni, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések területén kizárt az EK 12., EK 43. és EK 49. cikkben megfogalmazott szabályok, valamint azon általános elvek alkalmazása, amelyeknek ezek sajátos kifejeződéseit képezik, ha azon vállalkozás felett, amelynek a szerződést odaítélték, az ajánlatkérő közjogi hatóság olyan ellenőrzést gyakorol, mint amilyet a saját szervei felett, és ha ez a vállalkozás a tevékenységét alapvetően az őt fenntartó hatóság részére végzi (lásd analógia útján fent hivatkozott Parking Brixen ügyben hozott ítélet 62. pontját és az ANAV-ügyben hozott ítélet 24. pontját).

87

Ahogyan azonban a jelen ítélet 63. pontjában megállapításra került, az alapügyben érintetthez hasonló együttműködési megállapodás nem teljesíti az előző pontban említett második feltételt, tehát ennek alapján nem eshet kívül az EK 12., EK 43. és EK 49. cikkben megfogalmazott szabályok, valamint azon általános elvek hatályán, amelyeknek ezek sajátos kifejeződéseit képezik.

88

Az előterjesztett kérdésre is azt a választ kell tehát adni, hogy az EK 43., az EK 49. és az EK 86. cikket, valamint az egyenlő bánásmód elvét, az állampolgárság alapján való hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az átláthatóság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a közigazgatási szervek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok mellőzésével a 97/67 irányelv értelmében nem fenntartott postai szolgáltatások nyújtásával bízzanak meg egy olyan nyilvános részvénytársaságot, amelynek tőkéje teljes egészében az állam tulajdonában van, és amely ebben az államban az egyetemes postai szolgáltató, amennyiben azok a megállapodások, amelyekre ez a jogszabály vonatkozik,

amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

89

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: