C-205/06. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Osztrák Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — Az EK 307. cikk második bekezdésének megsértése — Az EK-Szerződés és a tagállamnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásai közötti összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére irányuló megfelelő intézkedések elfogadásának elmulasztása — Az Osztrák Köztársaság által a Kínai Népköztársasággal, a Koreai Köztársasággal, Malajziával, az Orosz Föderációval, a Török Köztársasággal és a Zöld-foki Köztársasággal kötött beruházási megállapodások”

M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. július 10.   I ‐ 1303

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2009. március 3.   I ‐ 1320

Az ítélet összefoglalása

1. Eljárás – Szóbeli szakasz – Újbóli megnyitás

   (EK 222. cikk, második bekezdés, az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 61. cikk)

2. Nemzetközi megállapodások – A tagállamok megállapodásai – Az EK-Szerződést megelőző megállapodások

   (EK 57. cikk, (2) bekezdés, EK 59. cikk, EK 60. cikk, (1) bekezdés és EK 307. cikk, második bekezdés)

1.  Az EK 222. cikk második bekezdése alapján a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében a Bíróság alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. Mivel a Bíróságot nem köti sem a főtanácsnok indítványa, sem az annak alapját képező indokolás, nem feltétlenül szükséges az eljárási szabályzat 61. cikke alapján minden olyan esetben újból megnyitni a szóbeli szakaszt, amikor a főtanácsnok olyan jogi szempontot hoz fel, amelyet a felek nem vitattak meg, mivel az ítélet nem alapul olyan érveken, amelyeket a felek nem vitattak meg.

   (vö. 14–15. pont)

2.  Nem teljesíti az EK 307. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely elmulasztja megtenni a harmadik állammal kötött beruházási megállapodások tőkeátutalási rendelkezései tekintetében fennálló összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére irányuló megfelelő lépéseket.

   Az EK 57. cikk (2) bekezdése, az EK 59. cikk és az EK 60. cikk (1) bekezdése arra irányuló hatáskört biztosít a Tanácsnak, hogy egyes pontosan meghatározott esetekben korlátozza a tagállamok és a harmadik államok közötti tőkemozgásokat és fizetési műveleteket. Az említett rendelkezések hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében a tőke szabad mozgását korlátozó intézkedéseknek – amennyiben a Tanács ilyen intézkedéseket hoz – azonnal alkalmazhatóknak kell lenniük az érintett államok tekintetében, amelyek olyan harmadik államok is lehetnek, amelyek beruházási megállapodást írtak alá. Ezért a valamely tagállam és egy harmadik állam között korábban megkötött megállapodás tárgyával megegyező vagy ahhoz kapcsolódó területen harmadik államok tekintetében korlátozást bevezető intézkedések egyoldalú meghozatalára irányuló ezen tanácsi hatáskörök akkor minősülnek összeegyeztethetetlennek az említett megállapodással, ha egyrészt a megállapodás nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné az érintett tagállam számára, hogy a Közösség tagjaként jogait gyakorolja, és kötelezettségeinek eleget tegyen, másrészt pedig nem áll rendelkezésre olyan nemzetközi jogi mechanizmus sem, amely ezt lehetővé tenné.

   A szóban forgó megállapodás újbóli megvitatásához szükséges idő, amely minden nemzetközi tárgyalással együtt jár, eleve összeegyeztethetetlen ezeknek az intézkedéseknek a hatékony érvényesülésével. A nemzetközi jog által biztosított egyéb eszközök – például a megállapodás felfüggesztése, sőt a szóban forgó megállapodás vagy a megállapodás egyes rendelkezéseinek felmondása – igénybevételének lehetősége túlságosan bizonytalan hatású ahhoz, hogy biztosítsa a Tanács által hozott intézkedések megfelelő alkalmazhatóságát.

   (vö. 35–37., 39–40., 45. pont)