1

Fellebbezésében a Cementbouw Handel & Industrie BV (a továbbiakban: Cementbouw) kéri az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-282/02. sz., Cementbouw Handel & Industrie BV kontra Bizottság ügyben 2006. február 23-án hozott azon ítéletének (EBHT 2006., II-319. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését, amely elutasította egy összefonódást a közös piaccal és az EGT-Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2002. június 26-i 2003/756/EK bizottsági határozat (COMP/M.2650 – Haniel/Cementbouw/JV [CVK] ügy) (HL 2003. L 282., 1. o., helyesbítés: HL 2003. L 285., 52. o., a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítésére irányuló keresetét.

2

Az 1997. június 30-i 1310/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 180., 1. o. magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 164. o.) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o., helyesbítése: HL 1990. L 257., 13. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.; a továbbiakban: 4064/89 rendelet) 1. cikkének (1) bekezdése a következőkképpen határozza meg a rendelet hatályát:

„[…] e rendelet minden közösségi léptékű, a (2) és (3) bekezdés meghatározása szerinti összefonódásra vonatkozik.”

3

A 4064/89 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja az összefonódás fogalmát akként határozza meg, mint amelynek többek között az célja, hogy egy vagy több vállalkozás akár értékpapírok, akár vagyoni érdekeltség vásárlásával, szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerezzen egy vagy több vállalkozás egésze vagy részei felett.

4

Ahhoz, hogy egy összefonódás közösségi léptékű legyen, az kell, hogy az érintett vállalkozások összevont teljes forgalma világméretben valamint az Európai Közösség szintjén meghaladjon egy bizonyos mértéket, amely küszöbök a 4064/89 rendelet 1., 2. és 3. cikkében kerülnek meghatározásra. A hivatkozott rendelet 5. cikke meghatározza e küszöbök számítási módszerét.

5

A közösségi léptékű összefonódásokat be kell jelenteni az Európai Közösségek Bizottságának. Ezzel kapcsolatosan a 4064/89 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az összefonódást „a megállapodás megkötését, vagy a nyilvános ajánlat bejelentését, vagy ellenőrző részesedés megszerzését követő egy héten belül be kell jelenteni”.

6

A hivatkozott rendelet 7. cikke úgy rendelkezik, hogy az ilyen összefonódások nem léphetnek életbe sem a bejelentés előtt, sem addig, amíg egy határozattal a közös piaccal összeegyeztethetőnek nem nyilvánították.

7

A 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében „[a] Bizottság a bejelentést annak kézhezvétele után azonnal megvizsgálja”. A hivatkozott rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás közösségi léptékű és komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, akkor a Bizottság az eljárás megindítása mellett határoz.

8

Ezzel kapcsolatosan a 4064/89 rendelet 8. cikkének (1)–(4) bekezdése a következő döntési jogköröket ruházza a Bizottságra:

„(1)   […]

(2)   Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy – a vállalkozások által elvégzett szükséges módosítások után – valamely bejelentett összefonódás megfelel a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek, határozatot hoz, amelyben az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja.

A Bizottság határozatához csatolhatja azon feltételeket és kötelezettségeket, amelyek az érintett vállalkozások által vállalt azon kötelezettségek betartásának biztosítását célozza, amelyeket a vállalkozások a Bizottsággal szemben vállaltak az eredeti összefonódási terv módosítása céljából. […]

(3)   […]

(4)   Amennyiben az összefonódást már megvalósították, a Bizottság a […] előírhatja az egyesített vállalkozások vagy eszközök szétválasztását vagy a közös irányítás megszüntetését vagy bármilyen egyéb intézkedést, amely a hatékony verseny feltételeinek helyreállítására alkalmas lehet.”

9

A 4064/89 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerint a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó határozatot – az ebben az esetben nem alkalmazható kivételtől eltekintve – legkésőbb a bejelentés kézhezvételét követő naptól számított egy hónapon belül meg kell hozni. A hivatkozott rendelet 10. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek vagy összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozatokat – rendkívüli esettől eltekintve – legkésőbb az eljárás megindításának napjától számított négy hónapon belül meg kell hozni. A 10. cikk (6) bekezdése értelmében, amennyiben a Bizottság nem hozott döntést a megjelölt határidőn belül, akkor úgy kell tekinteni, hogy az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánították.

10

A 4064/89 rendelet 21. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen határolja körül a Bizottság összefonódások felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét:

(1)   A Bíróság felülvizsgálatát fenntartva kizárólag a Bizottság rendelkezik joghatósággal az e rendeletben előírt határozatok meghozatalára.

(2)   A tagállamok nem alkalmazhatják a piaci versenyre vonatkozó nemzeti jogszabályaikat közösségi léptékű összefonódásra.

11

A 4064/89 rendelet huszonkilencedik preambulumbekezdése megállapítja továbbá, hogy „az e rendelettel nem érintett összefonódások elvben a tagállamok joghatósága alá tartoznak”.

12

Az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 1–15. és 295–298. pontjában tett megállapításai alapján a jelen ügy előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

13

A jogvitát előidéző összefonódás végrehajtását megelőzően a holland jog alapján szövetkezet formájában működő Coöperatieve Verkoop- en Produktievereniging van Kalkzandsteenproducenten (a továbbiakban: CVK) tizenegy holland mészhomoktégla-gyártót tömörített. A CVK tizenegy tagja közül öt a német Franz Haniel & Cie GmbH (a továbbiakban: Haniel) leányvállalata, három téglagyár a fellebbező leányvállalata, és két téglagyár a német RAG AG (a továbbiakban: RAG) leányvállalata volt. A tizenegyedik vállalkozás a Haniel, a fellebbező és az RAG közös tulajdonában volt (a megtámadott ítélet 5. pontja).

14

Az 1998-as év során a Nederlandse Mededingingsautoriteitnek (a holland versenyhatóság, a továbbiakban: NMa) összefonódási tervezetet jelentettek be, amelynek értelmében a CVK irányítást szerzett volna a tagvállalkozásai felett. Az irányításátruházásnak úgynevezett poolmegállapodás megkötése keretében, valamint a CVK létesítő okiratának módosításával kellett megvalósulnia. 1998. október 20-i határozatával az NMa engedélyezte a kérdéses tervezetet (a megtámadott ítélet 6. pontja).

15

Mielőtt ez az ügylet megvalósult volna, az RAG úgy döntött, hogy a CVK tagvállalataiban fennálló részesedéseit eladja a Haniel és a fellebbező részére. 1999 március hónapjában a felek értesítették e szándékukról az NMa-t. Ez utóbbi 1999. március 26-i levelében arról tájékoztatta őket, hogy a tervezett átruházás a holland jogi szabályozás szerint nem minősül összefonódásnak, feltéve hogy az 1998. október 20-i határozattal engedélyezett ügylet legkésőbb a kérdéses átruházás időpontjáig megvalósul (a megtámadott ítélet 7. pontja).

16

1999. augusztus 9-én a CVK és tagvállalkozásai több megállapodást kötöttek. Egyrészt megkötötték a jelen ítélet 14. pontjában hivatkozott poolmegállapodást, valamint a CVK létesítő okiratát a poolmegállapodás rendelkezéseinek figyelembevétele érdekében módosították (a továbbiakban: első ügyletcsoport). Másrészt az RAG átruházta a CVK három tagvállalkozásában fennálló részesedéseit a Hanielre, valamint a fellebbezőre, az utóbbiak pedig együttműködési szerződést kötöttek a CVK-n belüli együttműködés szabályozására (a továbbiakban: második ügyletcsoport) (a megtámadott ítélet 8. pontja).

17

A Bizottság, miután a Haniel által bejelentett két egyéb ügylet vizsgálata révén tudomást szerzett az 1999. augusztus 9-i ügyletről, 2001. október 22-i levelében értesítette a fellebbezőt, valamint az ügyletben részt vevő többi vállalkozást, hogy az összefonódást be kell neki jelenteni. 2002. január 24-én a Haniel és a fellebbező a 4064/89 rendelet 4. cikke értelmében bejelentette az összefonódást (a megtámadott ítélet 9. és 10. pontja).

18

2002. február 25-én a Bizottság megindította a 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott hivatalos felügyeleti eljárást (a megtámadott ítélet 11. pontja).

19

Miután a Bizottság kifogásközlést küldött az érintett feleknek, illetve meghallgatta őket, a Haniel és a fellebbező 2002. május 28-án benyújtotta a Bizottságnak az első kötelezettségvállalási tervezetet. E tervezet előírta, hogy a Haniel és a felperes megszünteti a közöttük létrejött együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy az RAG-tól az 1999-es év során vásárolt részesedéseiket független harmadik személyre ruházhassák át. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a tervezet nem elegendő az érintett piaccal kapcsolatos versenyjogi aggályok eloszlatására (a megtámadott ítélet 12., 14. és 295. pontja).

20

A Haniel és a fellebbező 2002. június 5-én benyújtotta a végleges kötelezettségvállalásokat, amelyekben továbbá arra tettek ígéretet, hogy megszüntetik a poolmegállapodást, hatályon kívül helyezik a CVK létesítő okiratának módosításait, és felszámolják az utóbbi vállalkozást (a megtámadott ítélet 14., 15. és 298. pontja).

21

2002. június 26-án a Bizottság meghozta a vitatott határozatot, amelyben azt állapította meg, hogy az első és második ügyletcsoportból álló összefonódás összeegyeztethető a közös piaccal, amennyiben a Haniel és a fellebbező tiszteletben tartja a hivatkozott határozatban felsorolt kötelezettségvállalásokat. E kötelezettségvállalások többek között magukban foglalták a CVK végelszámolását is (a megtámadott ítélet 15. pontja).

22

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. szeptember 11-én benyújtott, T-282/02. számon iktatott keresetlevelével a fellebbező keresetet nyújtott be a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.

23

A fellebbező keresete alátámasztására három jogalapra hivatkozott.

24

Az első jogalap a szóban forgó ügyleteknek a 4064/89 rendelet 3. cikke szerinti vizsgálatával kapcsolatos bizottsági hatáskör hiányára vonatkozott. Az Elsőfokú Bíróság elutasította e jogalapot, megállapítva a megtámadott ítélet 109. pontjában, hogy „a 4064/89 rendelet 3. cikkének 1. bekezdése értelmében az összefonódás több, formailag elkülönülő jogügylet révén is megvalósulhat, amennyiben ezen ügyletek annyira szorosan összefüggnek, hogy egyiket sem hajtották volna végre a másik nélkül, végeredményük pedig az, hogy egy vagy több vállalkozás közvetlenül vagy közvetetten gazdasági ellenőrzést szerez egy vagy több vállalkozás tevékenysége felett”.

25

A második jogalap arra vonatkozott, hogy a Bizottság a 4064/89 rendelet 2. cikkének megsértésével az összefonódással létrehozott erőfölényes helyzet vonatkozásában értékelési hibát vétett. Az Elsőfokú Bíróság a jogalapot mint megalapozatlant elutasította.

26

A harmadik jogalap a 4064/89 rendelet 3. cikkének és 8. cikke (2) bekezdésének, valamint az arányosság elvének megsértésére vonatkozott. E jogalap kapcsán az Elsőfokú Bíróság a következőket állapította meg:

[…]

[…]

27

Az Elsőfokú Bíróság elutasította a harmadik jogalapot, és ebből következően a kereset egészét.

28

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és adott esetben utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, továbbá kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

29

A Bizottság kéri a fellebbezés elutasítását és a fellebbező kötelezését a költségek viselésére.

30

A fellebbező kérelmei alátámasztására két jogalapra hivatkozik.

31

A fellebbező fenntartja, hogy a Bizottság 4064/89 rendelet címén fennálló hatáskörét nem kizárólag csak az összefonódás bejelentett változata határozza meg, hanem a ténylegesen megvalósított összefonódás. Ez az értelmezés akkor alkalmazandó, amikor az összefonódást a felek a bejelentést követően módosítják, mivel ezek a módosítások valamely kötelezettségvállalási javaslatból eredhetnek. Az a körülmény, hogy az összefonódást a bejelentés előtt a bejelentésben meghatározott formában valósították meg, irreleváns.

32

A fellebbező álláspontja szerint a jelen ügy tárgyát képező összefonódás csupán a második ügyletcsoport megkötésével vált közösségi léptékűvé, amely révén a fellebbező a Haniellel együtt átvette a CVK irányítását. A megtámadott ítélet fellebbező általi értelmezése szerint az Elsőfokú Bíróság a hivatkozott ítélet 304. pontjában elismerte, hogy az első kötelezettségvállalási tervezet a CVK bejelentő felek általi közös irányításának megszűnéséhez vezetett. Mindennek ellenére az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy e tervezet hatásaként a bejelentett összefonódás is megszűnt, amelynek következtében csupán egy nem közösségi léptékű ügylet maradt fenn.

33

A Bizottság ezen érvelésre válaszolva arra hivatkozik, hogy a 4064/89 rendelet értelmében a valamely összefonódással kapcsolatos hatáskörét akkor kell megállapítani, amikor ezen összefonódást neki be kellett (volna) jelenteni. Miközben aláhúzza, hogy hatáskörének fennállását vagy hiányát legkésőbb a bejelentés első vizsgálata végén meg kell állapítania, hozzáteszi, hogy a gondos ügyintézés érdekében a közösségi lépték nem vizsgálható folyamatosan újra a folytatott eljárás során.

34

A Bizottság véleménye szerint a fellebbező félreértelmezi a felek által vállalható kötelezettségvállalások funkcióját és jellegét. E kötelezettségvállalások nem foszthatják meg a Bizottságot a 4064/89 rendelet által reá ruházott hatáskörtől, hanem arra valók, hogy bizonyos feltételek mellett gyakorolni tudja a bejelentett összefonódás engedélyezésére vonatkozó hatáskörét.

35

Amint az a 4064/89 rendelet huszonkilencedik preambulumbekezdéséből és 21. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, e rendelet a nemzeti és közösségi ellenőrzési hatóságok közötti pontos hatáskörmegosztáson nyugszik (a C-170/02. P. sz., Schlüsselverlag J. S. Moser és társai kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 25-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-9889. o.] 32. pontja és a C-42/01. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2004. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-6079. o.] 50. pontja).

36

A hivatkozott rendelet olyan rendelkezéseket is tartalmaz – mint például a 10. cikk (1) és (2) bekezdését –, amelyek célja az, hogy a jogbiztonság végett és az érintett vállalkozások érdekében korlátozzák a Bizottság összefonódás-ellenőrzési eljárásának tartamát (a fent hivatkozott Schlüsselverlag J. S. Moser és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontja, valamint a Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontja).

37

Ebből arra kell következtetni, hogy a közösségi jogalkotó világosan szét akarta választani a nemzeti és közösségi hatóságok fellépését, és biztosítani kívánta, hogy az összefonódások ellenőrzésének tartama megfeleljen mind a gondos ügyintézés, mind az üzleti élet követelményeinek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Schlüsselverlag J. S. Moser és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontját, valamint a Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53. pontját).

38

A jogbiztonság követelménye magában foglalja azt is, hogy az adott összefonódás vizsgálatára hatáskörrel rendelkező hatóságnak előre látható módon felismerhetőnek kell lennie. A közösségi jogalkotó a 4064/89 rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdésében, valamint 5. cikkében ezért rögzített olyan pontos és objektív kritériumokat, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy valamely összefonódás elérte-e a közösségi léptékhez megkövetelt méretet, és ennélfogva kizárólagos bizottsági hatáskörbe tartozik-e.

39

A 4064/89 rendelet általános szerkezetét jellemző gyorsasági követelmény, amely kötelezi a Bizottságot a végleges határozat elfogadására vonatkozóan előírt szoros határidők betartására – aminek elmulasztása esetén az összefonódást a közösségi piaccal összeegyeztethetőnek kell tekintetni –, azt is jelenti, hogy amennyiben a Bizottság a hivatkozott rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdésében, valamint 5. cikkében meghatározott kritériumok alapján az adott összefonódás tekintetében megállapítja hatáskörének fennállását, e hatáskör nem vonható bármikor kétségbe, illetve nem függhet az ezután bekövetkezett folytonos változásoktól.

40

Amint azt a főtanácsnok indítványának 48. pontjában kifejtette, egyértelmű, hogy a Bizottság többé nem rendelkezik hatáskörrel az összefonódás vizsgálatára abban az esetben, ha az érintett vállalkozások teljes mértékben felhagynak az ezzel kapcsolatos tervükkel.

41

Más a helyzet azonban akkor, ha a felek csupán arra szorítkoznak, hogy a tervezetre vonatkozó részleges módosításokat ajánlanak fel. Az ilyen javaslatok nem kötelezhetik arra a Bizottságot, hogy hatáskörét újravizsgálja, mivel ez azzal a veszéllyel járna, hogy az érintett vállalkozások jelentősen megzavarhatnák az eljárás lefolytatását, valamint a jogalkotó által kívánt felügyelet hatékonyságát azzal, hogy a Bizottság az ügy érdemi vizsgálata rovására köteles lenne folyamatosan hatáskörének vizsgálatával foglalkozni.

42

Ezt az értelmezést a 4064/89 rendelet 8. cikke (2) bekezdése második francia bekezdésének megfogalmazása is alátámasztja, amely úgy rendelkezik, hogy a [Bizottság] „[a] határozatához csatolhatja azokat a feltételeket és kötelezettségeket, amelyek célja az érintett vállalkozások által a Bizottsággal szemben vállalt, az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megteremtő kötelezettségek betartásának biztosítása”. Amint azt a főtanácsnok indítványának 52. pontjában kifejtette, e megfogalmazás világosan mutatja, hogy a vállalkozások által javasolt vagy vállalt kötelezettségvállalások olyan tényezők, amelyeket a Bizottságnak az érdemi kérdésnek a vizsgálata – vagyis az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vagy összeegyeztethetetlenségének a vizsgálata – során figyelembe kell vennie, viszont az is, hogy e kötelezettségvállalások nem foszthatják meg a Bizottságot hatáskörétől, miután azt a Bizottság az eljárás első szakaszában már megállapította.

43

Ebből következően a Bizottságnak valamely összefonódás érdemi vizsgálatára vonatkozó hatáskörét az eljárás teljes időtartamára nézve egy meghatározott időpontban kell meghatározni. Tekintettel arra, hogy a bejelentési kötelezettségnek milyen jelentősége van a közösségi jogalkotó által létrehozott felügyeleti rendszerben, ennek az időpontnak szükségszerűen szorosan kell kötődnie a bejelentéshez.

44

A jelen fellebbezés keretében a fellebbező nem vitatja a Bizottságnak az Elsőfokú Bíróság által is megerősített elemzését, miszerint kizárólag egyetlen, az első és második ügyletcsoportból álló összefonódás létezik. Azt sem vitatja, hogy mind a két ügyletcsoport megkötése időpontjában, mind az összefonódásnak a Bizottság felhívására történt bejelentése időpontjában ezen összefonódás közösségi léptékű volt. Következésképpen – anélkül, hogy dönteni kellene arról a kérdésről, hogy a Bizottság hatáskörének megállapítására relevánsnak tekintett időpont az az időpont-e, amikor a bejelentési kötelezettség keletkezett, vagy az az időpont, amikor a bejelentést meg kellett volna még tenni, vagy az az időpont, amikor a bejelentésre ténylegesen sor került – nem vitatott, hogy a jelen ügyben a Bizottságnak hatásköre keletkezett a szóban forgó összefonódás vizsgálatára.

45

Azon kérdés tekintetében, hogy – amint arra a fellebbező hivatkozik – a fellebbező által a Haniellel együtt benyújtott első kötelezettségvállalási tervezet hatással lehet a Bizottság megszerzett hatáskörére, először is emlékeztetni kell, hogy a jelen esetben az összefonódás már megvalósult. Továbbá meg kell jegyezni – amint azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 295. pontjában már kifejtette, és amit a fellebbező sem vitatott –, hogy ez a tervezet arra vonatkozott, hogy a Haniel és a felperes megszünteti a közöttük létrejött együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy a CVK tagvállalkozásaiban szerzett részesedéseiket független harmadik személyre ruházhassák át, vagyis a második ügyletcsoport elvetését foglalta magában. Mindazonáltal e tervezet azt írta elő, hogy a poolmegállapodás, valamint a CVK létesítő okiratának módosítása – vagyis az első ügyletcsoport tárgyát képező két megállapodás – továbbra is fennmarad. Ebből következően a Bizottság által megindított felügyeleti eljárás tárgyát képező összefonódás tekintetében a szóban forgó tervezet csupán részleges intézkedéseket tartalmazott.

46

Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 301. pontjában azt állapította meg, hogy az első kötelezettségvállalási tervezet nem módosítja az összefonódást oly módon, hogy az már nem is létezik.

47

Az Elsőfokú Bíróság továbbá akkor sem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 305. és 306. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a létrejött hatáskörének gyakorlása keretében nyugodtan ítélhette úgy, hogy az első kötelezettségvállalási tervezet nem volt megfelelő a Bizottság által megállapított versennyel kapcsolatos probléma kiküszöböléséhez.

48

Ennélfogva a fellebbezés első jogalapját el kell utasítani mint megalapozatlant.

49

A fellebbező arra hivatkozik, hogy a Bizottság, mivel úgy vélte, hogy az első kötelezettségvállalási tervezet nem volt megfelelő, figyelmen kívül hagyta azt a tény, hogy e kötelezettségvállalások az egész tranzakciót olyan összefonódássá változtatták vissza, amely nem közösségi léptékű, és ezért az összefonódás már nem tartozik bizottsági hatáskörbe. Hozzáteszi, hogy az Elsőfokú Bíróság annak megállapításával, hogy a Bizottság nem volt köteles az első kötelezettségvállalási tervezetet elfogadni, megsértette az arányosság elvét. A fellebbező továbbá azt sérelmezi, hogy az Elsőfokú Bíróság nem adott magyarázatot arra, hogy a Bizottság az első ügyletcsoport versenyellenes hatásai tekintetében hogyan jutott a holland nemzeti versenyhatóságéval (az NMa-val) szögesen ellentétes következtetésre.

50

A Bizottság álláspontja szerint ezen érvek lényegében csupán az első jogalap alátámasztása érdekében hivatkozott érvek újrafogalmazásának tekinthetők. A Bizottság vitatja, hogy fellépése aránytalan lett volna, és fenntartja, hogy a saját és az NMa értékelése közötti különbségre vonatkozó érv minden pontosítás hiányában elfogadhatatlan.

51

Először is megállapítandó, hogy a Bizottság hatáskörének hiányára vonatkozó érv az első jogalap keretében kifejtett érvelést ismételi meg. Ezért ezt az érvet – az első jogalaphoz hasonlóan – el kell utasítani mint megalapozatlant.

52

Másodszor is az arányosság elvének állítólagos megsértése kapcsán el kell ismerni, hogy az összefonódások felügyeletére vonatkozó eljárás során hozott bizottsági határozatoknak tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét, amely a közösségi jog általános elveinek egyikét képezi (lásd különösen a C-380/03. sz., Németország kontra Parlament és Tanács ügyben 2006. december 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11573. o.] 144. pontját).

53

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a 4064/89 rendelet alapvető szabályai – különösen annak 2. cikke – bizonyos mérlegelési jogkört biztosítanak a Bizottságnak, mindenekelőtt a gazdasági jellegű értékelések vonatkozásában, következésképpen ezen, az összefonódásra vonatkozó szabályok meghatározásához nélkülözhetetlen jogkör gyakorlásának felülvizsgálatakor a közösségi bíróságnak figyelembe kell vennie azon mérlegelési lehetőséget, amely az összefonódásokra vonatkozó szabályozás részét képező gazdasági jellegű szabályok alapjául szolgál (a C-68/94. és C-30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-1375. o.] 223. és 224. pontja, továbbá a C-12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyben 2005. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-987. o.] 38. pontja).

54

Közelebbről – amint azt a főtanácsnok indítványának 73. pontjában kifejtette, és ellentétben a fellebbező által állítottakkal – azon feltételek és kötelezettségek arányosságának felülvizsgálata, amelyeket a Bizottság a 4064/89 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében jogosult valamely összefonódás feleivel szemben kikötni, nem annak ellenőrzését foglalja magában, hogy amennyiben e feltételek és kötelezettségek végrehajtásra kerülnek, az adott összefonódás még mindig közösségi léptékű-e, hanem az arról való megbizonyosodást, hogy a hivatkozott feltételek és kötelezettségek arányosak-e a versennyel kapcsolatosan feltárt problémával, és azt teljesen kiküszöbölik-e.

55

Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 304. és 305. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem volt köteles az első kötelezettségvállalási tervezetet elfogadni, mivel úgy vélte, hogy e kötelezettségvállalások nem megfelelők az általa feltárt versennyel kapcsolatos probléma kiküszöbölésére.

56

Harmadszor egyrészt az NMa-nak, másrészt pedig a Bizottságnak egy állítólag megegyező helyzetre vonatkozó értékelése közötti eltérés kapcsán mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy tekintettel a 4064/89 rendeleten alapuló nemzeti és közösségi ellenőrzési hatóságok közötti pontos hatáskörmegosztásra, a nemzeti hatóságok határozatai az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárások során nem kötelezhetik a Bizottságot.

57

Ezen túlmenően emlékeztetni kell, hogy az NMa és a Bizottság saját hatáskörük keretében eltérő kritériumok szerint hozták meg határozatukat. Miközben az NMa az első ügyletcsoportot a nemzeti piac helyzetét figyelembe véve elemezte, a Bizottság ezen ügyletcsoportnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét értékelte. Ennélfogva ugyan az Elsőfokú Bíróságnak a jelen ítélet 53. pontjában meghatározott korlátok között hatásköre volt a Bizottság értékelését felülvizsgálni, arra viszont nem volt köteles magyarázatot adni, hogy a Bizottság hogyan jutott az NMa-étól eltérő eredményre.

58

A fenti megfontolásokból következően a második jogalapot is e kell utasítani mint megalapozatlant.

59

Következésképpen a fellebbezés egészét el kell utasítani.

60

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a fellebbező pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: