—

a SECAP SpA képviseletében F. Videtta avvocato,

—

a Santorso Soc. coop. arl képviseletében B. Amadio, L. Fumarola és S. Bonatti avvocati,

—

a Comune di Torino képviseletében M. Caldo, A. Arnone és M. Colarizi avvocati,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítői: D. Del Gaizo és F. Arena avvocati dello Stato,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,

—

a francia kormány képviseletében G. de Bergues és J.-C. Gracia, meghatalmazotti minőségben,

—

a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben,

—

a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és P. van Ginneken, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében M. Fruhmann, meghatalmazotti minőségben,

—

a szlovák kormány képviseletében R. Procházka, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis és D. Recchia, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az 1997. október 13-i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 328., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított, az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 163. o.) (a továbbiakban: 93/37 irányelv) 30. cikke (4) bekezdésének, valamint a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó közösségi jogi alapelveknek az értelmezésére irányulnak.

2

E kérelmeket a SECAP SpA (a továbbiakban: SECAP) és a Santorso Soc. Coop. Arl (a továbbiakban: Santorso), valamint a Comune di Torino között folyamatban lévő jogvitákban terjesztették elő, amelyeknek tárgyát azon olasz jogszabályi rendelkezés közösségi joggal való összeegyeztethetősége képezi, amely a 93/37 irányelvben meghatározott értékhatárt el nem érő építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések vonatkozásában előírja a kirívóan alacsony értékűnek minősülő ajánlatok automatikus kizárását.

3

A 93/37 irányelvet – a 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint – „[…] azokra az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre” kell alkalmazni, „amelyek általános forgalmi adó (ÁFA) [helyesen: hozzáadottérték-adó (HÉA)] nélküli becsült értéke legalább 5000000 SDR-nek (különleges lehívási jog) megfelelő értékű [euró]”.

4

A 93/37 irányelv „Közös részvételi szabályok” című IV. címén belül – amelynek 3. fejezete a szerződés odaítélésének feltételeire vonatkozik – a 30. cikk így rendelkezik:

„(1)   Az ajánlatkérő a szerződések odaítéléséről a következő feltételek alapján dönt:

[…]

(4)   Ha egy adott szerződés esetében az ajánlat az építési beruházási munkához viszonyítva kirívóan alacsony értékű ellenszolgáltatást tartalmaz, az ajánlatkérő, mielőtt az ilyen ajánlatot elutasítaná, írásban az ajánlat alkotóelemei általa lényegesnek tekintett részleteire vonatkozó adatokat kér, és az így kapott indokolást figyelembe véve meggyőződik az ilyen alkotóelemek valós helyzetéről.

Az ajánlatkérő figyelembe veheti az olyan objektív indokolást, amely az építési módszer gazdaságosságára, vagy a választott műszaki megoldásra, vagy az építmény kivitelezésének az ajánlattevő számára kivételesen előnyös körülményeire, vagy az ajánlattevő által javasolt építmény eredetiségére vonatkozik.

Ha az ajánlattételhez szükséges dokumentáció előírja, hogy a szerződés odaítélése a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás alapján történjen, az ajánlatkérő köteles tájékoztatni a Bizottságot azoknak az ajánlatoknak az elutasításáról, amelyekben az ellenszolgáltatás összegét túl alacsonynak találja.

[…]”

5

A 93/37 irányelv 30. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezést részletesebben kifejtve veszi át az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) „Kirívóan alacsony összegű ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlat” című 55. cikke. A 2004/18 irányelv az (1) preambulumbekezdése szerint egységes szerkezetbe foglalja az építési beruházásra, az árubeszerzésre, valamint a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira vonatkozó irányelveket, 80. cikkének (1) bekezdése szerint pedig a tagállamok belső jogrendjébe legkésőbb 2006. január 31-ig át kellett ültetni az irányelvet.

6

A szolgáltatáshoz viszonyítva kirívóan alacsony értékű ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatok automatikus kizárásának mellőzését alátámasztó indok a 2004/18 irányelv (46) preambulumbekezdéséből következik, amelynek értelmében „[a] szerződéseket olyan objektív szempontok alapján kell odaítélni, amelyek […] garantálják, hogy az ajánlatokat a valódi verseny feltételei mellett bírálják el. Ennek eredményeképpen helyénvaló, hogy csupán két szerződés-odaítélési szempont, »a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás« és »a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat« alkalmazása legyen megengedett”. E két odaítélési feltételt említi a 93/37 irányelv 30. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja, valamint a 2004/18 irányelv 53. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja.

7

A 93/37 irányelvet az építési beruházásra irányuló közbeszerzésekről szóló, 1994. február 11-i 109. sz. kerettörvény (Legge quadro in materia di lavori pubblici) ültette át az olasz jogrendszerbe (az 1994. február 19-i 41. sz. GURI rendes melléklete).

8

Az említett törvény 21. cikke (1a) bekezdésének az alapügyekben alkalmazandó változata (a továbbiakban: 109/94. sz. törvény) az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az 5000000 SDR-nek (különleges lehívási jog) megfelelő értékű eurót elérő vagy meghaladó értékű szerződéseknek az (1) bekezdésben említett, a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szerinti szempont alapján történő odaítélése esetén az érintett hatóság minden olyan ajánlat vonatkozásában köteles megvizsgálni a 93/37 […] irányelv 30. cikke szerinti szabálytalanság fennállását, amely az összes elfogadott ajánlatban foglalt árengedmények százalékainak számtani átlagát elérő vagy azt meghaladó árengedményt tartalmaz, e számtani átlag szempontjából nem számítva azoknak az ajánlatoknak a felfelé kerekített 10%-át, amelyek a legmagasabb vagy a legalacsonyabb árengedményt tartalmazzák, továbbá e számtani átlagot növelni kell az azt meghaladó árengedmények százalékos arányai, valamint az említett számtani átlag különbségeinek számtani átlagával.

Az ajánlatokhoz a benyújtásukkal egyidejűleg csatolni kell az ellenszolgáltatásnak a hirdetményben vagy az ajánlattételre szóló felhívásban megjelölt leglényegesebb, együttesen a szerződés értéke legalább 75%-ának megfelelő alkotóelemeire vonatkozó indokolást. A hirdetménynek vagy az ajánlattételre szóló felhívásnak tartalmaznia kell az indokolás benyújtásának részletszabályait, és meg kell jelölnie azt is, hogy melyek azok az indokok, amelyek esetlegesen szükségesek az ajánlatok elfogadhatóságához. Nincs szükség az olyan alkotóelemek indokolására, amelyek vonatkozásában a minimális érték hivatalos nyilvántartás alapján megállapítható. Ha a megkövetelt és benyújtott indokolások vizsgálata nem bizonyul elegendőnek az ajánlat következetlenségének kizárásához, az ajánlattevőt fel kell hívni az indokolást tartalmazó dokumentumok kiegészítésére, és a kizárásról csak az utólagos ellenőrzés végén, kontradiktórius eljárás eredményeként lehet határozni.

Az érintett hatóság kizárólag a közösségi értékhatárt el nem érő építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések esetében zárja ki automatikusan azokat az ajánlatokat, amelyek a jelen bekezdés első albekezdésének megfelelően megállapított százalékos mértéket elérő vagy azt meghaladó arányú árengedményt tartalmaznak. Az automatikus kizárásra irányuló eljárás nem alkalmazható abban az esetben, ha az érvényes ajánlatok száma kevesebb, mint öt.”

9

A SECAP ajánlatot nyújtott be a Comune di Torino által 2002 decemberében közzétett, 4699999 euró becsült értékű építési beruházásra irányuló közbeszerzésre vonatkozó nyilvános ajánlati felhívásra. Ezen ajánlati felhívás időpontjában a 93/37 irányelv alkalmazásának alapját képező értékhatár az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében 6242028 euró volt. A Santorso ehhez hasonló ajánlati felhívásra nyújtott be ajánlatot, amelyet 2004 szeptemberében tettek közzé 5172579 euró becsült értékben. Ez utóbbi időpontban a 93/37 irányelv alkalmazásának alapját képező értékhatár 5923624 euró volt. Következésképpen e két esetben a szóban forgó közbeszerzések becsült értéke nem érte el a 93/37 irányelv alkalmazásának alapját képező értékhatárokat.

10

A Comune di Torino által közzétett, az említett közbeszerzési eljárások megindítása alapjául szolgáló felhívásokban szerepelt, hogy a szerződések odaítélésére a legnagyobb árengedmény szerinti szempont alapján, a kirívóan alacsony értékű ajánlatok vizsgálatával, azok automatikus kizárása nélkül kerül sor. Ezeknek a felhívásoknak az alapját a Giunta comunale (a Comune végrehajtó szerve) határozata képezte, amely előírta, hogy a legnagyobb árengedmény szerinti szempont alkalmazása magában foglalja a „kirívóan alacsony értékű” ajánlatoknak a 93/37 irányelv szerinti vizsgálatát, beleértve a közösségi értékhatár alatti összegű közbeszerzéseket is, így nem alkalmazta a 109/94. sz. törvény 21. cikkének (1a) bekezdését, amennyiben az a kirívóan alacsony értékű ajánlatok automatikus kizárását írja elő.

11

Az ajánlatok értékelése alapján a SECAP és a Santorso ajánlatait azon ajánlatok első rangsorába lehetett besorolni, amelyek nem voltak „kirívóan alacsony értékűnek” tekinthetők. A Comune di Torino, miután elvégezte a kirívóan alacsony értékű ajánlatok vizsgálatát, végül más társaságok ajánlatait előnyben részesítve elutasította a SECAP és a Santorso ajánlatait.

12

A SECAP és a Santorso arra hivatkozva támadták meg ezt a határozatot a Tribunale amministrativo regionale del Piemonte előtt, hogy a 109/94. sz. törvény a kirívóan alacsony értékű ajánlatok kizárására vonatkozó feltétlen kötelezettséget ír elő az ajánlatkérő számára, nem biztosítva semmilyen mozgásteret a kontradiktórius vizsgálati eljárás alkalmazására.

13

A fenti bíróság 2004. október 11-i és 2005. április 30-i ítéleteivel azzal az indokkal utasította el a SECAP és a Santorso kereseteit, hogy a kirívóan alacsony értékű ajánlatok automatikus kizárására irányuló eljárás nem képezi az ajánlatkérők kötelezettségét, hanem azt a lehetőséget biztosítja számukra, hogy – a közösségi értékhatár alatti összegű közbeszerzések esetében is – elrendelhetik az ilyen ajánlatok szerény értékéből eredő esetleges szabálytalanság vizsgálatát.

14

A SECAP és a Santorso ezekkel az elutasító ítéletekkel szemben a Consiglio di Statóhoz fellebbeztek. A Consiglio di Stato osztja e társaságoknak a kirívóan alacsony értékű ajánlatok automatikus kizárására vonatkozó szabály kötelező természetével kapcsolatos álláspontját, nem marad ugyanakkor közömbös a Comune di Torino által kifejtett érvekkel szemben sem, amely statisztikai adatokra támaszkodva előadja, hogy ez a szabály – túlzott merevsége folytán – összejátszásra ösztönzi a vállalkozásokat, amelyek az ajánlati felhívási eljárás kimenetelének befolyásolása érdekében megállapodnak az ellenszolgáltatásokról, megkárosítva ezzel mind az ajánlatkérő hatóságot, mind pedig a többi ajánlattevőt, amelyek az esetek nagy többségében valamely más tagállam területén letelepedett vállalkozások.

15

A kérdéseket előterjesztő bíróság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amelynek értelmében a tárgyukra tekintettel a közbeszerzési irányelvek hatálya alá nem tartozó szerződések esetében az ajánlatkérők kötelesek tiszteletben tartani az EK-Szerződés alapvető szabályait, különösen az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét (lásd különösen a C-324/98. sz., Telaustria és Telefonadress ügyben 2000. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-10745. o.] 60. pontját), valamint arra az ítélkezési gyakorlatra, amely megtiltja a tagállamoknak, hogy olyan rendelkezéseket hozzanak, amelyek az építési beruházásra irányuló, a közösségi értékhatárt meghaladó közbeszerzési szerződések esetében automatikusan kizárnak bizonyos matematikai szempont alapján meghatározott ajánlatokat, ahelyett hogy köteleznék az ajánlatkérőt a közösségi szabályokban előírt kontradiktórius vizsgálati eljárás alkalmazására (lásd különösen a 103/88. sz. Constanzo-ügyben 1989. június 22-én hozott ítélet [EBHT 1989., 1839. o.] 19. pontját).

16

E megfontolásokra tekintettel, és mivel kétségei merültek fel azon kérdés megválaszolásával kapcsolatban, hogy a kirívóan alacsony értékű ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatok kontradiktórius eljárásban történő megvizsgálására vonatkozó szabály a közösségi jog olyan alapelvének tekinthető-e, amelynek alapján mellőzni kell az ezzel esetlegesen ellentétes nemzeti rendelkezéseket, a Consiglio di Stato akként határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, a C-147/06. és C-148/06. sz. ügyekben azonos módon megfogalmazott kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

17

A Bíróság elnökének 2006. május 10-i végzésével a C-147/06. sz. és a C-148/06. sz. ügyeket az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítették.

18

A kérdéseket előterjesztő bíróság kérdéseivel, amelyeket együtt indokolt vizsgálni, lényegében azt kívánja megtudni, hogy ellentétes-e a közbeszerzési szerződések odaítélését is szabályozó közösségi jogi alapelvekkel – amelyeknek sajátos kifejezését képezi a 93/37 irányelv 30. cikkének (4) bekezdése – az olyan nemzeti szabályozás, amely az ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított értékhatárt el nem érő közbeszerzési szerződések tekintetében előírja az ajánlatkérők számára, hogy amennyiben az érvényes ajánlatok száma meghaladja az ötöt, automatikusan zárják ki azokat az ajánlatokat, amelyek az ugyanezen szabályozásban meghatározott matematikai szempont alapján a szolgáltatáshoz viszonyítva kirívóan alacsony értékű ellenszolgáltatást tartalmaznak, anélkül hogy e szabályozás bármilyen lehetőséget biztosítana az említett ajánlatkérők számára az ilyen ajánlatok alkotóelemeinek oly módon történő vizsgálatára, hogy az érintett ajánlattevőktől adatokat kérjenek ezekről az alkotóelemekről.

19

Hangsúlyozni kell, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló közösségi irányelvekben előírt sajátos és szigorú eljárások kizárólag azokra a szerződésekre alkalmazandók, amelyeknek az értéke meghaladja az ezen irányelvek mindegyikében kifejezetten előírt értékhatárt (a C-59/00. sz. Vestergaard-ügyben 2001. december 3-án hozott végzés [EBHT 2001., I-9505. o.] 19. pontja). Ezért ezeknek az irányelveknek a szabályai nem alkalmazhatók az olyan közbeszerzésekre, amelyeknek az értéke nem éri el az irányelvekben megállapított értékhatárt (lásd ebben az értelemben a C-412/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2008. február 21-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-619. o.] 65. pontját).

20

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a közbeszerzések ki lennének zárva a közösségi jog hatálya alól (a fent hivatkozott Vestergaard-ügyben hozott végzés 19. pontja). A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis az olyan közbeszerzési szerződések odaítélése során, amelyek az értéküknél fogva nem tartoznak ugyan a közösségi jogi rendelkezésekben előírt eljárások alá, az ajánlatkérők kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés alapvető szabályait, és különösen az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét (a fent hivatkozott Telaustria és Telefonadress ügyben hozott ítélet 60. pontja, a fent hivatkozott Vestergaard-ügyben hozott végzés 20. és 21. pontja, a C-264/03. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. október 20-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-8831. o.] 32. pontja, valamint a C-6/05. sz., Medipac-Kazantzidis ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4557. o.] 33. pontja).

21

A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanakkor a Szerződésben foglalt alapvető szabályoknak és általános elveknek a közösségi irányelvek alkalmazása alapjául szolgáló értékhatárt el nem érő értékű közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira történő alkalmazása feltételezi, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződések egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselnek (lásd ebben az értelemben a C-507/03. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2007. november 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-9777. o.] 29. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 66. és 67. pontját).

22

A fenti megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni az alapügybelihez hasonló nemzeti szabályozást.

23

A Bírósághoz benyújtott ügyiratból következik, hogy az említett szabályozás a 93/37 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított értékhatárt el nem érő közbeszerzési szerződések odaítélése tekintetében előírja az érintett ajánlatkérő számára, hogy automatikusan zárja ki azokat az ajánlatokat, amelyek az ugyanezen szabályozásban meghatározott matematikai szempont alapján a szolgáltatáshoz viszonyítva kirívóan alacsony értékű ellenszolgáltatást tartalmaznak, azzal az egyedüli kivétellel, hogy az automatikus kizárás nem alkalmazható abban az esetben, ha az érvényes ajánlatok száma kevesebb mint öt.

24

Következésképpen az említett, világosan, kógens és feltétlen jelleggel megfogalmazott szabály megfosztja a kirívóan alacsony értékű ajánlatokat benyújtó ajánlattevőket annak lehetőségétől, hogy bizonyíthassák, ajánlataik hitelesek és komolyak. Az alapügybeli szabályozás e sajátossága a közösségi joggal összeegyeztethetetlen következményekhez vezethet abban az esetben, ha valamely adott közbeszerzés egyedi jellemzőire tekintettel egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselhet, és ezáltal más tagállambeli gazdasági szereplők számára is érdekesnek bizonyulhat. Például ilyen határon átnyúló érdeket képviselhet az építési beruházásra irányuló közbeszerzés a becsült értéke folytán, összefüggésben műszaki jellemzőivel vagy az építkezés olyan helyszínével, amely bizonyára felkeltené a külföldi gazdasági szereplők érdeklődését.

25

Mint azt a főtanácsnok az indítványa 45. és 46. pontjában megállapította, az ilyen szabályozás, jóllehet önmagában objektívnek és hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek bizonyul, a határon átnyúló érdeket képviselő közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárások esetében sértheti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvét.

26

A kirívóan alacsony értékűnek minősített ajánlatok automatikus kizárására vonatkozó szabálynak az egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselő közbeszerzési szerződésekre történő alkalmazása ugyanis közvetett hátrányos megkülönböztetést eredményezhet azáltal, hogy a gyakorlatban hátrányos bánásmódban részesíti azokat a más tagállambeli gazdasági szereplőket, akiknek – mivel eltérő költségszerkezettel rendelkeznek, jelentős méretgazdaságossági előnyöket tudnak kihasználni, vagy mérsékelni kívánják a haszonkulcsaikat annak érdekében, hogy hatékonyabban léphessenek be az érintett piacra – módjukban áll versenyképesebb, ugyanakkor komoly és hiteles ajánlatot tenni, amelyet az ajánlatkérő az említett szabályozás miatt ennek ellenére nem vehet figyelembe.

27

Ezenkívül, mint azt a Comune di Torino előadta, valamint a főtanácsnok indítványa 43., 46. és 47. pontjában megállapította, az ilyen szabályozás versenyellenes hozzáálláshoz és megállapodásokhoz, sőt összejátszásokhoz vezethet a belföldi vagy helyi vállalkozások között abból a célból, hogy az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket az utóbbiak részére tartsák fenn.

28

A kirívóan alacsony értékűnek minősített ajánlatok automatikus kizárására vonatkozó szabálynak az egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselő közbeszerzési szerződésekre történő alkalmazása ezért megfoszthatja a más tagállambeli gazdasági szereplőket attól a lehetőségtől, hogy hatékonyabb versenyt folytassanak az érintett tagállamban letelepedett gazdasági szereplőkkel, ily módon pedig hátrányosan érinti az e tagállam piacára történő belépésüket, zavarva ezáltal a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását, ami ezeknek a szabadságoknak a korlátozását képezi (lásd ebben az értelemben a C-79/01. sz., Payroll és társai ügyben 2002. október 17-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-8923. o.] 26. pontját, a C-442/02. sz., CaixaBank France ügyben 2004. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-8961. o.] 12. és 13. pontját, valamint a C-452/04. sz., Fidium Finanz ügyben 2006. október 3-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-9521. o.] 46. pontját).

29

Az ajánlatkérők az ilyen szabályozásnak az egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselő közbeszerzési szerződésekre történő alkalmazása folytán – mivel meg vannak fosztva minden, a kirívóan alacsony értékű ajánlatok alaposságának és hitelességének értékelésére irányuló lehetőségtől – nem tudnak megfelelni azon kötelezettségüknek, hogy tiszteletben tartsák a Szerződés alapvető szabadságokkal kapcsolatos rendelkezéseit, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelvét, amint azt a Bíróságnak a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata megköveteli. Az e lehetőségtől való megfosztottság az ajánlatkérők saját érdekével is ellentétben áll azon tény miatt, hogy a hozzájuk benyújtott ajánlatokat nem tudják a valódi verseny feltételei mellett értékelni, és így a szerződést a szintén közérdekből megállapított, a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás vagy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat szempontjainak alkalmazásával odaítélni.

30

Főszabályként az érintett ajánlatkérő feladata, hogy a hirdetménybe foglalandó feltételek meghatározása előtt értékelje az olyan közbeszerzéshez kapcsolódó esetleges határon átnyúló érdeket, amelynek a becsült értéke nem éri el a közösségi szabályokban előírt értékhatárt, azzal hogy erre az értékelésre kiterjedhet a bírósági felülvizsgálat.

31

Helyénvaló lehet ugyanakkor, hogy a szabályozás országos vagy helyi szinten olyan objektív szempontokat állapítson meg, amelyek alapján eldönthető az egyértelmű határon átnyúló érdek fennállása. Ilyen szempont lehet többek között a szóban forgó közbeszerzés bizonyos nagyságrendű összege, tekintettel az építkezés helyére is. Lehetséges lenne az ilyen érdek fennállásának kizárása is például abban az esetben, ha a szóban forgó közbeszerzés gazdasági tétje rendkívül csekély (lásd ebben az értelemben a C-231/03. sz. Coname-ügyben 2005. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-7287. o.] 20. pontját). Ugyanakkor azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy az országhatárok bizonyos esetekben olyan agglomerációkon haladnak keresztül, amelyek különböző tagállamok területeire is kiterjednek, ilyen körülmények között pedig még a csekély értékű közbeszerzések is egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselhetnek.

32

Egyes ajánlatok kirívóan alacsony érték miatt történő automatikus kizárása még az egyértelmű határon átnyúló érdek fennállása esetében is elfogadhatónak bizonyulhat, ha e szabály alkalmazását az ajánlatok rendkívül nagy száma, vagyis olyan körülmény indokolja, amely az érintett ajánlatkérőt arra kötelezhetné, hogy olyan nagyszámú ajánlat vizsgálatát végezze el kontradiktórius eljárásban, amely meghaladná az említett ajánlatkérő adminisztratív kapacitását, vagy az ilyen vizsgálat által okozott késedelem folytán veszélyeztethetné a projekt megvalósítását.

33

Ilyen körülmények között az országos vagy helyi szintű szabályozás, vagy akár maga az ajánlatkérő jogszerűen állapíthat meg valamely ésszerű küszöbszámot a kirívóan alacsony értékű ajánlatok automatikus kizárásának alkalmazása érdekében. A 109/94. sz. törvény 21. cikke (1a) bekezdésének harmadik albekezdésében megállapított, öt érvényes ajánlatra vonatkozó küszöbérték ugyanakkor nem tekinthető ésszerűnek.

34

Az alapeljárások kapcsán a kérdéseket előterjesztő bíróság feladata, hogy a szóban forgó két közbeszerzés valamennyi releváns körülményét részletesen megvizsgálja annak ellenőrzése érdekében, hogy ezekben az esetekben fennáll-e egyértelmű határon átnyúló érdek.

35

A feltett kérdésekre tehát azt a választ kell adni, hogy a Szerződésnek a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó alapvető rendelkezéseivel, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelvével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a 93/37 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított értékhatárt el nem érő, egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselő közbeszerzési szerződések tekintetében kötelezően előírja az ajánlatkérők számára, hogy amennyiben az érvényes ajánlatok száma meghaladja az ötöt, automatikusan zárják ki azokat az ajánlatokat, amelyek az ugyanezen szabályozásban meghatározott matematikai szempont alapján a szolgáltatáshoz viszonyítva kirívóan alacsony értékű ellenszolgáltatást tartalmaznak, anélkül hogy e szabályozás bármilyen lehetőséget biztosítana az említett ajánlatkérőknek az ilyen ajánlatok alkotóelemei oly módon történő vizsgálatára, hogy az érintett ajánlattevőktől adatokat kérjenek ezekről az alkotóelemekről. Ez nem állapítható meg abban az esetben, ha az országos vagy helyi szintű szabályozás, illetve az érintett ajánlatkérő az ajánlatok rendkívül nagy száma miatt – amely az ajánlatkérőt arra kötelezhetné, hogy olyan nagyszámú ajánlat vizsgálatát végezze el kontradiktórius eljárásban, amely meghaladná adminisztratív kapacitását, vagy az ilyen vizsgálat által okozott késedelem folytán veszélyeztethetné a projekt megvalósítását – olyan ésszerű küszöbszámot állapít meg, amely felett alkalmazható a kirívóan alacsony értékű ajánlatok automatikus kizárása.

36

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az EK-Szerződésnek a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó alapvető rendelkezéseivel, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelvével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az 1997. október 13-i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított értékhatárt el nem érő, egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselő közbeszerzési szerződések tekintetében kötelezően előírja az ajánlatkérők számára, hogy amennyiben az érvényes ajánlatok száma meghaladja az ötöt, automatikusan zárják ki azokat az ajánlatokat, amelyek az ugyanezen szabályozásban meghatározott matematikai szempont alapján a szolgáltatáshoz viszonyítva kirívóan alacsony értékű ellenszolgáltatást tartalmaznak, anélkül hogy e szabályozás bármilyen lehetőséget biztosítana az említett ajánlatkérőknek az ilyen ajánlatok alkotóelemei oly módon történő vizsgálatára, hogy az érintett ajánlattevőktől adatokat kérjenek ezekről az alkotóelemekről. Ez nem állapítható meg abban az esetben, ha az országos vagy helyi szintű szabályozás, illetve az érintett ajánlatkérő az ajánlatok rendkívül nagy száma miatt – amely az ajánlatkérőt arra kötelezhetné, hogy olyan nagyszámú ajánlat vizsgálatát végezze el kontradiktórius eljárásban, amely meghaladná az adminisztratív kapacitását, vagy az ilyen vizsgálat által okozott késedelem folytán veszélyeztethetné a projekt megvalósítását – olyan ésszerű küszöbszámot állapít meg, amely felett alkalmazható a kirívóan alacsony értékű ajánlatok automatikus kizárása.