C‑17/06. sz. ügy

Céline SARL

kontra

Céline SA

(a cour d'appel de Nancy [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Védjegyek – A 89/104/EGK első irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja – A lajstromozott védjegy jogosultjának arra vonatkozó joga, hogy fellépjen a védjeggyel azonos megjelölés harmadik személy által történő használata ellen – A megjelölés cégnévként, kereskedelmi névként vagy cégjelzésként történő használata – Harmadik személy arra vonatkozó joga, hogy a saját nevét használja”

E. Sharpston főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. január 18. 

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2007. szeptember 11. 

Az ítélet összefoglalása

1.     Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104 irányelv – A védjegyjogosult arra vonatkozó joga, hogy fellépjen valamely azonos megjelölés harmadik személy által, azonos áruk vonatkozásában történő használata ellen – Az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti védjegyhasználat – Fogalom

(89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

2.     Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104 irányelv – A védjegyjogosult arra vonatkozó joga, hogy fellépjen valamely azonos megjelölés harmadik személy által, azonos áruk vonatkozásában történő használata ellen – Terjedelem

(89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

3.     Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104 irányelv – A védjegy hatályának korlátozása

(89/104 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

1.     A korábbi védjeggyel azonos cégnévnek, kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek nem jogosított harmadik személy általi használata „árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban történő használatnak” minősül, amennyiben a használat áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére irányul.

Ez az eset áll fenn, amikor valamely harmadik fél a cégnevét képező megjelölést, a kereskedelmi nevét vagy a cégjelzését feltünteti az általa forgalmazott termékeken vagy feltüntetés hiányában a szóban forgó megjelölést úgy használja, hogy az kapcsolatot teremt a cégnevet, kereskedelmi nevet vagy cégjelzést képező megjelölés és a harmadik személy által forgalmazott áruk vagy a harmadik személy által nyújtott szolgáltatások között. Ellenben az említett fogalom nem foglalja magában azon használatot, amely a társaság azonosítására vagy az üzlet jelölésére szolgál, mivel az ilyen használatnak önmagában nem az a célja, hogy árukat vagy szolgáltatásokat különböztessen meg. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy valamely megjelölésnek a használata az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban történő használatnak minősül‑e.

(vö. 20–24. pont és a rendelkező rész)

2.     Valamely lajstromozott védjeggyel azonos megjelölés nem jogosított harmadik személy által, azonos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használatát a védjegyekről szóló 89/104 első irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján csak akkor lehet megtiltani, ha a használat sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit, különösen azt az alapvető funkcióját, hogy a fogyasztók számára tanúsítsa az áruk vagy szolgáltatások származását. Ez a helyzet akkor, ha a megjelölést a harmadik személy oly módon használja az áruival vagy szolgáltatásaival kapcsolatban, hogy a fogyasztók a megjelölést úgy foghatják fel, mint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások származásának jelölését. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az ilyen megjelölésnek a használata sérti vagy sértheti‑e a védjegy alapvető funkcióját.

(vö. 26–28. pont és a rendelkező rész)

3.     A védjegyekről szóló, 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében a védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja saját nevét vagy címét. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az említett feltételt tiszteletben tartották‑e, figyelemmel arra, hogy egyrészt harmadik személy nevének használatából a célközönség – vagy legalábbis annak jelentős része – milyen mértékben következtethet a harmadik személy árui és a védjegyjogosult vagy a védjegy használatára jogosult közötti kapcsolat fennállására, másrészt hogy a harmadik személy milyen mértékben lehetett ennek tudatában. E vizsgálat során figyelembe kell venni továbbá, hogy abban a tagállamban, ahol a védjegyet bejegyezték, és ahol az oltalmat igényelték, a védjegy rendelkezik‑e valamilyen hírnévvel, amelyet a harmadik személy árui vagy szolgáltatási forgalmazásakor kihasználhat.

(vö. 30., 34–35. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2007. szeptember 11.(*)

„Védjegyek – A 89/104/EGK első irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja – A lajstromozott védjegy jogosultjának arra vonatkozó joga, hogy fellépjen a védjeggyel azonos megjelölés harmadik személy által történő használata ellen – A megjelölés cégnévként, kereskedelmi névként vagy cégjelzésként történő használata – Harmadik személy arra vonatkozó joga, hogy a saját nevét használja”

A C‑17/06. sz. ügyben,

Az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour d’appel de Nancy (Franciaország) a Bírósághoz 2006. január 17‑én érkezett 2006. január 9‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Céline SARL

és

a Céline SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts és R. Schintgen tanácselnökök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues, A. Borg Barthet, M. Ilešič (előadó), J. Malenovský, J.‑C. Bonichot és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: M.‑A. Gaudissart osztályvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. november 7‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       a Céline SA képviseletében P. de Candé ügyvéd,

–       a francia kormány képviseletében G. de Bergues és J.‑C. Niollet, meghatalmazotti minőségben,

–       az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

–       az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében V. Jackson, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Tappin barrister,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében W. Wils, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. január 18‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1, kötet, 92. o.; a továbbiakban: az irányelv) 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2       A kérelmet a Céline SA és a Céline SARL közötti, a „Céline” megjelölésnek ez utóbbi cég által cégnévként és cégjelzésként történő használata miatt indult peres eljárás keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

3       Az irányelvnek „A védjegyoltalom tartalma” című 5. cikkének (1), (3) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ:

a)      a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b)      olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

[…]

(3)      Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

a)      a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b)      a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c)      a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

d)      a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.

[…]

(5)      Az (1)–(4) bekezdésekben foglaltak nem érintik a tagállamok olyan jogszabályi rendelkezéseit, amelyek alapján a jogosult felléphet a megkülönböztetéstől eltérő célokra szolgáló megjelölés használata ellen, feltéve, hogy az ilyen megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

4       Az irányelvnek „A védjegyoltalom korlátai” című 6. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja

a)      saját nevét vagy címét

[…]”.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

5       A Céline SA – amelyet e néven 1928. július 9‑én alapítottak – fő tevékenysége ruházati cikkek, valamint divatáru-kiegészítők gyártása és forgalmazása.

6       A cég 1948. április 19‑én jelentette be a CÉLINE szóvédjegyet – amelynek oltalmát azóta több alkalommal, legutóbb 1998. március 6‑án megújították –, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑én kötött, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 1–42. osztályba tartozó valamennyi áru, többek között „ruházati cikkek és cipők” tekintetében.

7       Grynfogel úr 1950. szeptember 25‑én vetette fel a cégnyilvántartásba a nancyi cégbíróságon üzletét, amely „Céline” elnevezéssel férfi és női konfekcióáruk forgalmazására szakosodott.

8       A Céline SARL úgy nyilatkozott, hogy ő rendelkezik Grynfogel úr „Céline” cégjelzése használatának jogával, az üzlet átruházása során egymást követő üzemeltetők képviselője révén. A Céline SARL‑t 1992. január 31‑én jegyezték be a cégnyilvántartásba, ruházati cikkeknek, fehérneműnek, konfekcióáruknak, szőrmének és különféle kiegészítőknek az említett kereskedelmi név alatt történő kiskereskedelme tekintetében.

9       E tényről értesülvén a Céline SA keresetet indított a Céline SARL ellen, ez utóbbinak a „CÉLINE” védjegy bitorlásától, valamint a „Céline” cégnév és a „Céline” cégjelzés bitorlása révén a tisztességtelen versenypiaci magatartástól való eltiltása, illetve az ő kárainak megtérítése iránt.

10     2005. június 27‑i ítéletével a Tribunal de grande instance de Nancy helyt adott a Céline SA valamennyi kereseti kérelmének, eltiltotta a Céline SARL‑t a CÉLINE megjelölés bármilyen jogcímen  –akár önmagában, akár kombináltan – történő mindennemű használatától, arra kötelezve a céget, hogy módosítsa a cégnevét olyan név megválasztásával, amely nem téveszthető össze a korábbi CÉLINE védjeggyel, illetve a CÉLINE megjelöléssel, és kötelezte őt, hogy kártérítés és késedelmi kamatok jogcímen 25 000 eurót fizessen a Céline SA részére.

11     2005. július 4‑én a Céline SARL fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Cour d’appel de Nancy előtt, arra való hivatkozással, hogy a korábbi szóvédjeggyel azonos megjelölés cégnévként vagy cégjelzésként való használata nem tartozik a védjegybitorlás fogalma alá, mivel sem a cégnévnek, sem a cégjelzésnek nem az a szerepe, hogy árukat és szolgáltatásokat különböztessen meg, és hogy a vásárlóközönség képzetében semmiképpen sem keletkezhet összetévesztés az érintett áruk származását illetően, a Céline SA‑nak a ruházati luxuscikkek és luxuskiegészítők piacán elfoglalt exkluzív helyére tekintettel.

12     A Cour d’appel de Nancy felfüggesztette az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatal iránti kérdéssel fordult a Bírósághoz:

„A(z) [...] irányelv 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely lajstromozott szóvédjegynek nem jogosított harmadik személy általi, cégnévként, kereskedelmi névként vagy cégjelzésként azonos áruk forgalmazásának keretében történő felvétele a védjegy gazdasági tevékenység körében történő olyan használatának minősül‑e, amelyet a jogosult kizárólagos joga értelmében megtilthat?”

 Az előzetes döntéshozatali kérdés

13     Kérdésével az előzetes kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a korábbi szóvédjeggyel azonos megjelölésnek nem jogosított harmadik személy általi, a korábban lajstromozott védjegyével azonos áruk forgalmazásának keretében cégnévként, kereskedelmi névként vagy cégjelzésként történő használata a védjegy gazdasági tevékenység körében történő olyan használatának minősül‑e, amelyet a védjegyjogosult az irányelv 5. cikke (1) bekezdése értelmében megtilthat.

 Az irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezéséről

14     Az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint a védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogot biztosít. Ugyanezen bekezdés a) pontja értelmében e kizárólagos jog alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal. Az irányelv más rendelkezései, mint például a 6. cikk, meghatározzák a védjegyoltalom egyes korlátait.

15     Annak elkerülése érdekében, hogy a védjegyjogosult számára biztosított oltalom országonként változzék, a Bíróság feladata egységes értelmezést adni az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének, különösen az ott szereplő „használat” fogalmát illetően (a Bíróság C‑206/01. sz., Arsenal Football Club ügyben 2002. november 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑10273. o.] 45. pontja és a C‑48/05. sz., Adam Opel ügyben 2007. január 25‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 17. pontja).

16     Ahogyan az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik (az Arsenal Football Club ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet, a C‑245/02. sz. Anheuser‑Busch-ügyben 2004. november 16‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑10989. o.], valamint az Adam Opel ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet), a lajstromozott védjegy jogosultja csak akkor tilthatja meg a védjegyével azonos megjelölés harmadik személy általi használatát az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, ha a következő négy feltétel teljesül:

–       a használat gazdasági tevékenység keretében történik;

–       a használathoz a védjegyjogosult nem járult hozzá;

–       a használat a lajstromozott védjegy áruival vagy szolgáltatásaival azonos árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban történik, és

–       olyan jellegű, hogy sérti vagy sértheti a védjegy funkcióját, különösen azt az alapvető funkcióját, hogy a fogyasztók számára garantálja az áruk vagy szolgáltatások származását.

17     Az alapeljárásbeli ügyben egyértelmű, hogy a szóban forgó védjeggyel azonos megjelölés használata gazdasági előnyre törekvő kereskedelmi tevékenység keretében történt, és nem magáncélú használat során (lásd analógiaként az Arsenal Football Club ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 40. pontját és az Adam Opel ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 18. pontját). Következésképpen a megjelölés használata gazdasági tevékenység keretében történt.

18     Az is bizonyos, hogy az említett megjelölés használata az alapeljárás tárgyát képező védjegy jogosultjának hozzájárulása nélkül történt.

19     A Céline SARL ezzel szemben vitatja, hogy a szóban forgó védjeggyel azonos megjelölés használatára – az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett – „árukkal kapcsolatban” került sor.

20     Az irányelv 5. cikkének logikájából az következik, hogy valamely megjelölés árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban történő használata az ezen cikk (1) és (2) bekezdése értelmében az említett áruk és szolgáltatások megkülönböztetése szempontjából vett használatnak minősül, míg ugyanezen cikk (5) bekezdése „a megkülönböztetéstől eltérő célokra szolgáló megjelölés használatára” vonatkozik (a C‑63/97. sz. BMW-ügyben 1999. február 23‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑905. o.] 38. pontja).

21     Márpedig a cégnévnek, kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek nem az a célja, hogy árukat vagy szolgáltatásokat különböztessen meg (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑23/01. sz. Robelco-ügyben 2002. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑10913. o.] 34. pontját és az Anheuser-Busch ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 64. pontját). A cégnévnek ugyanis az a célja, hogy a társaságot azonosítsa, míg a kereskedelmi név vagy a cégjelzés szerepe az, hogy az üzletet jelölje. Ennélfogva amikor a cégnév, a kereskedelmi név vagy a cégjelzés használata a társaság azonosítására vagy az üzlet jelölésére szolgál, nem tekinthető úgy, hogy a használat – az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett –„árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban” történik.

22     Ezzel szemben az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a használat „árukkal kapcsolatban” történik olyankor, ha a harmadik személy a cégnevét képező megjelölést, a kereskedelmi nevét vagy a cégjelzését feltünteti az általa forgalmazott termékeken (lásd ebben az értelemben az Arsenal Football Club ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 41. pontját és az Adam Opel ügyben hozott ítélet 20. pontját).

23     Ezenkívül még feltüntetés hiányában is „árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban” történik a használat az említett rendelkezés értelmében olyankor, ha a harmadik személy a megjelölést úgy használja, hogy az kapcsolatot teremt a megjelölést képező cégnév, kereskedelmi név vagy cégjelzés és a harmadik személy által forgalmazott áruk vagy a harmadik személy által nyújtott szolgáltatások között.

24     Az alapeljárásbeli ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a „Céline” megjelölésnek a Céline SARL általi használata az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében az említett árukkal kapcsolatban történő használatnak minősül‑e.

25     Végül a Céline SARL azt állítja, hogy az említett használat a vásárlóközönség képzetében nem teremt összetéveszthetőséget az érintett termékek származását illetően.

26     Amint arra a jelen ítélet 16. pontjában emlékeztettünk, a lajstromozott védjegy jogosultja nem tilthatja meg a védjegyével azonos megjelölés harmadik személy általi használatát az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, csak akkor, ha a használat sérti vagy sértheti a védjegy funkcióját, különösen azt az alapvető funkcióját, hogy a fogyasztók számára szavatolja az áruk vagy szolgáltatások származását.

27     Ez akkor is így van, ha a megjelölést a harmadik személy oly módon használja az áruival vagy szolgáltatásaival kapcsolatban, hogy a fogyasztók a megjelölést úgy foghatják fel, mint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások származásának jelölését. Hasonló esetben ugyanis az említett megjelölés használata veszélyeztetheti a védjegy alapvető funkcióját, mivel ahhoz, hogy a védjegy betölthesse alapvető szerepét a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet az EK‑Szerződés létrehozni és fenntartani szándékozott, a védjegynek garantálnia kell, hogy a vele jelölt valamennyi árut és szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel (lásd ebben az értelemben az Arsenal Football Club ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint az ítélet 56–59. pontját).

28     Az alapeljárásbeli ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a „Céline” megjelölésnek a Céline SARL általi használata sérti vagy sértheti‑e a CÉLINE védjegy funkcióit, különösen annak alapvető funkcióját.

 Az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjáról

29     Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróságnak kell biztosítania a nemzeti bíróság számára a közösségi jog értelmezésének minden olyan elemét, amely szükséges a nemzeti bíróság előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ez utóbbi ezekre a kérdése megfogalmazásában, akár nem (lásd az Adam Opel ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

30     E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja saját nevét vagy címét.

31     A Bíróság megállapította, hogy e rendelkezés nem korlátozódik a természetes személyek nevére (lásd az Anheuser‑Busch-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 77–80. pontját).

32     Ennélfogva abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy a Céline SA az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján jogosult megtiltani a „Céline” megjelölésnek a Céline SARL általi használatát, valamint annak érdekében, hogy az említett bíróság az előtte lévő ügyben dönteni tudjon, meg kell vizsgálni, hogy az olyan esetekben, mint az alapeljárásbeli, az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja akadályozza‑e azt, hogy valamely védjegy jogosultja eltiltsa a harmadik felet a védjegyével azonos megjelölés cégnévként vagy kereskedelmi névként történő használatától.

33     A Bíróság megállapította, hogy a használat azon feltételének, miszerint – az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfogalmazásában – annak „összhangban kell lennie a gazdasági tevékenység körében megkövetelt üzleti tisztességgel”, lényegében a védjegyjogosult jogos érdekeinek figyelembevételével történő jóhiszemű eljárás kötelezettségét fejezi ki (az Anheuser‑Busch-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 82. pontja).

34     E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az üzleti tisztességre vonatkozó feltétel fennállásának mérlegelésekor figyelembe kell venni egyrészt, hogy a harmadik személy nevének használatából a célközönség – vagy legalábbis annak jelentős része – milyen mértékben következtethet a harmadik személy árui és a védjegyjogosult vagy a védjegy használatára jogosult közötti kapcsolat fennállására, másrészt hogy a harmadik személy milyen mértékben lehetett ennek tudatában. E mérlegelés során továbbá figyelembe kell venni, hogy abban a tagállamban, ahol a védjegyet bejegyezték, és ahol az oltalmat igényelték, a védjegy rendelkezik‑e valamilyen hírnévvel, amelyet a harmadik személy árui forgalmazásakor kihasználhat (az Anheuser-Busch-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 83. pontja).

35     A nemzeti bíróság feladata az alapeljárásbeli ügy összes releváns körülményének átfogó mérlegelése annak megítélése érdekében, hogy a konkrét esetben a Céline SARL tisztességtelen versenyt folytat‑e a Céline SA‑val szemben (lásd ebben az értelemben az Anheuser‑Busch-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 84. pontját).

36     Az előbbiekben kifejtettek érvek egészére tekintettel a feltett kérdést úgy kell megválaszolni, hogy a korábbi védjeggyel azonos cégnévnek, kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek nem jogosított harmadik személy általi, a korábban lajstromozott védjeggyel azonos áruk forgalmazásának keretében történő használata olyan használatnak minősül, amelyet az említett védjegy jogosultja az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében megtilthat, amennyiben az árukkal kapcsolatos használat sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit.

Ilyen esetben az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja csak akkor akadályozhatja a használat megtiltását, ha a harmadik személy gazdasági tevékenysége körében, az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban használja a cégnevét vagy kereskedelmi nevét.

 A költségekről

37     Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A korábbi védjeggyel azonos cégnévnek, kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek a használatra nem jogosított harmadik személy általi, a korábban lajstromozott védjeggyel azonos áruk forgalmazásának keretében történő használata olyan használatnak minősül, amelyet az említett védjegy jogosultja a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében megtilthat, amennyiben az árukkal kapcsolatos használat sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit.

Ilyen esetben a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja csak akkor akadályozhatja a használat megtiltását, ha a harmadik személy gazdasági tevékenysége körében, az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban használja a cégnevét vagy kereskedelmi nevét.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.