1. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya
(EK 81. és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
2. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottság mérlegelési jogköre
(17. tanácsi rendelet; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
3. Fellebbezés – Jogalapok – Elégtelen vagy ellentmondó indokolás – Elfogadhatóság
4. Verseny – Bírságok – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
(EK 229. cikk; 17. tanácsi rendelet, 17, cikk)
5. Fellebbezés – A Bíróság hatásköre
(EK 81. és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
6. Közösségi jog – Elvek – Bizalomvédelem
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
1. Valamely közösségi versenyjogi jogsértés súlya – amelyet a kiszabandó bírság megállapítása során figyelembe kell venni ‑ számos tényező alapján kerül meghatározásra, amelyek tekintetében a Bizottság széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A bírság meghatározása keretében a súlyosító körülmények figyelembe vétele összhangban van a Bizottság annak biztosításából álló feladatával, hogy a vállalkozások magatartása a versenyjogot tiszteletben tartsa.
Az esetleges visszaesés szerepel azon tényezők között, amelyeket az érintett jogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni.
E körülményekre tekintettel azon érvelés, amely szerint a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás hatálybalépését megelőzően a Bizottság gyakorlata az érintett területen nem volt világos és előre látható, figyelmen kívül hagyja egyrészt a vitatott határozat jogalapját képző 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, másrészt az iránymutatás között fennálló jogi kapcsolatot.
Ugyanis nem az iránymutatás képezi a bírság összege meghatározásának jogalapját, hiszen az mindössze a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazását pontosítja. Ebben az összefüggésben a vállalkozások − még az iránymutatás hiányában is − mindig olyan helyzetben vannak, hogy előre láthatják magatartásuk jogkövetkezményeit.
Következésképpen a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlása során megalapozottan veheti figyelembe a visszaesés tényét mint a jogsértés súlyához kapcsolódó tényezőt és e visszaesést minősítheti súlyosító körülményként a nulla poena sine lege elvének megsértése nélkül.
(vö. 25–30. pont)
2. Bár sem a 17. rendelet, sem a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás nem ír elő maximális időtartamot a visszaesés tényének megállapítására vonatkozóan, ez nem zárható ki a jogbiztonság elvének értelmében.
A Bizottság ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megválasztása tekintetében, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a bírság meghatározása során, egyebek között olyanokat, mint az ügy különös körülményei, annak háttere, a bírságok elrettentő hatása, anélkül hogy kimerítő vagy kötelező felsorolása lenne a mérlegelendő tényezőknek.
A visszaesés megállapítása és meghatározott jellemzőinek értékelése ‑ mint valamely jogsértő magatartás megismétlése oly módon, hogy a jogsértéseket minden esetben relatíve rövid idő választja el egymástól – a Bizottság hivatkozott jogkörének része és az ilyen megállapítás tekintetében ez utóbbit nem kötheti esetleges elévülési idő.
A visszaesés ugyanis olyan lényeges elem, amelyet a Bizottságnak értékelnie kell, mivel annak figyelembevétele magatartásuk megváltoztatására készteti az olyan vállalkozásokat, amelyek hajlamosak a versenyjogi szabályok megsértésére. A Bizottság ezért minden esetben figyelembe veheti az ilyen hajlamra utaló jeleket, beleértve a kérdéses jogsértések között eltelt időt is.
(vö. 36–40. pont)
3. Jogi kérdésnek minősül az, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletének indokolása ellentmondásos vagy hiányos‑e, és mint ilyenre a fellebbezés keretében lehet hivatkozni.
Az indokolási kötelezettség betartásához az Elsőfokú Bíróság nem köteles ítéletében olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedés okait, és lehetővé teszik a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását.
E tekintetben a súlyosító körülmények figyelembevétele körében a visszaesés nem csak releváns, hanem ugyanígy különösen jelentős tényező, amely valamely jogsértés súlyának nagyon fontos bizonyítéka a bírság összegének az elrettentő hatás függvényében történő megállapításakor. A visszaesés ténye azt bizonyítja, hogy a fellebbezőre korábban kiszabott szankciónak nem volt kellő elrettentő hatása.
Az Elsőfokú Bíróság a jogsértés súlyának értékelése körében támaszkodhat a visszaesés fogalmára, anélkül hogy az ítélet indokolása ellentmondásossá válna.
(vö. 43., 45–48. pont)
4. Az EK 229. cikkel összhangban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által közösen a Szerződés rendelkezéseinek értelmében elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkört ruházhatnak a Bíróságra.
A 17. rendelet 17. cikke ilyen jogkört ruházott a közösségi bíróságra. A hivatkozott bíróság ezért a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl jogosult a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesíteni és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölni, csökkenteni, illetve emelni.
Következésképpen, mivel a bírság összegének kérdése a közösségi bíróság értékelésére van bízva, jogosult korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolni, és ezt a jogkört gyakorolhatja mind az összeg csökkentése, mind annak emelése érdekében.
(vö. 60–62. pont)
5. A védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankció, különösen bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethet, a közösségi jog alapelvét képezi, amelyet a közigazgatási eljárás során is biztosítani kell.
Az Elsőfokú Bíróságnak a közösségi versenyjogi szabályokat megsértő valamely vállalkozásra kiszabott bírság összegét meghatározó ítélete elleni fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya egyrészt az, hogy az Elsőfokú Bíróság hogyan vette jogilag megalapozottan figyelembe a meghatározott magatartás súlyának az EK 81. cikk és a 17. rendelet 15. cikke keretében történő értékelésének összes alapvető elemét, és másrészt annak vizsgálata, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelembe vette‑e a felperes által a bírság törlése vagy csökkentése érdekében előadott összes érvet.
Így, mivel korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során az Elsőfokú Bíróság kizárólag a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásra támaszkodott más olyan tényezők, körülmények, illetve feltételek alkalmazása nélkül, amelyeknek figyelembevételét az érintett vállalkozás nem láthatta volna előre, a szóban forgó vállalkozás nem hivatkozhat a védelemhez való jogának megsértésére.
(vö. 68–69., 82–83. pont)
6. A büntetőjogi rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elve az összes tagállam jogrendszerének közös elve, és szerves része azon általános jogelveknek, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bíróságok biztosítják.
A jogsértést megállapító szabály új értelmezésének visszaható hatállyal történő alkalmazása ellentétes lehet különösen a Rómában, 1950. november 4‑én kelt emberi jogok európai egyezménye 7. cikkének (1) bekezdésével, amely a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének elvét ( nullum crimen és nulla poena sine lege ) mondja ki.
Különösen ez az eset akkor, ha olyan bírói értelmezésről van szó, amelynek eredménye a jogsértés elkövetésének időpontjában – különösképpen a kérdéses jogszabályra vonatkozó ítélkezési gyakorlat által elfogadott értelmezésre tekintettel – nem volt ésszerűen előre látható.
Mindenesetre az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos típusú jogsértésekre bizonyos mértékű bírságot alkalmazott, nem fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy a 17. rendeletben meghatározott korlátok között megemelje ezt a mértéket, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy a közösségi versenypolitika végrehajtását biztosítsa. Éppen ellenkezőleg: a közösségi versenyszabályok hatékony alkalmazása megkívánja, hogy a Bizottság a bírságok mértékét bármikor e politika igényeihez tudja igazítani.
Az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozások, amelyben bírság kiszabására is sor kerülhet, nem alapíthatnak jogos bizalmat a bírságok kiszámításának a múltban alkalmazott módszerére.
(vö. 87–91. pont)