C‑3/06. P. sz. ügy
Groupe Danone
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Bírságok – Bírságkiszabási iránymutatás – Engedékenységi közlemény”
M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. november 16. .
A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. február 8. .
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya
(EK 81. és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
2. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottság mérlegelési jogköre
(17. tanácsi rendelet; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
3. Fellebbezés – Jogalapok – Elégtelen vagy ellentmondó indokolás – Elfogadhatóság
4. Verseny – Bírságok – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
(EK 229. cikk; 17. tanácsi rendelet, 17, cikk)
5. Fellebbezés – A Bíróság hatásköre
(EK 81. és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
6. Közösségi jog – Elvek – Bizalomvédelem
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
1. Valamely közösségi versenyjogi jogsértés súlya – amelyet a kiszabandó bírság megállapítása során figyelembe kell venni ‑ számos tényező alapján kerül meghatározásra, amelyek tekintetében a Bizottság széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A bírság meghatározása keretében a súlyosító körülmények figyelembe vétele összhangban van a Bizottság annak biztosításából álló feladatával, hogy a vállalkozások magatartása a versenyjogot tiszteletben tartsa.
Az esetleges visszaesés szerepel azon tényezők között, amelyeket az érintett jogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni.
E körülményekre tekintettel azon érvelés, amely szerint a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás hatálybalépését megelőzően a Bizottság gyakorlata az érintett területen nem volt világos és előre látható, figyelmen kívül hagyja egyrészt a vitatott határozat jogalapját képző 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, másrészt az iránymutatás között fennálló jogi kapcsolatot.
Ugyanis nem az iránymutatás képezi a bírság összege meghatározásának jogalapját, hiszen az mindössze a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazását pontosítja. Ebben az összefüggésben a vállalkozások − még az iránymutatás hiányában is − mindig olyan helyzetben vannak, hogy előre láthatják magatartásuk jogkövetkezményeit.
Következésképpen a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlása során megalapozottan veheti figyelembe a visszaesés tényét mint a jogsértés súlyához kapcsolódó tényezőt és e visszaesést minősítheti súlyosító körülményként a nulla poena sine lege elvének megsértése nélkül.
(vö. 25–30. pont)
2. Bár sem a 17. rendelet, sem a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás nem ír elő maximális időtartamot a visszaesés tényének megállapítására vonatkozóan, ez nem zárható ki a jogbiztonság elvének értelmében.
A Bizottság ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megválasztása tekintetében, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a bírság meghatározása során, egyebek között olyanokat, mint az ügy különös körülményei, annak háttere, a bírságok elrettentő hatása, anélkül hogy kimerítő vagy kötelező felsorolása lenne a mérlegelendő tényezőknek.
A visszaesés megállapítása és meghatározott jellemzőinek értékelése ‑ mint valamely jogsértő magatartás megismétlése oly módon, hogy a jogsértéseket minden esetben relatíve rövid idő választja el egymástól – a Bizottság hivatkozott jogkörének része és az ilyen megállapítás tekintetében ez utóbbit nem kötheti esetleges elévülési idő.
A visszaesés ugyanis olyan lényeges elem, amelyet a Bizottságnak értékelnie kell, mivel annak figyelembevétele magatartásuk megváltoztatására készteti az olyan vállalkozásokat, amelyek hajlamosak a versenyjogi szabályok megsértésére. A Bizottság ezért minden esetben figyelembe veheti az ilyen hajlamra utaló jeleket, beleértve a kérdéses jogsértések között eltelt időt is.
(vö. 36–40. pont)
3. Jogi kérdésnek minősül az, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletének indokolása ellentmondásos vagy hiányos‑e, és mint ilyenre a fellebbezés keretében lehet hivatkozni.
Az indokolási kötelezettség betartásához az Elsőfokú Bíróság nem köteles ítéletében olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedés okait, és lehetővé teszik a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását.
E tekintetben a súlyosító körülmények figyelembevétele körében a visszaesés nem csak releváns, hanem ugyanígy különösen jelentős tényező, amely valamely jogsértés súlyának nagyon fontos bizonyítéka a bírság összegének az elrettentő hatás függvényében történő megállapításakor. A visszaesés ténye azt bizonyítja, hogy a fellebbezőre korábban kiszabott szankciónak nem volt kellő elrettentő hatása.
Az Elsőfokú Bíróság a jogsértés súlyának értékelése körében támaszkodhat a visszaesés fogalmára, anélkül hogy az ítélet indokolása ellentmondásossá válna.
(vö. 43., 45–48. pont)
4. Az EK 229. cikkel összhangban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által közösen a Szerződés rendelkezéseinek értelmében elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkört ruházhatnak a Bíróságra.
A 17. rendelet 17. cikke ilyen jogkört ruházott a közösségi bíróságra. A hivatkozott bíróság ezért a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl jogosult a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesíteni és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölni, csökkenteni, illetve emelni.
Következésképpen, mivel a bírság összegének kérdése a közösségi bíróság értékelésére van bízva, jogosult korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolni, és ezt a jogkört gyakorolhatja mind az összeg csökkentése, mind annak emelése érdekében.
(vö. 60–62. pont)
5. A védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankció, különösen bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethet, a közösségi jog alapelvét képezi, amelyet a közigazgatási eljárás során is biztosítani kell.
Az Elsőfokú Bíróságnak a közösségi versenyjogi szabályokat megsértő valamely vállalkozásra kiszabott bírság összegét meghatározó ítélete elleni fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya egyrészt az, hogy az Elsőfokú Bíróság hogyan vette jogilag megalapozottan figyelembe a meghatározott magatartás súlyának az EK 81. cikk és a 17. rendelet 15. cikke keretében történő értékelésének összes alapvető elemét, és másrészt annak vizsgálata, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelembe vette‑e a felperes által a bírság törlése vagy csökkentése érdekében előadott összes érvet.
Így, mivel korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során az Elsőfokú Bíróság kizárólag a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásra támaszkodott más olyan tényezők, körülmények, illetve feltételek alkalmazása nélkül, amelyeknek figyelembevételét az érintett vállalkozás nem láthatta volna előre, a szóban forgó vállalkozás nem hivatkozhat a védelemhez való jogának megsértésére.
(vö. 68–69., 82–83. pont)
6. A büntetőjogi rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elve az összes tagállam jogrendszerének közös elve, és szerves része azon általános jogelveknek, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bíróságok biztosítják.
A jogsértést megállapító szabály új értelmezésének visszaható hatállyal történő alkalmazása ellentétes lehet különösen a Rómában, 1950. november 4‑én kelt emberi jogok európai egyezménye 7. cikkének (1) bekezdésével, amely a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének elvét (nullum crimen és nulla poena sine lege) mondja ki.
Különösen ez az eset akkor, ha olyan bírói értelmezésről van szó, amelynek eredménye a jogsértés elkövetésének időpontjában – különösképpen a kérdéses jogszabályra vonatkozó ítélkezési gyakorlat által elfogadott értelmezésre tekintettel – nem volt ésszerűen előre látható.
Mindenesetre az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos típusú jogsértésekre bizonyos mértékű bírságot alkalmazott, nem fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy a 17. rendeletben meghatározott korlátok között megemelje ezt a mértéket, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy a közösségi versenypolitika végrehajtását biztosítsa. Éppen ellenkezőleg: a közösségi versenyszabályok hatékony alkalmazása megkívánja, hogy a Bizottság a bírságok mértékét bármikor e politika igényeihez tudja igazítani.
Az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozások, amelyben bírság kiszabására is sor kerülhet, nem alapíthatnak jogos bizalmat a bírságok kiszámításának a múltban alkalmazott módszerére.
(vö. 87–91. pont)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2007. február 8.(*)
„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Bírság – Bírságkiszabási iránymutatás – Engedékenységi közlemény”
A C‑3/06. P. sz. ügyben,
a Groupe Danone, société anonyme (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: A. Winckler és S. Sorinas Jimeno ügyvédek)
fellebbezőnek
a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2006. január 3‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: A. Bouquet és W. Wils, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Klučka, R. Silva de Lapuerta (előadó), J. Makarczyk és L. Bay Larsen bírák,
főtanácsnok: M. Poiares Maduro,
hivatalvezető: K. Sztranc‑Sławiczek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. szeptember 13‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2006. november 16‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésével a Groupe Danone az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T‑38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., II‑4407. o.; a továbbiakban: a megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri annyiban, amennyiben ezen ítélettel az Elsőfokú Bíróság részben elutasította az EK‑Szerződés 81. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (IV/37.614/F3PO/Interbrew és Alken Maes ügy) 2001. december 5‑én hozott 2003/569/EK bizottsági határozat (HL 2003. L 200., 1. o.; a továbbiakban: a vitatott határozat) megsemmisítésére, illetve az e határozat 2. cikkében rá kiszabott bírság mérséklésére irányuló keresetét.
Jogi háttér
2 A Szerződés [81]. és [82]. cikkének végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. L 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.; a továbbiakban: a 17. rendelet) 15. cikke kimondja:
„(1) A Bizottság határozattal 100-tól 5 000 elszámolási egységig terjedő összegű bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy a vállalkozások társulásaira, ha szándékosan vagy gondatlanságból:
[…]
b) a 11. cikk szerinti kérelemben vagy a 3. és 5. cikk szerinti bejelentésben helytelen vagy félrevezető információt szolgáltatnak […].
(2) A Bizottság határozattal 1 000-től 1 000 000 elszámolási egységig terjedő vagy annál nagyobb összegű bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy a vállalkozások társulásaira, de a bírság mértéke nem haladhatja meg a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások megelőző éves üzleti forgalmának 10%‑át, ha a vállalkozások szándékosan vagy gondatlanságból:
a) megsértik a Szerződés [81]. cikkének (1) bekezdését vagy [82]. cikkét […]
[…].
A bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni.”
3 A 17. rendelet 17. cikke értelmében:
„A Bíróság korlátlan hatáskörrel bír az [EK 229. cikk] értelmében a Bizottság bírságot vagy a kényszerítő bírságot megállapító határozatainak felülvizsgálatára; a Bíróság a kirótt bírságot vagy kényszerítő bírságot törölheti, csökkentheti vagy emelheti.”
4 A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló bizottsági iránymutatás (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.; a továbbiakban: bírságkiszabási iránymutatás) a preambulumában előírja:
„A[z] […] iránymutatás által felvázolt elveknek biztosítaniuk kell, hogy a Bizottság határozatai a vállalkozások és a Bíróság előtt átláthatóak és pártatlanok legyenek, ugyanakkor fenn kell tartaniuk a vonatkozó jogszabályok alapján a bírságok kiszabása tekintetében az összforgalom 10%-ának korlátain belül a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkört. E mérlegelésnek azonban egységes és megkülönböztetéstől mentes, a versenyszabályok megsértésének büntetése terén kitűzött célokkal összhangban álló politikát kell követnie.
A bírság összegének meghatározásánál alkalmazandó új módszer – amelyik a súlyosító, illetve az enyhítő körülmények figyelembevételével megfelelően növelt, illetve csökkentett alapösszegből indul ki – a következő szabályokat követi.”
5 A bírságkiszabási iránymutatás 1. pontjának értelmében „az alapösszeget a jogsértés súlyosságával és időtartamával összhangban határozzák meg, amelyek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében említett kizárólagos feltételek”. A 2. pont értelmében az alapösszeget súlyosító körülmények esetén növelni lehet, ilyen például az ugyanazon vállalkozás(ok) által elkövetett azonos típusú, ismétlődő jogsértés. A bírságkiszabási iránymutatás 3. pontja alapján a hivatkozott összeget különleges enyhítő körülmények esetén csökkenteni lehet.
6 A kartell ügyek esetében a pénzbírságok alóli mentességről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL C 207., 4. o., a továbbiakban: engedékenységi közlemény) meghatározza azon feltételeket, amelyek teljesülése esetén a vizsgálat során a Bizottsággal együttműködő vállalkozások mentesülhetnek az általuk egyébként megfizetendő bírság alól, illetve bírságcsökkentésben részesülhetnek.
7 Az engedékenységi közlemény D pontja a következőképpen rendelkezik:
„D A bírság összegének jelentős mérséklése
1. Amikor a vállalkozás együttműködik anélkül, hogy a B és C [pontban] ismertetett feltételek teljesülnének, kedvezményként azon bírság 10–50%‑os mérséklésében részesül, amelyet az együttműködés hiánya miatt szabtak volna ki rá.
2. Ilyen lehet többek között az az eset, amikor:
– a kifogásközlés elküldése előtt a vállalkozás olyan információkat, okiratokat vagy egyéb bizonyítékokat szolgáltat, amelyek hozzájárulnak az elkövetett jogsértés létezésének megerősítéséhez,
– a kifogásközlés kézhezvételét követően a vállalkozás tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy nem vitatja azoknak a tényeknek a valósságát, amelyekre a Bizottság a vádjait alapítja.”
A jogvita alapját képező tényállás
8 A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság az alábbiak szerint összegezte a benyújtott kereset alapjául szolgáló tényállást:
„[…]
5 A tényállás idején az Interbrew NV (a továbbiakban: Interbrew) és a Brouwerijen Alken‑Maes NV (a továbbiakban: az Alken‑Maes) a belga sörpiacon a legnagyobb, illetve a második legnagyobb szállító volt. Az Alken‑Maes a Groupe Danone [...] leányvállalata volt, amelynek tevékenysége a francia sörpiacra is kiterjedt egy másik leányvállalata, a Brasseries Kronenbourg SA (a továbbiakban: a Kronenbourg) révén. 2000‑ben a [Groupe Danone] beszüntette tevékenységét a sörpiacon.
6 A Bizottság 1999‑ben IV/37.614/F3 ügyszám alatt vizsgálatot indított a közösségi versenyjogi szabályok belga sörágazatbeli esetleges megsértése tárgyában.
7 A Bizottság 2000. szeptember 29‑én a hivatkozott vizsgálat keretében eljárást indított a [Groupe Danone], valamint az Interbrew, az Alken‑Maes, az NV Brouwerij Haacht (a továbbiakban: Haacht) és az NV Brouwerij Martens (a továbbiakban: Martens) ellen, és kifogásközléseket fogadott el, amelyeknek e vállalkozások voltak a címzettjei. A [Groupe Danone] ellen indított eljárás és a neki címzett kifogásközlés tárgya mindössze a belga sörpiacon létrejött, úgynevezett Interbrew/Alken‑Maes-kartellben való feltételezett részvétele volt.
8 2001. december 5‑én a Bizottság elfogadta a [vitatott határozatot], amelynek címzettjei a [Groupe Danone], valamint az Interbrew, az Alken‑Maes, a Haacht és a Martens vállalkozások voltak.
9 A [vitatott határozat] két különálló versenyjogi jogsértést állapított meg: egyrészt a Belgiumban értékesített sörökkel kapcsolatos megállapodások, illetve összehangolt magatartások komplex együttesében (a továbbiakban: az Interbrew/Alken‑Maes-kartell), másrészt a saját márkaként értékesített sörökkel kapcsolatos összehangolt magatartásokban való részvételt. A [vitatott határozat] megállapította, hogy az előbbi jogsértésben [a Groupe Danone], az Interbrew és az Alken‑Maes vettek részt, míg az utóbbiban az Interbrew, az Alken‑Maes, a Haacht és a Martens.
10 Habár [a Groupe Danone] a releváns időpontban az Alken‑Maes anyavállalata volt, a [vitatott határozat] csak egy általa elkövetett jogsértést állapít meg. Az Interbrew/Alken‑Maes-kartellben játszott aktív szerepére tekintettel [a Groupe Danone] felelősségét mind a saját, mind az Alken‑Maes hivatkozott kartellban való részvétele miatt megállapították. Ezzel szemben a Bizottság álláspontja szerint nem volt helye a [Groupe Danone] felelőssége megállapításának amiatt, hogy leányvállalata részt vett a saját márkaként értékesített sörökkel kapcsolatos összehangolt magatartásokban, figyelemmel arra, hogy a [Groupe Danone maga] nem volt érintett ebben a kartellben.
11 [A Groupe Danone-nak] felrótt jogsértés egy általános »megnemtámadási« szerződésre, a kiskereskedelmi árakra és kedvezményekre, a »szállodák, éttermek és kávézók« (hotels, restaurants, cafés; a továbbiakban: HoReKa) ágazatban a vevők – az ún. »nemzeti« vevőket is beleértve – felosztására, a HoReKa-ágazatban a befektetések és a reklámtevékenység korlátozására, a HoReKa-ágazatban és a kiskereskedelemben alkalmazandó új árstruktúrára, továbbá a HoReKa-ágazatban és a kiskereskedelemben az értékesítési információk cseréjére vonatkozó megállapodások, illetve összehangolt magatartások komplex együttesében saját közvetlen, illetve a leányvállalata, az Alken‑Maes útján történő részvétele.
12 A [vitatott határozat] megállapítja, hogy a jogsértésre az 1993. január 28. és 1998. január 28. közötti időszakban került sor.
13 Mivel a Bizottság számos tényező alapján arra a következtetésre juthatott, hogy a jogsértés megszűnt, nem találta szükségesnek, hogy a 17. rendelet 3. cikke értelmében kötelezze a vállalkozásokat a jogsértés megszüntetésére.
14 Ezzel szemben a Bizottság úgy vélte, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében az Interbrew‑ra és [a Groupe Danone‑ra] az Interbrew/Alken‑Maes-kartellben való részvételükért bírságot kell kiszabni.
15 E tekintetben a Bizottság a [vitatott határozatban] megállapította, hogy az Interbrew/Alken‑Maes-kartell valamennyi résztvevője szándékosan követte el a jogsértést.
16 A kiszabandó bírságok összegének megállapítása céljából a Bizottság a [vitatott határozatban] a bírságkiszabási iránymutatásban, valamint az engedékenységi közleményben meghatározott módszert követte.
17 A [vitatott határozat] rendelkező része a következőket tartalmazza:
»1. cikk
Az [Interbrew], az [Alken‑Maes] és a [Groupe Danone] 1993. január 28. és 1998. január 28. között egy általános megnemtámadási szerződésre, a kiskereskedelmi árakra és kedvezményekre, a (’klasszikus’ HoReKa-ágazatot, valamint a nemzeti vevőket tartalmazó) HoReKa-ágazatban a vevők felosztására, a HoReKa-ágazatban a befektetések és a reklámtevékenység korlátozására, a HoReKa-ágazatban és a kiskereskedelemben alkalmazandó új árstruktúrára, továbbá a HoReKa-ágazatban és a kiskereskedelemben az értékesítési információk cseréjére vonatkozó megállapodások, illetve összehangolt magatartások komplex együttesében való részvétellel megsértette az [EK] 81. cikk (1) bekezdését.
2. cikk
A Bizottság a következő bírságokat szabja ki az 1. cikkben […] leírt jogsértések elkövetése miatt:
[…]
b) [a Groupe Danone] esetében: 44,043 millió euró összegű bírság.
[…]«”
Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet
9 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. február 22‑én benyújtott keresetlevelével a Groupe Danone keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt. Másodlagosan kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság mérsékelje a hivatkozott határozat 2. cikkében kiszabott bírság összegét.
10 A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság az ötödik jogalap kivételével elutasította a Groupe Danone által előterjesztett összes jogalapot. A hivatkozott jogalap értékelése körében az Elsőfokú Bíróság megállapította a megtámadott ítélet 284–290. pontjában, hogy a Groupe Danone fenyegető kijelentéseket tett, majd az ítélet 291–294. pontjában azt, hogy az együttműködést kiterjesztették, és a hivatkozott ítélet 295‑310. pontjában pontosította, hogy nem a kérdéses fenyegetés volt a kartell kiterjesztésének meghatározó oka. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 311. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozatban e tekintetben megállapított súlyosító körülmény nem fogadható el. Így az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 313. és 519. pontjában a bírság súlyosító körülmények miatti növelését 50%‑ról 40%‑ra csökkentette.
11 A bírság végső összegének megállapítását illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 520. pontjában megállapította, hogy a Groupe Danone-ra kiszabandó bírság összegének megállapítása során a Bizottság eltért a bírságkiszabási iránymutatásban megállapított módszertől. Az Elsőfokú Bíróság ezért − korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva – megfelelőnek találta a visszaeséssel kapcsolatos súlyosító körülmény miatti 40%‑os bírságnövelésnek a felperesre kiszabott bírság alapösszegére való alkalmazását.
12 Az Elsőfokú Bíróság ezért az alábbiak szerint állapította meg a megtámadott ítélet 525. pontjában a felperesre kiszabott bírságot:
„[A] bírság alapösszegét (36,25 millió euró) először növelni kell ezen alapösszeg 40%‑ával (14,5 millió euró), majd csökkenteni kell ezen összeg 10%‑ával (3,625 millió euró), amely összesen 47,125 millió euró összeget eredményez. Ezt követően ezen összeget 10%‑kal csökkenteni kell együttműködés címén; így a bírság végösszege 42,4125 millió euró.”
13 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben az alábbiak szerint határozott:
„1) A [Groupe Danone-ra] kiszabott bírság összege 42,4125 millió euró.
2) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) [A Groupe Danone‑t] kötelezi saját költségei és a Bizottság költségei háromnegyed részének a viselésére. A Bizottságot kötelezi a saját költségei egynegyed részének a viselésére.”
A felek által a fellebbezés keretében előterjesztett kérelmek
14 A Groupe Danone azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet azon részében, amelyben elutasította az arra alapított jogalapot, hogy a Groupe Danone tekintetében alaptalan volt a visszaesés tényét súlyosító körülménynek tekinteni, valamint amelyben módosította a Bizottság által a bírság megállapítása során alkalmazott módszert;
– adjon helyt a Groupe Danone elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeinek az arra alapított jogalap vonatkozásában, hogy a felperes tekintetében alaptalan volt a visszaesés tényét súlyosító körülménynek tekinteni, és következésképpen csökkentse a Bizottság által kiszabott bírságot;
– az Elsőfokú Bíróság által az enyhítő körülmények alapján megállapított csökkentés mérséklésével arányosan csökkentse a bírság összegét, valamint
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
15 A Groupe Danone kéri, hogy a bírság tekintetében fennálló korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva a Bíróság hozzon az ügyben végleges határozatot, és csökkentse a bírságnak az Elsőfokú Bíróság által megállapított végösszegét 1,3025 millió euróval.
16 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A fellebbezésről
17 A megtámadott ítélet részleges hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmének alátámasztására a Groupe Danone elsődlegesen négy, másodlagosan pedig egy ötödik jogalapra hivatkozik. E jogalapok lényegében a visszaesés fogalmának az Elsőfokú Bíróság általi értelmezésére, továbbá a bírság összegének megállapítására irányadó módszernek az Elsőfokú Bíróság általi alkalmazására vonatkoznak.
Az első jogalapról, amely a jogszerűség elvének a visszaesés súlyosító körülményként való minősítéséből eredő megsértésére vonatkozik („nulla poena sine lege”)
A felek érvei
18 A Groupe Danone előadja, hogy nem lehet jogalap nélkül az EK 81. és az EK 82. cikk keretében a visszaesést figyelembe vevő rendszert alkalmazni. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság a visszaeséshez kapcsolódó súlyosító tényező alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó értékelése ellentétes a jogszerűség elvével, valamint a büntető jogszabályok visszaható hatályának tilalmával.
19 A Groupe Danone előadja, hogy a 17. rendelet nem tartalmazza kifejezetten azt a lehetőséget, hogy a Bizottság visszaesés esetén növelheti a bírság összegét, ez csak a bírságkiszabási iránymutatásból következik. Az utóbbi ugyanakkor mindössze jelzésszerű módszernek minősül, amelynek nincs kellő jogi relevanciája ahhoz, hogy a fenti súlyosító körülmény jogalapját képezze.
20 A Groupe Danone előadja, hogy még amennyiben a Bíróság arra a következtetésre jutna is, hogy nem szükséges jogszabályi szintű norma ahhoz, hogy a közösségi versenyjogban a visszaesést figyelembe lehessen venni, a legutolsó jogsértés elkövetésekor a bírságkiszabási iránymutatást még nem fogadták el, így a visszaeséshez kapcsolódó súlyosító körülmény alkalmazása minden közösségi jogi alapot nélkülöz.
21 A Bizottság emlékeztet arra, hogy a 17. rendelet 15. cikke alapján a bírságokat a jogsértés súlyát és időtartamát figyelembe véve kell meghatározni, ami arra enged következtetni, hogy a vállalkozások egyéni szerepének jelentőségét, valamint különféle súlyosító és enyhítő körülményeket figyelembe lehet venni anélkül, hogy a hivatkozott körülményekkel kapcsolatos kifejezett jogalapra szükség lenne.
22 A Bizottság hangsúlyozza, hogy a visszaesés súlyosító körülményként történő figyelembevétele a bírság összegének meghatározásával kapcsolatos mérlegelési jogkörébe esik.
A Bíróság álláspontja
23 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy bár igaz, hogy a Bíróság megállapítása szerint nem a bírságkiszabási iránymutatás képezi a Bizottság által az érintett területen hozott határozatok jogalapját (lásd a C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P – C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5425. o.] 209. pontját, valamint a C‑167/04. P. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑8935. o.] 207. pontját), a Bíróság azt is kimondta, hogy az iránymutatás garantálja a vállalkozások jogbiztonságát, azáltal hogy elvont módon meghatározza azt a módszertant, amelyet a Bizottság magára vállalt az e határozatban kiszabott bírságok összegének megállapítása végett (lásd a Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 213. pontját, valamint a JCB Service kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 209. pontját).
24 Tulajdonképpen a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése az az alkalmazandó jogalap, amely alapján a Bizottság bírságot szabhat ki a vállalkozásokra, illetve a vállalkozások társulásaira az EK 81. és az EK 82. cikk megsértéséért. E rendelkezés értelmében a bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni.
25 A fentiekben megállapított utóbbi tényezővel kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy amíg a Bizottság a bírság alapösszegét a jogsértésre tekintettel állapítja meg, a jogsértés súlyát számos más tényező alapján határozza meg, amelyek tekintetében széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A bírság meghatározása keretében a súlyosító körülmények figyelembevétele összhangban van a Bizottságnak a versenyjog tiszteletben tartásának a biztosításából álló feladatával (lásd a C‑308/04. P. sz., SGL Carbon kontra Bizottság ügyben 2006. június 29‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑5977. o.] 71. pontját).
26 Hozzá kell tenni, hogy a C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o.] 91. pontjában a Bíróság megerősítette, hogy az esetleges visszaesés szerepel azon tényezők között, amelyeket az érintett jogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni.
27 E körülményekre tekintettel a Groupe Danone azon érvelése, amely szerint a bírságkiszabási iránymutatás hatálybalépését megelőzően a Bizottság gyakorlata az érintett területen nem volt világos és előrelátható, figyelmen kívül hagyja egyrészt a vitatott határozat jogalapját képző 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, másrészt a bírságkiszabási iránymutatás között fennálló jogi kapcsolatot.
28 A bírságkiszabási iránymutatás ugyanis nem képezi a bírság összege meghatározásának jogi alapját, csupán pontosítja a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazását (lásd a Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 211., 213. és 214. pontját). Ebben az összefüggésben indítványának 24. pontjában a főtanácsnok megállapította, hogy a fellebbező − még az iránymutatás hiányában is − mindig olyan helyzetben volt, hogy előre láthatta magatartásának jogkövetkezményeit.
29 Következésképpen mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy a visszaesés tényét, mint a Groupe Danone által elkövetett jogsértés súlyához kapcsolódó tényezőt.
30 Ebből következik, hogy azzal, hogy a megtámadott ítélet 351. pontjában megerősítette a Groupe Danone visszaeső magatartása fennállásának a Bizottság általi megállapítását és e visszaesés súlyosító körülményként való minősítését, az Elsőfokú Bíróság nem sértette meg nulla poena sine lege elvét.
31 Így a Groupe Danone által előterjesztett első jogalapot el kell utasítani.
A második jogalapról: a jogbiztonság elvének megsértése
A felek érvei
32 A Groupe Danone előadja, hogy – még az elévülési időt meghatározó kifejezett rendelkezések hiányában is – a két korábbi magatartás következtében felmerülő visszaesés tényéhez kapcsolódó súlyosító körülmény sérti a jogbiztonság elvét, figyelemmel arra, hogy a Bizottság a korábbi határozatait eltérő összefüggésben hozta.
33 A Groupe Danone előadja, hogy a visszaesés súlyosító körülményként történő figyelembevételének „állandó” fenyegetése ellentétes a tagállamok jogrendszereinek közös alapelveivel.
34 A Bizottság előadja, hogy ez a jogalap részben a megtámadott ítélet téves olvasatán alapul, mivel az Elsőfokú Bíróság a visszaesést az 1984‑ben – vagyis az 1993‑ban elkövetett jogsértés kezdeténél kevesebb mint 10 évvel korábban – megállapított tényállás alapján megfelelően bizonyítottnak találta. Az elévülési idő hiánya továbbá a visszaeséssel kapcsolatos helyzetek figyelembevétele tekintetében nem jelenti azt, hogy a Bizottság bármilyen korlát nélkül venné figyelembe az ilyen helyzethez fűződő súlyosító körülményt.
35 A Bizottság hozzáteszi, hogy a jelen ügyben a visszaeséshez fűződő súlyosító körülményt csak korlátozottan vette figyelembe.
A Bíróság álláspontja
36 Meg kell jegyezni, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 353. pontjában kimondta, hogy nem sérült a jogbiztonság elve, mivel sem a 17. rendelet, sem a bírságkiszabási iránymutatás nem ír elő maximális időtartamot a visszaesés tényének megállapítására vonatkozóan.
37 Az Elsőfokú Bíróság ezen értékelése jogilag helyes. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján ugyanis a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megválasztása tekintetében, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a bírság meghatározása során – egyebek között olyanokat, mint az ügy különös körülményei, a háttér, a bírságok elrettentő hatása –, és nincs szükség a mérlegelendő tényezők kimerítő vagy kötelező felsorolására (lásd különösen a C‑137/95. P. sz., SPO és társai kontra Bizottság ügyben 1996. március 25‑én hozott végzés [EBHT 1996., I‑1611. o.] 54. pontját, valamint a C‑219/95. P. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 1997. július 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4411. o.] 33. pontját).
38 Hangsúlyozni kell, hogy a visszaesés megállapításának és meghatározott jellemzőinek értékelése a Bizottság hivatkozott jogkörének része, és az ilyen megállapítás tekintetében a Bizottságot nem kötheti esetleges elévülési idő.
39 A visszaesés ugyanis – amint azt indítványának 30. pontjában a főtanácsnok megjegyezte – olyan lényeges elem, amelyet a Bizottságnak értékelnie kell, mivel a visszaesés figyelembevétele magatartásuk megváltoztatására készteti az olyan vállalkozásokat, amelyek hajlamosak a versenyjogi szabályok megsértésére. A Bizottság ezért minden esetben figyelembe veheti az ilyen hajlamra utaló jeleket, beleértve a kérdéses jogsértések között eltelt időt is.
40 E tekintetben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 354. és 355. pontjában felvázolta a Groupe Danone ellen a múltban megállapított versenyjogi jogsértéseket, pontosítva, hogy e jogsértéseket minden esetben relatíve rövid idő – kevesebb mint tíz év – választotta el egymástól. Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a Groupe Danone ismétlődő jogsértő magatartása bizonyítja a részvénytársaság arra való hajlamát, hogy a hivatkozott szabályok általa történt megsértésének megállapításából nem vonja le a megfelelő következtetéseket.
41 Egyébiránt a korábbi magatartások jellegzetességeit illetően az Elsőfokú Bíróság helyesen jegyezte meg a megtámadott ítélet 363. pontjában, hogy a visszaesés fogalma nem kívánja meg feltétlenül pénzügyi szankció korábbi kiszabását, mindössze a közösségi versenyjog megsértésének megállapítását.
42 A Groupe Danone második jogalapja ezért nem fogadható el.
A harmadik jogalapról: az indokolási kötelezettség megsértése
A felek érvei
43 A Groupe Danone előadja, hogy a 17. rendelet megsértésére vonatkozó jogalapjára válaszul az Elsőfokú Bíróság összekötötte az elrettentés fogalmát a visszaesés fogalmával. Az Elsőfokú Bíróság a visszaesés figyelembevételének megalapozottságát az elrettentő hatás biztosításának szükségességével indokolta. Figyelemmel arra, hogy az Elsőfokú Bíróság szerint a jogsértés súlyának értékelése körében az elrettentés fogalmát el kell különíteni a visszaesés fogalmától, az ítélet indokolása ellentmondásos.
44 A Bizottság előadja, hogy a Groupe Danone e jogalapjával összekeveri a jogsértés súlyára vonatkozó értékelés különböző szakaszait. Ugyanis mind a kartellben részt vevő valamennyi vállalkozásra alkalmazandó tényezők, mind az értékelés egyéni elemei ez utóbbi részét képezik. A bírságoknak az elkövetett jogsértés súlya alapján történő megállapításának minden esetben a hatékony elrettentésre kell irányulnia.
A Bíróság álláspontja
45 Először is emlékeztetni kell arra, hogy jogi kérdés az, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletének indokolása ellentmondásos vagy hiányos‑e, amelyre, ily módon, a fellebbezés keretében lehet hivatkozni (lásd a C‑401/96. P. sz., Somaco kontra Bizottság ügyben 1998. május 7‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑2587. o.] 53. pontját, valamint a C‑446/00. P. sz., Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben 2001. december 13‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑10315. o.] 20. pontját).
46 Az indokolási kötelezettséget illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedés okait, és lehetővé teszik a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását (lásd különösen a C‑105/04. P. sz., Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑8725 . o.] 47. és 72. pontját).
47 A megtámadott ítélet indokolásának a súlyosító körülmények értékelésére vonatkozó tartalmát illetően az Elsőfokú Bíróság helyesen döntött úgy az ítélet 348–350. pontjában, hogy a hivatkozott körülmények figyelembevétele körében a visszaesés nem csupán releváns, hanem ugyanígy különösen jelentős tényező volt, amely a jogsértés súlyának nagyon fontos jele a bírság összegének az elrettentő hatás függvényében történő megállapításakor. Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben kiemelte, hogy a visszaesés ténye azt bizonyítja, hogy a fellebbezőre korábban kiszabott szankciónak nem volt kellően elrettentő hatása.
48 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság ítéletének indokolása nem ellentmondásos.
49 Következésképpen a Groupe Danone harmadik jogalapját el kell vetni.
A negyedik jogalapról: a bírói hatáskör túllépése
A jogalap első részéről, amely arra vonatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság túllépte hatásköre korlátait
A felek érvei
50 A Groupe Danone előadja, hogy a vitatott határozat megváltoztatásával az Elsőfokú Bíróság túllépte hatáskörét. Az Elsőfokú Bíróság ultra vires járt el ugyanis azzal, hogy a jelen ügyben a korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlása során a bírság megállapításának módszere tekintetében megállapította a vitatott határozat jogellenességét.
51 A Groupe Danone előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság – miután megállapította, hogy a Bizottság eltért a bírságkiszabási iránymutatástól – saját maga állapította meg a bírság összegét, a Bizottság által alkalmazott számítási módszert a sajátjával helyettesítve.
52 A Bizottság előadja, hogy a Groupe Danone nem arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság által alkalmazott számítási módszer megalapozatlan volt, csupán eljárási hiba felvetésére szorítkozik. Ezzel szemben a fellebbezésével azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság által elvégzett elemzést a Bíróság helyettesítse saját értékelésével, és maga állapítsa meg a bírságot.
A Bíróság álláspontja
53 Meg kell jegyezni, hogy a bírság új összegének megállapításával az Elsőfokú Bíróság nem az EK 230. cikk körében járt el, hanem az EK 229. cikk és a 17. rendelet 17. cikke szerinti korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolta.
54 Következésképpen hatástalan a Groupe Danone azon érvelése, amely szerint a bírság megállapítási módjának megváltoztatásával az Elsőfokú Bíróság túllépte hatáskörének az EK 230. cikk szerinti korlátait.
55 A második jogalap első része tehát nem fogadható el.
A jogalap második részéről, amely a korrekciós együtthatónak az enyhítő körülményekre figyelemmel való alkalmazásának az Elsőfokú Bíróság általi módosítására és az ezzel kapcsolatos következtetés hiányára vonatkozik
A felek érvei
56 A Groupe Danone előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, bármi legyen is az előtte folyó jogvita tárgya. Ez az igazságszolgáltatási alapelv biztosítja a felek számára a közöttük folyó per feletti ellenőrzést. Ez igaz a korlátlan felülvizsgálati jogkörnek az Elsőfokú Bíróság általi gyakorlására is.
57 A Groupe Danone előadja, hogy a felek nem vetették fel az első fokú eljárásban, hogy jogszerűtlen az enyhítő körülmények figyelembevételéből eredő korrekciós együtthatót a bírság összegére alkalmazni. Ezen alkalmazás módjának megváltoztatásával és a bírság összegének annak érdekében történő növelésével, hogy azt a Bizottság által alkalmazott módszer alapján számítsa ki, az Elsőfokú Bíróság túllépte a kereseti kérelem korlátait.
58 A Bizottság előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem a vitatott határozat részleges megsemmisítése révén fogadta el a számítási módszerét. Éppen ellenkezőleg: korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva az Elsőfokú Bíróság helyesen alapozta értékelését a tényállásban megállapított enyhítő körülményekre.
59 A Bizottság emlékeztet arra, hogy a hivatkozott jogkör gyakorlása során az Elsőfokú Bíróságnak széles mérlegelési jogköre van, amely lehetővé teszi annak értékelését, hogy a bírság megfelelő‑e, vagyis még az elfogadott határozat megsemmisítésének hiányában is növelheti, csökkentheti vagy helybenhagyhatja, a kiegészítő tényezők figyelembevételével.
A Bíróság álláspontja
60 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 229. cikkel összhangban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által közösen, illetve a Tanács által a Szerződés rendelkezéseinek értelmében elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkört ruházhatnak a Bíróságra.
61 A 17. rendelet 17. cikke ilyen jogkört ruházott a közösségi bíróságra. A közösségi bíróság ezért a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl jogosult a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesíteni, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot megsemmisíteni, mérsékelni, illetve növelni (lásd ebben az értelemben a C‑238/99. P., C‑244/99. P., C‑245/99. P., C‑247/99. P., C‑250/99. P., C‑252/99. P. és C‑254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑8375. o.] 692. pontját).
62 Következésképpen mivel a bírság összegének kérdése a közösségi bíróság értékelésére van bízva, jogosult korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolni, és ezt a jogkört egyaránt gyakorolhatja az összeg mérséklése, illetve növelése érdekében.
63 A hivatkozott jogkörnek az Elsőfokú Bíróság általi gyakorlása a megtámadott ítéletben ezért jogszerű.
64 A negyedik jogalap második része ezért megalapozatlan.
A másodlagosan előterjesztett ötödik jogalapról, amely a védelemhez való jog megsértésére, valamint a szigorúbb büntető rendelkezések visszaható hatályának tilalmára vonatkozik
A jogalap első részéről, amely a védelemhez való jog megsértésére vonatkozik
A felek érvei
65 A Groupe Danone előadja, hogy még ha feltételezzük is, hogy az Elsőfokú Bíróság jogosan megváltoztathatta volna a bírság kiszámításának módszerét, és csökkenthette volna az enyhítő körülmények miatti bírságcsökkentés összegét, az Elsőfokú Bíróságnak az e módosításra vonatkozó szándékát kontradiktórius vita tárgyává kellett volna tennie. Mivel nem tette lehetővé a Groupe Danone számára, hogy a tervezett módosítással kapcsolatban kifejtse álláspontját, az Elsőfokú Bíróság megsértette a fellebbező védelemhez való jogát.
66 A Bizottság emlékeztet arra, hogy az Elsőfokú Bíróság nem növelte, hanem csökkentette a bírságot, és a bírság összege megfelelő jellegének értékelése során az Elsőfokú Bíróság az enyhítő körülmények miatti csökkentéssel kapcsolatos számítási módszert alkalmazta.
67 Ezen túlmenően a Bizottság álláspontja szerint azzal, hogy a Groupe Danone a bírság megsemmisítésére és csökkentésére vonatkozó kérelmét az Elsőfokú Bíróság értékelésére bízta, nemcsak a határozat jogszerűségének, hanem a bírság összege megfelelő jellegének értékelését is kérte az Elsőfokú Bíróságtól. Ezért tudatosan vállalta annak kockázatát, hogy az Elsőfokú Bíróság esetleg emelheti a rá kiszabott bírság összegét.
A Bíróság álláspontja
68 Meg kell állapítani, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankcióhoz – különösen bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához – vezethet, a közösségi jog alapelvét képezi, amelyet a közigazgatási eljárás során is biztosítani kell (lásd különösen a C‑194/99. P. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben 2003. október 2‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑10821. o.] 30. pontját).
69 A fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya egyrészt az, hogy az Elsőfokú Bíróság hogyan vette jogilag megalapozottan figyelembe a meghatározott magatartás súlyosságának az EK 81. és az EK 82. cikk, valamint a 17. rendelet 15. cikke keretében történő értékelésének összes alapvető elemét, másrészt annak vizsgálata, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelembe vette‑e a bírság megsemmisítése vagy csökkentése érdekében a felperes által előadott összes érvet (lásd különösen a C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑8417. o.] 128. pontját).
70 Anélkül, hogy dönteni kellene arról, hogy a közösségi bíróság köteles lett volna‑e a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlását megelőzően felhívni a Groupe Danone‑t a számítási módszer esetleges megváltoztatásával kapcsolatos észrevételeinek megtételére, meg kell jegyezni, hogy a Groupe Danone hatékonyan előadhatta álláspontját a bírság összegének megállapításával kapcsolatban.
71 Ez következik egyrészt a Groupe Danone által az Elsőfokú Bíróság előtt előadott érvelésből, másrészt az utóbbi előtt a felek közötti viták lefolyásából, harmadrészt pedig a megtámadott ítéletben található megállapításokból.
72 Először: fontos megjegyezni, hogy a Groupe Danone által az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett nyolc jogalap közül hat a kiszabott bírság összegének csökkentésére vonatkozott. Így amint az a megtámadott ítélet 25. pontjából következik, e jogalapok különösen az arányosság elvének megsértésére, valamint a súlyosító és enyhítő körülmények Bizottság általi értékelésére vonatkoztak.
73 E jogalapok keretében a fellebbező különösen annak vizsgálatát kérte az Elsőfokú Bíróságtól, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta‑e a bírságkiszabási iránymutatásban meghatározott módszert (lásd különösen a megtámadott ítélet 46–49. pontját), és – következésképpen – hogy a bírság összege megfelelő‑e.
74 Másodszor: meg kell állapítani, hogy – amint az a Bizottság válaszbeadványának a Groupe Danone által nem vitatott 74. pontjából következik – a tárgyalás során az Elsőfokú Bíróság a Bizottságnak az enyhítő körülményeknek a bírság kiszabásának módszere körében való figyelembevételére vonatkozó kérdést tett fel.
75 E kérdésre válaszul a Bizottság pontosította, hogy a vitatott határozatban alkalmazott módszer nem felelt meg a bírságkiszabási iránymutatásnak, de ez a körülmény a Groupe Danone számára kedvezőbb pénzügyi eredménnyel járt.
76 Ilyen körülmények között a Groupe Danone hatékonyan kifejthette álláspontját.
77 Harmadszor: a megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság az előtte elhangzott érvek összegzése során részletesen megvizsgálta a bírság kiszabásával kapcsolatos releváns tényezőket.
78 Így az Elsőfokú Bíróság a hivatkozott ítélet 521. pontjában mindenekelőtt megerősítette, hogy – a bírságkiszabási iránymutatás szövegének megfelelően – a súlyosító vagy enyhítő körülmények figyelembevételéből adódó növelésnek vagy csökkentésnek megfelelő arányos változtatást a bírságnak a jogsértés súlyosságával és időtartamával arányosan meghatározott alapösszegére kell alkalmazni, nem pedig a valamely súlyosító vagy enyhítő körülmény alapján eredetileg végrehajtott növelésből vagy csökkentésből adódó összegre.
79 Az Elsőfokú Bíróság ezt követően a megtámadott ítélet 522. pontjában megállapította, hogy bár a Bizottság a bírság összegét egyrészt két súlyosító, másrészt két enyhítő körülmény alapján igazította ki, a kiszabott bírság végösszegéből következik, hogy a Bizottság e módosítások egyikét az első növelésből vagy csökkentésből adódó összegre alkalmazta. Az Elsőfokú Bíróság ezért megjegyezte, hogy a fenti számítási módszer következtében a végösszeg módosult azon összeghez képest, amelyhez a bírságkiszabási iránymutatásban ismertetett módszer alkalmazása vezetett volna.
80 Az Elsőfokú Bíróság ezért a fenti ítélet 523. pontjában megállapította, hogy a bírság végösszegének kiszámítására irányadó módszer tekintetében a Bizottság indokolás nélkül eltért a bírságkiszabási iránymutatástól.
81 Következésképpen – amint az a hivatkozott ítélet 524. pontjából következik – az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörével élve a visszaesés tényéhez kapcsolódó súlyosító körülmény címén 40%‑kal növelte a Groupe Danone‑ra kiszabott bírság alapösszegét.
82 Így korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során az Elsőfokú Bíróság kizárólag a bírságkiszabási iránymutatásra támaszkodott, más olyan tényezők, körülmények, illetve feltételek alkalmazása nélkül, amelyeknek figyelembevételét a Groupe Danone nem láthatta volna előre.
83 Következésképpen a védelemhez való jognak az Elsőfokú Bíróság általi megsértésére vonatkozó jogalap megalapozatlan.
84 Ezért az ötödik jogalap első része nem fogadható el.
A jogalap második részéről, amely a szigorúbb büntető rendelkezések visszaható hatályának tilalmára vonatkozik
A felek érvei
85 A Groupe Danone előadja, hogy a felperesre kiszabott bírság kiszámítási módszerének megváltoztatása során az Elsőfokú Bíróság a bírságkiszabási iránymutatásnak a vitatott határozat elfogadását követően hozott ítéleteiben saját maga által elfogadott értelmezését vette alapul.
86 A Bizottság vitatja azt a tényt, hogy a Groupe Danone‑nak kételyei lehettek volna a bírság összegének kiszámítása során alkalmazható enyhítő körülmények figyelembevételének módjával kapcsolatban. Tulajdonképpen, amint azt az Elsőfokú Bíróság kimondta, a bírságkiszabási iránymutatásból következik, hogy az enyhítő körülmények miatti bírságcsökkentést az alapösszegből kiindulva kell kiszámítani. Bár az Elsőfokú Bíróságot nem köti a bírságkiszabási iránymutatás, ezt a módszert alkalmazta, amikor értékelte a bírság összegének megfelelő voltát.
A Bíróság álláspontja
87 Emlékeztetni kell arra, hogy a büntetőjogi rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elve az összes tagállam jogrendszerének közös elve, és szerves része azon általános jogelveknek, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bírák biztosítják (lásd a 63/83. sz. Kirk-ügyben 1984. július 10‑én hozott ítélet [EBHT 1984., 2689. o.] 22. pontját).
88 A jogsértést megállapító szabály új értelmezésének visszaható hatállyal történő alkalmazása ellentétes lehet különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt európai egyezmény 7. cikkének (1) bekezdésével, amely a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének elvét (nullum crimen és nulla poena sine lege) mondja ki (lásd ebben az értelemben a Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 217. pontját).
89 Különösen ez az eset akkor, amikor olyan bírói értelmezésről van szó, amelynek eredménye a jogsértés elkövetésének időpontjában – különösképpen a kérdéses jogszabályra vonatkozó ítélkezési gyakorlat által elfogadott értelmezésre tekintettel – nem volt ésszerűen előrelátható (lásd a Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 218. pontját).
90 Mindenesetre a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos típusú jogsértésekre bizonyos mértékű bírságot alkalmazott, nem fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy a 17. rendeletben meghatározott korlátok között megemelje ezt a mértéket, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy a közösségi versenypolitika végrehajtását biztosítsa, éppen ellenkezőleg: a közösségi versenyszabályok hatékony alkalmazása megkívánja, hogy a Bizottság a bírságok mértékét bármikor e politika igényeihez tudja igazítani (lásd a Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 227. pontját).
91 Az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozások, amelyben bírság kiszabására is sor kerülhet, nem alapíthatnak jogos bizalmat a bírságok kiszámításának módszerére (lásd ebben az értelemben a Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 228. pontját).
92 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítéletben a bírságok kiszámítására alkalmazott módszer ésszerűen előre látható volt a Groupe Danone‑hoz hasonló vállalkozás számára az érintett jogsértések elkövetésének időpontjában (lásd ebben az értelemben a Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 231. pontját).
93 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság nem sértette meg a visszaható hatály tilalmának elvét.
94 Az ötödik jogalap második része tehát megalapozatlan.
95 A fenti megfontolásokból következően a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
96 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Groupe Danone‑t, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A fellebbezést elutasítja.
2) A Groupe Danone‑t kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: francia.