1.

Finnországban és Svédországban az olyan intézkedéseket, mint az állami gondozásba vétel és a nevelőszülőknél való elhelyezés vagy intézményi gondozásba helyezés, amelyeket a hatóságok a gyermekek védelme érdekében a szülők akarata ellenére hoznak meg, közjogi aktusoknak tekintik. Ezen intézkedésekkel szemben a közigazgatási bíróságokhoz lehet jogorvoslatért fordulni. Az északi államok között közigazgatási együttműködés áll fenn, amely lehetővé teszi a gyermekek egyik tagállam által a másik tagállam számára történő formaságok nélküli átadását a szülői felelősséget érintő ezen határozatok végrehajtása érdekében.

2.

Az alapeljárásban C mindkét gyermekének a finn rendőri hatóságok által azon svéd hatóságok számára történt (már végrehajtott) átadását kifogásolja, amely hatóságok elrendelték az állami gondozásba vételt és az elhelyezést Svédországban, a család korábbi tartózkodási államában.

3.

Az üggyel foglalkozó Korkein hallinto-oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság [Finnország]) jelen kérelmében azt kérdezi, hogy a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet ( 2 ) alkalmazható-e az állami gondozásba vételről és az elhelyezésről szóló határozatok elismerésére és végrehajtására. Ebben az esetben Finnországban nem a közigazgatási bíróságok, hanem a rendes bíróságok lennének illetékesek. Ezenkívül a rendelet eljárásra vonatkozó rendelkezései megelőznék a közigazgatási együttműködés keretében alkalmazandó tagállami rendelkezéseket.

4.

A válasz elsősorban attól függ, hogy a rendelet 1. cikkének polgári ügy fogalma a jelenlegihez hasonló olyan tényállásokat is magában foglal-e, amelyek a tagállami jog szerint közjogi jogvitának minősülnek.

5.

Az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásáról szóló szerződés záróokmányába a szerződő felek a következő, északi együttműködésről szóló 28. közös nyilatkozatot ( 3 ) vették föl:

„A szerződő felek megállapítják azt a tényt, hogy Svédország, Finnország és Norvégia, mint az Európai Unió tagállamai a közösségi joggal és az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezéseivel teljes összhangban kívánják folytatni a közöttük, valamint a harmadik országokkal és területekkel fennálló északi együttműködést.”

6.

A 2201/2003 rendelet (5) és (10) preambulumbekezdése a következőképpen indokolja meg a szülői felelősségre vonatkozó határozatokat érintő, releváns rendelkezéseket:

„(5) Annak érdekében, hogy minden gyermek számára egyenlőséget biztosítsanak, e rendelet kiterjed a szülői felelősségre vonatkozó valamennyi határozatra, beleértve a gyermek védelmére vonatkozó intézkedéseket is, függetlenül attól, hogy azok házassági jogi eljáráshoz kapcsolódnak-e.

[…]

7.

A 2201/2003 rendelet alábbi, kivonatosan idézett rendelkezései bírnak jelentőséggel a jelen ügyben:

„1. cikk

Hatály

(1)   Ezt a rendeletet a bíróság jellegétől függetlenül az alábbiakkal kapcsolatos polgári ügyekben kell alkalmazni:

[…]

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjában említett ügyek különösen a következőkkel foglalkoznak:

(3)   Ez a rendelet nem alkalmazható:

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

8. cikk

Általános joghatóság

(1)   Egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésékor az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

[…]

16. cikk

A bíróság megkeresése

(1)   Egy bíróság megkeresettnek tekintendő:

vagy

21. cikk

A határozat elismerése

(1)   Valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás nélkül elismerik.

[…]

(3)   Az e fejezet 4. szakaszának sérelme nélkül, az e fejezet 2. szakaszában előírt eljárás keretében bármely érdekelt fél kezdeményezhet egy, a határozat elismeréséről vagy el nem ismeréséről szóló határozatot.

Az egyes tagállamok által a 68. cikk szerint a Bizottság részére átadott listán feltüntetett bíróság illetékességét azon tagállam nemzeti joga határozza meg, amelyben a határozat elismerésére vagy el nem ismerésére irányuló eljárás folyik.

[…]

28. cikk

Végrehajtható határozatok

(1)   A mindkét fél közös gyermeke tekintetében a szülői felelősség gyakorlásáról valamely tagállamban hozott határozat, amely az adott tagállamban végrehajtható, és amelyet kézbesítettek, más tagállamban akkor kerül végrehajtásra, ha bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatóvá nyilvánították.

[…]

29. cikk

Helyi bíróságok illetékessége

(1)   A végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelmet az egyes tagállamok által a 68. cikk alapján a Bizottság részére eljuttatott listán feltüntetett bírósághoz kell benyújtani.

[…]

59. cikk

Más megállapodásokhoz való viszony

(1)   A 60., 63.. 64. cikk és e cikk (2) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel, e rendelet hatályon kívül helyezi a tagállamokban azokat az e rendelet hatálybalépésének időpontjában fennálló, két vagy több tagállam között kötött egyezményeket, amelyek az e rendelet által szabályozott ügyekre vonatkoznak.

[…]

64. cikk

(1)   E rendeletet csak a 72. cikk szerinti alkalmazási időpontot követően megindult jogi eljárásokra, elkészített, illetve nyilvántartásba vett végrehajtható okiratokra és a felek által megkötött egyezségekre alkalmazandók [helyesen: kell alkalmazni].

(2)   Az e rendelet alkalmazási időpontja előtt, ám az 1347/2000/EK rendelet hatálybalépése után indított eljárásokban az e rendelet alkalmazási időpontját követően hozott határozatokat e rendelet III. fejezetének rendelkezéseivel összhangban kell elismerni és végrehajtani, amennyiben a joghatóságot olyan szabályok alapján állapították meg, amelyek megegyeznek vagy a II. fejezetben, vagy az 1347/2000/EK rendeletben, vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam és a megkeresett tagállam között kötött és az eljárás megindulásakor hatályban lévő egyezménnyel [helyesen: egyezményben található joghatósági szabályokkal].

[…]

72. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 2004. augusztus 1-jén lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2005. március 1-jétől kell alkalmazni, a 67., 68., 69. és a 70. cikk kivételével, amelyeket 2004. augusztus 1-jétől kell alkalmazni.”

8.

A 2201/2003 rendelet 68. cikke szerinti lista ( 4 ) szerint, amelyre a 21. cikk (3) bekezdése és a 29. cikk (1) bekezdése hivatkozik, a más tagállamok hivatalai által hozott határozatok elismerésére és végrehajtására Finnországban a Käräjäoikeus/Tingsrätt (körzeti bíróság) illetékes.

9.

A lastensuojelulaki (finn gyermekvédelmi törvény, 683/1983) úgy rendelkezik, hogy egy gyermek jólétének veszélyeztetése esetén az önkormányzat szociális bizottsága haladéktalanul segítő intézkedéseket tehet. Az ennek megfelelő határozat magában foglalhat állami gondozásba vételről és gondozás céljából a családon kívül történő elhelyezésről szóló döntést is. A szülők akarata ellenére végrehajtott állami gondozásba vételt a Hallinto-oikeus (közigazgatási bíróság) elé kell terjeszteni megerősítésre. Az állami gondozásba vételt a Hallinto-oikeus előtt és aztán a továbbiakban a Korkein Hallinto-oikeus előtt lehet megtámadni.

10.

Valamely személynek a gondozására vagy kezelésére vonatkozó határozatok végrehajtása érdekében Izland, Norvégia, Svédország vagy Dánia számára történő átadásáról szóló törvény (761/1970) 1. §-ának (1) bekezdése szerint az, akit az izlandi, norvég, svéd vagy dán hatóságok határozata alapján gondozni vagy kezelni kell, e törvény értelmében az e határozat végrehajtására irányuló megkeresés alapján Finnországból az érintett államnak átadható. A 761/1970 törvény az északi államok közötti megállapodásokon alapul, amelyeket azonban nem a nemzetközi jog szerinti kötelező formában kötöttek.

11.

A 761/1970 törvény 2. §-a szerint az átadást csak akkor szabad engedélyezni, ha a kérelem az érintett tagállam bizonyos előírásai – többek között a gyermekek és a fiatalok védelméről szóló rendelkezések – szerinti határozaton alapul, ha az átadandó személyt a határozat szerint intézménybe kell felvenni, vagy ott kell tartani, vagy pedig ha egy neki külön meghatározott helyen kell tartózkodnia, és ha a határozat végrehajtható abban az államban, amelyben meghozták. A törvény 3. §-a szerint egy finn állampolgár átadása ezenfelül csak akkor engedélyezhető, ha olyan államban van a lakóhelye, amelyben a határozatot hozták, ha a határozat gondozásra vagy kezelésre irányul, és ha az érintett gondozása vagy kezelése ebben az államban a legcélszerűbb. Egy e törvény szerint meghozott határozatot a törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint a Hallinto-oikeus előtt lehet megtámadni, amelynek döntése ellen a Korkein Hallinto-oikeushoz lehet fellebbezni.

12.

A 2201/2003 rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. december 21-i (1153/2004) törvény 1. §-a szabályozza a rendelet finnországi végrehajtásával összefüggő kiegészítő intézkedéseket. A törvény 2. §-ának (1) bekezdése szerint a 2201/2003 rendelet 21. cikkének (3) bekezdése és 29. cikkének (1) bekezdése értelmében Finnországban a Käräjäoikeus (körzeti bíróság) az illetékes bíróság.

13.

A kiskorúak védelmével kapcsolatos különös intézkedésekről szóló svéd törvény (lag med särskilda bestämmelser om vård av unga, 1990:52) olyan gyermekvédelmi intézkedéseket határoz meg, mint a szülők akarata ellenére történő állami gondozásba vétel és elhelyezés. Amennyiben egy gyermek jóléte veszélyeztetve van, az önkormányzat szociális bizottsága kérheti a länsrättot (közigazgatási bíróság), hogy fogadjon el megfelelő intézkedéseket. Sürgős esetben eleinte ez a bizottság maga is elrendelheti ezen intézkedéseket, feltéve hogy a länsrätt azokat megerősíti. Az 1990:52 törvény szerinti védelmi intézkedés nem jár a felügyeleti jog teljes megvonásával.

14.

C, a felperes és fellebbező az alapeljárásban két olyan kiskorú gyermek édesanyja, akik mindketten finn állampolgárok, és egyikük svéd állampolgársággal is rendelkezik. A felperes házastársával és a gyerekekkel először Svédországban lakott. A svéd szociális hatóságok által 2004. őszén indított vizsgálat alapján a család lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat szociális bizottsága 2005. február 23-án elrendelte mindkét gyermek azonnali állami gondozásba vételét és elhelyezését. A szociális bizottság 2005. február 25-én a länsrätt elé terjesztette az azonnali állami gondozásba vételről szóló határozatát, amely a határozatot 2005. március 3-án megerősítette. C fellebbezései a länsrätt határozata ellen sikertelenek voltak. A Regeringsrätt végső fokon különösen megerősítette a svéd bíróságok joghatóságát.

15.

2005. március 1-jére a felperes azonban már gyerekeivel együtt Finnországba költözött, és 2005. március 2-án ott nyilvántartásba vetette magát. A finn nyilvántartó hatóságok a lakóhelyváltást 2005. március 10-én, 2005. március 1-jei visszamenő hatállyal vették nyilvántartásba.

16.

2005. március 3-án a svéd rendőrkapitányság határozata végrehajtása céljából megkereste a gyermekek új finnországi tartózkodási helye szerinti finn rendőrkapitányságot. 2005. március 8-i határozatával a megkeresett rendőrkapitányság elrendelte a gyermekek állami gondozásba vételét és a svéd szociális hatóságoknak való átadását.

17.

A Hallinto-oikeushoz benyújtott, az intézkedések finn hatóságok általi végrehajtása elleni sikertelen kereset után C a Korkein Hallinto-oikeushoz fellebbezést nyújtott be, melyben kéri a Hallinto-oikeus határozatának, valamint a rendőrkapitányság határozatának hatályon kívül helyezését, és mindkét gyermek Finnországba történő visszavitelét. A Korkein Hallinto-oikeus 2006. október 13-i határozatával az EK 234. cikk és az EK 68. cikk szerint az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

18.

A Bíróság előtti eljárásban a német, a francia, a holland, a szlovák, a finn és a svéd kormány, valamint az Európai Közösségek Bizottsága terjesztettek elő írásbeli észrevételeket.

19.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel az előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy alkalmazható-e a 2201/2003 rendelet olyan hatósági határozat egészére, amellyel gyermek állami gondozásba vételét és a saját családján kívül, nevelőszülőknél való elhelyezését rendelik el (1. a) alkérdés), vagy pedig a határozatnak csak azon részére alkalmazható, amely az elhelyezésről rendelkezik (1. b) alkérdés). Az 1. c) alkérdés azt hivatott tisztázni, milyen következményekkel jár a rendeletnek az elhelyezésről rendelkező határozatra történő alkalmazására, ha a rendelet csak az elhelyezésre vonatkozik, és az azzal szorosan összefüggő állami gondozásba vételre nem.

20.

Csak a svéd kormány képviseli azt az álláspontot, hogy a rendelet egyáltalán nem alkalmazható, mivel a vitatott intézkedések nem polgári ügyek, hanem közjogi jelleggel bírnak. Ezzel szemben az eljárásban részt vevő valamennyi többi fél, ideértve a finn kormányt is, alkalmazhatónak tartja a rendeletet, és hangsúlyozza, hogy a polgári ügy fogalma a közösségi jog önálló fogalma. Ezért a rendelet alkalmazását nem zárja ki, ha a tényállás valamely tagállamban a közjog hatálya alá tartozik.

21.

A 2201/2003 rendeletet, 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint, a bíróság jellegétől függetlenül a szülői felelősség megállapításával, gyakorlásával, átruházásával, korlátozásával vagy megszüntetésével kapcsolatos polgári ügyekben kell alkalmazni. Következésképpen azt kell vizsgálni, hogy az állami gondozásba vételt és a gyermekek hatóságok általi elhelyezését a szülői felelősséget szabályozó intézkedéseknek kell-e tekinteni. Másrészt azt kell tisztázni, hogy polgári ügyről van-e szó.

22.

A szülői felelősség képezi a 2201/2003 rendelet tárgyi hatálya meghatározásának egyik központi fogalmát. A 2. cikk 7. pontja úgy definiálja, hogy az a gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jog és kötelesség, amelyet valamely természetes vagy jogi személy határozat, jogszabály hatálya, illetve jogilag kötelező megállapodás útján gyakorol. A szülői felelősség magában foglalja a felügyeleti jogot és a láthatási jogot is. A 2. cikk 9. pontja szerint a felügyeleti jog magában foglalja a gyermek gondozásával kapcsolatos jogokat és kötelességeket, és különösen a gyermek tartózkodási helye meghatározásának jogát.

23.

A 2201/2003 rendelet hatálya alá tartozó határozatoknak az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontjában található elvont meghatározását az 1. cikk (2) és (3) bekezdésében található két katalógusszerű felsorolás konkretizálja. A (2) bekezdés sorolja fel azokat a területeket, illetve intézkedéseket, amelyekre a rendelet alkalmazható. E felsorolás nem kimerítő, ahogyan az a bevezetésben használt „különösen” kifejezésből is adódik. ( 5 ) Ezzel szemben a (3) bekezdés végül megnevez néhány területet, amely ki van zárva a rendelet alkalmazása alól.

24.

Az 1. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése vagy intézményi gondozásba helyezése polgári ügy, amely a rendelet hatálya alá tartozik.

25.

A gyermek állami gondozásba vételét ezzel szemben az 1. cikk (2) bekezdése nem említi kifejezetten. Az eljárásban részt vevő tagállamok azonban – Svédország kivételével – azon a véleményen vannak, hogy az állami gondozásba vétel a szülői felelősséget érintő határozat, amelyet a rendelet rendelkezései szerint kell elismerni és végrehajtani. A Bizottság ezzel szemben, úgy tűnik, hogy az állami gondozásba vételt pusztán végrehajtási cselekménynek tekinti, amely az elhelyezés végrehajtását szolgálja. A végrehajtási eljárásra azonban a rendelet 47. cikkének (1) bekezdése szerint kizárólag a végrehajtó tagállam joga irányadó.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata az állami gondozásba vétel természetének végső meghatározása. E bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a Bizottságtól eltérően nyilvánvalóan abból indul ki, hogy az állami gondozásba vétel és az elhelyezés két rendelkezés – még ha egy határozatba vannak is foglalva –, amelyek elismerése és végrehajtása akár egymástól függetlenül is lehetséges.

27.

Ha helyes az a minősítés, hogy az állami gondozásba vétel végrehajtandó rendelkezés, akkor az elismerés és a végrehajtás – a még vizsgálandó, polgári ügyként való besorolástól függően – a 2201/2003 rendelet szerint alakul. Ahogyan azt a német kormány találóan kifejti, ezen állami intézkedés által ugyanis a szülők elvesztik annak lehetőségét, hogy gyakorolják a 2. cikk 9) pontja szerinti felügyeleti jogukat. Többé már nem gyakorolhatják egyedül a gyermek gondozásával kapcsolatos jogokat és kötelességeket, és különösen a gyermek tartózkodási helye meghatározásának jogát. Az állami gondozásba vételt ennélfogva, éppen úgy, mint a gyermek elhelyezését is, a felügyeleti jogot és így a szülői felelősséget érintő intézkedésként kell besorolni.

28.

Ahogyan a német és a francia kormány egyébként jogosan hangsúlyozza, az állami gondozásba vétel és az elhelyezés egymáshoz annyira szorosan kapcsolódó aktusok, hogy egyes jogrendszerekben egyáltalán nem is jelennek meg külön határozat formájában. Az állami gondozásba vételt külön csak ideiglenes intézkedésként lehet elfogadni. Az azonban általában a gyermeknek a nevelőszülőknél való elhelyezését vagy intézményi gondozásba helyezését kísérő intézkedés. Valamely gyermek szülők akarata ellenére történő elhelyezése csak a gyermeknek az illetékes hatóságok által történő állami gondozásba vételét követően lehetséges. Jelentős gyakorlati nehézségekhez vezetne tehát, ha a rendelet hatálya csupán az elhelyezésre terjedne ki, az állami gondozásba vételre pedig nem. Így például különböző lehetne a bírósági joghatóság e két szorosan összefüggő intézkedés elrendelése vonatkozásában, ha az részben a nemzeti jog, részben a 2201/2003 rendelet szerint alakulna.

29.

A svéd kormány véleménye szerint az állami védelmi intézkedések azonban nem a szülői felelősséget érintő kérdések, mivel azokat a köz érdekében hozzák, és nem vezetnek a felügyeleti jog hatóságokra történő átruházásához.

30.

Az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontjából következik, hogy a 2201/2003 rendelet a szülői felelősséget érintő határozatok tág fogalmát veszi alapul. Nem csak a szülői felelősség átruházására vagy korlátozására vonatkozik, hanem azon intézkedésekre is, amelyek a szülői felelősség gyakorlását érintik. Még akkor is, ha a szülők a svéd jog szerint az állami gondozásba vétellel és a gyermek elhelyezésével formálisan nem vesztik el felügyeleti jogukat, annak jelentős részeit mégsem gyakorolhatják a továbbiakban.

31.

A Nemzetközi Bíróság Hollandia kontra Svédország (Boll) ügyben hozott ítélete ( 6 ), amelyre Svédország hivatkozik, sem vezet más megítéléshez. A döntés a kiskorúak gyámságának szabályozásáról szóló, Hágában 1902. június 12-én kelt egyezményt érinti. A Nemzetközi Bíróság ebben megállapította, hogy egy olyan állam, amely ezen egyezmény alapján nem illetékes a gyámság szabályozására, nincs azonban megakadályozva abban, hogy a gyermek érdekében védelmi intézkedéseket tegyen. A gyámságnak ezen 1902-es hágai egyezmény szerinti felfogásából nem következik, hogy a 2201/2003 rendelet szerinti, sokkal messzebbre mutató szülői felelősséget sem érintik az állami védelmi intézkedések.

32.

Az állami gondozásba vétel és a gyermekek elhelyezése ennélfogva a szülői felelősséget érintő határozatok.

33.

A kérdéses tehát az, hogy az ilyen védelmi intézkedések is polgári ügyek-e a 2201/2003 rendelet értelmében. Minden résztvevő egyetért abban, hogy itt önálló közösségi jogi fogalomról van szó, és ennyiben utalnak a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára a Brüsszeli Egyezmény ( 7 )„polgári és kereskedelmi ügy” fogalmával kapcsolatban.

34.

A svéd kormány véleménye szerint azonban az olyan állami intézkedések, mint az állami gondozásba vétel és az elhelyezés, nem polgári ügyek – a független közösségi jogi értelemben sem –, mivel azokat a hatóságok közhatalmat gyakorolva rendelik el.

35.

A Brüsszeli Egyezmény értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügy” fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlat kiindulópontja az LTU kontra Eurocontrol ügyben hozott ítélet ( 8 ). A Bíróság ezt legutóbb a Lechouritou és társai ügyben hozott ítéletben ( 9 ) így összegezte:

„E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Brüsszeli Egyezményből a szerződő államokra és az érdekelt személyekre nézve keletkező jogok és kötelezettségek lehetséges legjobb biztosítása érdekében az említett rendelkezés kifejezéseit nem egyszerűen valamely érintett állam vagy államok belső joga alá való utalásként kell értelmezni. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint »a polgári és kereskedelmi ügyek« meghatározást önálló fogalomként, az egyezmény céljára és felépítésére, valamint a nemzeti jogrendszerek összességéből következő alapelvekre hivatkozással kell értelmezni […]. ( 10 )

A Bíróság szerint ez az értelmezés azt eredményezi, hogy bizonyos keresetek és bírósági határozatok kizártak a Brüsszeli Egyezmény tárgyi hatálya alól, olyan tényezők miatt, amelyek a peres felek közötti jogviszony jellegére vagy a jogvita tárgyára vezethetők vissza […]. ( 11 )

A Bíróság azt is kimondta, hogy bár egyes olyan jogviták, amelyekben valamely hatóság áll szemben egy magánszeméllyel, a Brüsszeli Egyezmény tárgyi hatálya alá tartozhatnak, ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor a hatóság közhatalmat gyakorol […]. ( 12 )”

36.

A 2201/2003 rendelet vonatkozásában éppúgy fennáll a szükségessége az egységes érvényesülésnek, mint a Brüsszeli Egyezmény tekintetében. Ez itt is csak a polgári ügy fogalmának önálló értelmezésével biztosítható. Ez mindenesetre nem jelenti azt, hogy a polgári ügy önálló fogalma mindkét ügyben azonos jelentéssel bír.

37.

Ebből indul ki azonban a svéd kormány, mivel a polgári ügyeknek és a közjogi vitáknak a Bíróság által az idézett ítélkezési gyakorlatban a Brüsszeli Egyezmény vonatkozásában tett elhatárolását át akarja vinni a polgári ügynek a 2201/2003 rendelet szerinti fogalmára. Következésképpen itt nem lenne szó polgári ügyről, mivel a szociális bizottság közhatalmat gyakorolt, amikor elrendelte a gyermekek állami gondozásba vételét és elhelyezését, és elérte az állami gondozásba vétel länsrätt általi megerősítését.

38.

Ez azonban nem elfogadható. A Brüsszeli Egyezménnyel kapcsolatos ítéleteiben a Bíróság ugyanis mindig hangsúlyozta, hogy a polgári és kereskedelmi ügyek önálló fogalmát a Brüsszeli Egyezmény céljára és felépítésére, valamint a nemzeti jogrendszerek összességéből következő alapelvekre hivatkozással kell értelmezni. ( 13 ) Az Egyezmény célja, felépítése és – ahogy én kiegészíteném – keletkezéstörténete azonban nem szükségképpen egyezik a 2201/2003 rendelet céljával, felépítésével és keletkezéstörténetével. Lehetséges, hogy a szülői felelősség területére is más általános jogelvek vonatkoznak, mint azok, amelyeket a Brüsszeli Egyezmény hatálya alá tartozó viták vonatkozásában a nemzeti jogrendszerek tartalmaznak. A 2201/2003 rendelet szerinti polgári ügy fogalmát sokkal inkább önállóan, e rendelet szabályozási környezetét figyelembe véve kell értelmezni.

39.

A 2201/2003 rendelet nem határozza meg kifejezetten a polgári ügy fogalmát. Az 1. cikk (1) bekezdésének megfogalmazásából azonban először is arra lehet következtetni, hogy a polgári ügynek való minősülés nem múlik azon, hogy mely bírósági ág rendelkezik joghatósággal a jogvita eldöntésére. Egyedül az eljárás tárgyának anyagi jogi besorolása a döntő. ( 14 )

40.

Továbbá a 2201/2003 rendeletet annak 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint többek között a szülői felelősség korlátozására vagy megszüntetésére kell alkalmazni, amelyet általában hatóságok rendelnek el állami felügyeletük keretén belül. Ehhez járul, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében található felsorolás olyan konkrét intézkedéseket, illetve szabályozási területeket határoz meg a rendelet értelmében vett polgári ügyként, amelyek általában állami védelmi intézkedések. Az 1. cikk (2) bekezdésének d) pontja említi a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezését vagy intézményi gondozásba helyezését, amely általában állami kezdeményezésre történik, mivel a gyermek jólétét veszélyeztetné, ha saját családjánál maradna. Az e) pont említi továbbá a gyermek védelmét célzó intézkedéseket a gyermek vagyonának kezelésével, megóvásával vagy rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban.

41.

Ha e pozitív felsorolásban szereplő intézkedéseket nem tekintenénk polgári ügynek, akkor – ha azokban magánszemélyek (szülők) és közhatalmat gyakorló hatóság állnak egymással szemben – akkor ezen intézkedések említése teljesen értelmét vesztené. Ezért a Brüsszeli Egyezmény környezetében kialakított azon elhatárolás, amely azon alapul, hogy az állam közhatalmi vagy adó- és pénzügyi jogkörében jár-e el, nem vihető át a 2201/2003 rendeletre.

42.

Az állami védelmi intézkedéseknek a 2201/2003 rendelet hatálya alá vonása mellett szól ezenkívül a rendelet célja, amely az (5) preambulumbekezdésben jutott kifejeződésre. Eszerint e rendeletnek ki kell terjednie a szülői felelősségre vonatkozó valamennyi határozatra, beleértve a gyermek védelmére vonatkozó intézkedéseket is, annak érdekében, hogy minden gyermek számára egyenlőséget biztosítsanak. Következésképpen a polgári ügy fogalmának tág értelmezése szükséges, amellyel az egyes esetekben elkerülhető az elhatárolás problémája. Ez mindenek előtt lehetővé teszi a bírósági joghatóság egyértelmű meghatározását a 2201/2003 rendelet szabályai szerint.

43.

Ennek során a 2201/2003 rendelet keretein belül tekintettel kell lenni a polgári ügy szoros összefüggésére a szülői felelősségnek a rendelet szempontjából központi fogalmával. A szülő és gyermek közötti jogviszonyokra vonatkozó megfelelő szabályok a legtöbb jogrendben a polgári jog központi részét képezik. Minden olyan határozatnak, amely a szülői felelősséget ( 15 ) érinti, azaz hatással van e polgári jogi jogviszonyra, a rendelet hatálya alá kell tartoznia, hacsak nem áll fenn az 1. cikk (3) bekezdése szerinti kivétel. ( 16 )

44.

Ennyiben nincs jelentősége annak, hogy a szülői felelősséget állami védelmi intézkedés érinti-e, vagy olyan határozat, amelyet egy személy, illetve maga a felügyeleti jogot gyakorló személy kezdeményezésére hoztak meg. Mivel a polgári ügy fogalmát önállóan kell értelmezni, ezért magában foglalhat olyan intézkedéseket, amelyek valamely tagállam belső joga szerint a közjogba tartoznak. ( 17 )

45.

Ahogyan azt a francia kormány találóan kiemeli, a rendelet (10) preambulumbekezdése megerősíti, hogy a polgári ügy fogalmának használata nem zárhatja ki a rendelet hatálya alól a szülői felügyeletet érintő állami védelmi intézkedéseket. A fogalomválasztás sokkal inkább arra a körülményre van tekintettel, hogy a rendelet nem vonatkozik a közjog és a büntetőjog egyes, nem a szülői felelősség szabályozását érintő területeire, mint amilyenek a szociális biztonsággal kapcsolatos ügyek, az oktatást vagy az egészségügyet érintő általános jellegű közjogi intézkedések, a menedékjogról és a bevándorlásról szóló határozatok, valamint a gyermekek által elkövetett bűncselekmények következményeként megtett intézkedések. ( 18 )

46.

A rendelet keletkezéstörténete megerősíti a polgári ügy fogalmának ezen értelmezését. A 2201/2003 rendeletet megelőző 1347/2000 rendelet ( 19 ) hatálya alá csak olyan polgári bírósági eljárások tartoztak, amelyeket házassági jogi eljárások alkalmával a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozóan folytattak (az 1347/2000 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja). A szülői felelősségről szóló határozatnak a házassági jogi eljárással való eme szükséges összefüggése miatt az állami védelmi intézkedések nem tartoztak az 1347/2000 rendelet hatálya alá.

47.

Annak ellenére, hogy a Bizottság törekedett valamennyi a szülői felügyeletet érintő határozat bevonására, a későbbi 2201/2003 rendelet javaslatában ( 20 ) eleinte megtartotta a régi megfogalmazást. ( 21 ) A javaslatból ennélfogva nem volt egyértelműen felismerhető, hogy ezentúl az állami védelmi rendelkezésekre is ki kell-e terjednie a rendelet hatályának. A Bizottság azonban a javaslathoz adott indokolásában ( 22 ) megvilágította, hogy csak bizonyos, bűncselekmények büntetésével kapcsolatos védelmi intézkedéseket kell a rendeletnek érintetlenül hagynia, ebből pedig csak arra lehetett következtetni, hogy a rendelet hatályának ki kell terjednie egyéb állami védelmi intézkedésekre. ( 23 ) E tisztázatlanságot a Tanács tudatosan orvosolta tanácskozásai során az 1. cikk (1) bekezdésének módosításával és egy pozitív és egy negatív felsorolásnak az 1. cikk (2) és (3) bekezdésébe való beszúrásával, valamint a (10) preambulumbekezdés beiktatásával.

48.

További keletkezéstörténeti szempontként ehhez járul még a 2201/2003 rendelet és a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, 1996. október 19-én kelt Hágai Egyezmény ( 24 ) (GYVE) közötti szoros tartalmi összefüggés.

49.

A rendelet jelenlegi szövege a hatály meghatározása vonatkozásában egyértelmű párhuzamokat mutat a GYVE-vel. Így mindkét szabályozás hatálya a szülői felelősség fogalmának tág felfogásán alapul. Továbbá a Tanácsnak a javaslatra vonatkozó tanácskozásai során a 2201/2003 rendelet hatálya szabályozásának meghatározási módja is nyilvánvalóan közeledett a GYVE-hez, mivel a rendelet 1. cikkének (2) és (3) bekezdésébe szintén bevezettek egy-egy olyan pozitív és negatív felsorolást, amelyek messzemenően lefedik a GYVE 3. és 4. cikkének megfelelő felsorolásait. ( 25 ) A GYVE ennek során kifejezetten hatálya alá von állami intézkedéseket, mint például az elhelyezés (a GYVE 3. cikkének e) pontja), amelyet Paul Lagarde még a GYVE-hez írt magyarázó jelentésében ( 26 ) klasszikus védelmi intézkedésnek is nevez. A GYVE hatálya alól is ki vannak vonva azok az intézkedések, amelyeket bűncselekmények következtében hoznak meg. (a GYVE 4. cikkének i. pontja).

50.

Az bizonyos, hogy a 2201/2003 rendelet a hatályán belül megelőzi a nemzetközi egyezményt a tagállamok közötti viszonylatban (lásd a rendelet 60. és 61. cikkét). A tagállamok és harmadik államok viszonylatában azonban továbbra is a nemzetközi eszközök érvényesülnek. Ennélfogva a rendelet rendelkezéseit és a megfelelő egyezményi rendelkezéseket lehetőleg ugyanolyan módon kell értelmezni, annak érdekében, hogy ne vezessenek eltérő eredményre attól függően, hogy egy ügy egy másik tagállammal vagy egy harmadik állammal kapcsolatos-e. ( 27 )

51.

Végezetül utalni kell arra, hogy azon állami védelmi intézkedéseknek, amelyek egyes tagállamokban a közjogba tartoznak, a 2201/2003 rendelet hatálya alá vonása nem ellentétes azzal a jogalappal, amelyen a rendelet alapul.

52.

Az ehhez hivatkozott EK 61. cikk c) pontja bizonyára csak az EK 65. cikk szerinti polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés területén belüli intézkedések meghozatalát teszi lehetővé. Az EK 65. cikk a) pontjának harmadik francia bekezdése szerint az intézkedések e területen magukban foglalják többek között a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok, köztük a nem bírósági ügyekben hozott határozatok elismerésének és végrehajtásának fejlesztését és egyszerűsítését. Az EK-Szerződés hivatkozott rendelkezései értelmében vett polgári ügy fogalmát azonban – ugyanúgy, mint a 2201/2003 rendelet megfelelő fogalmát – önálló közösségi jogi fogalomként kell érteni. Ezért az EK 61. cikk és az EK 65. cikk értelmében vett polgári ügyek ugyancsak magukban foglalhatnak olyan állami intézkedéseket, amelyek polgári jogi viszonyokat érintenek, mint például a szülői felelősség gyakorlása, akkor is, ha a megfelelő intézkedések egyes tagállamokban közjoginak minősülnek.

53.

Az előbbi fejtegetésekből az 1. a) és 1. b) alkérdéssel kapcsolatban az következik, hogy egy gyermek azonnali állami gondozásba vételére és a saját családján kívül, nevelőszülőknél való elhelyezésre vonatkozó határozatot polgári ügynek kell minősíteni, amely a szülői felelősség gyakorlását érinti, és amelyre ennélfogva a 2201/2003 rendelet alkalmazandó. Ez érvényes akkor is, ha az érintett határozat az eredeti eljárás helye szerinti tagállam vagy a megkeresett tagállam belső joga szerint közjogi. Következésképpen az 1. c) alkérdést nem kell megválaszolni, mivel az csak abban az esetben bírna jelentőséggel, ha csak a gyermek elhelyezése tartozna a rendelet hatálya alá, az állami gondozásba vétel azonban nem.

54.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel a Korkein Hallinto-oikeus azt szeretné tisztázni, hogy az északi államok azon harmonizált nemzeti jogszabályai, amelyek a közigazgatási hatóságok együttműködésének formájában lehetővé teszik a közigazgatási határozatok közvetlen végrehajtását és elismerését, alkalmazhatóak-e továbbra is gyermek állami gondozásba vételére akkor is, ha a megfelelő intézkedések a 2201/2003 rendelet hatálya alá tartoznak.

55.

Ezen összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság utal a 2201/2003 rendelet 59. cikkének (2) bekezdésére. Eszerint Finnország és Svédország kölcsönös kapcsolataiban e rendelet szabályai helyett teljes egészében vagy részben a házasságról, örökbefogadásról és gyámságról szóló nemzetközi magánjogi rendelkezéseket tartalmazó, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország között 1931. február 6-án kötött egyezményt és a csatolt záró jegyzőkönyvet alkalmazhatják. A bíróság fontolóra veszi, hogy e rendelkezés alkalmazható-e analóg módon az északi államoknak a gondozásra és kezelésre vonatkozó intézkedések végrehajtása érdekében történő átadást érintő együttműködésére.

56.

Ez azonban, ahogyan azt az e kérdéssel kapcsolatban nyilatkozó részt vevő felek egyhangúlag hangsúlyozzák, ellentétes a közösségi jog elsőbbsége elvével, ( 28 ) amely arra kötelezi a tagállamok hatóságait és bíróságait, hogy mellőzzék a közösségi joggal ellentétes tagállami jog alkalmazását. ( 29 )

57.

Csak akkor lehet szó másról, ha az érintett közösségi jogi aktus kifejezetten megengedi a tagállamok számára az eltérést. A 2201/2003 rendelet 59. cikke azonban nem tartalmaz ennek megfelelő felhatalmazást az északi államoknak a gondozásra és kezelésre vonatkozó intézkedések végrehajtása érdekében történő átadást érintő együttműködésére vonatkozó finn és a svéd tagállami előírások tekintetében. ( 30 )

58.

A 2201/2003 rendelet 59. cikke (2) bekezdése a) pontjának analóg alkalmazása már csak azért sem vehető számításba, mivel ott kivételről van szó, amelyet szűken kell értelmezni. Ezenkívül az érintett tagállamoknak az 59. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerint nyilatkozatokat kellett volna tenniük az eltérő szabályok alkalmazásáról, amelyet mellékeltek a rendelethez, és kihirdettek az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

59.

Az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozása alkalmával tett, az északi együttműködésről szóló 28. közös nyilatkozat sem engedi meg a 2201/2003 rendelettől eltérő rendelkezések alkalmazását. E nyilatkozatban ugyanis a szerződő felek kifejezetten megállapítják, hogy Svédország és Finnország az Európai Unió tagjaként a köztük, illetve a más országokkal és területekkel fennálló északi együttműködést a közösségi joggal teljes összhangban kívánják tovább folytatni.

60.

Amennyiben a 2201/2003 rendelet időbeli és tárgyi tekintetben alkalmazható, akkor Finnországnak és Svédországnak a rendeletnek a szülői felelősségre vonatkozó határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmaznia, és az ettől eltérő belső jogi szabályok alkalmazásától el kell tekintenie.

61.

Ezen eredmény sajnálatosnak tűnhet a Finnország és Svédország közötti, nyilvánvalóan jól összehangolt, a gyermekek védelmét szolgáló közigazgatási együttműködésre tekintettel. Másrészt azonban a tagállamok a 2201/2003 rendelet megalkotásával megállapodtak bizonyos egységes eljárási szabályokban, mint például a végrehajthatóvá nyilvánítás követelményének megtartása, amely szabályok az eljárásban részt vevők védelmét szolgálják, ahogyan azt a holland kormány jogosan kiemeli.

62.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés a 2201/2003 rendelet időbeli hatályát érinti. A 64. cikk (2) bekezdése szerinti átmeneti szabályozás szerint a rendelet az alábbi három feltétel teljesülése esetén alkalmazható valamely határozat elismerésére és végrehajtására:

63.

72. cikkének első bekezdése szerint a 2201/2003 rendelet ugyan már 2004. augusztus 1-jén hatályba lépett, előírásai azonban – néhány itt jelentéktelen kivételtől eltekintve – csak 2005. március 1-jétől alkalmazandóak (a 72. cikk második bekezdése). Következésképpen a rendelet alkalmazhatóságának kezdő időpontja 2005. március 1-je. Az 1347/2000 rendelet 2001. március 1-jén lépett hatályba.

64.

Az első feltétel tehát az, hogy a határozatot 2005. március 1-jén vagy azt követően hozták meg. A kérdést előterjesztő bíróság a länsrättnek a szociális bizottság 2005. február 23-i határozatát megerősítő határozatát tekinti a végrehajtandó határozatnak. Ezt 2005. március 3-án hozták, tehát a 2201/2003 rendelet alkalmazási időpontját követően.

65.

Főszabály szerint már magát a szociális bizottság által 2005. február 23-án hozott határozatot is határozatnak lehetne tekinteni. A 2. cikk 4) pontja szerint a rendelet értelmében vett határozat többek között a szülői felelősségre vonatkozó határozat, függetlenül a határozat elnevezésétől. A 2. cikk 1) pontjából ezenkívül az következik, hogy a bíróság fogalma magában foglal valamennyi, az 1. cikk alapján a rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező hatóságot.

66.

Azonban az érintett határozatnak végrehajthatónak kell lennie az eredeti eljárás helye szerinti államban annak érdekében, hogy jogsegély útján egy másik tagállam bírósága által végrehajtható legyen (a 2201/2003 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése). Ahhoz, hogy meghozott határozatból lehessen kiindulni, legalább az kell, hogy külső hatásokat fejtsen ki, amit a lex fori alapján kell megítélni. ( 31 ) Mivel a határozat hatása és végrehajthatósága a svéd jog szerint nyilvánvalóan megköveteli a länsrätt általi megerősítést, szakszerűnek tűnik a bírósági megerősítés időpontját tekinteni irányadónak a rendelet 64. cikkének (2) bekezdése vonatkozásában. Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megítélése, hogy a nemzeti jog szerint melyik a végrehajtható határozat.

67.

A második feltétel (lásd a 62. pontot) tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság abból indul ki, hogy az eljárás akkor indult, amikor a szociális bizottság 2004 őszén vizsgálatot indított. A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy az eljárást csak a szociális bizottságnak a länsrätthez benyújtott, határozata megerősítésére irányuló 2005. február 25-i kérelme indította meg.

68.

A 2201/2003 rendelet 16. cikke csak azt szabályozza részletesebben, hogy mit kell egy bíróság megkeresésének tekinteni, azaz – egyszerűen szólva – az eljárást megindító irat bírósághoz történő benyújtását vagy az alperes részére történő kézbesítését, amennyiben az iratot a bírósághoz való benyújtás előtt kell kézbesíteni. A rendelkezés azonban közvetlenül nem fogja át azt az esetet, ha egy hatóság hivatalból cselekszik és hoz intézkedéseket a gyermekek védelmére. Ha az irányadó határozat meghozatali időpontjaként nem a bizottság 2005. február 23-i határozatát vesszük figyelembe, hanem annak a länsrätt általi 2005. március 3-i megerősítését, akkor van, ami amellett szól, hogy a Bizottsággal egyetértésben csak a szociális bizottság länsrätthez benyújtott kérelmét tekintsük az eljárásnak a 64. cikk (2) bekezdése szerinti megindításának.

69.

Végeredménében e kérdés megválaszolatlanul hagyható, mivel mind a szociális bizottság vizsgálatának megindítása, mind a länsrätthez történő kérelembenyújtás a 2201/2003 rendelet alkalmazási időpontja előtt és az 1347/2000 rendelet hatálybalépése után következett be.

70.

A harmadik feltétel is teljesül. A Svédországban az eljárás megindítása időpontjában érvényes joghatósági szabályok megegyeznek a 2201/2003 rendelet joghatósági szabályaival. A rendelet alkalmazási időpontja előtt érvényes nemzeti szabályok a gyermek svédországi állandó lakóhelye szerinti hatóság, illetve bíróság joghatóságát alapozták meg. A 2201/2003 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése ennek megfelelő joghatósági szabályt tartalmaz.

71.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre következésképpen azt a választ kell adni, hogy a 2201/2003 rendelet 64. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy, a szülői felelősséget érintő határozatot, amelyet 2005. március 3-án olyan eljárásban hoztak, amelyet 2005. március 1-je előtt indítottak meg, a 2201/2003 rendelet III. fejezete szerint elismernek és végrehajtanak, ha az eljárás megindításakor érvényes joghatósági szabályok, éppúgy mint a rendelet 8. cikkének (1) bekezdése, a gyermekek állandó tartózkodási helye szerinti hatóságok joghatóságát alapozták meg.

72.

Az előbbi fejtegetések alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Korkein Hallinto-oikeus által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

b)

a szülői felelősség megállapítása, gyakorlása, átruházása, korlátozása vagy megszüntetése.

(2)

Az (1) bekezdés sérelme nélkül, ezt a rendeletet nem lehet alkalmazni azokra a polgári bírósági eljárásokra, amelyek […]

(3)

A bírósági eljárással egy tekintet alá esik a valamely tagállamban hatóságilag elismert más eljárás is.”